Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 21. szám

noscatur tarn a beata Sede Apostolica, quam a Sancto primo rege Stephano, nostro progenitore, qui Ecclesiam fundavit, do- tavit et libertatibus firmavit et stabilivit; ac servitorum amplitudine et multitudine dignitatem decoravit.« így V. Miklós pápa levelében is ezen meghatározás fordul elő : »Ecclesia Strigoniensis per Beatuni Stephanum Hungáriáé primum Regem fundata et velut omnium aliarum ipsius Regni Eccle- siarum príma et mngistra in Metropolim auctoritate apostolica erecta et decorata.«

Annyi kétséget nem szenved, hogy a budapesti uj föszékesegyházra csak erőltetve lehet mondani, hogy a szent István király alkotása s hogy az abban elhelyezett érseki szék ugyanaz, melyet szent István az ő szülővárosában felállított. Nem tagadjuk, a legfőbb egyházi kegyur egyetértve az apostoli szentszékkel, gondoskod- hatik arról, hogy az esztergomi érsek joghatóságán az áthelyezés által ejthető csorba orvosoltassék, de kilenczszáz évet számláló történeti jogokat az uj székes- egyháznak nem adományozhat. Ezen történeti jogokat az esztergomi kathedrális- ban fennálló érseki széket szerezte meg, ezek más kathedrálisra át nem háríthatok: vagy fenn fognak maradni a a joghatóságában épen tartott esztergomi főszékesegyházzal, vagy annak exauktorálása esetén vele együtt romjai alá temetkeznek.

Meglehet Exciád túlzót!aknak foyja Ítélni vázolt aggodalmainkat, mert kétségkívül a tervbe vett áthelyezésnél nem vezérli Excel- J lencziádut más szándék, mint éppen az esztergomi érseki szék fényének, befolyásának emelése, hatáskörének kiszélesbitése ;! engedje meg mindazonáltal Exciád, hogy mi, kiknek kötelességük szent István király ezen alkotása fölött őrködni, s azt a századok viharai közt minden oldalról jöhető, még a legjobb szándékból eredő veszélyek ellen is megvédelmezni, kérve kérjük excel- lencziádat, miszerint a szent királynak már amúgy is joghatóságában megnyirbált, külső fényében és erejében gyöngített ezen müvét, az áthelyezés folytán keletkezhető jogi komplikácziók esélyeinek kitenni ne méltóztassék. Bizonyára nem ismeretlen Exciád előtt a francziaországi egyházak szomorú jogtörténete, melyek a nagy forradalom után bekövetkezett áthelyezések és uj koordináczió folytán minden történeti jogaiktól elastek s joghatóságukra nézve kizárólag az általános közjogalapján állanak.

A mai alkotmányos hazai viszonyok bizonyára mérsékelhetik aggodalmainkat, de ki tudja, mit rejt a jövö mellében ? ki tudja, nem fog-e ismét bekövetkezhetni oly idő, midőn drága hazánk alkotmányos életében megbénul s mint az ötvenes években, egyedül az esztergomi érseki széken ülő prímás lesz hivatva az ország alkotmányos jogait személye által képviselni. De kérdjük, egy ősi székhelyéről áthelyezett, tekintélyében megingatott, a jogfolytonosság szempontjából kérdés alá vonható primási szék képes lesz-e a veszedelmes áradat ellen mellvértül szolgálni ? Mi ngy vagyunk meggyőződve, hogy egy ingó alapra helyezett alkotás a vihar első szelére összedől s nemhogy védő bástyája lenne a hazai alkotmánynak és magyar nemzetiségnek, hanem, mitől Isten őrizzen, annak veszedelmében maga is vele együtt közös sírba temetkezik.

Azért kérve kérjük excjádat, miszerint szent István ezen legkiválóbb alkotását az egyházi téren, ezen gyöngyét a magyar szent koronának, egyik hű őrét és biztosítékát, a veszély idején pedig mindenkor védő bástyáját a magyar alkotmánynak, a magyar nemzet büszkeségét ősi székhelyén meghagyni, minden jogi megrázkódástól megkímélni s igy régi erejében, eredeti állapotában fentartani méltóztassék.

(Vége köv.)

majd hnrwinczezerre emelt alaptőkéje, valamint egyszersmind a közgyűlés engedélyezte harnunczezer forintnyi hitelre alapítván bor vásárlásait, részint 1878. évbon termett megyei, úgy városi jutányos, de gyengébb minőségű uj bo- roK bepinczézéso, részint pedig drágább, de nélkülözhet len fehér, vörös ó-borok, közben értékes fajborok beszerzésével kezdeményezte oly sikerrel, hogy a szövetkezés harmadik évében az illetőknek a tartaléktőke biztosítása melleit, részvónyenkint 15 frt, a következő bárom évben pedig 6 fitos ősz'a lékot juttathatott.

Ámde ezen biztató évekre következett, mindannyi érzékeny veszteséggel záródott négy-öt mostoha év alatt a társulat több tagja a jövő iránti minden reményét vesztve, száz forintos részvényeit ötvon-hatvan forintjával, sokszor olcsóbban is, másokra ruliaza.

Ezen méltán aggasztó körülmény és viszonyok daczára a minden jutalom nélkül fáradozó, de a mellett szigorúan számiló s a közgyűlések által is egyértelműig támogatott ügybuzgó igazgatóság a készletben lévő borok jóság,i, valamint egyszersmind a kezelők hűsége iránti bizalmánál fogva a veszteséggel járó fiók-üzleteket a kötött szerződések lejártával egymásután beszüntetvén, az ezrekre terjedett fogyatkozást az utolsó két-három év alatt annyira leapasztó, hogy már a múlt év márcz. 25-én tartott közgyűlés alkalmával — ha a több rendbeli sommás leírásokat kellő figyelembe veszszük — kétségtelenül nyereményes zárlattal lephette meg a társulatnak soha nem csüggedi részvényeseit.

A közelebb lefolyt 1890-ik év üzleti forgalma pedig f. évi márcz. 6-án tartott választmányi ülés alkalmával bemutatott zárszámadás és mérleg szerint oly szerencsés eredménynyol záródott, moly szerint a választmánynak egjüt jelentékeny tagja elérkezettnek nyilvánította az időt, miszerint a részvények száz forintos értékének megfelelő öt forintes osztalék járultassók az illetőknek. Az igazgatóság azonban a bizony- tál m jövőnek óvatos megfigyeléses az üzletnek, valamint részvényeknek minden körülmények közt leendő biztosítása tekintetéből, a szabályszerű leírásokon túl a tiszta nyereményből részvónyenkint bárom forint, osztaléknak kijárultatását, véleményezte a közgyűlés előtt javaslatba liozaiidónak.

Mely ebbeli javaslatot a választmány a felhozott adatok és érveknél fogva magáévá tevén, a jobb jövő iránti biztos remény szülte emelkedett hangulatban távozott.

Ezeknek elől erjesztése után a lor- molő közönség kellő tájékozása, s illetve buzdítása tekintetéből helyén latom, egyszersmind fölemlíteni azon örvendetes tapasztalatunkat, melyet az esztergomi amerikai telepen termett idei Jaquezből szűrt fekete vörös, nemkülönben Herbemont fekete szőlőből er- nyedós nélkül leszűrt fehér bor ízlelése alkalmával szereztünk. Ugyanis mindannyian meggyőződtünk arról, hogy rendes kezelés s idején eszközlött lefejtés mellett az említett mindkét faj szőlő mindenki által élvezhelő bort szolgáltát s igy a Ripáriákba ojtandó nemesebb fajok szaporítása, úgyszintén a homoki szőlőkben remélhető bő szüretek mellűit az elveszett honi fajokat a kereskedésben évről évre mindinkább póto- landja.

Ne csüggedjünk tehát, hanem a homoktelepek gyors kiüli,etése, ugyszinto elárvult szőlőhegyeinknek a talaj mélyebb forgatása után amerikai fajokkal leendő kiiiltefése és czélszerű fás vagy zöld ojlás kapcsán leendő termékenyítése, nemesítése mellett a szenvedett*

károkat necsak mielőbb helyre ütni, hanem észszerű vállalatok, nevezetesen szőlőkereskedés, gyümölcs termelés s egyéb ..előnyös foglalkozás segélyével haszonban túlszárnyalni törekedjünk ; afművoH franczia gazda példabeszédjét szem élőit tartva, »segiis magadon, Isten is segít end !«

MESZÉNA JÁNOS.

Epitömesterség.

Esztergom, márez. 11.

II.

(S) A kőműves-, ács- és kő fa ragom es terektől már sokkal kevesebb képzettség kívántatik, mint; az építőmesterektől. Elég a középipartanoda elvégzése vagy egy képesítő vizsgálat letétele és három évi praxis kimutatása.

A vizsgálat tárgyai az építés körébe vágó elemibb dolgok. E czélra alakított vizsgálóbizottság is az országban a fővároson kívül tizenkilencz vidéki városban van s tagjaik a mérnök, építész és építőmesteren kívül néhol egy- egy kőműves-, ács- vagy kőfaragó mester is.

Építőmester és kőművesmester közötti különbség eddig is látható.

De mit szóljunk ezek után a pallérokról és közönséges kőművesekről, kik közül szintén találkozik olyan, ki »építőmesternek«, sőt mi több »épitész«-nek nevezi magát. Ez már mégis sok. Természetesen az ily »építész urak«-uak alacsony fokon álló képzettségük- és műveltségüknél fogva fogalmuk sincs az 1884. évi XVII. t. ez 58. §-áról, mely szerint :

»Egy iparos vagy kereskedő sem használhat ezégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a valóságnak meg nem felelnek.«

Ajánljuk ezt egyelőre csak becses figyelmükbe, ha ugyan lapolvasásra is szokták egyáltalában magukat szánni.

Feltűnt már az uj törvény életbelépése után 1886-ban is e jogtipró visszaélés az akkori földin.- ipar- s ke- roskedelmi miniszternek, mert ez évi febr. 20-á,n kelt 9926. sz. rendeletével felhívja a törvényhatóságokat, hogy szerezzenek meggyőződést arról : mi alapon gyakorolják sokan az épitő- j mesterséget, továbbá a kőműves-ács- jós kőfaragómesterségeket, mert az akkor beérkezett jelentés szerint a képesített egyének száma évről-évre alig szaporodott egy-kettővel. A miként most sem szaporodik.

E rendelet és a jogaikban, hatáskörükben károsodott építőmesterek panasza indított,a a városi törvényhatóságok közül sokat, igy Komáromot is arra (támaszkodva az épilőmesterségek gyakorlása tárgyában kiadott 1884. évi 46, 188. sz. rendelet 3. §-áuak utolsó bekezdése), hogy külön hatósági rendelettel vetettek véget a viszás állapotoknak, biztosították az építőmesterek jogait s segítettek azoknak uem egyszer tapasztalható válságos helyzetén.

a városi és megyei iparlajstromok hivatalosan tanúskodnak, hogy városunkban a t.örvénykiváuta képzettségnek megfelelő építőmester csak kettő van, mégis a kik csak mint kőművesek, ácsok kaptak iparjogot, magukat illetéktelenül nemcsak építőmestereknek nevezik, hanem e czimet még nyomtatványaikon is bitorolják.

Ajánljuk sorainkat egyelőre városi és megyei törvényhatóságunk figyelmébe.

Mii volt közönségünknek pedig tájékozást kívántunk nyújtani az építő- mesterségről, melynek megismerése után saját érdeküket szükség esetén megóvni nem fognak vonakodni.

Borászati egyesületünk.

Esztergom, mároz. 11.

Tek. szerkesztő ur. Azt hiszem, hogy az utóbbi hetek lefolyása közben előfordult, több rendbeli szomorú tárgyú közleményei nyomán szívesen fogadnak oly értesítést, egyszersmind tájékoztatást, moly nemcsak a közvetlenül érdekelt egyesületi tagokra nézve megnyugtató, hanem a termelő nagy közönségre nézve is a jelenben szintúgy, mint-- s annyival inkább — a jövőben a jobb remények biztos alapjául szolgál.

Hosszú tizenkét év folyt le a közben, hogy az esztergomi borászati egyesület, a legbiztatóbb körülmények közt megalakulván, működését szerény busz-,

Színházi szemle.

(6. Eleven ördög.)

Szombaton Konti első opperetteje került előadásra a katonazenekar jó kísérel ében s a közreműködők gondos készületével. Ismét igen szépen láloga- 1 o11 ház tapsolt az előadás sikerültebb részeinek.

A czim,szerepben Erős’Antónia iparkodott a közönség tetsző,séreüászolgálni s úgy játékával, mint énekével nem egyszer rá is szolgált.

A tanácsosban Deák Pétert kaczagía a ház jellemzotes alakjáért és játékáért. A klasszikusok tanulmányozásában érte el a legnagyobb hatást.

A szabónét Vlád Gizella énekelte, néhány helyi vonatkozású kupiéval is, melyet szépen megtapsoltak.

Tukorai Pomponiusbun nem egyszer mulatságosan állta meg a helyét, de Csige a báróban nem közelitette meg szerepét.

A karok összevágván énekeltek. A rendezés dicséret remél tó.

(7. Sárga esikó.)

Csepreghy ismert népszínműre erős vasárnapi közönséget vonzott, mely alatt le is szakadt a karzat. Az árvizvesze- delem azonban az első széksorokat meglehetősen megfosztotta a rendes közönségtől.

Szathmáry kezében vtlt Csorba Márton szerepe, a mi azt jelenti, hogy jó kezekbe adták, mert a csikós gazda jellemének drámai vonásait szépen kidomborította.

Csige Lajos Lacziban szívvel játszott és énekelt, a mit a ház uem egyszer tapsokkal ismert el.

Erzsikében Deákné Vlád Gizella hódította meg a közönséget nemcsak rokonszenves játékával, de csinos dalaival is.

Nagy Pista Bogár Imrébeu ismét négy embernek való hangot énekelt minden beosztás és mérséklet nélkül, a mit a derék torok jövője iránt való aggodalomból ismét konstatálunk.

(8. Magdolna.)

Rákossy Jenő erőteljes paraszt tragédiája mindvégig feszült érdeklődést keltett a közönség előtt. Hatalmas színpadi hatásai nem maradtak jutái inatlanul, raeit a ház igen sok nyílt jelenésben tapsolta meg Rónai Karola Magdolnáját, a ki ugyan nem volt teljesen elemében a félviiági hölgy szerepében, de annál inkább a tökéletesen elzüllött keritőnőben. Rónai Karolának temperamentuma és szive van, s szépen megérdemli a buzdítást.

Csige Lajos Lacziban mindvégig a paraszt tragédia magas irodalmi nívóján maradt, a mivel teljesen konstatáljuk szép sikerét.

Tukorai Loránd a ruéban komikus; akart maradni, a mi nem egyszer stil- telen volt.]

Deák Péter Siskában megint eredeti jellemző tehetségét ragyogtatta.

Vlád Gizella a szakácsáéban pompásan pattogott, Szathmáry : Lajosban és Széchy Boriska Magdusban tettek ki magukért. Ennél az utóbbi tételnél azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy a rendezőség Magdust sokkal találóbban Kendi Boriskának oszthatta < volna ki, a kitől már szeretne valamit ; látni is a közönség.

HÍREK.

— A prímás székhelye. Az esz- ■ torgomi főkáptalan követei egyhangú t kérelmüket a király színe elé vitték s í ugyanez alkalommal tisztelegtek a kor-- mány előtt is. A székholy megmara- - dásának ügyében eljárt küldöttség előtti ő Felsége kijelentette, hogy minden/i illetékes fórumot meg fog hallgatni,,] mielőtt döntene. A főkáptalan tagjaid