Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 21. szám

azonban nem tettele oly nyilatkozatot, mintha az áthelyezés mellett volna az esztergomi főkáptalan többsége. Ezt an­nál kevésbé sem tehették, mert a prí­mást székhely megmaradása melleit, mindannyian szint vallottak s a kor­mányhoz intézett memorandumot mind­annyian aláírták. Csáky gróf előzékenyen fogadta a fő káptalan küldöttségét s megígérte, hogy memorandumunkat beható tanulmány alá veszi. Lapunk szerkesztője ez ügyben a főkáptalan egy előkelő főpapjával beszélvén, arról értesült, hogy ő Felsége aligha van egészen megnyerve az áthelyezés ideá­jának, mert akkor aligha kérne véle­ményt Rómától. Igen valószínű, hogy a katholikus mágnások nagy része már legközelebb megkezdi az actiót a prí­más székhelyének centralizálása ellen s a főrendiházban élénk eszmecsere fog kifejlődni. A p'imási jogok őrei, a fő- káptalan tagjai a kormány elé terjesz­tett memorandumot valamennyi püs­pöknek megküldötrék. A főrendiház számos tagja is megkapta. A terjedel­mes munkálatot Rajner Lajos kanonok stilizálta. Esztergomba biztosra veszik, hogy mindaddig, míg a székhely kér­dése akár jobbra, akár balra el nem •dőlt, az uj priinás neve sem jöhet szóba. — Majláth György gróf főispán a keddi közigazgatási ülésen akadályozta­tása miatt meg nem jelenhet vén, Andrássy János megyei főjegyző elnökölt. — Márczius 15-ike. Szentgyörgy- ■mező., melynek határában az elesett honvédek sírhelyei vannak, márcz. 1 5-ét a szokottnál nagyobb fény nyel fogja megünnepelni, mi végből ünnepi szó­nokról is gondoskodott. A sirkertből való visszatérés után este 7 órakor nagy bankett lesz a sztgyörgymezei nagy- vendéglőben. — A fökáptalam memoranduma az érseki székhely ügyében eddig meg­jelent összes irodalmi művek között a legalaposabb és legjelen tőségesebb. Éppen azért meg kell örökítenünk a helyi sajtóban is két közlésben. Az el­maradt tározókért s egyéb közleménye­kért t. munkatársainktól türelmet kérünk. — Esztorgomi állandó híd. Helcz Antal dr. polgármester a városi regálé ügyeiben Budapesten Wekerle pénzügy- miniszternél a város érdekében kihal 1­; gatást nyervén, a miniszter ismételten * említette, hogy Esztergom állandó hidat 1 fog kapni. A nagy kérdés tárgyalása közbeu a miniszter azt tudakol la váro- i suuk polgármesterétől, hogy mennyiben • volna ereje Esztergomnak a keresztül- r viendő állandó híd hozzájárulásához. A polgármester kijelentette, hogy Esz- 1 tergom minden mostoha anyagi viszo- :r nyai daczára is megtenne minden tőle í telhetőt, csakhogy az állandó hid mi- $ előbb kiépüljön. — Esküvő. Baumholzer Arthur nyug. 9 ezredes tegnap reggel vezette oltárhoz ífi Merényi Vilma urhölgyet, Merényi Fe­ri rencz városi számvevő leányát. — Gyászhir. Kottra Ferencz, ké- :n méndi jegyző, hosszú szenvedés után .^ellmuyt. Nagy családot hagyott maga untán nagy szegénységben. Kéméndi jegyző lett ideiglenes íuminőségben Hegedűs Béla kisujfalusi ö'Uegyzßj kiuek helyébe Szvoboda Lajos kó- uiinéndi kirendelt hely. jegyző jött. A vá­lasztást nemsokára megtartják. A pályá- öszók között lesz Lévai Sándor is, az esz- eitergommegyei jegyzői kar legliteratu- ő?sabb tagja. — Halálozás. ÖZV. Czillok Lipótné >szül. Mészáros Erzsébet, a kir. városi temető kertésznője, hosszas szenvedés s í» halotti Iszentségek ájtatos felvétele 6 alán elhunyt, Négy gyermeke maradt rí ríná ii, —- Az árvízveszély megszűntét semmi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy Reviczky G-yőző főszolgabiró, a kri­tikus időben emberül megállotta a helyét, néhány napra terjedő szabadságidőt kórt. — Felfüggesztés. Érsekújvár vá­ros polgármesterét, főjegyzőjét és köz­gyámját szabályellenes és rendetlen pénzkezelés miatt Nyitramegye közgyű­lése állásaiktól felfüggesztette s ellenük fegyelmi eljárást rendelt ol. A város­nak a napokban az alispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésen a felfüggesztett polgármester helyébe egyhangúlag Markhót Gyula nyitrame- jgyei jegyzőt választották meg polgár- mesterhelyettesül. — Esztergomi kupió. Deák Petemé Vlád Gizella, a szintársulat kedvelt énekesnője az Eleven ördög előadásán Esztergom négyfelé szaggatottságáról a következő alkalmi dalt énekelte : Van egy szép város, Mostan jó sároB, Annak egy szive helyett négy is van, De csak egy karja, A zászlót és a,.kardot egy sorban. Négy felé érez, Oh, hát mit ér ez ? Azért nincs redout s szép színháza bent, Se kaszárnyája, Virágzó gyára, Azért vesznek el tóle mindent, Mert nem védheti meg Ssjogát, Mindig elveszti minden csatáját. De ha egyesülne, máskép volna az. Hapezi ! Tüsszentettem, hát igaz. — Mulatságos este lesz a mai a színházban, hol Deák Péter, a társulat kitűnő komikusa adja a vidéki direk­tort a Szabiunők elrablásában. — A komáromi állandóhid. A Ko­máromi Közlöny jelenti: Az állandó hid terve már leérkezett az ál Iámépi- lészi hivatalhoz, hol az érdeklődők megtekinthetik. A hid éppen 400 mtr. hossza, négy nyílással bír, mely mind­egyike 100 —100 mtr. A hídfőkön ki- vül három köpi 11 éren nyugszik. Nyílá­sának magassága az árvizszin fölött még 5.50 mtr. Szélessége a hídnak 12.40 mtr., melyből a felszerkezet 2.40 mtr. a tuIajdonképeni uL 10 mfrt foglal ol. Mindkét oldalon van gyalog­járója 2—2 méter szélességű. A kocsiút 6 mtr. széles. A bid 50—60 öllel le- jebb fekszik, mint a hajóhíd, melynél 40 méterrel hosszabb is lesz, úgy, hogy a szőnyi hídfő éppen a pályaudvar Duna felőli szélére esik. A szigeti hídfő pedig a Luczenbacher-fóle telep lakóháza helyére esik, honnan a Fried- féle tűzifa-telepen kerosztül uj lejáró ut nyílik egyenes vonalban és a Fried- féle szénraktárnál betorkollik a kis hidra vezető útba. így hát sem a szén- raktár, sem a fatelep jövőre nem ma­radhat meg. A jövő hóban már ok­vetlenül hozzáfognak építéséhez. Az öröm érzetétől felhevült képzeletünk máris ott látja pompázni a büszke hi­dat szőke Dunánk fölött és megered a tervezgetés, hogy milyen néven ne^ vezziik a századokra szóló alkotást ? A pozsonyi állandó Ind ő Felségéről »Ferencz József« nevet nyert, örökítse meg a mienk ő Felsége királyné em­lékét, legyen »Erzsébet« bid. Többféle oka van ennek. 0 Felsége a királyné tudvalevőleg Komáromnál lépett elő­ször 1853-ban magyar földre ; a szi­get meg már különben is Erzsébet- nevet visel. — A 38-íkí árvíz. Az 1837-ik esz­tendei tél óriási havazásokkal járt. A Duna deczember vége felé állott be. Visegrádon erős vihar torlasztotta össze a szabad folyást hatalmas jég- és hó- táblákkal, úgy hogy öles magasságú hegyek képződtek. Az aggodalmak azon­ban véget értek, mert az enyhe téli verőfóny rendezte a veszedelmes tor­laszokat. 1838, márczirjsában azonban annál nagyobb arányokban fenyegette a város lakosait az árvíz veszélye, mert a Dráva torkolatától Pestig beállott a Duna s a torlaszok a viz folyását meggátolták. A felső beolvadások sok árai nagy gerendákat, boglyákat és egyéb szemetet sodorván magukkal, a Dunát a Gnram torkolatáig teljesen betömték ; úgy, hogy a veszedelem márcz. 6-án már k ikerül hét lennek mu­tatkozott. Olyan rohamosan dagadt az ár, hogy rövid idő alatt az egész várost elöntötte s még az 1809- iki árvizet is öt lábbal meg - haladta. Vízmentes terület maradt Esz­tergom városából a barátok temploma körül vagy hatvan köbölnyi tér, a kül­városból pedig az úgynevezett Teré­zián um felső része. Márczius 8-án ro­hant be az ár a városba. Márczius 8—12-ig a végső enyészet képét mu­latta Eszlergom. A kétségbeesés sziv- szaggasztó \ jaj kiáltásaival menekült a, nép a magasabb pontokra dereglyéken talpakon és ladikokon s a merre csak haladtak, -az összeomló házak romjai fenyegették életüket , a közeli présházak, a piticzék, a szent tamási és szentgyörgy- mezei házak tele voltak menekülőkkel. A viz sok helyütt ölnyi magasságra emelkedett s a nép félelmére szökőkút alakjában vastag sugarakban szökkent fel a kövezet alól. Végítélet napját hitte a szegény esztergomi nép elérke­zettnek. Esztergomban több mint kétszáz ház teljesen s vagy száz részekben ro­mokba dőlt. Emberélet alig esett áldo­zatul, mert a vészre előkészült a város, de annál több ingó jószág, marha és baromfi pusztult el. Sok gazdaember bízva a háza szilárdságában, a padlásra rakatta élésbőlmíját sőt bútorait is. A túlságosan megterhelt épületek azonban nagyrészt összeomlottak. Az árviz ter­jedése alatt a város tisztviselői nem gyűltek össze, mig Héja Imre volt cs. k. tábornok és első alispán össze nem hívta a tanácsot, mely Tarkovics Bazil főbíró elnöklete alatt állandó vészbi­zottságot szervezett. A helytartó tanács üzovics János Esztergommogye főis- páni helytartóját küldte királyi biztos­nak Esztergomba. A mint a biztos márcz. 16-án Esztergomba érkezett, rögtön elrendelte az iskolák és kaszár­nyák helyreállítását. De elrendelte egy­úttal a terek tágítását, az utczák sza­bályozását s a kellő szilárd építő anyag gyors előteremtését. A királyi biztos april. 3-án hagyta el Esztergomot s munkája folytatójául az említett első ispánt nevezte ki. A város kárának összeírása az árviz elmúlta után meg­történvén, a kárt több, mint másfél millió forintra becsülték váltóban. A király atyai gondoskodása lehetővé tetto, hogy a város rögtön kapott száz­ezer forintnyi kölcsönt az osztrák nem­zeti banktól, de a könyöradományok és gyűjtések is országszerte megindulván a romokba dőlt város újra magához kezdett térni. — Az árvíz veszélye vasárnap este emelkedett legmagasabb tetőpontjára. A sűrű zajjal megindult jég Hideglelős szt. Keresztnél meglorlódott. Szobnál még mindig erősen állott s igv váro­sunknál a Duna végzetes rohamosság­gal kezdett emelkedni, Helcz Antal polgármester elnöklete alatt a vészbi­zottság éjjeli szolgálatot tartott. Sarlay Ede főkapitány és Burián Lajos kapi­tány folytonosan végezték a vészbizott­ság intézkedéseit. A megyei vészbizott­ság élén Reviczky főszolgabíró óráról- órára jelentette a fenyegetett dunavi- délu városoknak az aggasztó esztergomi állapotokat s személyesen intézkedett a legfenyegetőbb pontokon, Éjjel tizen­egy órakor bárom vészlövés jelentette, bogy a víz magassága tizenöt láb, A v ár őshazán álló katonaság készen állott a mentés munkájára. Ej fél után a foly» ton növekvő ár magassága már hat méter hatvanhat centiméterre emelke­dett. A vészbizottságban az a liir ter­jedt el, hogy a menekülő Tabánt már elborította az ár, ez a hír azonban, hála az égnek, nem bizonyult valónak. A mint; a hideglelős kereszti torlaszt keresztül törte a jég, az áradat roha­mos gyorsasággal, szemlátomást kezdett csökkeni. Esztergom megmenekült a veszélytől s a felizgatott város nyugo­dalma visszatért. Hétfőn és kedden a város duuaparti, mélyebb fekvésű területei még mindég viz alatt állottak, mert Vácznál még mindig nem indult el a jég. Hogy mennyit szenvedtek me­gyénk dunamelléki községei, azt még most nem jelenthetjük. Annyi bizonyos, hogy Karva és Du na,-Mécs jó része viz alá került. A füzifői vasúti mun­kálatok, hidak és töltések rendkívül sokat szenvedtek, úgy hogy a vasut- vállalkozók kárát sokan kétszázezer frtra teszik. A tegnap délutáni vízál­lásról és sürgönyjelentésekről más hír­ben tájékoztatjuk olvasóinkat. — »Tabán árvíz alatt.« A hétfői fővárosi lapok jelentették, hog-y Eszter­gom városa legmélyebben fekvő város­részét, a Tabánt, elborította az ár s eunek következtében a vészbizottság kirendelte a mentő katonaságot. Ezzel a hírrel mi láttuk el a Nemzetet, a Budapesti Hírlapot, az Egyetértést, a Budapestet s a Pester Lloydot, mint ezen napilapok fölkért tudósítói, éppen azért kötelességünk felelőségünknél fogva magunkat úgy a f. közönséggel, mint a felsorolt napilapok t. szerkesz­tőivel szemben igazolni. Vasárnap éjjel tizenegy után már nem hagyhattuk el lakásunkat, inert a viz előszobánk lép­csőit mosta s hozzá kellett fogni a mentés előkészületeihez. Ekkor a ház elé rendelt révészek által tudakozódást intéztünk a városház rendőrségi helyi­ségeiben ülésező vészbizottsághoz s a legújabb adatokat kértük, hogy köte­lesség szerint értesíthessük a képviselt lapokat. Óriási izgatottság uralkodott a vészbizottság ülésén. Szerencsés Mi­hály, a, vészbizottság egyik jegyzője, följegyezte a legújabb adatokat, melye­ket a következő szavakkal tetézett : »E g g e n h o f e r melletti gát- be s z a k a d t. Tabán elöntve.« A vészbizottságból érkezett hir után elküldtük a sürgönyöket, melyeket más­nap már korrigálni kellett. Soha. na­gyobb örömmel nem deinen tál tunk, de tízéves hírlapírói pályánk alatt soha. kellemetlenebb megtévesztésnek nem voltunk kitéve. Szerencséstől felvilágo­sítást kértünk s ő kijelentette Horváth Mihály előtt a rendőrkapitányságnál,, tanuk előtt, hogy az értesítést saját- kezűleg irta az adatokat pedig Horváth Mihály vészbizottsági tagtól hallotta, ki éppen akkot érkezett meg az uj. gátról. Ennyiben áll a dolog. ítélje- meg ebből az olvasó, bogy mennyiben vagyunk hibásak vagy ártatlanok. Hír­lapírói hivatásunknak iparkodtunk min­denkor Esztergom érdekeit, tisztességét* jó hírnevét szolgálva megfelelni s ez az irány fog vezérelni a jövőben is. Hirhajhászat és amerikai stíl nem a mi kenyerünk s a milyen lelkiismere­tesen keressük a napi eseményekben az igazat, annyira fájlaljuk, hogy szán- dékfalanul és ártatlanul téves értesí­tést adunk, Az Esztergom és Vidéke szerkesztősége. — Áradás. %z árvízveszélyen sze­rencsésen átestünk, Váczou is elindult a jég. Folytonosan apad. Vészbizottsá' gaink feloszlottak. Kifli,RÍ .ŰR SZUIÍ UIOSZ'iT) • KÖRÖSI LÁSZLÓ df.

Next

/
Oldalképek
Tartalom