Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 15. szám
I ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 15. SZÁM. OSI TÖRTÖK. 1891. FEBRUÁR IS. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: E'jjósz évre Fél évre . Negyed évre 6 frt — kr 3 írt — kr 1 frt 50 kr *•Egy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz TŐSÉG: ' PFA HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők., K I A D Ó -»Tv ATAL: SZÉOHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendő!». HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tóf 300-ig 2 frt 95 kr. B Tyegclij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás * 1 szerint legjutányosab- b n közöltetnek. NYiLTTÉR sora 20 kr. 8 Esztergom veszte, Esztergom, február 17. Magyarország herezegprimnsának székhelye ezentúl Budapest legyen. Ezt a jelszót örökölte Budapest a Trim<is halála után. Budapest főváros törvényhatósága fel- arjesztest intézett ez ügyi en a kormányhoz s külön feiterjésztet a kultusz- iáiniszterhez is. A tündérszép Budape .ohamos gyarapodása a mi gyönyörűségünk is. De eem a magyar városok hanyatlásával. Mi lesz Esztergomból, ha elviszik liánén az érsekséget ? Valljuk meg őszintén, hogy Eszter- oom már évtizedek óta hadi lábon áll kormánynyal s igy nem remélhet ki- kéletet. Szerencsétlen és áldal lan egy űiszony, melybe politikai mozgalmaink Intézői sodortak. Vájjon lesz-e elég hrönk mentsvárunk felépítéséhez s az tpstrom kiállására? Aligha. Hozzá vagyunk szoktatva a veszteségekhez. Folytonos csapások érnek. Eltesznek minden elvehetőt, megtagadnak hiúdén megadhatót. Az ország herczegprimásának szék- foelye eddig érintetlen kérdés volt. Most hnár ezt is kikezdi ék s a milyen liatal- imas és tevékeny férfiak vették az eszme leeresziülvitelét kezükbe : olyan aggodalommal tekiníheiünk legóriásibb csalásunk elé. Mi lesz Esztergomból ha megfosztják egyetlen országos díszétől? Hová fogunk áíiég hanyatlaui ? .Kétségbeejtő jövő vár reánk. Reménytelenségünk annál nagyobb, mert a város apathiája megdöbbentő. Máskora legcsekélyebb országos kortes- kérdés is népgyülést volt képes teremteni és most, mikor már valamennyi lap tele van a főváros bevallott czél- jával, nem mozdul senki. Legyünk résen, mozogjunk, dolgozzunk, küzdjünk, hogy legalább gyávasággal ne vádolhassanak utódaink, ha már szerencsétlenséggel fognak is jellemezni. Nagy katasztrófa előtt állunk. De ha Szent István városa mind egy szál polgárig védeni fogja ősi intézményünket, az ország első érseki székét; ha erélyes tiltakozással kövei éljük Esztergom életrevalóságának első főtényezőjét, ha impozáns gyülekezeteket tartunk s fölviszszük panaszunkat és kétségbeesésünket egész a király fórumáig: talán még se omlik fölöttünk össze a jövő s talán még se fog a jövő nemzedék azzal vádolni, hogy mi voltunk az okai Esztergom vesztének. Fogyasztási adóink. Esztergom, febr. 17. (S. P.) Ezt az odiosus ügyet tárgyalta f. hó 10-én a vármegye közigazgatási bizottsága s egy lépéssel tovább vitte azt az egyenetlen harczot, mely az összeépült városok és a kincstár között több mint két hónap óta folyik. Csak tovább vitte, mondjuk, mert még korán sincs vége s most a pénzügyigazgatóság fellebbez a pénzügyminiszterhez, a ki ekként a saját ügyében lesz legfőbb bíró. Ha valami, úgy ez ilyen abnormiíá- sok igazolják legjobban a közigazgatási bíróságok felállításának égető szükségét. A pénzügyigazgatóságot kizárólag merev fiskális szempontok vezérlik s mintha csak nem is Magyarország pénzügyi közigazgatása működnék, de egy leigázott állam kiaknázásáról volna szó, annyira elzárkózik minden argumentum, minden köztudomású csapás és hanyatlás észlelése elől, csak egyet tud, csak egyet hajtogat, azt, hogy az adót emelni kell ! Már pedig, a ki a fogyasztási adókat akarja emelni Esztergomban, az igazán teljes tájékozatlanságot árul el, a helyi viszonyokban vagy behunyta szemeit és becsukta szándékosan füleit, hogy a nyomorúságot ne lássa, a panaszt ne hallja meg. Így tesz a pestvidéki pónzügyigazgató- ság is, a midőn a bor, czukor, hús és sör fogyasztási adó fejében eddigelé fizetett 49000 frt helyett 53000 frtot követel megváltásul. A városok közös bizottsága bőven, minden oldalról megháuyta vetette e kérdést, s arra az eredményre jutott, hogy lehetetlenségre a városokat uem kötelezheti, hogy tudva akarva hajt nem hozhat a közönségre s ellene mondott a bérletnek, átengedve a tért magánvállalkozóknak, a kikkel úgy is auy- nyiszor ijesztgetett a pénzügyi hatóság. Ha már zaklatni kell a közönséget, tegye azt más, mert ide való polgárokból álló bizottság ily felcsigázott, természetellenes igények érvényesítésére nem vállalkozhatok. Végtére a bérlővel is szembe kell nézni egyszer, tehát, inkább kár nélkül, mint később vagyoni károk után. Az igazgatóság tehát kitűzte az árverést, meg is tartotta három ízben, az eredmény azonban csak abból állóit, hogy egyetlen egy bérlő sem jelentkezett. Eziuán a hivatalos fiaskó után egyet fordított a köpenye- gen s azt mondta : no hát ha bérlő nincs, »ráutalom« az 53000 frtot a városokra, mert akár filloxera, akár sáska, akármi pusziit, is Esztergomban, ennek az összegnek meg kell lenni. Ez volna a legkönnyebb módja, minden deficit eltüntetésének, mert ilyen formán az összes államadósságot rá lehet utalni az országra s egy pár év alatt ki lehet azt fizetni, csak azt ne nézzük aztán, hogy mily áron ? . . . így került ez a dolog a közigazgatási bizottság elé, hol a kincstári képviselő a városok jogorvoslatának elutasítását s a ráutalt 53000 frt feutartósát kérte. Beismerte ugyan, hogy a filloxera tönkre tette hegyeinket, beismerte hogy a pénzügyőri biztos által Készített púha- tolás nem szeníirás és a közönség nagyobb lelki gyönyörűségére vagy 200 frtot törölt is abból, ámde mindennek daczára az 52500 frt körül leszállott összeget fen tartani javasolta. Legjobbjaink állottak sorompóba e tulcsigázott követeléssel szembe, egymásután keltek fel Havasi, Andrássy Gfyula, Boronkay, Frey, Mészáros, Niedermann Pál, oly tekintélyek, a kik a helyi viszonyokat, a népet, a termelést, fogyasztást egyaránt ismerik s kimutatták apróra, hogy a fogyasztásnak a mai viszonyok kösi^Esiisrjonissviislárczíja, SZfZ BQ1ÁHY. I Ismeretes talán mindenki előtt, hogy kőrisen el vagyunk látva hnánczokkal, vagy googy uj magyarsággal szóljak, pénzügy- löirökkel. (Meg is haragusznak, ha nem céénzügyör néven szólítja őket az ember, ionért 'hát szerintük a másik csuf-név). os.zonban rövidség okáért én csak a fináncz íóaót fogom használni, ha nem magyaros r PL meg ha megharagusznak is érte. i Hát bizony annyi fináncz leledzik széles d hazában, hogy nemesérzésű hazafi még aoondolni sem mer a szűzdohányra s szakisától tán még a hideg is kilelné . . . bs’edig vagyon egy hely, a hol még ma is niiarmelik a szüzdohányt, persze titokban, sv vagyon egy hely, honnan nagy mennyiségben szállítják a nélkül, hogy a fináncz bnrak jeles figyelmét magára vouta volna. T Tekintsünk csak az országutra, a melyen )iis árom, kegyetlenül megrakott szénás sze- aieeret vonszol hat darab megrongált termetű igsegázus. A középső szekérbe két fehér, rgßagyis inkább két megőszült gebe van rgogva, a többi négy meg ^ a fekete szín gr hes pompájában tündökölnék, ha a piszkot ß falami gyengéd kezek lesimitották vón xjíöluk. Hanem hát elég azt megjegyezni, t^oogy a középső szekeret két szőke, az el- j;)t és utolsót pediglen két-két barna moz- jLLatta hol előre, hol hátra. Eme két szőke LÉ Hat arról vala nevezetes, hogy nem ló- i /yomörba való takarmányt szállított, hanem pipába való legeslegszűzebb, minden fináncz-orrtól szűz dohányt, a mely azonban valóságos széna-szálakkal gondosan el volt takarva. Lassan, nagyon lassan elértek Füzes nevezetű faluba s a falunak egy házához, a melyben Náthán ur lakott, foglalatosságára nézve uzsorás és orgazda. Ennek a háznak nem olyan alakja volt, mint valami becsületes haznak, mert nem volt rajta akkora tető sem, mint a kis ujjam. Ez Náthán ur bölcs intézkedése folytán történt így, minthogy ö ugy okoskodott, ha tűz támad, nem kell attól tartania, hogy a tetőt elpusztítja. Különös volt még ennek a háznak az udvara is. Minden öt lépésnél egy búb emelkedett ki, melyeket némely természet- tudós holmi óriási vakond-turásoknak nézne, hanam hát ezek Náthán ur vermei voltak, a melyek között éber-álmait szokta aludni, hogy valami zsiványok el ne czipeljék azt a veremrejtette jószágot. A mint említettem, a három szekér Náthán ur portája előtt állott meg. ő már tudta, hogy mit rejteget a középső szénás szekér s kanyargós orrával már a mennyiséget is kiszimatolta ; csak alkudni kellett, de nem tudtak egyezségre jutni. Az lett a vége, hogy Náthán ur dühöngve ott hagyta őket s az atyafiak megfordították a kocsi rudját és czammogtak hazafelé. A dühöngő Náthán ezalatt szolgálóleányát éppen a faluban időző huánezokhoz szalajtóttá avval az üzenettel, hogy a füzesi országúton a két szürke által vont szekéren nem széna, hanem legszüzebb szűz dohány van. ' Lévén azonban eme szolgálóleány az atyafiaknak földije, először őket értesítette Náthán ur üzenetéről s aztán rohant lóhalálban a finánezokhoz, a kik pohár mellett a haza szomorú sorsán keseregtek. Mikor a pesztonka rémletes kikerekités után tudtukra adta, hogy kutya van a kertben, villámgyorsasággal összeszedték magukat és repültek a füzesi országutra. Megjegyzendő, hogy siettükbeu kardjaikat, vagy a mint a gúnyolódok szokták mondani, a szentjános-kenyereket a korcsmában feledték. No de hiszen nem törökre mentek. Az atyafiak azalatt csendesen haladtak, mintha a legjobb rendben volna szénájuk s mikor a finánezok elöfogták őket, még nekik állt feljebb s a szőke lovak tulajdonosa semmi módon sem akart visszamenni, sőt bepöröléssel fenyegette támadóit. Ekkor azután a törvény nevében léptek elő a finánezok s a szőke lovak tulajdonosa erős fedezet alatt bevonult Füzesre. Náthán ur kárörvendő arczczal várta őket a helység házánál, a hol a szénát elkezdték óvatosan lehányni. Hanem hiába. A szálakat is ketté hasogatták, de hát azokban sem volt, még a lovak gyomrát is megtapogatták, de azok kongtak az ürességtől. A finánezok ábráz alján roppant és keserves csalódás, Náthán uren hasonló düh honolt. Szégyenkezve indultak el a fináncz urak, mikor a szőke párák tulajdonosa amugyan szólalt meg : — Há’ téns fináncz urak, ha ez a Ná- tbány engem megakart jbünhödtetni, most majd én bünhödtetem meg az öreget, hogy ne legyen mán hiába, hogy idáig fáradtunk. Gyűjenek csak a tens fináncz urak a Náthány portájára, ott istenemre, találunk szűz-dohányt. Eme szavakra Náthán ur tombolni és őrjöngeni kezdett, a finánezok pedig remélve, a törvény nevében indultak az uj felfedezésre. Náthán ur szaladt vón előre, de megfogták, mivel biztos adat volt arra, hogy az öreg nem jóban sántikál. A portára érve, az atyafi azt tanácsolta, hogy jó lesz a vermeket kiásni, mert ott kell lenni a nikotiana tabakumnak. Ná- thánt pedig elájulva vitték a tetötlen házba. Természetes, hogy az egész Füzes lakossága jelen volt, apraja-nagyja s mind kaparták a szüzdohányt. A vermek szája gabonával volt befödve s alább — illatozott a dohány. Villával hányták ki a csomókat s minden mándli alá jutott egy-egy. A négy barna gazdája minden bántódás nélkül hazaért s otthon nagy murit csaptak, mert sikerült a lovakat átfogni más szekérbe, mielőtt a fináncz urak a füzesi országúton utolérték őket. HAJTGIí BÉLA. A laíkimy. Kis-Ázsia, Perzsia, Kelet-India, Egyp- tom és Törökországban sok ezer hold má- konytermesztéssel százezrekre menő munkást foglalkoztat. Mákony nyerés czéljából rendszerint a liamuszinű (Papaver Somniferum), mely bíborvörös és bálvány rózsaszínű virággal és nyitott fejjel hír, termesztetik. A mákolaj a faolaj után első rendűnek bizonyult be és nemcsak asztali olajul, hanem a
