Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 14. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. FEBRUÁR 15. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: EüésK évre.............................* ..................................6 frt — kr F él évre..........................................................................3 Irt — kr Negved évre.....................................................................1 frt 50 kr Egy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTz T ÖS É G: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a- lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A DÓ-hTv ATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendők.-----------------------------------------------------------------------------0 HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2ü0-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Belyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- j ban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr.---------------------------------------------------------------------• Az uj prímás. Esztergom, február 14. Sebolse várják nagyobb türelmetlenséggel az nj prímást, mint a székvárosban ; a liol minden kombináczió élénk tárgyalásra kerül. Maga a főkáptalan, az érseki szék óriási törzsvagyonának gondozója, a legnagyobb bizonytalanságban várja a válság megoldását. Annyi bizonyos, monda egy előkelő főpap munkatársunknak — bogy Budapest, Bées és Róma a kinevezés előtt nemcsak a befejezetlen egyházi kérdések jövőbeli megoldóját, a primási méltóság tökéletes betöltőjét, hanem a katb. magyar közönség óhajainak s az ország közvéleményének kielégítését is keresi. Hogy mindezt mától holnapra alig fogják megtalálni, az természetes. Mióta s az esztergomi érseki szék fonál 1, bet7 venöt érsek követte egymást, de egyet- 1 len egy sem hagyott bálra rendezettebb i> anyagi helyzetet, mint Simor, a ki nem I s akart egyéb fenni, mint pap és gazda. A jövő prímásától sokat vár az or8 szág. Válságos kérdések kerülnek napi- : rendre s az ország nyugalma csak akii kor lesz tökéletes, ha olyan egyházig fejedelmet kap, a ki a katholikusság 5 érdekeit össze fogja egyeztetni az őrig szág érdekeivel. Ilyen hivatási prímásnak pedig min- b den valószínűség szerint azok közül ű kell kikerülnie, a kik a poliiikai pást n i .~t. Tmkir.i,,--7,— rí .tv lyán nevet és garancziát szereztek jö- vőjüknek. Az előkelő állású főpap ismételten hangsúlyozta, hogy az esztergomi érsek kinevezése aligha fog összeütközni az ország közvéleményével, a nemzet óhajtásával. A Városi Kör. Az Eszforgom-Városi Kör hígjainak névsorát már összeállították. Ez a névsor száz 11 e g y v e 11 tagot összegez. Olyan szép szám ez, milyennel egyetlen egy egyesületünk sem dicsekedett még megalakulása előtt. A Városi Kör száznegyven tagja a következő: Áldóri Mór dr., Barta Annin, Bayer Ágoston, Bedő József, Beiiczay Gyula, Bellovits Ferenez, Berényi Gyula dr., Blan Miksa, Bokros Károly, Brenner József, Brunner Ferenez, Brutsy Gyula, Brutsy János, Bnrány János, Cseicsner János, Csernoch János dr., Csupics Emil, Dóczy Antal, Dóczy Ferenez, Draxler Alajos, Emczinger György, Ellinger Ödön, Farkas Tivadar, Fehér Gyula dr., Feichtinger Ernő dr., Fekete Géza, Fekele József, Felsenburg Gyula, Forster János, Földváry István dr., Frey Ferenez, Fried Arnold, Gerendás Lajos, G-ergye Lénárd, Grrósz Ferenez, Hajabács Albert, Hamar Árpád, Havasi Imre, Helcz Antal dr., Helcz Kálmán, Hoffer Béla, Hoffmann Ferenez, Horn Adolf, Horn Károly dr., Horváth Rezső, Hulényi G-yőző dr., Hulényi Péter, Hübner Antal, Hübschl Alajos, Hübschl Károly, Hübschl Sándor, Ivanovits Béla, Jedlicska Rezső, Ka.a.11 János, Kaan Károly, Kara János, Kar- taly István, Kis István, Kollár Antal, Kollár Károly, Kollár Péter, Kornstein Lajos, Kováts Albert, Körösi László dr., Krnplanicz Kálmán, Leit géb János, Lengyel Flavian, Lieb Béla, Lipthay János dr., Magos Sándor, Magurányi József, Magyary László, Majer István püspök, Majer Sándor, Milina Lajos, Marosi József, Mattyasovszky Ödön, Matlyasovszky Kálmán, Maítyasovézky Lajos, Mercz Imre, Merényi Ferenez, Meszóna Ferenez, Meszéna Kálmán, Ali hal i k András, ^Mihalik Bálint, Milano vies Antal, Nagy Pál, Niedermann János, Niederma.11 József, Nozdroviezky Miklós, Obermayer György, Palkovies ; Jenő dr., Palkovies Károly, Pál may 'János József, Pefches Géza Aladár, Péni József, Pongrácz Zsigmond, Popper Lipót, Prohászka Ottokár dr., Rapcsák Imre, Reit tér Jakab, Rudolf Ist ván, Rudolf Mihály, Sail a y Ede, Schalkház lg ti á ez id., Schön beck Imre, Schuller Pál, Schwarz Adolf, Simoiivi Adolf dr., Siti ka Ferenez, Span ráfi József, Span- rijift Tivadar, Stern Márk, Sternfeld Rezső, Sujánszky Antal, Szabó Gyula, ,Szabó József, Szalkay Tóth Ferenez, 'Számord Ignácz, Szoeskay Cornél, Szent- tamási Béla, Szlávy István, Szmatlik Antal, Szóda Mihály, Szfankay Ádám, Szvoboda Román, Takács József, Tóth József biró, Uhlárik János, Varga Márk, Verseghy József, Viola Kálmán, Walch Mátyás, Waldvogel József, Wallfisch Henrik, Walter Gyula dr., Weisz Mihály, Wimmer Ferenez, Zwillinger Armin, és Zsiga Zsigmond. Gazdasági felügyelők. A közigazgatás újjászervez se nagy mértékben át fogja alakítani hazánk közgazdasági szervezetét. Idáig nagyon fejletlen volt e szervezet. A központi közegeken kívül jóformán csak egyesületi szervezetből állott az. Egyedüli orgánumok a mezőgazdasági adminisz- tráczió felada tainak ist ápolására úgyszólván csak a gazdasági egyesületek voltak s azok a központtal nem is állottak szerves kapcsolatban, mert hiszen a gazdasági congresses intézménye csak szabad egyesületi tevékenységből jött létre, törvényes alapja is voll, sőt maguk a gazdasági egyesületek sem képeztek törvényes institucziót. A kormánynak voltak ugyan kinevezel t gazdasági tudósítói a megyékben, de azok feladata és hatásköre oly csekély volt, hogy csakis az aratási kilátásokról való jelentéstétel képezte szigorúan vett feladatukat. Hivatalos közegnek az ilyen tudósítókat nem is lehetett tekinteni. S ha időközön kint a kormány egyes fontos gazdasági intézkedést óhajtoth tenni, ezzel rendszerint a szolgabirák lettek meghízva, a kik egyéb adminisztratív teendőkkel való túl halmozottságuk folytán rá sem értek, hogy a gazdasági érdekek ápolására gondoljanak, de meg nem is bírtak a legtöbb esetben a kellő szakismeretekkel ezen a téren. Tény tehát, hogy a gazdasági admin is! ráezió igen kezdetleges állapotban volt és van a mai napig. A dolgok ilyen állása mellett a kormány belátta azt, hogy itt erélyes Ä Az„Esst5rgom és 7i4skeí ‘tárcaáj a. A BOGARAK BÁLJA* .. . . Zöld erdőbe érve, a kerek tisztásra, sSSzól már a muzsika, a ezigány czifrázza, sHEzer lámpa csillog sötét lombok közül 3/íNevetö vadrózsák szerte köröskörül. öTTömérdek a vendég, csupa úri fajta, iBBiboros, bársonyos diszöltözet rajta, k^íávaszem lierezegnő és gróf Szarvasbogár, gUEgymáshoz illenek, gyönyörű mátkapár. öBHös Czinczér a vőfény, a vitéz kapitány, -Most jött a lakziba egy sánta paripáu. dOOldalán gyikleső, mindig jár a szája, erjlzeg-mozog fején két nagy micsodája. ;2Ki a nyoszolólány ? Méhecske kisasszony, ioBokat munkálkodik, egyszer hadd mulasson. isHKezet ia csókol ám Szöcske urfi neki, íKét potrohos darázs sandán nézegeti. jó8étál a pillangó a rózsahogárral jisozitakötő bácsi kedves családjával, 9l;;.sten tehénkéi a menyasszonyt nézik, £■ Aranyos ruhája nagyon tetszik nékik. * * Ezt a gyönyörű költeményt, melyben „Pávamaizempillangó-hero/egr.ö“ . s gróf Szarvasbogár me- gevyegzöi ünnepsége van leírva, „Az én Újságom“ ez. [lii' .itiinö gyermeklap legutóbbi számából küldték meg jijlaekünk kefelevonatban. „A bogarak bálja" egv öslöszét képezi „Az ón Újságom“-ban megjelenő álma“ cziraü hosszabb elbeszélésnek. Ide-oda repdes Szentjánoshogárka, Mindegyik kezében fénylő ezüst lámpa. Ragyogó csapatja leleszáll a fűbe, Majd csillagraj gyanánt száll a levegőbe. »Húzd rá, more, húzd rá!« kiált a hős Cincér, Ne sajnáld a gyantát, nem csinálod ingyér! Tudod a nótámat, húztad is sokszor már, Azt, hogy: »Cserebogár, sárga cserebogár.« Szól Tücsök, a prímás: »Igen is, instálom, Vitizs kapitány ur, azsonnal csinálom. De bizony jó lenne egy-két rongyos bankó, El is sakad a húr, íhes is a rajkó«. Hegedül a tücsök, szekundál a szúnyog, Dongó a bőgővel bele-bele dunnyog, Aprózzák a tánezot, ki-ki fogja párját, Majd, mint a forgószél, oly sebesen járják. Izzad a hős Czinczér, csurog a viz róla: »Jaj de jó volnu már egy pihenő óra!« Katiezabogárka legjobbkor belépett, Hogy kiszolgálja miud a szomjas vendéget. Takaros szobalány, kis Katiezabogár, Hűsítő itallal ügyesen körbe jár. Pöttyös piros kötő libeg a derekán, Nyájas, vidám mosoly játszik az ajakán. Zöld papsajtlevélen, gyöngyvirágpohárba Hajnali harmatot hajlongva kínálja. Hej, van Lelete a gyöngyvirágpohárnak, Hős Czinczér is fölbajt egymás után hármat. Mikor a nap fölkelt s madarak daloltak : Vége lett a fényes nagy lakodalomnak. Előáll a határ, beül a mátkapár: Pávaszem herczegnő és gróf Szarvasbogár. Tizenkét pillangó a kocsiba fogva, Sárga cserebogár gyeplőszárat fogja, Libériás darázs kettő is a bakon, Csákó a fajükön, tarsoly oldalukon. Hős Czinczér, a vőfény, a vitéz kapitány Mellettük lovagol a sánta paripán. Puffogat erősen ócska pisztolyábul, Kis Katiezabogár menten el is ájul. Lovas bandérium előttök, utánok, Zöld mentés leventék, kabócza-huszárok. Repdesnek felettük tarkaszárnyu lepkék, Mintha a szivárványt ott fenn lebegtetnék. Hosszú sorba hintók gördülnek el haza, Kurjongat a násznép; ihaja, tyuhaja ! A banda meg huzza a Rákóczi-nótát. Bezengi a begyet; bezengi a rónát. Erdő szélén a sok szarvasbogár várja, A vőlegénynek mind hűséges szolgája. Eljenzik, bókolnak, a virágot szórják, Menyasszony ölébe hullanak a rózsák. Végre megérkeznek tölgyfapalotába, Az örömapának grófi odújába. Pávaszem herczegnő sírva karolja át Szarvasbogár papát, Szarvasbogár mamát. Hős Czinczér előáll, köszörüli torkát, Bucsuztatóképen beszél ilyenformát: »Uram, uram, öreg Szarvasbogár uram, Szállók az úrhoz, mert haza visz már utam !« »Halljuk azt a szép szót, halljuk!« kiabálnak. Torkán akad a szó a hős kapitánynak. Pók, a hires tudós, hiába súg neki, Belesül, elakad, a nászuép neveti. Nagy szégyelletébe a vitéz kapitány, Elbiczeg, eldöczög a sánta paripán. Oszlik a násznép is, jóizün kaczagva, Siet a dolgára, ki erre, ki arra. Virágról virágra szálldos a méhecske, Fürdik a napfényben szitakötő lepke. Siirögnek, forognak a szorgalmas hangyák, Zizeg erdő, mező, zugnak a bokrok, fák. PÓSA LAJOS. Magyarországon költőnek verseire kiadót találni: nehezebb föladat, mint aminőket a regekor hőseinek kellett megoldaniok egy-egy tündérkisasszony szerelméért. Úgy látszik a magyar költészet múzsája is olyan elvarázsolt király kisasszony, a kit elátkozott várkastélyban hétfejü sárkány őriz — és a magyar könyvkiadók közt ritka a bátor levente, a ki azt a bűvös várat a benne élő drágakincsért megostromolni merje. A magyar nemzet legnagyobb költője Petőfi se volt szereucséseljb; pályája kezdetén neki is látnia kellett, hogy a kiadók szivében — nincsen számára hely. Pedig mikor első verskötetével fölvándorolt a fővárosba, uem kisebb emberhez fordult, mint Vörösmarty Mihályhoz, az 1844. elején már rég hires és ünnepelt nagy költőhöz. Vörösmarty szívesen is fogadta a sápadt, vézna fiút és megígérte, hogy ő maga veszi kezébe ügyét s kiadót szerez költeményeire. Ám a dolog nem ment oly köunyon, mint Vörösmarty képzelte.
