Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 14. szám

intézkedésre Tan szükség, S most, hogy it megyei közigazgatás és önkor­mányzat szervezéséről szóló törvényja­vaslatról egy félhivatalos tájékoztató közlemény megjelent a lapokban, azt látjuk abból, hogy a kormány komolyan is veszi a gazdasági ügyek intézését. A szervezeti javaslatban egy nj állás rendszeresít telik minden megyében és ez : »a gazdasági ügyek intézésére hi­vatott közeg.« Ez azt jelenti, hogy a kormány azt akarja, bogy legyen min­den megyében egy olyan állami tiszt­viselő, a ki a megye területén kiesiben azokat a funkcziókat végezze, melyeket a földművelés, ipar és kereskedelem ügyi miniszter az egész országra vonat­kozólag végezett addig, migaz uj szer­vezés által az ipar és kereskedelmi ügyek a föl dinive léstől külön nem vá­lasztattak s csakis az erdészeti ügyek intézteinek a külön erdőfelügyelők ál­tal, mely állások az egész adminisztrá- ciió szervezetével szorosabb kapcsolatba hozattak. az a tény tehát, hogy mindegyik megye megkapja maga közgazdasági vezérét, egy roppant nagy fontosságú reform. S a kik ennek jelentőségét, nem akarják belátni, csak arról tesz­nek tanúságot, hogy a közgazdasági udminisztráezió feladatairól nincsen fo­galmuk. A szóban levő közeg nevét a hivatalos közlemény nem mondta meg; lehet, hogy »gazdasági« vagy »köz- gazdasági felügyelőnek« fogják hívni. A név nem teszi. A fődolog az, hogy Ő lesz hivatva az alispán melleit vagy alatt a közgazdasági ügyeket a megyén intézni. Minthogy pedig a vármegye területén leginkább a földinivelési ér­dekek dominálnak, mert az ipar és kereskedelem a városokban konczentrá- lódik, az uj közeg lényegileg a megye föl dini ve lésí minisztere lesz, habár az uj állás egyelőre tán nem is lesz a reá bízott ügyek fontosságának megfe­lelő hivatalnoki ranggal és dotáczióval ellátva. A közigazgatási reform egyébiránt, még nem véglegesen befejezett mű. És ha a megyék czélszerűnek vélik, peticziónálhatnak a kormánynál és a törvényhozásnál, hogy Hibáztassák fel ez az állás magasabb hivatalnoki jel­leggel és helyeztessék közvetlenül a főispán alá és az alispán mellé. Hogy mi a kívánatosabb, azt, nehéz eldönteni; mert ha a gazdasági felügyelő nem állna az alispán alatt, liánéin vele egy­rangu lenne, ezzel az alispán! állás tekintélye csökkentettnek, a ki pedig az egész vármegye igazgatásának ve­zetője lesz. A maradi párt, mely mil­sem akar a közigazgatás államosításáról tudni, úgyis azt a szemrehányást teszi a kormánynak, hogy kivetkőzheti az alispáni állást régi fényéből és kor­mány komisza fiússá teszi. Ez egy igen igaztalan vád. Mert a kormány, ellen­kezőleg, az állal, hogy a közgazdasági ügyek intézőjét a vármegyén az alispán alá helyezte, ezzel éppen azt bizonyította be, hogy még nagyobb hatáskörrel akarta az alispánt, legalább az önkor­mányzat valódi feladatai tekintetében felruházni, mint a minővel az a múlt­ban bírt. Azt, a tényt, hogy a megye a po­litikai térről inkább közgazdaságra sző­rit! atik, minden komoly polgár csak örömmel üdvözölheti, mert nincs hálát­lanabb foglalkozás annál, mint ha a polgárok, kiknek családjuk jólétéről s a nemzeti vagyonosodat és közművelő­dés előmozdít,ásáról kellene gondoskod­niuk, meddő, czéltalan, politizálással töltötték idejöhet. A kormány azt akarja, hogy tanuljon már meg egyszer a ma­gyar ember is jól és szakszerűen gaz­dálkodni s ne veszítsék el a régi ma­gyar jő családok az ősi birtokokai, ha­nem szereljék azokat fel kellőkép, hogy no kelljen kivándorolniuk a pennsyl­vaniai szénbánya régiókba, ha pénzt szerezni akarnak, hanem szerezhessék azt meg idehaza a magyar földön. Nem is csorbítja a magyar kormány a megyék önkormányzati jogát közgazda- sági ügyekben egy hajszálnyival sem, hanem ellenknzőleg, kiiágitja, mert a megyéknek biztosítva van a jog, hogy közgazdasági érdekeik fejlesztésére sza­badon létesíthetnek intézeteket és intéz­ményeket, hozhatnak statútumokat, csi­nálhatnak budgelet, kivethetnek pót­adókat. És a kormány azonfelül még a megye szolgálatába álliija az előbb mondott közeget, hogy legyen ő a megye közgazdasági minisztere, a kinek azon­ban minden lépését és tettét ellenőrzi a vármegye és őt felelősségre is vonhatja, ha hivatásában helytelenül jár el. Hát lehet-o a megyei autonómiának ilyen kiszélesítésével szemben szó arról, hogy a kormány tönkre akarja tenni a vármegyét? Nem akarja tönkre tenni hanem ellenkezőleg azt akarja, hogy az uj életre keljen s a nemzeti vagyo­ncsodásnak és művelődésnek Jogba* al- masabb tényezőjévé váljék. Országos kufturegyeslilet. i. Az oláh vagy ha úgy tetszik román nemzet, a magyar nemzetre veszélyes soha nem lehet. Miért? mert összesen az egész románság Európában nem több, mint magyarság Magyarországon, mert nyelve, irodalma, sokkal fejlet­lenebb, mint a mienk, mert vallása semmi vonzerővel nem bir. — Mert Erdély története mutatja, hogy e rész­ben már történtek nevezetes kísér­letek, t. i. Moldva-Oláhországgal egye­síteni Erdélyt és o kísérletek akkor történtek, mikor ádáz pártoskodás dúlt Erdélyben ; — és mert Erdélynek geo­gráfiái fekvése e részben szerencsés. A Kárpát bérczei nagy és erős véd fal. Ha akkor nem sikerüli, ugyan kép­zelhető-e, hogy sikerüljön most vagy ezentúl, mikor Erdély Magyarországgal urnáivá van, midőn a nemzet élén oly alkotmányos és Magyarország iránt a legjobb indulata fejedelmek fognak ülni, mint Magyarországnak félként mos­tani királya és midőn egy önérzetre ébredt magyar társadalom oly hűségesen áll őrt. Innen tehát veszély véleményem sze­rint nem fenyeget. De olösmerem, hogy az erdélyi ro­mánok, vagyis inkább azoknak csak fanatikus vezetői ma legkevésbé meg­közelíthető elem, mégis meggyőződésem, hogy el fog jönni az az idő, midőn a román nép őszinte barátja lesz a ma­gyarnak ; miért ? mert őt a nagy szláv birodalom részéről az elnyeletésnek — hiszen már egy párszor torkában is volt— még nagyobb veszélye fenyegeti, mint minket, tehát a közös veszély fogja esetleg barátunkká tenni. Minden körülményeket tekintetbe véve, csak egy nemzet van, mely valódi veszélyt hozhat a magyarra és ez a roppant; szláv nemzet. Miért? Mert Magyarország délről, északról ezen roppant szláv nemzet közé van ékelve, mert Magyarország határán be­lül milliók laknak, kik ezen nagy faj­nak nyelvét beszélik. Mert a nagy pánszláv mozgalom, a világra szóló orosz birodalom zászlaja alatt űzetik, mert a monarchiának másik felében is milliókra megy a szláv elem s már ma alig lehet velők bírni; és mert ezen szláv eredetű nemzetek közt vannak jgey életre talo, mozgékony individua­litások. És mert töbhnevü szláv törzsek irodalma is jelentékeny és nagy fejlő­désnek indul az utóbbi időben. Lehetne ezen tárgyról igen sokat mondani, jelezni azonban csak azt kí­vántain, hogy mi reánk csuk innét ered­het veszély. Igen ; de hát mit látunk ; látjuk azt és ezt saját tapasztalásomból mond­hatom, hogy a magyarosítás, a magyar kultúra, a magyar fajt ide nőm számítva, sehol az egész országban háládalosahh, fogékonyabb talajra nem talál, mint felső Magyarországon általában s külö­nösen azt hiszem annak kelet felé eső részeiben. Teszi-e ezt azon, meglehet, ina már homályos — de mégis sejtelem, hogy ezen szláv vagy tót és orosz (vagy rutén) lakosságnak ősei nagyrészt egy­koron magyarok voltak ; — teszi a magyar szabadsági)arc,zok múlt század­beli dicső emléke; a Bocskaiak, Bethle­nek, Tököljek, Rákóczink a nép száján és a porladozó várromokban még manap is élénken élő nevei : teszi-e a magyar nemzetért és szabadságért lelkesülő len­gyel nép szomszédsága; vagy az ott lakó régi, törzsökös magyar családok és birtokosok őrködő szelleme; vagy ál­talában a felső magyarországi tót nép jó, koncziliáns és nyugodt természete és vérmérséklete : — ne kutassuk — de fogadjuk el azon tényt, hogy ez igy van és hogy a magyar szellem, a ma­gyar nyelv, a magyar kultúra befoga­dására nincs hálndalosabb talaj és anyag, mint a fölsőmagyarországi tót és orosz, vagyis ruthón. Már most mi következik ebből ? A logika szigorú szabályai szerint, nem következhet más mint az: Magyarországra csak a roppant szláv nemzet részéről jöhet nagy veszély, igen, de a felföldi magyar-tót és ruthéu gyűjtő elnevezéssel szláv, a legszíve­sebben veszi fel a magyar kultúrát, tehát első sorban ezt kell magyarosítani. Ha a magyar felföld egykoron meg van nyerve a magyar nyelvnek és kul­túrának : az erdélyi oly nehéznek látszó és valóban nehéz román kérdés, azt hiszem önként és könnyen megoldható. A Dunántúliak- nagy súlyt és talán hasonló indokokból fognak nagy súlyt ., fektetni a Muraközre, és különösen a , 60 — 70 ezer magyarra. A jó Vörösmarty 14 napig, két álló hétig, hiába mozgatott meg minden követ, hiába járt egyik könvkereskedőtöl a má­sikhoz, — Petőfi vermei nem kellettek sen­kinek. Végre is nagy elkeseredésében Vörös­marty nak az a mentő gondolata támadt, hogy elviszi a verseket a »Nemzeti kör«-be; vegye meg az — és adja ki. De, bár a »Nemzeti kör« sok hazafias mozgalomnak örömmel állt élére, a Vörösmarty indítványa mégis könnyen megbukhatott volna, mert a kör tagjai csöpp kedvet sem éreztek Petőfi verseinek kiadására. Szerencsére azonban, mikor Petőfit már-már leszavaz­ták, folállőtt a gyűlésben a kör egyik szerény tagja, Tóth Gáspár szabómester és kijelentette, bogy ha az országban nem akadt Petőfinek kiadója és ha az uraknak sincs hozzá kedvük, hát ő buzdításul letesz Petőfi verseire harmincz forintot. Ez a megszégyenítés hatott. A kör meg­vette és kinyomatta Petőfi verseit. íme tehát, hogy Petőfi első verlötete megjelenhetett, ezt sem Magyarország hírhedt könyvkiadóinak, hanem egy egyszerű — szabómesternek lohet köszönni! így kerültek könyvpiaczra a »Versek«. Késötib a »Czipruslombok Etelke sírjá­ról«, a »Szerelem gyöngyei« és a »Felhők« sem adtak a kiadóknak versengésre okot és alkalmat. Éppen csakhogy megjelenhet­tek; de nem ám a magyar kiadók érde­méből, hanem azért, mert Petőfinek nagy közönsége volt. Rohamosan, tüneményesen emelkedett az olvasók szeretőiében; külö- jíősén a nők rajongtak érte. azért költői dicsősége zenitbjén sem érhette el Petőfi azt, hogy a kiadók ostro­molták vagy legalább fölkeresték volna" Biz’ azok feléje se néztek; csak ügygyel- bajjal adhatta ki egy-egy füzetét a költő. Mikor összes költeményeit rendezte sajtó alá, akkor is szaladgálnia, alkudoznia, há­zalnia kellett, mig végre nagynehezen akadt a kiadók közt egy könyörületes lélek, a ki Petőfi összes költeményeinek kiadási jo­gáért — kétezer forintot fizetett. Ha tehát mindent összevetünk: Petőfi életében a kiadók nagyon szerény szerepet játszottak. Első versei 1844-ben, összes költeményei 1847-ben jelentek meg; rövid négy év alatt tehát Petőfitől hat uj könyv került ki sajtó alól; — mindaddig, mig Petőfi élt, kiadóiról alig lehet szó. De bezzeg 30 — 40 év alatt, a költő halála után, minden megváltozott! A ki­adókat csodálatos vágy szállotta meg, mintha összes régi, uj és leendő bűneiket le szerették volna vezekelni: mohón nyúj­tották ki kezeiket Petőfi költeményei felé. De hiába! Elkéstek a jószándékkal; mert Petőfi verseinek már ekkor volt gazdájuk, aki a hétfejü sárkánynál jobban őrizte s őrzi »saját külön« drágakincsét. Nem vagyok titkos inkvizitor, hát nem is kutatom, hogyan szállott rá »Petőfi« tulajdonjoga (50 évre!) az »Athenaeum« nevű irodalmi részvénytársaságra. Kultur- históriai szempontból elég annyit tudni, bogy most már igenis vannak Petőfinek »kiadói« és hogy az »Athenaeum« rész­vényei némelyik esztendőben 20—30%-ot is jövedelmeznek. Az »Athenaeum«, mely szerzett jog alapján még 1900-ig, vagyis kilencz teljes évig tartja magát Petőfi kizárólagos tulaj-, donosának, — meg is tett és tesz mindent, hogy Petőfi versei minél több és minél i többféle kiadásban forogjanak közkézen. A »vegyes költemények« és a több kö­tetes teljes kiadások után, melyek elég sűrűn következtek egymásra, — kiadta az; összes költeményeket hazai művészek raj­zaival díszített egy kötetben. Ez a világért se valami remek diszmü; rajzban és tipo- graphiai gyengeségekben bővelkedik,sőt még j kegyetlen sajtóhibák es ferdítések is rútit- ják. De ebben az alakjában Petőfi mégis több uj, bővített, javított kiadást ért már.' Az ára 15 frt volt: most 12. Elfogyott belőle vagy tízezer példány. Majd a 2 frt 50 kros kötött kis kiadás, azután a hasonló 2 frtos népies kiadás jött; végre az 1 frt 50 kros szintén kemény táblában, képek nélkül. Legutóbb pedig négy részre osztva, műfajok szerint való osztályozással jelent ineg Petőfi s egy-egy kötet ára 50 kr. Olcsó; de azért mégis ez az »Athenaeum« legszerencsétlenebb vállalkozása. A költe­mények ily jogtalan szétdarabolása s ön­kényes osztályozása ellen szeretnék Petőfi haragos szelleme s általában a költői szel­lem szabad szuverénitása nevében teljes, felháborodással tiltakozni . . . Tudja-e az »Athenaeum«, hogy Petőfi haragjában tán agyonverte volna azt a vakmerő filiszteust, a ki verseit az ö tudta és beleegyezése nélkül kaptafára merte huzni? . . . Petőfi­nek módjában állott 1847-ben az ismertnél más rendet vagy osztályozást csinálni; s ha ezt nem tette, bizonyára azért történt, mert költeményei összeállítását úgy találta legjobbnak, amint hagyta. No de végre is az »Athenaeum« buzgón terjeszti Petőfit. Fő-elterjesztője azonban még sem ez a t részvénytársaság volt, banem Petőfinek i egy másik kiadója: Méhner Vilmos. Azaz s hogy kiadójának nem is lehet öt nevezni. . Inkább vállalkozó volt, vagy — ha úgy ^ tetszik — albérlő. ’Méhner ugyanis kibé- - reite Petőfi kiadási jogát az »Athenaeum«- - tói — egyetlen egy füzetes kiadásra. Mesés összeget ajánlott föl az »Athenae- -i um«-nak, ha átengedi neki Petőfi füzetes e; kiadásának a jogát. A részvénytársaság, g azonban annyira megijedt Méhner vállal- -J kozó kedvétől, hogy jó fél évig hallani ii sem akart róla. De Méhner nem tágított ii és végre is megkapta az egyszeri füzetes es kiadás jogát. Fizetett pedig azért a jogért ál az »Athenaeum«-nak — 40,000, szóval ía negyvenezer forintot készpénzben. Ezenfelül Jü a könyvet (14,000 példányban) a sajátJü költségén nyomatta. Az »Athenaeum« ezértár az egy kiadásért tehát hatvankilenczezens forintot vett he! . . . Hanem azért nem hiszem, hogy jöhessenng Magyarországra oly mesés idő, a mikorio egy magyar költő 40,000 pengőt kapjonno veséiért — életében ... De majd hasa meghal, akadhatnak szerencsés — kiadói.iö RUDNYÁNSZKY GYULA. _ Estély- A dal- és zenekedvelőié e gyesület febr. 21-óu fogja megtartatnij szép tételekből Összeállított hangveno senyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom