Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 13. szám
Budapesttől Esztergomig. Budapest, febr. 11. (— li — a.) No! édes Esztergom már minden védő-szentedet összedicsértem amúgy magyarosan ! Már azt gondoltam hogy távol létem alatt valami kevéskét haladtál az Olympus felé, de sajnos ! még mindig a régi vagy, még mindig a sötétség fényében tündökölsz. Különösen közlekedésed oly nagyszerű, hogy szont ámulattal tölt el! Egyébiránt rendbeu fogok haladni a tény előadásában. Vasárnap reggel sürgős megbízást kaptam, hogy az hétfőn délben Esztergomban legyen már elintézve, összebandukol lám Pestnek minden házát, mig déli tizenkét órakor végire jártam a dolognak. De Mohnmed szakállára ! még csak most következett a java. Szaladok csomagommal a lipót-városi postára, de ott becsapták az orrom előtt az ajtót ama mennydörgés kíséretében, hogy még nincs négy óra. Bementem szomorúan a vasúti váróterembe és ott elmélkedtem a múlandóságról, de különösen a postás urak idegességéről. Végre négy óra! Őrültként rohantam he, csakhogy lo ne késsem valahogy. Mikor beértem már annyian voltak ott, hogy ki elájult, kiből elszállt a lélek, de én meg- menekedtem szerencsémre, mert a postás ur elkiáltja, hogy ma pénzes-leveleket és csomagokat nem veszünk fel. Erre aztán igen sokan eltávoztak s voltak oly merészek, a kik öklüket is felemelték. Mikor rám került a sor nagyon megijedtem s szépen kértem a postás bácsit, hogy vegye föl ezt az exprosse csomagot, mert ennek el kell mennie, ha törik, ba szakad. De ő sybillai kangou kinyilvánitá, bogy nem mehet, mert nem lehet. Még egyszer megkísérel te in kérni, de szaladnom kellett, mert. . . Oh, drága Esztergom, mint vágytam feléd, mert ott talán nem történnek ilyen dolgok, de mikor az éjt átvirrasztottam, má nem voltál drága. Igen féltem, bogy a rámbizottat nem teljesíthetem. Már hót órakor a pqsta előtt álltam, pedig csak tízkor szoktam rendesen felkelni s vártam, mig megnyitják. Igen udvariasan fogadtak, de siettek tudatni, hogy Esztergomba csak két nap leforgása alatt lehet valamit küldeni, ha hatszor exprosse is. Most már vége volt minden reményemnek. Do akadt egy eszmém ! Hamar jegyet váltottam Nánára s csomagomat szorongatva, lábaimat hintáztam, hogy minél hamarább ott legyek. Nagy lelki küzdelmek után megérkezém. Siettem régi iskola-társamat felkeresni, (a kinek még ezideig nem sikerült karambolt, csinálni,) de oh! ismét uj csalódás! Nem volt odahaza. Azon gondolkodtam, miként szánjam rá maga,mat, hogy Esztergomba menjek, mert, Náuától Esztergomig olyan, mintha Szibériából Grönlandba utaznám. Már-már elszántam magamat, már induló-félben voltam, mikor egy mosolygó ábrázatot látok s felismertem benne régi iskolatársamat. Szólni sem tudtam az örömtől, de aztán elmeséltem neki az esztergomi közlekedést — és rögtön siettem vissza Budapestre. Esztergomnak a forgalom történetében valóságos katasztrófái vaunak. Farsangi levelek. (Alaruzosbál febr. 8-án) Morcur fiai meglehetős úttörő vállalkozásul majd minden esztendőben álar- czos-bálfc rendeznek Esztergomban. Igen tisztességes, de nagyon unalmas mulatságok szoktak ezek lenni. A dominók süketuómák s az álarezosoknak nincsen ötletük. Két, álarezosnŐ versenyezett az első díjért, az arany karpereezért. Valami tizenöt szavazat többséggel győzött is Párkány, a honnan Seliabernák Linka repült át angyali szárnyakkal. Korányi Jozefiu szép galambpostás volt, s leveleivel közel busz forintot jövedelmezett az egyesület pénztárának. A legügyesebben mozgó férfi álarczos Grál Sándor volt,, a ki selyempapiros jelmezben suhogott végig a közönség közt. öt palaczk pezsgőt nyert. A többi u. n. domino és álarczos még csak a jövőben fogja megtudni, hogy mi lett volna, a szerepe. Éjfél előtt megjelent Hazafi Veray János, a ki rögtön az álarczosbál fejedelmévé lett s el is szavalt olyan verseményeket, a milyeneket még nem hallott Európa. Trónja a zenekar asz-! talán volt, egy széken s innen buzdi-| tolta az álarczos világot több nevetésre. Éjfél után jött a menazséria kegyetlenül bőgő állatkaravánnal sőt egy valóságos négylábú szamár is, a melyik meghatva tekintett körül s mélyértelmü pillantást vetett azokra, a kik őt igazi szamárnak tartották. A táncz folyton folyt. A vigalom kétszázötven fl'lnyi bruttót jövedelmezett. Igen sok előkelő szépségünk is megjelent az álarczos bálon s páholyok híján összeolvadt a vasárnapi közönséggel. De legyen meg a kereskedőifjuság számára a megérdemelt elismerés is. A fiatal keres k ed őség törte meg az alarczosbálok útját s tisztességével biztosította a jövőt. Már most csak az elite világnak kell a kezdeményezéshez nyúlnia s akkor bizonyára lesz Esztergomban szellemes álarczos bál is(A fSgynm. tanuló-itjusiíg tánezpróbája febr. 9- n.) A legszebb téli majális hétfőn volt a Fürdő vendéglő termeiben. Esztergom egész jövője megjelent. Bál királynő jelöltek és Carneval jövőjének i ntézői nagy számban. A tanulók száma fél száz, a pároké száz volt. A fel légióién jókedv, a tüzes táncz még azokat is vigalomra serkentette, a kik a felnőttek báljain megtanultak imát kozni/ Tropikus hőség mellett járta az üde hangulatú közönség egész éjfélutáni két óráiig, mikor valamennyi hegedűbe belerekedt a nóta. A szép közönség fáradatlanul oszlott szét. De körülbelül olyan hangulattal, mintha rózsabimbók között töltött volna egy szép estét. Welzer, a fél százados t.ánczmester ismét megérdemelte a közönség átalános elismerését. Jól tanított. Carneval herczeg és Hazafi Veray János elragadtatással hagyták el a termet, mikor a szép tavaszi vigalom bevégződött. CSARNOK. Esztergom múltjából. (Palugyay Imre után.) (VII. Történeti adató k.) Mire a honná gyök által kisértFerdinánd várba bemenven, a papság által ünnepélyesen szent Albert egyházába vezet- teték, s itteni hála-imája végzetével, a várat, 300 főnyi gyalogörséggel Oedor Farkasra bízván útját tovább folytatá; azon évi uovember 3-án Székes-Fehér- várott megkoronázása után ugyan e hó 12-én Esztergámba visszatért s innen János király ellen hadait folytatva, a keletkezett évi február végével Becsbe visszautazott. 1529-iki augusztusban Ferdinand király Besser és Frabinger vezérlete oldalos leveleket irt hozzá, melynek szövege csak ennek az egy szónak ismétléséből állott iszeretlek.« Ugyancsak a léha giger- lik gonosz nyelve szerint a kis naiva naivságát több rendbeli gyakorlati tanfolyamokon szerezte, mikben nagy szerepet játszott egy hadnagy és egy korista. Az egész cause celébrenek lélektani magyarázata pedig az, bogy a kis gróf összesen 20 frt zsebpénzt kapott hazulról és reádásul egy papnevelő őrizte erényét. Ilyen segédforrásokkal pedig nem lehet brillírozni a Népszínház hölgyei előtt, mégha valaki, majorátus várományosa is. Csakhamar háttérije szőrit,á öt valamelyik comptoirista. ki a kellőnél mélyebbre talált főnöke pénztárába nyúlni. A kis gróf majd hogy megőrült e mellőzés fölött. Nem vásárolhatván karpereczeket, hát odaadta nevét. Különben az sem bizonyos, hogy ő tőle elfogadtak-e volna karpereczeket? Mindenkitől elfogadtak, csak tőle nem. így hódítják meg az ostoba kis macskák és a lángeszű színházi mamák a Szulkovszky János, Battenberg Sándor és Orth János bérez egeket meg a majoreszkokat. KANIBÁL. NŐKRŐL A NŐKNEK. Jó a torma, ba nem a háztüzhelyen terem. + Jó az öreg a háznál, ha csöpp esze sincsen. * Valahányszor a nő a szerelem játékában szivet rakja a kártyára, busz eset közül tizenkilenczben csalóval játszik és aranypénzt koczkáztat hamis bárczák ellen. * Sohasem szeretünk úgy, mint a hogyan minket szeretnek. A szerelem művészetének boldogsága abban áll, hogy mindenünket odaadjuk és semmit se követelünk. Erre vonatkozik az a bámulatos szó, melyet Goethe regényében Filine Vilmosnak mond : És ba szeretlek is, mi közöd hozzá ? * Elárulhatjuk azt a szivet, mely bennünket szeret, de nem csalhatjuk meg. * A ki nem ér rá az egészsége ápolására, majd ráér beteg lenni. A dicsőség útja romokon át vezet. * Csupa nagy kőből rossz fal lesz. * Nem kell az embernek Amerikába menni, hogy övéitől elidegenedjék. + Kedvesnek sok a neve. * Menyecskének, ha mézből volna sem kedves a napája. * A szenvedélyes szívnek az a legnagyobb fájdalom, hogy nem tehet eleget annak a szívnek, a melyet szeret. + Nem az asszonyok árulásai tanítanak bennünket arra, hogy bizalmatlanok legyünk irántuk, hanem a mieink. * Annak a szerelmesnek, a ki szive mélyéből szeret, kedvesének hűtlensége még azt az egy boldogságot nyújtja, hogy bebizonyíthatja szerelmét azzal, hogy megbocsát neki. * A ki egy asszonyból, a kit imád, ki akar gyógyulni az által, hogy elhagyja őt, úgy tesz, mint az, a ki ki akar gyógyulni a szomjúságból azzal, hogy nem iszik többé. * Egy tudós meg akar vigasztalni és kimutatja nekem ama nő állhatatlanságának lélektani indokait, a kit szeretek. Vannak olyan emberek is, a kik azt mondják neked mikor egy halottat siratsz: »Bármennyit sírsz is, könnyeid nem fogják ismét életre ébreszteni.« Hisz fájdalom, épen ezért sírsz! — A nyári saisonra Balogh Árpád színigazgató huszonhat tagból álló társulata iparkodik Esztergomba. — Hymen naplója Carneval herczeg kezében maradt, a ki irt ugyan bele sok bolondos aphorizmát, de nem jegyzett föl a farsangolásról maradandó eseményeket: eljegyzési és esket,ési híreket. Annál emlékezetesebb volt azonban a farsang a nép között. Három-négy népies lakodalmi menet következett egymásután a farsangi vasárnapokon, mert a nép még mindig úgy érti a farsangot, a mint illik. alatt 1000 főnyi német segédbadat küldte az esztergami várőrség pótlására, de ez a várba be nem juthatott, mert a Budát olfoglaló Szolimán 1529-iki szepf. 9-én útját Bécs felé folytatandó Esztergámba érkezett; mire érsek Vár- day Pál János királytól Ferdinand részére állása miatt tartva s az utóbbitól segiiségét nem remélhet ve, Szolimán t ói követség által békét eszközöl, s harmadnapra a várat s a város jósorsának, s Mut nők i Mihály őrködésére bízva 200 lovas, ugyanannyi gyalog kíséretében a török táborba költözők, hol az egész seregtől üdvözöli el ve, Szolimán által teljes biztosítással fogadtatott; azonban táborát követni, s ebben mindaddig vesztegelni kénytelenitietett, mig az, Bécsnek erős bár, de eredménytelen ostromával 1529-ki October 15-én felhagyva, Budára roppant sebességgel sietett, hol János királyt Várday Pálnak ismét kegyeibe félfogadására buzdítja. a törököknek ekként Budára tértével az érsek, főkáptalan s város követei önkéntes megadással kinálkozának Fer- dinanduál, kinek seregei Esztergámhoz le is érkezének ; de hol az átadó követség érkéz téré várakozásban kifáradod, katonák, a védés nélküli város falaihoz illesztett hágcsók segedelmével, azt elfoglalják és feldúlják, a vár bevételétől mégis ágyuk által tartatnak vissza. 1530-iki októberben 10,000-ből állott hadsereggel Budához sietett Rogendorf császári fővezért Várday Pál érsek Esztergámnál várdalá s a törökkeli szövetkezést már unva, Ferdinánd részére állott, ennek hadseregét tanácscsal, pénzzel s egyébb szükségletekkel gyámolitván. S miután Rogendorf Budát 50 nap át eredménytelen ostromlá, decz. 19-én seregével tért vissza, s itten Laszky Jeromossal, János király követével három hónapi fegyverszünetet kötött, mely utóbb egészen 1532. april hó végéig lön kiterjesztve. 1532-ik évben János király Várday Pálnak kétszeri eltérését sokalván, Gritti Lajos vezérlete alatt sereget külde Esztergom alá; a várnak ekKori parancsnoka, spanyol származású Liscan Tamás vala, mintegy ezer főből állott spanyol őrseregóvel, kiket az érsek, Horvát, Bertalan által vezénylett saját várőrségón felül Ferdinánd király parancsára a várba befogadott; maga Pozsonyba — mint biztosabb helyro — távozván. A kettős várőrségnek sikerült ritka egyetértő ellenállása által az ostrom minden nemét hasztalan megkísértett Grittit visszavonulásra kenyszerileni. 1534-ld martiusban Ferdinand és Szolimán között béke köttetett; ennek egyik feltétele vala, hogy Esztergám kulcsai, engedelmesség jeléül Byzanczba küldessenek. — Csakhamar az Ázsiában keletkezett nem csekély belzavarok fékezése hosszabb időre távol tárták Szül ej mán t hazánktól, mig utóbb 1543-ki j ul ins 20-án harmadszor a hazába beütve, Pécsnek elfoglalása után, Esztergom felé irányzá összes hadait. hírek. — A hgprimás titkos alapítványa. E"-y vidéki napilap azt a feltűnést keltő hirt jelenti, hogy a boldogult herczegprimás, eddig köztudomásra jutott három milliónyi hagyatékán felül még egy óriási titkos alapítványt is hagyott hátra, mely körülbelül szintén 2-3 millió forint készpénzből áll. A Debreczeni Hírlap értesülése szerint ugyanis Simor János hgprimás óvenkint százezer forintot, tett félre s helyezettel óvről-évre egy nagy bankban. Ezt a mostanig már több millióra szaporodott összoget pedig, mint alapítványt,
