Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 13. szám

a herczegprimási széknek hagyta, arra az esetre, ha az állam valamikor át­venné a papi vagyont s ez által a herczegprim;is elesnék óriási jövedel­meit Ól. Az alapítvány szerint a pénzt mindaddig kamatoztatni kell, mig ez az eset be nem következik. Az erre a czélra letett alaptőke, kamatok kamat­jaival ez idő szerint meghaladja a két milliót. Simoniak erről a titkos ala­pítványáról csak az elhunyt herczeg- primás legbizalmasabb emberei tudhat­nak. Valószínű, hogy az óriási alapít­ványról a prímás titkos intézkedést liagyott hátra, melyet nem szánt a. nyilvánosság elé. Do, hogy a több milliós alapítvány az angol bankban létezik, az bizonyos.« Hogy mi a tu­dósításban a valóság és mi a képzelet, azt köveLkoző értesítésünk elég részlete­sen elmondja. — A prímás hagyatéka. Az üre­sedésben levő esztergomi érseki szék számvevő hivatala Boncz Ferenez min. biztos és Rosszival István kanonok, mint káptalani biztos vezetése alatt csöndesen, de tevékenyen működik a prímás székvárosában. Az eddigi mun­kálatok legfőbb eredménye az, hogy az érseki törzsvagyon fölvé­tele négymillió kétszázezer forintban már megtörtént s a nagy tőke kezelése az esztergomi főkáptalanra szállott. Az óriási türzsvagyonból föld- tehermentesitő és regálé kötvények te­szik ki az oroszlánrészt. Egyedül regálé kötvényekben e g y m i 1 1 i ó li á r o m- s z á z h a r in i n c z li á r o m e z e r fi t gyarapítja az érseki törzsvagyon!, mely a jövő érseknek egymagában is száz- húszezer forintnyi évi jövedelmet biztosit. A miniszteri biztos és a kápt. \ gondnok közös megállapodással intóz- [ kednek a gazdátlan érseki szék körül. l A székváros értékeinek lelettározását i már be végezték s most csak az ol vá­lj dást várják, hogy az uradalmi gazdá­ét--sági épületeket is fölvegyék. A nagy 1 havazás miatt valamennyi gazdasági b épület ez idő szerint még föl nem ve­ti hető. Borokban — fundus instructus g gyanánt — nyolczezer akó körül van; t> ebből az esztergomi érseki pinczében :o czerötszáz hektolitert találtak, a többi :íj az uradalmi pinczékben s a legjava DCzéthényben van. A borokról minden i valószínűség szerint úgy fognak intéz- tíkedni, hogy költséges kezelésük helyett iéérlékesíteni fogják s a vétel összegével ßa törzsvagyont gyarapítják. Az eddigi fiimunkálatok feldolgozása körülbelül 4-5 itiuapig fog tartani, azután a budavári Bqpalota felvételére kerül a sor. Rövid biidö múlva igen fontos gazdasági tiszti llíállásokat fognak betölteni. Kinevezés dallá keiül ugyanis a prímás főpénztárosa a az eddig egyesített intéző és főszám- ewevő állást elkülönítik. Ma és február cll5-éu az összes uradalmi tisztviselőket 9(.berendelik, bogy a miniszteri biztos és )I a főkápt. gondnok előtt letegyék az esküt, dhlíielőtt a budavári palota hagyatékára isiierülne a sor, a számvevő hivatal az s8B8ztergomi érseki hajóhidat veszi föl, anuelyet a propeller társulat tart bérben. ^ priinási palota minden nélkülözhető 93iselédjét elbocsátották s csak a leg- üszükségesebbeket tartották meg. Az Isasztergomi érseki palota kocsiszínéből átvettek az érsekség számára egy disz- öLintót, egy bórmálási utazó kocsit, egy nöönnyebb fedelű hiutót és tiz diszlovat sz összes szerszámokkal. A kocsisziu iiinindeu egyéb hagyatéka a prímás ro- jflconaió, a kik már mindent át is vettek, q .. prímás naplója latin kéziratban és íéfc kötetben a főkáptalan őrizetére ftieerült. Minthogy pedig az egész napló esözelmult eseményekre s főkép élő meemélyekre vonatkozó szubjektív ész- jöTvételekből áll, ismertetése vagy rész­eken való közlése szóba sem kerülhet. — Majláth György gróf főispán elnöklete alatt kedden közigazgatási ülést tartottak. — Hamvazó szerda. Tegnap reggel megkondult a főszékesegyház nagy ha­rangja és szomorú szóval figyelmeztette a vigadozókat, hogy gondoljanak a böjt komolyságára. Elvágták egyszerre a farsang vidámságát. A báli termek em­lékére hamu esett: elmúlásunk hiv- ságunk, gyarlóságulnk figyeImeztetője. A hosszú böjtben azonban sokáig fogják visszaidézni a rövid farsang emlékét. A hitelszövetkezet febr. 22-óu a Fürdő-vendéglő nagyiennébon fogja megtartani rendes közgyűlését. — A városi vészbizottság a pol­gármester elnöklete alatt megalakult. Tagjai: Sarlay, Kollár, Frey, Padi, Nagy, Scli ön beck, Laiszky, Szálkái Tóth, Fekete, Brutsy, Horváth Mihály, Bren- ner, Marosi. A rendőrkapitány előler- josztésére határozatba ment, hogy azon esetre, ha a Duna állása a 10 —11 láb magasságot eléri, az ároksori zsilip elzárandó és az olvadás utján származó hegyi viz eltávolítására a gőzszivattyu felállítandó. Ha a Duna magassága el­éri a 17 lábat, a bekövetkezhető vész jelzésére két mozsárlövés dördül el. Midőn a viz 15 lábnyi magasságra, emelkedik, a helybeli és a diniainelléki vízmagasságról beérkező jelentések, a közönség tájékoztatása czéljából a város­ház kapujára kifüggesztendők. A bizott­ság rendelkezésére megfelelő szánni ka­tonaság kérendő az ezredparancsuokság- tól. A városi vizeken létező járóművek és az ezekkel bánni tudó egyének üssze- irandók. Midőn a viz magassága 18 lábra emelkedik, ezt bárom mozsárlövés jelzi s a vészbizottság állandóvá válik. Ekkor az árterületen el helyzet t vízi járóművek a vészbizoltság tagjaiból ki­küldendő egyének vezetése alá helyez­tetnek. Az árterületekre őrségeket ren­delnek. A vizlepte utczák házainak ablakai egész éjjel kivilágitandók. Az utczákou tutajokból járó ut készítendő. Az Angyal-utcza szükséghez képest el- sánczolandó. A vágóhidat Szentgyörgy- mezore helyezik. A Pap-kert jenéi levő sánezot nyomban elkészítik. A vészbi­zoltság ez intézkedések meghozatala után feloszlott. — Simor-anekdóták. A herczegpri- másról gyűjtött össze egy sereg anek­dotát. NikolényiJózsef marczali plébános. Itt közlünk egynéhányat a javából, a legjellemzőbbek, a legjobb izüek közül: A boldogult prímás mielőtt esztergomi palotája föl épült, éven kiút, ellátogatott, Dejtárra is, hol rendesen egyik leg­kedvesebb tisztjéhez, Ti 11 man n Károly felügyelőhöz szállt. Ilyenkor aztán be- kocsikázta kerül fekvő birtokait s ren­desen szörnyű jókedvűvé tette az, hogy gnzda lehet teljesen nehány órára. 1878-ban egy ilyen alkalommal éppen Szent-János pusztáról visszajőve!,, midőn a hintó egy kovácsmühely előtt haladt el : — »Hát ez miféle épület?« kérdé a prímás Tillmannhoz fordulva. — »Kovácsmühely, kegyelmes uram.« — »Látszik, hogy ritkán fordulsz meg a fővárosban — mondotta a prímás — ott ezt már régen patkóidénak hívják!« Néhány perez múlva a temetőhöz értek. — »Hát ez miféle kerített hely?« — »Ez a temető kegyelmes uram,« — felelt a felügyelő. — »Nem temető ez hallod, hanem — elpatkolda.« — Egy elpusztíthatatlan jókedvéről és talpraesett mondásairól hires vidéki plébános látogatott el egy ízben Esz­tergomba, tisztelegni a prímásnál. Az aulában a portástól fölfelé, mogorva ábrázattal fogadta mindenki. — »Ö emineueziája — mondták — már három napja senkit sem fogad s annyira rosszkedvű, hogy szavát se hallani!« Be sem akarták jelenteni: de a plé­bános nem tágított, odaállt az ebédlő ajtajához és várt. Fél kettő tájban a kardinális a legkomorabb hangu­latban jött be ebédelni s midőn meglátta a kézcsókra közeledő papot, igy szólt: — »Hát te mit al­kalmatbuikodol, hiszen megmondottam, hogy senkit sem fogadok ! — »Fontos végezni való volna, kegyelmes atyám... és a harmadik vármegyéből jövök.« — »Jó, menj tehát a városba, ebédelj meg s majd ebéd után elmondhatod a bajodat«. — »Fél kettőre múlt kegyel­mes atyám, ilyenkor a fogadóban levest sem kaphatni már«. — »Nehogy miat­tam éhen ha'j, felelt a prímás, hát maradj itt !« A második fogásnál vol­tak már, a nélkül, hogy a prímás csak egyetlen szót is szólott volna. Ekkor a hívatlan vendég int a felszolgáló huszárnak, vissza hozatja a tálat és szed belőle másodszor is, még pedig módo­sán. A harmadik fogásnál hasonló­képpen cselekedeti. A bíboros csak nézi, nézi, de még mindig nem szól; midőn azonban a negyedik tál ételt is megrepelálta, nem állja tovább, hanem oda szól: »Te talán három napja sem ettél, hogy ilyen farkas-étvágyad van!« — »Bizony, kegyelmes atyám, az én rossz plébániámon egy hét is elmúlik, inig az én jó étvágyamat egyszer is kielégíthetem; azt gondoltam tehát: hol lakjam jól, ha eminencziád asz­talánál sem!« A jég meg volt törve, a bíboros mindjobban felvidult s asztal­bontás után a legkedélyesebben társal­gón udvari papjaival és a hívatlan vendéggel, kihez, midőn dolgozószobá­jába (ávozott, igy szólt: »Es most jöjj, hadd végozziik el azt a fontos dolgot, mely miatt idefáradtál.« — »Már el van végezve, kegyelmes atyám.« — >EI-e ? hiszen még el sem is mond­tad !« — »Az aulába jővén, hallottam, hogy eminencziád a legborusabb kedély hangulatban van. Én, mint eminencziád- nak hű fia, kötelességemnek tartottam az életröviditő vendég elűzését tehet­ségem szerint megkísérteni és — a mennyiben ez, legyen hála azlstonnek, sikerült is — fontos dolgomat elvé­geztem.« — »Ember vagy fiam ! — inondá a prímás. — »Máskor is eljö­hetsz, de ha nem fogadlak, legalább a konyhán szólj be, hogy többet tálalja­nak.« — A Popper-féle tervezett há­zasság ügye még élénk emlékezetében van az újságolvasó közönségnek. Több lap közölte akkor azt a hirt, hogy Popper báró a római kúriának 100,000 frtot fog fizetni a dispenzáczióért. A prímás hol mosolygott, hol toszanko- dott ezeken a mende-mondákon, midőn azonban egy par excellence egyházi lap azt irta, hogy Popper nem 100 ezeret, hanem csak 20 ezeret fog fizetni, bo- szankodása tetőpontra hágott. »No, ez már mégis sok! ügy tesznek ezek is. mint illő tempore a soroksári elöljáró­ság, melyet midőn a lapokban megtá­madlak, hogy tüzifecskendőjük tele volt krumplival s az oltásnál nem lehetett használni, tiltakozott a hamis vád ellen, mert — úgymond — csak félig volt krumplival.« — Néhai Molnár János szenl-györgymezei plébános, kit a me­gyebeli papok és világiak egyaránt csak Peczi Marczi néven ismertek, igen zokon vette, hogy a mig tanítványai közül egész sereg főpap került ki, ő az esztergomi központ tőszomszédságá­ban sem birt zöld ágra vergődni. Épen az egyik pozsonyi stallum volt ürese­désben, mi természetesebb hál, mint az, hogy Marczi bácsi erősen ütötte a vasat. A prímás, kinek ezzeágában sem volt Marczi bácsi kinevezése, le­festette előtte a hurczolkodás életrOvi­dító, szörnyű kellemetlenségeit, mely­ről a magyar közmondás nem hiába tartja ; három hurczolkodás egy égés ; majd példákkal illusztrálta, hányán múltak ki időelőtt, mert öreg korukban levegőt változtattak. Mind hiába, Marczi bácsi mindenre tudott kádencziát mondani.« Különben is — végzé a prímás — az egész világ tudja, hogy esperes ur Molnár, a mol­nárnak pedig legjobb, ha megmarad a Duna mellett, maradjon hát csak to­vábbra is Szentgyörgymezőn.« »A mi azt illeti kegyelmes uram, én mint Molnár a Dunamellől nem is kívánok távozni, csak a malmot szeretném fel­jebb (t. i. Pozsonyba huzatai, mert ezen a nyomorult Szentgyörgymezőn alig van mit őrletni !« Jól megfelelt, de azért kanonok még sem lett belőle. — Hány lap van a világon? A sajtó hatalmát, hatalmának terjeszke­dését számokban mondja el id. Szinnyei Jezsef, a múzeumi hirlapkönyvtár nagy- szorgalmú őre, ki, mint minden évben, úgy ez idén is elkészítette rendes hirlapstatisztikáját. E statisztika szerint, melyet a Vasárnapi Újság közöl, 1891. január elején 645 magyar hírlap és folyóirat jelent meg. Ezek közül Buda­pesten 298, vidéken 346 s a külföl­dön 1 (New-Yorkban). A magyar újság­írás fejlődése tudvalevőleg 1780. óta folyik; akkor jelent meg tudniillik az első magyar újság: Path Mátyás »Ma­gyar Hirinondó-«ja. Az egész földön átlag 41,000 hírlap és folyóirat jele­nik meg s 36,318 emberre esik egy. I«' 101.101.(")S S'/IWKKS'ZTA : KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. Lakás. Az úgynevezett »magyar-agen tia,« mely áll 3 utczai, 2 udvari szoba, 2 konyha, egy éléskamra és egy nagy üveges verandából, hozzátartozókkal együtt azonnal, avagy április 24-től bérbe adandó. A D.-G.-T. ügynöksége. Budapesti levél. A farsang elmúltával bekövetkeznek a komoly élet gondjai, közeledik a tavasz, a húsvéti ünnepek s a farsangon kötött ismeretségek folytatásaként az eljegyzések, s mindezekkel kapcsolatosan a különféle alkalmi s kiházasitási szükségletek beszer­zése. Ez irányban óhajtunk tisztelt olvasó­inknak nehány előkelő s jóhirnevü buda­pesti czéget figyelmébe ajánlani, hol megren­deléseit teljes nyugodtsággal eszközölheti. Kiházasitási kelengyék valamint minden­nemű fehérneműek, vásznak és szőnyegáruk bevásárlására legjobban ajánlhatjuk az 1802. óta fennálló, országszerte ismert és jóhirü Kunz József és Társa vászonkeres­kedését, Budapest, Deák- és Erzsébettér sarkán. E régi szolid czég nagy bevásár­lások folytán azon helyzetben van, hogy vászon- és pamutárut, mindennemű asztal- nemüeket, u. m. abroszokat, asztalkendőket s törülközőket igen jutányos áron adhat el. Minden fehérnemű, vászon, szőnyeg sat. elsőrendű és legjobb minőségű, s sza­bottan jutányos áru, úgy, hogy a vásárlót csalódás nem érheti. Árjegyzék és minták kívánatra bérmentve küldetnek s vidéki megrendelések a leggondosabban teljesí­tetnek. A majolika-festészet, egyik legkedvesebb és legczélszerübb műkedvelési foglalkozta­tása a hölgyeink és ifjainknál, ma már oly széles kört hódított, miszerint az ahhoz szükséges festékek és eszközök majdnem minden házban nélkülözhetetlenek. Ezek megrendelését legjobban ajánlhatjuk Wo- czasek Kornél (ezelőtt Hubert J. M.) festékkereskedéséből, Budapest, IV. Ivároly- utcza 11., hol mindennemű majolika, va­lamint aquarell-, tubus-festék- és festő­eszköz a legjobb minőségben s legjutáuyo- sabban kapható. Zomán'czfestékek, olajfes­tékek óncsövekben, festő-ecsetek és vásznak s mindenféle kellékek, továbbá asztalosok, mázolok és egyéb ipari czélokra szükséges mindennemű festékek a legnagyobb vá­lasztékban kaphatók. Árjegyzék kívánatra díjmentesen küldetik, A valódi csipkék, csipkeruhák valamint csipkefüggönyök vegyi tisztítása legszebben és legjobban eszközöltetik az e tekintetben egyedüli specialista Lolír Mária ezelőtti Kronfusz vegyészeti tisztító és müseljem- festö intézeteben (Epést, IV. Ferencziek

Next

/
Oldalképek
Tartalom