Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 2. szám

ESZTERGOM XIII. ÉVFOLYAM. 2. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. JANUAR 4. MIVO 1 ISUitUK 11 R'.TEMK I NT KftTSKt=:R • vasAiínap És_csOr(iRHii{ön. I(|.Í)I'|7,1(T|Í:SI ÁH : é\IH . . . . •. . ...............................6 fi t — 1(1. f él évre.............................................................................................3 fit — kr. iiegyeilé.vm.....................................................................................1 írt fi0 kr. Egy «zAiii ár« 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. S Z E R l( E~sT TŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT Uniti i. lay «»/«Ilami iAk'/.hi (Hűtő kö'/,l«iliHiiy«k leül KíAOÓmVATAL : SZfeeI 1 RH Y I-TfeH 331 • 3Z Á M, hová a Inii liivalaloMH ;i miig,-in liinLilósei, n. uyillléilm s/.Aiit lomén,yak, ninii/.nlÓMÍ póii'/.f’k és iooIíuumImsoIí inl.ézomlíík. H i R ü E T E S E K. !• HIVATALOS II Iliit|<5'|'l*;s • M A (i ÁN-lí I líHHTIÍWIíli 1 8/,ólól i 00 n/.ÓÍj/ • In 15 In j; -uígóHniiOilÓK s/iii int lógj» |; J 09 - 200 ig . I fi r 50 lu é ; tiíiiyuHiililiíui kii/iÜMuok. : aoo 5100 ig . 2 fii 25 Iíi |i , -— líol\«g,lij :•)!) In. NYII.TTÚJ! mua «0 kr. Idi/,-__ji_____________~____________'________ i r<\svTCa i m-jpw-T-r !i Állandó hidunk. Esztergom, jan. 3. Az utóbbi évtizedben vasutunkról fölhozott ezer és ezer argumentum kö­zött minden nagyobb hullámvetés nél­kül csúszott el azon idea, hogy Eszter­gom vasút kérdését leggyorsabban és lég­iód vezőb ben állandó híddal lehetne megoldani. A krajczárokkal dolgozó szatócsok megdöbbennek, ha százezrekre szóló üz­letekről hallanak; a mi kisvárosi eszme- harezosaink is megdöbbentek a nagy ideái ól aprócseprő lokális érdekeink közben. Pedig Eszfergommegye sorsa a dn- náiiinueni és dunántúli megyerészek ■összecsalolása s Esztergom városé : ba négy városrészén kívül még Párkányt is beleolvasztja és egy uj, élői erős, Buda­pest egyesítése szerint induló Duiiáii- iiineii-du-nántuli Esztergom-Párkáuy vá­rossá. A pozsonyi hid az ország ötödik ál­landó hídja. Felavatása országos jelen­tőségű ünnep volt, mert az iij vashid Mosony és Pozsony megyék összecsato- lásával uj jövőt leremtett hazánk nyu­gati határrészének. Pozsonyinál egyidőben reményiették a komáromiak, hogy szintén állandó hidjuk lesz s erről a reményről most sem inondiak le. Baross miniszter tekintete azonban ez időszerint nem Komáromra, hanem Esztergomra esik. A vasakaratu állam­férfin Esztergommegye s a fővároshoz közeleső partvidékek állandó összeköt­tetésével országos érdekeket óhajt szol­gálni, midőn Esztergom számára állandó hidat akar veretni a Dunán. Esztergomot az állandó hid egyszerre belevonná a világforgalomba, megyénk dunántúli részének istenadta terményeit egy csapással bevenné a közlekedés cso­mópontjába, remek táj szépségei üknek értékesítést, iparunknak és kereskedel­münknek emelkedést biztosítana. Nincs nagyobb szónoki erővel beszélő argumentumunk Esztergom szerencsét­len elszigeleltsége ellen, mint a téli időjárás, mely mesés közlekedési aka­dályokat s életveszélyes állapotokat te­remt. A század vívmányai eddig követ­kezetesen kikerülték Esztergomot. Az állandó bid egyszerre bevezelné hozzánk a haladás és gyarapodás szellemeit. Nem kell már most idegen tudomány és idegen tőke az állandó hídépítéshez, mint ötven esztendő előtt, mikor a pesli láuczbidat építették. Yam most már magyar technikusunk elég s a magyar kormány is hatalmában tartja az országos érdekű alkotásokhoz szük­séges anyagi teremtő erőt. A pozsonyi hid fölavatása után a Dunáiiinueu és dunántúli részek össze­kapcsolása országosan népszerű eszmévé vált. A pozsonyi hid megnyitását a modern Magyarország tetterejének uj korszaka gyanánt üdvözli a hazai sajtó. Az ősi koronázó város szerencséje és dicsősége legyen valamikor a fényes múlttal bíró Esztergom osztályrésze is. Az állandó hídról. A pozsonyi hidavatás alkalmából a Budapesti Hírlap hazánk diináiiinneni és dunántúli részeinek összekapcsolásá­ról elmélkedik s az esztergomi állandó hid eszméjét is érinti. Mint a magyar n a pisa j tó nyilat k ozafcát rop rod u k á ’ j ni az örvendetes közleményből reánk vo­natkozó következő részletet : A Dunántúl a Dunáninnoulől el volt választva Dévénytől Mohácsig. A nem­zetiét életműködése e folyam két part­ján kettévált s a részek nem hathattak egymásra. Komáromban bírtuk az ország- első várát, melynek erődítési rendszere átterjedt a váginelléki nádorvonal (fél az uj-szőuyi homoksánezokig: de köztük folyt a Duna s melynek a vár erősí­tésére kellett volna szolgálni, az őrsé­get téli ostrom idején ketté szakasztá a vár egységét megtörte, s el len (ál lá.si erejét, leszállitá : mert nem volt a vár­nak állandó hídja, mely a védelem czél- jait szolgálni sogitse. így éltünké ha­talmas folyam kér, partján, az ősfermó- szet által megszabott viszonyoknak ki­szolgáltatva, a százévek tanulságait, a műveltség segédeszközeit felhasználni nem tudva, tehetetlenül. Lenn Yukovár táján egy egész vas­úti hálózat élet folyamát fojtotta meg állandó hid híján a Duna: az alföld- fiumei s a duna-drávai vonalak for­galmát a Dunán át gőzkomp közvetíti s téli jégzajláskor a kereskedelem, sze­mélyforgalom, messze tájak egymásra ható életműködése itt is szünetel. Az egész Dun a von álon a főváros három, helyi jelentőségű állandó hidjáti kívül csak Pétervárad s Újvidék közt vertek a hudapest-zimonyi vasút szá­mára állandó hidat. Ezenkívül Pozsony­inál, Esztergomnál, Komáromnál csupán ideiglenes hajóhidak könnyítettek a nyári forgalom ügy baján. Tél viz beáll­takor kiszedték a pontonokat s a két partvidék hónapokra elbúcsúzhatott ogy- mástói. Ez ázsiai állapotnak a mai nemze­dék kezd véget vetni s Pozsony adja meg rá a szép példát. A pozsonyi állandó hid nemcsak a Pozsony-Mosouy megyék övét hidalja át, uj életre gal­vanizálva az érdek lett terület helyi ér­dekeit, — liánéin az óriási folyam többi partvidékeinek is világitó példá­val jár elül. Pozsony példája hasonló érdekek szolgálatára sarkalja Komárom Esztergom megyéket s ennek hatása- lesz Tolna és a Bácska lakosságára is. A közlekedéssel a közélet számára nyitnak ez eddig el korlát olt vidékeken uj utakat s a honfoglalás ezer éves fordulója emlékére ugyszólva másodszor okluipálják a nemzeti közvagyonosodás erejével ezt a szép hazát. Uj találmányok. Az „Első Budapesti szabadalmi Iroda Bergt Sán­dor mérnöki irodája tudositásaa lapunk s .ámára.) (1. Villamos zongora.) Ezen találmány első sorban arról nevezetes, bogy egy ügyvéd találmánya. Elrendezése a Helmholz által meg­ejtett kísérleteken alapszik, melyek szerint a hangadó részek a villamos áram közvetítésével volnának működésbe helyezendők, miáltal azutáni a kalapács mechanikus feIiisése a húrokra teljesen izJszterjiísTiislírozaja, ÖRÖK DAL. Dalolt, dalolt a dalnok ifjú Örök tavaszról, boldogságrul, Ligetről, ahol örök nyár van, Pálmák lombja le nem sárgul. Dala oly bájos, oly igéző, Festett világa oly isteni . . . De mindhiába — a regénynek Belé sem szabad tekinteni! Szivébe nyilai minden szózat, Mi gyilkos éjjel ajkán rezdül­és mégsem tépi el azt a húrt, Dalol, dalol a — szerelemről! DOKTOR FERENCZ. Tigjitik levelekben. A Fővárosi Hirkürt 1889. október 11-iki számában a következő kis hirdetés volt olvasható : »Félve gondolok a nemsokára beálló hosszú téli estékre, mivel ismeretség hiá­nyában azokat valószinüleg egyedül kell keresztül unatkoznom. Szellemes pesti höl­gyek! Ki volna hajlandó egy szegény vidéki barátnőjükkel levelezésre lépni? Czimemet megmondja a kiadóhivatal.« * \ermess Charlotte — Csőregh Irmához. Budapest, okt. 13. Tisztelt nagysád ! Olvasva a Fővárosi Hirkürtbeu kis hir­detését, miután czimét közölték velem a kiadóhivatalban, jelen soraimmal tudtára adhatom, hogy a levelezést —• ha nincs ellenére — megindíthatjuk. Kegyed, asszonyom (vagy kisasszony?), azt óhajtja, hogy a levelező szellemes le­gyen ; hanem azt aztán szerénységből el­hallgatja, hogy a kegyed szellemessége magától értetődik. Pedig én tudom, érzem már a hirdetés pár szavából is, hogy ke­gyed csak szellemes lehet és türelmetlenül várom leveleit, melyek az én nem kevésbé unalmas, bár zajos téli estéimet lesznek hivatva élvezetesekké tenni. Zajos és unalmas! Paradoxon, de való; s ha türelemmel meghallgatni kegyes lesz, pár perez alatt megmagyarázhatom; annál is inkább, mivel némelyest magamról el­mondani kötelességemnek ismerem, mert talán ez is irányadó lesz, hogy a bizonyo­san számos jelentkező közül engem, vagy mást fog-e érdemesíteni válaszával. Nos, én úgynevezett »fiatal özvegy« va­gyok tehát az élet iskolájában már meg- érdeinleném az érettségi bizonyítványt. Tanulmányaim öt évig tartottak, a mikor mesterem — feledhetetlen emlékű férjem — mennybéli egyetemi tanárrá promoveál- fcatván, mint gyászoló özvegyet hátrahagyott. Engedje meg, asszonyom, hogy a szegény­nek pár könyet szentelhessek . . . Legény korában gyönyörű piquet-mellé- nyeket hordott és szép szőke bajusza oly szerelmesen simult a finom metszésű ajk fölé . . . A mellényeiért meg a bajuszáért lettem belé szerelmes. Alig vetettem le a gyászruhát, már is egy tuczat aspiráns tolakodott ajtóm előtt; ki magán-, ki helyettes oktatóul ajánlko­zott, sőt voltak olyanok, kik a nyilvános rendes tanárságot is elvállalták volna. Kép­zelheti, hogy indignáczióval utasítottam vissza valamennyit. Nem akartam férjhez menni arany szabadságomat felcserélni egy bizonytalan jövővel. Elég volt öt évig. A férjhezmenetel helyett mulattam. Persze, özvegyi módon, szennyen . . . Az operettet kerültem, jók voltak a filhar- Imónikusok is; nem béreltem páholyt az operában, hanem inkább én jártain a ba­rátnőim páholyába; a lóversenyt elhanya- ' goltam, hogyne, mikor mindennap volt részem egy-egy handicapben a — kezemért. Nem jártam bálokba, hanem e helyett én adtam házi mulatságokat . . . Szóval helyre hoztam a boldogult férjem életében elmu­lasztottakat. S mégis, ha úgy a bál szemkápráztató i csillogása utáu egyedül maradtam s férjem zúgott a sok ízetlen bóktól, mik a zene dallamaival, zsibongás-, kaczaj- és sutto­gással eszeveszett kháoszszá olvadtak, el­fogott a spleen: oh, ekkor olyan jól esett volna egy igaz barátnő, a ki nem bókol, nem tetszeleg, de megért egy rokon szi­vet . . . Ilyen barátnőt keresek én, asszonyom. .. Ha vállalkozik rá, úgy levelét intézze az alábbi cziniére: Vermes Charlotte. Budapest, főposta, poste restante. U. i. Apropos! Nehogy elijedjen tőlem éveim száma miatt! Habár öt évig voltam férjes nő, s kettőig özvegy, azért még nem vagyok nagyon öreg. Tizenhat éves korom­ban mentem férjhez. Y. Ch. * Csőregh Irma — Vermes Charlottehoz. Apátfalu, okt. 16. Asszonyom ! A Fővárosi Hirkürtben közzétett annon- ceomra nem kevesebb, mint huszonhét aján- lat érkezett. Kegyedé a huszonnyolezadik; és én minden bók helyett csak azt vála­szolom, hogy a huszounyolcz pályázó közül kegyeddel óhajtok szellemi összeköttetésbe lépni Nem tagadom, sorai: azt a benyomást tették rám, a mit egy egészen idegen első pillantásánál, a bemutatásnál szoktunk érezni, midőn igy szólunk magunkban: evvel én jó barát leszek . . . Azt kérdezi levelében : asszony-e vagy kisasszony ? Engedje meg, hogy erre egyelőre ne válaszoljak . . . Csak annyit, hogy nagyon- nagyon boldogtalan vagyok s elhagyott- ságomban igazán szükségem volna eg}r barátnőre. Istenem ! Mily ellentét! Kegyed ünne­pelt, körülrajongott szép asszony, kit talán múló szeszély készt levelezésre, — mig én egy szegény, árva teremtés, kivel' senki sem törődik, kit senki sem szeret . . . Nem mondtam igazat; van valaki, aki szeret... de bár ne szeretne . . . Bocsássa meg ellágyulásomat. Már is többet elmondtam, mint a mennyit szabad. . . . Kegyed meg fog ítélni bizalmasko­dásomért. írjon, kérem, minél előbb, s ne haragúd-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom