Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 94. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM. 94. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. NOVEMBER MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KT.ftíMZKTÉSI ÍR: Esíés/. évre.............................•..................................ß ü* — jcr F'*l évre......................................................... . . . . 3 Irt — kr N egjed évre....................................................................1 írt 50 ki Fg y szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K e"s Z T Ö S É G : PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A D Ó - TiTv ATAL: SZÉCHENYÍ-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közle­mények előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 fit 50 kr, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Belyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. © O Esztergom uj korszaka. Esztergom, nov. 21. A milyen ua<gy meglopd és voll. ;»z egész országnak Yaszary Kolozs prí­mássá kineveztetése, olyan nagy az öröm most, hogy ő lett Simor utóda. Az üdvözlő bizottságok ragyogó boinbaszljaiból és ezikornyás körnion- diitniból szinaranyként válnak ki az uj prímás eszméi, melyek még rokon­szenvesebbé teszik jellemét, még in­kább kidomborítják erényeit s még in­kább közelebb hozzák őt a nemzet szivéhez. A kiben olyan nagy lélek és nemes szív lakik, az nem az ajkával gondol­kodik és érez. Az nj prímás rokon- szén ve székvárosa.' polgársága és Esz­tergom szebb jövője iránt nem biztató, szólam virága, hanem mély érzés gyű- j ínölesé. A j Még mielőtt elfoglalta volna ér­seki székét, már gondolkodni kéz-, (lett székvárosa emeléséről s első nagy gondolata is az volt, hogy «idehaza» lesz közöttünk. A szent István kőszik­láira alapított érseki szék tehát ren­dületlenül városunkban marad. Hóditó szereletreméltóságával azután szóba hozta vasutminiszteriiuk elolt az esztergomi állandó hidat és vasutat s olyan bizlató kinyilatkoztatásokat tett róluk, hogy uj korszakunk ezen nélkülözhetetlen tényezőit már biztosra merjük venni. A lu egész éleiét a kultúrának szen­telte, az legjobban tudja, hogy Esz- lergomot sajátszerii földrajzi helyzeté­nél nem gyárakkal és nagy kereske­delemmel, hímem kultúrával lehet te 1 - virágoztál ni. Az uj prímás bástyát akar emelni városunkban a felsőma­gyarországi tanítóság gyermekeinek meg- magyarosilííisára s ez eszményi hazafl- ságának egyik legmagaszlosabb eszméje. Esztergom uj korszaka kezdődik az nj prímái nevével. Nyitva az ő szive számunkra. Nyitva a mi lelkünk is az ő igéinek befogadására, mert a mi Fő- pászíorunk az Ur nevében jön! Az uj prímásról. Yaszary Kolost a király apostoli jo­gánál fogva kinevezte herczegprimási méltóságra, de tényleg mindaddig nem herczegpimás, a inig ebben a méltóság­ban XIII. Leo pápa meg nem erősíti. Yaszary Kolozs herczegpimás ugyanis most még semmiféle egyházi jogható­ságot nem gyakorolhat, plébánost, sőt káplánt ki nem nevezhet, mert a pápa őt még nem prekonizálta. A királyi prekonizáczió, mely hófőm, nov. 16-án történt a budai királyi pa­lotában, reá. nézve annyiban fontos, mert őt a prim «‘isi javak birtokába helyezte. Vaszary Kolozs herczogprimás az eskü­letételtől kezdve élvezi az esztergomi érseki szék és a herczegprimási birto­kok összes jövedelmét. Hétfő óta tény­leges ura az összes primási uradalmak­nak, házaknak, értékpapíroknak s min­den néven nevezendő beneficiumoknak. Az uri-utczai primási palotába az es­kületétel után már mint saját tulajdo­nába vonult be. Addig, a inig nem volt az|övé, bár joga lett volna hozzá, nem telle be lábát :i palota kapuján, noha oHaj tolt már odajutni, mert a vendégfogadóban, a hová vasárnap megszállt, igen nyugt «‘liánul töltötte az éjszakát. Másnap látogatói előtt pa­naszkodott is erről. «Nagyon hozzá­szoktam már a kolostor csöndjéhez sj nem csoda, ha szállóban nem tudtam pihenni.» S miután a prímás hétfő óta birto­kaival rendelkezhetik, Csáky Albin gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter ki­adta a reudeletot Boncz Ferencz mi­niszteri tanácsosnak, a közalapítványok !igazgatójának, hogy a primási javakat j adja át az uj herczegprimásnak. Simor ; János halála után tudvalevőleg Boncz Imin. tanácsos vette föl a hagyatéki I leltárt. Ez a munka hónapokig tartott, de most rendben is van minden, úgy, hogy az egész vagyon hamarosan át­adható. Boncz min. tanácsos most Ya­szary herczegprimás határozatát várja js a mely napon a herczegprimás el­küldi hozzá «a megbízottját vagy bi­zalmi férfiait, azonnal megkezdi a ja-, vak átadását. A mi Yaszary Kolozsnak pápai pre- komzáczióját illeti, az történhetik egy­szerűen pápai bréve által, vagy a pá­pai konzisztorium utján. Ha a herczeg­primás az utóbbit várja be, a mi va­lószínű, akkor installácziója ebben az évben aligha megy végbe, mert a pá­pai konzisztorium decz. 20. táján ül össze. Ha a pápai prekonizáczió meg­történik, következik az uj herczegpri­más püspökké való fölszentelése. A püspöki fölszentelés után a pápától érseki palástot kap s csak ezután kö­vetkezik az intTonizáczió, melylyel az egyházi joghatóság jár. Az in trón izáczió a tulajdonképpeni beiktatás, mely nagy pompával fog végbemenői Esztergomban. A fölszen­telést alkalmasint a bécsi pápai nun- czius fogja végezni, a ki az ünnepi aktusra Esztergomba rándul. Az egy­házi' ügyeket az insialláczióig Major István érseki helynök vezeti és intézi. Yaszary Kolozs herczegprimás első Ifőpásztori körlevelét csak ünnepies be­iktatása alkalmával fogja kibocsátani. Addig különben nem is jön Eszter­gomba, hanem jobbara Budapesten fog lakni. -•w | Az uj horezogprimás most még min­dig a benezés papok fekete szerzetest : ruháját viseli s alkalmasint azt fogja viselni ezután is. A bonczések rendszerint ragaszkod­nak szerzetesi ruhájukhoz. Legalább az utóbbi időben Ausztriának két érseke : került ki a szent Benedek-rondből : Gfanglbauer, a nemrég elhunyt bécsi horczeg-érsek és Eder, salzburgi érsek s mind a kettő megtartotta a szerze­tesi ruhát. Erre azonban ünnepies al­kalmakkor felölthető a kardinális pa­lást. Yaszary Kolozs herczegprimás ünne­pélyes installációja és bevonulása Esztergomba tehát a pápai prekonizá- cziótól függ. A jövő tavaszon pedig az uj prímás egyházi szokás szerint «ad visitanda limina Apostolomul» Kómába utazik. Ai,MqmÍ5Wíl:e1íirczája. sóhajok: a tavolxBa­Kis fiam, leánykám, Édes feleség ! Jaj de nagy közöttünk Most a messzeség ! Szellő arra indul S én nem mehetek . ! . Pedig csak úgy szép az élet: Együtt veletek. A város zajában Hallom hangotok ; Azt hiszem, ha szél zúg : Erzsikén! zokog, Mi bajod, kis angyal? Mit hozzak haza ? . . . Óh ne legyen szivecskédnek Búja, panasza ! Majd Endrére fordul Nyugtalan szemem, — Minden kis bubán Csak őt képzelem. Kajzol-e betűket S ákom-bákomot ? . . . Szívem reszket . . . tán az éjben ő sikoltozott! S mikor végre csöndes, Néma már az éj : Várlak, édes asszony, Hogy róluk beszélj. Jer, csevegni . . . csitt ! lásd Szépen alszanak, — Ne riaszszák hát fel őket Csókok ós szavak. Vagy mi ez ? . . . kezecskéd Meg se foghatom ? Te is. messze vagy most, Drága angyalom ! Csak a képzeletnek Szállott üdve rám, jís a boldog viszontlátást Ébren álmodám. Kis fiam, leánykám, Édes feleség ! Hozzátok sovárgó Szivem lázban ég . . . Távolban előlem Eltakart a köd . . . Őrködjék az élő Isten Álmatok fölött! RUDNYÁNSZKY GYULA. HE MENJ áll E11Á BA. (Részlet Mihályi uj könyvéből.) (Folytatás és vége.) Egyszer az úgynevezett magyar akná­ban dolgozó tót és magyar munkások elől is, kik között volt Czouczó uram is társá­sával : elzárta a kijárást a gyenge támasztó fenyőpillért kettétört földcsuszuszamlás! . . . Másfélnapig voltak a balál torkában, míg ki bírták őket szabadítani! ok is emberfölötti erővel dolgozván az aknakijárás szabaddá tételén ! . . . Ezen borzalmas és öröklétnek tetsző óráiban a földalatti gyötrelmeknek többen közülök gyógyithatlan idegbetegségeket kaptak : mivel már amúgy is megrendült idegeik ujabbi haláfélelmeket utókövetkez­mények nélkül nem bírtak elviselni! . . . A halálos rettegésnek utolsó óráiban az erőslelkű Czouczó Tamás is reményét vesztve, annyira töprengett : bogy jófor­mán tisztára megőszülve, s roskatagságig megvénhedve került elő a földalatti sírból 1 Ez alkalommal, midőn csaknem negyven órai idegfeszitö munka után voltak képe­sek a napvilágot újra meglátni: elhatároz­ták, hogy keserves kínszenvedéseiknek eme gyászos tanyáját elhagyván, máshol vállalnak munkát. Azonban, mivel az üzletvezőség napi két dollára emelte a munkabért, még is csak ott maradtak, tovább folytatva a rabszolgai munkát ! . . . Sőt tán még most is ott volnának, ha túlnyomó angol és ir munkatársaik sztrájkolni nem kezde­nek : kik napi három dollár bért követel­tek. S minthogy eme kívánságuk teljesit- hetlen volt, kódorogtak, a szanaszét fekvő bányászlakok munkásait lázitva, s leölés­sel fenyegetve a dolgozni merészlöket ! . . . Azonban a tót, s csekély szánni magyar | munkás-csapat részint nyelvüket nem értve, részint a napi bérrel megelégedve foly- tatá a munkát annál is inkább : mert a tárnák biztonságára és jókarba liozzatalára erélyes intézkedések tétettek. Mindazáltal csupa elővigyázatból a bányakovácsnál a magyar munkások hatalmas fokosokat készítettek, méltán tarva a többiek bán­talmazásától ! . . . S a fokos igen veszedel­mes üiőszerszám, melylyel embereink is igen jól tudtak bánni : ellenben a lőfegy­ver nem magyar embernek való, a ki sze­reti ugyan megütlegelni a reá agyarkodót, de életére nem tör !. . . A kényelemszerető, s handabandázó benszülött csőcselék túlnyomó többségben lévén, lehetőleg üldözé magyarhoni kolle­gáit ! . . . Ezek azonban a tótokat is ide­értve, nem ijedtek mega verespofájn ángliu- soktól; hanem alkalom adtával el-eldöngotték veszekedő társaikat s a hétmagyar fokost, mely igen gorombán és gyorsan műkö­dött : szörnyen respektálta a riha csőcse­lék ! . . . Egy sötét éjszaka azonban valóságos ost­rom alá fogták a magyarhoni munkások lakait a kiéhezett forrongok, kiknek utálatos pénzsommáját növelni látszott békés kolle­gáiknak bár összekuporgatott dollárja ! . . : S a mi a legveszedelmesesebb volt . revolverekkel támadtak ! A magyarok, a tótokkal egyetértve keményen védték tűz­helyeiket ! S midőn egy másfélszázfőnyi csorda a hét abauji szittya békés lakhelyét is megrohand ; ezek felbőszülve a gyakori üldöztetések . által is oly ádáz elkeseredéssel rohantak támadóikra: hogy ezek viharsebességű rettentő csapásai­nak ellent nem állhatva, hanyatt-homlok futottak a kisded csapat kemény fokosai elől, melyek nagy hirtelen mintegy huszon­öt pofaszakálast kőidének passus nélkül a nagykulcsos szt. Péter elé ! . . . Azonban a túlnyomó ellen nagy töme­gekkel szaporodván : újból rohamot inté­zett, mely most már végzetessé vált a vitéz;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom