Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 84. szám

oly ledórséget ad szájába, tollába, bogy íilri őzt ráfogta, a legnagyobb kegyelet- leuséget árulta el irányában, azonkívül hogy még igazat sem állított. Meg van írva H. J.-nál, valamint az is, a mit Mész lányi a szatbmári egyházmegyének feje telt az egbeli lelkésznek és uta­sítva lett ennek művét elolvasni. Tud­tára van adva, bogy K. régen kanonok volt, mikor S. tanulmányi felügyelő volt a Pázmányintizeiben. De mind hiába! hogy is vonhatná azt vissza országos képviselő, a mit nagy bölcsen megirt. A »Mnrczi Bácsi«-ról elmon­dott dolog sem hiteles; sőt ez a »Peci Marci« neve alatt Esztergomban isme­retes alak, sokkal szemfülesebb volt, mintsem hogy vele ilyesmi történhetett volna. Tanulótársak nem voltak ő és Sv, lévén ez utóbbi legalább tizenegy -évvel fiatalabb nálánál. A mi a palóczlegényt illeti az egri székesegyházban, arra nézve csak azt jegyezhetni meg: Blumauer magyar köntösben. Legérdekesebb benne a pa- lócz nyelv. A mi K. J. esztergomi kanonok esetét illeti, azt oda kell kiigazítani, hogy nem két katonatiszt, hanoin a kassai katonai intézet növendékei, te­hát egy egész csapat járt kelt az esz­tergomi főszékesegyházban isteni tisz­telet alatt; ennek mondta : Zum Ge­bet. Es ez sikerült. Kiegészítésül még hozzá kell tenni az oda vágó szava­kat : Auf vom Gebet. Ilyen tökéletlen, hiányos adatokat közöl, a ki holmi hetlekotla után in­dul ; bizony, ha a komáromi, vagy lőcsei naptárból szedte volna adomáit, különbeket szerezhetett volna. Nagyon ügyetlen egy régi siriratnak •alkalmazása Ihászra, a magyar nyelv­tudósra. A sirirat csak olyannak sír­kövére való, ki deklinácziókról irt; I. ezt nem tette, nem lévén a magyar­nak deklinácziója. De jól megjegyzendő, hogy a vendégségben jelen volt és résztvevő I. élt : lehát még nem volt sirdomb alatt, mint az, a kinek szá­mára készült a föl irat. Különben hi­bás is az idézett hexameter: Grammu- ticurn didiéi domique plurimos annos. Plurimos-ban az »os« szó tag bosszú, holott röviduek kellene lennie, mert máskép nem futja ki a dactilus lábat, melynek azon helyen kell állani. Iga­zítsa ki erre : »Grammaticum didiéi multos domique per annos.« Kár is volt, a dolgot oly nagy hűhóval el­mondani. Ilyen tapasztalatok gyanússá teszik a munkát, mert sok hiba csúszott egyes czikkeibe és méltán kérdezhetni: Niucs-e még több hamis adat, valót­lanság, ráfogás benne ? Igaz, hogy az •adomákat inkább a gondolat elmóssége ajánlja; de a valószínűség se hiányoz­zék belőlük. G S ARNO A szabadságharca emlékei. (Arczkép-csaraok.) Ragyogó idők, fényes történetünk legdicsőbb napjai hova tűntek el ? A múltak emlékezetéből mit őriz a ke­gyelet ? Nagyon jól van az, hogy o kérdésekre nem hiányzik a kielégítő felelet. Hiszen szomorú jelenség volua, ha panaszolnunk kellene, hogy nem kelt már érdeket az, mi összefügg nagy férfiúink cselekedeteivel, nagy idők eseményeivel. Nem érdemel tiszteletét, ki haladatban tud lenni. A szabadságbarcz emlékeiből a fő­városban rendezett nagyérdekü kiállí­tás sűrű látogatottsága is igazolja, hogy a szivekben él a kegyeletteljes meg­emlékezés a korszakalkotó nagy na­pokra, melyek eseményei lelkűnkhöz vannak nőve. Igen, egyetlen hazafinak sem szabad elmaradni e páratlanul gazdag kiállítás megtekintésétől, mely képzeletünkbe visszavarázsolja történel­münk fényes korszakát. Dicső események, nagy és hős ala­kok elevenednek meg lelki szemeink előtt. Drága emlékek csoportosított sorozatát szemlélhetjük, melyek kegye­letre intenek. A kiállításnak minden részlete, minden tárgya, méltán veszik igénybe a figyelmet. A sok részlet közül méltán emelke­dik ki a szabadságbarcz szereplőinek arczkóp-sorozata. E nemben a kiállítás páratlanul gazdag. A szerepet játszott férfiak közül alig van, kinek arezmása hiányoznék. A szó szoros értelmében párja nél­kül való az erkélyes Kossuth-teremben látható gyűjtemény, mely a lángoló honszerelem nagy alakját, a szabadság- harcz dicső vezérét: Kossuth Lajost ábrázoló képekből áll kizárólag. Több mint 250 különféle képben van itt megörökítve nagy hazánkfia. Olajfest­mények, szinesnyomatok, réz- és fa­metszetek, fotográfiák számos változat­ban, hímzett és faragott művek ábrá­zolják történelmi alakját. Látjuk őt mint szónokot a képviselőházban, ki a szó varázsával lebilincseli s azután e 11 on A11 hat I ;i n u I magával ragadja hall­gatóit s feltűnik előttünk magasztos alakja, a mint buzdítja, lelkesíti a népet igazsága védelmére. Kossuth amerikai diadal utjának részleteit is több kép örökíti meg, majd otthoná­ban, családja körében, minisztertársai közt szemlélhetjük őt, És azután lát­juk megszemélyesítve az aggastyánt, ki száműzetésben, távol nemzetétől bár, de lelkének minden szálával azért hoz­zánk van fűzve, s szivének minden dobbanása nemzetéé, melynek jparla- monti többsége háláltlanul megtagadta őt. Örök büszkeségünk pedig nekünk, hogy Kossuth Lajos a mienk. Egykorú olajfestmények ábrázolják az első magyar felelős minisztérium tagjait. Batthyányi Lajos gróf minisz­terelnök férfias alakját, Eszferházy Pál herczeg külügyminiszter szellemes arczát, Eötvös József báró, Széchenyi István gróf, Deák, Szemere, Mészáros, Klauzál minisztereket olajfestmények tükrözik vissza. Szerfelett érdekes gyűjtemény az 1848/9-iki képviselőház tagjainak arczkép-csarnoka. Mindannyi egykorú rajz Kerntől. A hősök közül, kik karddal kezük­ben vívták a harczot a szabadságért s kik közül annyi sokau szenvedtek vér­tanúi halált, számosán vannak festmé­nyekben és rajzokban megörökítve. Görgey, Bem, Damjanich, Guyon, Klapka, Perczel Mór, Leitungen, Des- sewffy stb. stb. arczképei sokféle vál­tozatban láthatók. Nem hiányoznak az ellenfél vezér- embereit feltüntető arczképek sem. Windischgrätz herczeg, Jellasich bán, Weiden báró, Haynau és táborkara, a Budavárát védő Hentzi, Götz, Radetzky, Berger stb. osztrák tábornokok mellett Paskievitsch orosz fővezér, Grabe orosz tábornok, Knicanin szerb és Hurbán tót felkelő-vezérek arczképei is látha­tók. Érdekes kép az, mely az elesett osztrák tábornokokat tünteti fel, köztük Zichy Ödön gróf alakja is szerepel, kit Görgei végeztetett ki. A szabadság lánglelkü dalnokát, Petőfi Sándort is számos festmény és rajz ábrázolja. Van a kiállításban egy fiatalkori arczképe, mely Jókai, a költő kortársának s benső barátjának állítása szerint a leghűbb rajz, melyet Petőfiről eddig látott. Igen szép festmény ábrázolja a gróf Károlyi huszárezred tisztikarát, melyen az egyes alakok jól vannak eltalálva. Szép és hű kivitelű kép Than Mór festménye is, mely Görgeyt egész tábor­karával tünteti fel Vácznál, a julius 2-iki komáromi csatában való megsebe­sülése után. Gábor Áron őrnagy, a hires ágyu- öntő székely érdekes arczképét is lát­hatjuk. S a kiállítás minden látoga­tója bizonyára érdekkel fog megnézni egy 1848-ból való rézmetszetet, mely Sáfrány sajóházai ifjút tünteti fel, ki papnak készült, de a szabadságharcz kitörvén, fegyvert ragadott ő is. Mint tüzértiszt Alsó-Zoltánál az orosz elleni harczban rendkívül kitüntette magát. Hanem hosszú sorozat volna, felsorolni mindazt, a mit felsorolni kellene. A kiállítás gazdagságáról és nagy mű­becséről beszámolni szűk keretben nem j lehet. Köteteket kellene teleirni, a ki teljes ismertetésére és méltánylására i vállalkoznék. Valóban óhajtandó volna, ha a sza- ■ badságharcz emlékeinek kiállítása többó < be sem záródnék s ez nemzeti köz- ■ kincsként állandó múzeummá ala­kulna át. A kiállítás újabban az olmützi volt í foglyok arczképeivel is gazdagodott. . A teljes gyűjtemény arczképeit Tóth i Ágoston m. kir. osztálytanácsos és í honvédezredes festette. SARKADY ELEMÉR. HIRI1K. — A fejedelemasszony jubileu- - mához. Majer István püspök, érsekhe- - lyettes a következő üdvözlő iratot in- - tézte Sr. Remigiához huszonötödik évi I jubileuma alkalmából ; Tisztelendő fő- - nöknő ! Fogadalomtételónek huszonöt d éves fordulója, nekem is, mint az esz- - tergomi főegyházmegye ez idő szerinti i vezetőjének, kedves alkalmul szolgál, , hogy nemcsak saját nevemben üdvö- - zöljem, de a főegyházmegye köszönetét d is tolmácsoljam Tisztelendőségednek, a a leánynevelós érdekében kifejtett buzgó ó és önzetlen tevékenységéért, és fáradó- -* zásaiért. Mint egyházmegyei főtanfel- - ügyelőnek évek hosszú során át volt d alkalmam személyesen meggyőződni i arról, hogy a Tisztelendőséged tapin- -j létjoguk ; a szúnyogokat elriasztják mellény helyett viselt czifra öveikkel, melyek a tót drótosok és az oláh bojtárok tüszőinek ki­tünően parodizált utáuzatai. De mirevalók ősszel? Az ősz nem csupán a legyekre, hanem a gigerlikre is végzetes évszak. Az ősz a szellemesség apródja, igen ked­ves, pajzán, költői természetű és gyorsan kötekedni kész jó gyerek, a milyennek egy igazi apródnak lennie kell. Az tehát ha mar és merészen "kinézi a társaságból a divat üresfejü majmait és a tartalmasabb elméknek hódol. Meg vagyek győződve, bogy az őszt már csak ezért is jobban szeretik még a hölgyek is, a kik pedig kedvességük és bájaik vi- rulásával a tavaszt jelképezik, — tehát kö­zelebb állanak a nyárhoz. Ám a nyár — ismétlem — csak vers­ben szép ; ellenben az ősznek egyik előnye az is, hogy csak a versekben nem szép (mert az őszi versek mind kegyetlenül émelygősek az ő úgynevezett őszi hangu­latukkal) — de a valóságban csupa kellem és báj, igazán oly gracziózus és igéző, mint egy szép herczegasszony lehetett a rakokó- korszakban. Azonban elég legyen az ősz dicséretéből. Félek, hogy ez a nehány sor is őszi levél sorsára jut. Gyorsan lehull az olvasók szi­ves emlékzetének fájáról és eltapossák az események, melyek az őszi évadban oly sebesen vágtatnak a változatosság tündér- szekerén . . . RÜDNYÁNSZKY GYULA. (Ajánlva a szülőle figyelmébe.) Magyarországon még általános a panasz, hogy keveset olvasnak az emberek. A mü­veit külföldön nem unaloműző, sem nem időtöltés az olvasás, hanem szellemi szük­séglet, mely épp úgy kell a léleknek, mint a testnek a mindennapi kenyér. Egyik sem lehet meg táplálék nélkül. Magyarország lakossága, különösen a magyar faj annyi jó természetű tulajdon­sággal van megáldva, hogy szinte csodál­koznunk kell : hogy szoritkozhatik a szel­lemi termékek élvezetének szüksége oly csekély körre? Nem szólunk a népről, mely a kétes értékű, gyakran butitó irka-firkákon kivül egyebet alig olvas. De a müveit osz­tályban is rendszerint fölöslegesnek tartják az olvasást; legföljebb néhány szenzácziós regényig terjed figyelmük, melylyel az egymással versenyző napilapok látják el őket. Ennek oka az, hogy nálunk a nevelés nem irányul egyszersmind arra, hogy az ifjúság megkedvelje a rendszeres olvasást. Tankönyvén kivül alig olvas egyebet, vagy csak ritkán. Részint már a szülők sem bírják kifejleszteni bennük az olvasásra való hajlandóságot, melyet magukban nem éreznek, részint egy-egy rövidlátó tanár gátolja őket abban, hogy egyoldalúságu­kat levessék, s midőn megtömik agyukat a száraz (mindenesetre hasznos) ismeretek­kel, kedélyüknek is megadják a rugalmas­ságot fen tartó táplálékot. Szerfölött hasznos és kívánatos tehát, hogy már a »zsenge gyermekkorban tanul­ják meg az ifjú csemeték az olvasás szük­ségét. Legyen az megszokottsággá nélkü­lözhetetlen foglalkozássá. Ámde nem elég csak olvasni, arra is kell ügyelni, mit olvastassunk a gyermek­kel. A fiatalság tavaszkor legfogékonyabb a gyermek lelke. Ez régi igazság. Nem olyan, mint a viasz, mely ujjáformálódik, ha más levegőbe jut, hanem olyan, mint a gipsz, mely megszilárdulva, változatla­nul mogtartja alakját. A mit zsenge kor­ban megszokott a gyermek, abból alig felejt későbben valamit. A gyermekülvasmáuy megválasztásában igazán példásan jár el »Az én újságom« czimü lap, melyet Pósa Lajos immár közel két év óta szerkeszt. Két alapelvet látunk kidomborodni a lap szerkesztésében, ha az eddig megjelent számokat végig lapozzuk. Az egyik a haza­fiul érzés ébrentartása. Ezzel kapcsolatban az eredeti irók megismertetése a gyermek- világgal. Egyik föltételezi a másikat, egyik nem állhat meg a másik nélkül. Hazafiss irányban csak az vezetheti a gyermeket, a ki át van hatva hazájának szeretetétöl, a kinek szokása, gondolkozása, nyelve, mind egybeforrt azzal a földdel, melynek népé­ből származott s a melynek művelését hi­vatásának érzi. Az olyan gyermeklapok tehát, melyek szinteleu, kozmopolitikus irányzatú, idegen, gyakran érthetetlen izii és észjárású dolgok­kal mulattatják a gyermeket, nem felelnek meg hivatásuknak. A nemzeti művelődés iránti kedv és ér­zés úgy erősödhetik meg legjobban a gyer­mekben, ha a művelődés szóvivőit, az iró- -< kát megismeri. A ki megbarátkozik a ma- gyár Íróval, az később mindig kellemesen n fog ez ismeretségre gondolni s kívánni h fogja ez ismeretség fenntartását. Bátran n álithatjuk tehát, hogy Pósa Lajos rendki- - vüli szolgálatot tesz a magyar irodalom- -j nak, midőn a gyermeket megismerteti a £ most élő nemzedékkel, a mely addigra, mig «3 ez a gyermekvilág felnő, már az öregek ii közé lesz sorolható, de talán éppen azért di fog fennmaradni az érettebb közönség és e* érettebb irodalom közt a szives viszony. Magát a tárgyat felejtheti a gyermek. ,i Úgy gondol rá később, mint egy rég hal- -1 lőtt dajkamesére. Kivált akkor, ha az ide- -£ gén származék. De nem felejti el az iró ó: nevét, a melylyel kis lapjában annyiszor ic találkozott, következésképen buzgó hive lesz az irodalomnak, nem úgy, mint a £ mostani kor, mely gyermekkorában még híréből is alig ismerte az irók műkő- -c dését. A közlemények megválasztása mellett úl arra is gondot fordít »Az én Újságom« »i szerkesztője, hogy a képek is fölketsék a a magyaros gondolkozást és hazafias érzést. .i\ Éppen azért minden nemzeti ünnepet kép- -q ben ismertet meg a kis olvasókkal; nein xn mulaszt el egy alkalmat sem, hogy hazánk ]Jc kulturliarczának nagy alakjait föl ne idézze qx a gyermekek lelki szemei előttt. Az aradi íb ünnep, Széchenyi, a szabadságluircz-kiálli- -iJ tás és több ilyen mozzanat, melyet a lel- -h kés szöveg közé illesztett képek még em- -a lékezetesebbé tesznek, bizonyára mara- -u dandó hatást hagynak a gyermek lel- -I< kében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom