Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 84. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 84. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. OKTOBER 18. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Egész évre Fél évre . Negyed évre ELŐFIZETÉSI ÁR: Ny szám ára 7 kr. 6 írt - kr 3 Irt — kr 1 fit 50 kr Városi és megyei érdekeink közlönye. SZh* z"sz T Ö S É G : PPALZ-H í7, FÖLDSZINT, hov-v a lap szellemi rés * letö közlemóuyek küldendők. KIADÓ fvATAL: SZÉCI H-TÉR 331, liová a lap hivatalos és mag ;etései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pe_ is reklamálások intézendők. •--------------------------------------------------------------------------9 HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- I ban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. Megyei tisztviselőinkhez. Esztergom, okt. 17. Megyei tisztviselőinknek érdekes példát ad Szatmár vármegye felirata. Szatmár viimiegyében ugyanis egész korszerű és természetes mozgalom indult meg a megyei tisztviselők fizetésének az állami fiivalalnokok fizetésével egy szinvoualra emelese érdekében. Ez az »államosítás« mindenesetre nagyon szükséges, nagyon méltányos s az országgyűlés aligha fogja mellőzni. Csatlakozzék a mi vármegyénk is Szatmárhoz, kérje ugyanazon érvekkel ugyanezt és akkor a mozgalomnak mindjárt nagyobb jelentősége lesz. A küvetésreméltó felirat rövid története és tartalma a következő : Szatmár vármegye októberi közgyűlése alkalmával elhatározta, hogy a képviselőbázboz feliratot intéznek, melyben a közigazgatási tisztviselők fizetésének az állami tisztviselők fizetésével való aránylagos felemelését kérik. Az említett felirat hangsúlyozza, hogy az 1883 : XV. t.-cz. megalkotásakor olyan viszonyokat vettek figyelembe, a melyek ma már nincsenek. Abbau az időben még a fizetések megállapításánál figyelembe kellett venni azt, bogy a tisztviselők legnagyobb része a gazdálkodás mellett mellékfoglalatosság gyanánt űzte a vármegyei tisztviselőséget, inig ma a vármegyei tisztviselők óriási többsége épp úgy le vau kötve es munkával elhalmozva, mint az állam többi hivatalnokai és a tisztviselői karból ma már kihulott azaz elem, mely \ vármegyei tisztséget kedvtelésből viselte. Az ország pénzügyi helyzetének javulása előtérbe hozván az állami hivatalnokok fizetésének jogos és méltányos javítását, Szatmármegye is fölemeli szavát a közigazgatási tisztviselők helyzetének javításáért, még pedig azért fordul a képviselőházhoz, mert az országos pártok képviselete itt nyer látható kifejezést s nem akarja magát annak kitenni, hogy fizetés javítást a megyei pótadóra helyezve, a választások küszöbén egyesek által borravalóként szavaztassa meg azt; inásrésztt pedig a kormányhoz azért nem fordult, nehogy azzal vádoltassék, hogy el akarja adni tisztviselőinek függetlenségét. Arra kén ezek után a képviselőházat, hogy tekintve a megnőtt teendők számát és a felelősség sokaságát, mondja ki, hogy a közigazgatási tisztviselőknél, 1892. évi január 1-től, a tisztán személyi fizetések, személyi pótlók czimén, 20 százalékkal emeltessenek s ez a költségtöbblet az 1892. évi országos költségvetésbe felvétessék. Halászatunk érdekében. Esztergom, okt. 17. Az esztergomi halászok hálóiba azelőtt nem adóintőczédulák, hanem pompás halak kerültek, melyek most jórészt külföldi vizekből kereskedés utján kerülnek az üres bárkákba. Sokan törték rajta a fejőket, hogyan kellene a magyar halászok sorsán lendíteni s kigondoltak olyan törvényeket, melyek nemcsak a halakat, de a halászokat is elriasztják a hálótól. Most megint a földmivelésügyi miniszter hnzai halászatunk fejlesztése czéljából figyelemreméltó ' Ííozdeménye- zésésro határozta el magát. Tekintettel ugyanis arra, hogy az e téren tapasztalható hanyatlásnak egyik iegfőbb okát a halak természetes szaporodására, valamint a halivadék fejlődésére alkalmas helynek a vizek szabályozása folytán történt megfogyásában kell keresnünk, egyelőre e hiányon kivan a miniszter segíteni az által, hogy nagyszámú, mesterségesen költött hal ivadék juttattassók a vizekbe. Ezekből főfolyóink mentén külön ponty-teuyésztő tavaknak, a hegyes vidéken pedig pisztráng-költő-telepnek felállítását tervezi és pedig olyképen, hogy az anyag előállítása lehetőleg magáuválalkozokra Tnzatván, annak díjazása az átvett anyag mennyisége szerint történnék. Főleg a halászati társulatok közreműködésére számit e tekintetben a miniszter, mint melyek a törvény értelmében a halászat ok- és czélirányos gyakorlására alakulván, ily utón anyagilag is segélyezhetők lennének. Addig is, mig a társulatok megalakulnak s ez utón halas vizeink rendszeres gazdasági kezelése biztosítva lesz, a kiucstár tulajdonát képező területek felhasználásával kívánja a miniszter a szóban forgó czélt megközelíteni, egyúttal arra is törekedve, hogy ily módon követendő példát nyújtson a halászati jogtulajdonosoknak. Igen óhajtandó volna, ha az üdvös intézkedések mielőbb megtörténnének, mert ha még néhány esztendeig olyan jó dolga lesz a halászatnak, mint most, akkor nemcsak a halak a Dunából, hanem a halászok is kipusztulnak városunkban az adófizetőképes polgárok sorából. Irodalmi levél. (P. Hilariusz Papi adomák, ötletek és jellemvonások gyűjteménye. I. k. Összeszedte Babik József tanítóképző-tanár Egerben.) (K. K.) Nemcsak gyönyörködtető, hanem tanulságos mulatságot is nyújtanak az adomák, ha tapintatosan össze vannak gyűjtve. B. J. azonban obbeli munkájában sok kor- és személytévesztést, sőt valótlan adatokat elfogadó ügyetlenséget követett el. Találkozunk a közéletben oly adomahajhászókkal, a kik uton-utfélen csak úgy szórják elméskedéseiket és a fölszedett ötleteket úgy adják elő, mintha csak éppen az ő fülök hallatára és szemük láttára történtek volna ama különös dolgok. Sok beszédnek sok az alja : úgy a folytonos eszeskedés is sok hiábavalóságot foglal magában. B. J. sokat átvett H. J. Arczképcsarnokából : tehát zavaros, megbízhatatlan kútfőből merített. El szokták ezt ugyan közönségesen avval az olasz közmondással ütni: »Si non e verő, e ben trovato.« De midőn még élő személyek bizonyítják, hogy nem úgy vau : akkor vége minden okoskodása ik. Ilyen valótlanságot magában foglaló adoma szól Simorról, olyanokat mondván el róla, miket ő nem tett. Sőt A NAGYRATARTÓK. Az emberek oly dőrék, nagyratartók Lenézik egymást utón, útfélén, S mindegyike azt képzeli magáról, Hogy Ő külömb, miként a többien. Az egyik, mert ruhája uj divat, és — Telik belőle gyakran változás, A másikamért fényes hintóbán járhat És nem gyalog, miként ezerje más ! A harmadik, mivel állása, rangja Egy méltóságos czimet szült neki, S a negyedik, mert őt a nyájas múzsa A homlokon csókolta, azt hiszi! És igy tovább, ki tudná véges, végig Elmondani, kiben mi gőg lakik, Magát a többinél mért tartja többre? De az való, hogy gőgös mindenik ! A rang, a mód, a képzelt tudomány Gőggé fajulva jár a földtekén, S a zord halál, ha őket elviszi, Ott porlanak, mint más, sir fenekén! L1THVAY VIKTÓRIA. ssip ősz. Őszi levél hull a fáról, őszi felleg száll az égen ... és én most mégis valóságos májusi hangulatban ülök asztalomnál, hogy a szép őszt dicsőítsem. Nem is érzem én soha, hogy az ősz szomorú. Csak a szentimentális emberek verték a fejőkbe őszi hangulatnak, hogy mikor az ég borong, a felhők szürkék, a lomha eső türelmesen hull és áztatja a sárga leveleket: az ősz a mélabut jelenti. De ugyan hát miért kell az őszben mindig csak ezt látni ? Igaz, hogy a halottak estéje őszre esik ; a komor, ködös, nedves, szürke novemberi őszre. Ám nincs-e a szüret is őszszel, pirosló szőllőfürtökkel ? És nincs-e pompás, friss gyümölcs a megkopaszodott faágakon ? Nem ragyog-e az ég ? nem száll-e a fehér pókháló ? nem tüz-e a nap utolsó szerelme egész tüzével reánk ? Oly világos, oly tiszta, oly kellemes az ősz ebben a pompájában, hogy én igazán örvendve köszöntőm ! És még szinjátéka is remekebb, ragyogóbb, mint a nyáré. A nyár a por, a tik- kadás, a forró egyhangúság ideje, olyan, mint a hév szerelem lélek nélkül, csupán a vér önzésének szolgálatában. Az ősz pedig mily élénk, mily színes, mily hangulatos ! Mikor elhallgat a szellő s az átlátszó erdőben a meggyérült levelek ezerféle csillogással libegnek a szárny aszegett sóhajtástól . . . ilyenkor a csönd a lelket némává teszi, de nem fosztja meg illúzióitól, álmaitól ... Az ember ott áll, a természet őszi képén merengve, és látván hogy a levél lehull, de a törzs megmarad, elkomolyodik, megismeri az élet becsének gyönyörét és szive tartalmasabbá, nemesebbé válik. Én igazán nem értem, mit lehet az őszön mindig csak siratni és miért kell őszszel mindig csak temetésről, halálról elmélkedni? Óh kedves, viruló, tündöklő világ, a mely nevetni és tánczolni tudsz a sírok fölött is frissen, üdén és vágygyal, reménynyel pislogsz a tél társadalmi élvezetei, a színházak, a bálok, a nemes olvasás örömei s a kedélyes összejövetelek elé, — miért hallgatsz éppen őszszel csak is a varjak károgására ? Hát ugyan otyan nagy dolog az, hogy a levél lehull, a virágok elhervadnak? Áz a kérdés: szép zöld volt-e a levél nem sáppasztotta-e a fa betegsége? És az a kérdés, virult-e, illatozott-e a virág a nap fényében és nem fonnyadt-e le színtelenül ? Ha élt a levél és élt a virág, I — betölté hivatását és a fa nem sínyli' meg, a kert, a mező nem érzi elvesztését. Alig röpül végig korcsolyánk a jégen egynéhányszor, már megint elolvad a hó, enged a fagy, kitörnek a gallyakból a fiatal rügyek és uj tavasz zsendülése hajtja magasba a dalos pacsirtát . . . Mire való hát az érzékeny bucsuzás, a jajgató sajnálkozás, mikor semmit se veszítünk? A fecske visz- szatér, a fülemile ismét dalolni fog a lombok alatt, kivirul a rózsa, a mezőn virágot lenget a szellő és mi boldogan andalog- hatpnk megint a ligetek árnyékában . . . Én csak örömeidet és szépségedet látom hát, kies ősz és vidám dalt dudorászva süt- kérezek enyhe napodon! S ha már a természetnek nem halál az ősz, csak édes elszunnyadás, egy rövid1 éjszakai álom, — a társadalomnak, az embereknek meg éppen életet jelent! Az ősz a család, a szellem és a jókedv élete . . . A család összébb vonul egy födél alá kerül s a szeretet boldogságában uj életre kél az ősz kellemetességei közt. így aztán a jókedv is, ez az igazi őszi fűszer, megterem, s mire a tél beáll, már javában bokrosodik. És ugyan ki látott nyáron, 26 fok hőségben szellemes társalgót? A gavallér homlokát törűlgeti ... s a hölgy legyezőjével nemcsak a forróságot, — hanem az unalmat is el igyekszik magától hajtani. Ellenben öszszel nemcsak a színház és hangversenyek évadját éljük, hanem a szellemesség is tornára kél. Mert hála Istennek és a müveit magyar hölgyeknek, ma már nem elég, ha valaki feltöri a nadrágját a bokán felül, monoklit csiptet a félszemére, ,a kurta kabát bő zsebébe dugja két karperecztől csörgő, — sárgakeztyüs kezét; szóval ügyes gigerli magyarul: majom. Manap a jóizlésü nő már az effélétől undorral fordul el és a férfiban legtöbbre becsüli a férfit. A nők mai ideája többé nem a gavallér, nem a dzsentri, nem is a dandy, hanem a — gentleman. Már pedig a módéra kor e tökéletes lovagja szellemesség nélkül egyáltalán nem kézelhető. Az olyan hallja maga! — mit csinál maga? — jaj beli csinos maga! — féle urfiak hetyke ficsurkodás.ának vége,., ezeket immár legfőlebb a szobalányok tűrik meg — három lépésnyire maguktól; az igazi társaságból kizárta ökot a müveit szellem és a jó ízlés. Még nyáron csak vau némi
