Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 9. szám

E8ZTISKU0M XIII. ÉVFOLYAM

Rendkívüli kiadás. Ára 10 kr. SZERDA, I8!U. JANUAR 28.

mp'Óicüwik i nr/níMKiiri' kéts:’kp. •

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ö-\ I m

fél é\ i e •

n vedé vi p

1Üi,(”) |i‘17, Ji’.T ÉSM A I!

Ey y szállt äi u 10 kr.

ti fi t — lu. 3 írt -- kr. 1 írt «0 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTOSEG:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT

4m»vi» « -In j> «'/.pIIkiii' iÁm/.mI 1111*tő l(öy,|pui«ii v <‘k Ilii M<>!''U>k

KIADÓmVATAL :

.S’ZfcCnrcilYI-TfcPx 33 I- SZÁM.

kővé :i lipp iiirálát»»« s :i inngán liiidotéspi, ít nyilOérlm s/ánt kny.- Itíinűiiyek, elfilizetési pénzelt és reelnmnl.-iHok iiilézemlBk.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS llllíl» l«l ri'IS liJK ■

I szólói 100 «/ói*r — fit 75 kr. IH0-20O jK . I fn öli ki

*»,<10 300 ig . 2 fit 2r. In

Hólyugdij 30 Itr.

M A 0 A N li I l.’DIOTÉN EK • pgiUlapixliÍH szerint legju lint ns!iIJiíiii küzlili,.inéit. I

NYILTTKR sóin 20 kr.

Temetés után.

Esztergom, jan. 28.

Simor János herczegprimás földi ma- t rád vány nit átadtuk a sírnak. De kálóijával kezdődik halhatatlansága. Emléke ii nemcsak fényes rangja és csodált ha- jtalma emlékezetében marad meg.

A tömeg elfelejti a gazdagot, mikor óiéi temetik. Az udvaronez elveszti nim- dbuszát, mikor gyászos elmúlását látja dannak, a kit legyőzhetetleunek tartott.

Hanem a kinek mélyebben érző szive wan, az föl Írja rá Siinor emlékezetét s ra kinek nemes és kegyeletes emlékezete swan, az nem fog fölötte napirendre Dótérni, mikor már megszűnt használni.

Simor azért balt meg, hogy hal hallatlan legyen. Halhatatlan alapításaiban, (alkotásaiban és szellemében.

Emléke örökké fog élni.

A történet múzsája nem megindulva tekint befalazott sírjára, hanem biisz- oáeséggel, mert föl támasztja őt lia- o Ottóból.

Esztergom gyásza.

sHHelcz Antal dr. emlékbeszéde a jau. 27-én tartott váro>i közgyűlésen.)

Tekintetes közgyűlés !

»Ludit in humanis divina potentiarebus.«

1 Orömünnepre készültünk ; lelkes öröm- st rzetfcel akartuk köszönteni jubiláris évfor- 1 niulóját azon emlékezetes napnak, [melyen ncőmagasságu és fötisztelendö, immár hajli 1 iéiéhai Simor János biboros érsek, Magyar- :gT»TSzág herczegprimási székére a koronázás i

9szent frigyét magyar nemzetével megkötni :89 észülö királyi felség által egy negyedszázad előtt helyeztetett : s ime néhány ivoővid nap lefolyása fakadó örömünket le- ijoujtó fájdalommá változtatta, ajkainkon a ^lelkesedés kitörését zokogó sirásba fojtotta ß a magyar Sión orma1 országos örömiin- qaep dicshymnusza helyett országos gyász :8(iijszavát hangoztatja vissza!

A . A fordulat sokkal váratlanabb, az elleneit sokkal élesebb és metszöbb, hogysem noilemi erővel ne hatná meg szivünket és imiimor János biboros herczegprimás rava- ßhila előtt mély megilletődés ne töltené el gimég annak lelkét is, ki a súlyos veszteséget, mely halálával az egyházat, a hazát, z művelődés és humanizmus ügyét, és í — hogy magunkra szorítkozzam — kiváló- q?ép ezt a mi ősi városunkat érte, egész ^gfagyságában felfogni és meggyászolni ké- 8íös nem lenne.

A A fájdalom és gyász ezen ideje nem IfiJlialmas, csekélységem gyönge és hívatlan f£T‘ra, hogy megdicsőült főpásztorunk egy- flsiízfejedelmi és hazafiul, emberbaráti és Mspzművelődési tevékenységének és hatáságiak, Istentől bőven megáldott élete pá- ßfß áj a folyásának, magas hivatása tel jesité- ítüu mindenha tanúsított törhetlen köteles- ■löggérzetének, a hitbuzgóságot’hazaszeretet- i9 11 és bölcs mérséklettel párosítani tudó agyar egy háznagy példányképeül szol- Bi Elható egész nagy alakjának képét akár- ú'ók halavány körvonalakban is vázolni

megkíséreljem. Az igazságos történetírás feladata lesz ez, melynek -^réztábláira el- éviilhetlen érdemű és emlékű tettekkel maga véste be nevét s mely a fényes esztergomi széket közel kilencz század lefolytéban elfoglalt nagy elődök pantheonában a legelsők közt, a halhatatlan Pázmány mellett jelölendi ki helyét, kinek remek szobrát az általa fejedelmi fény nyel díszített bazilikában mintha azért állíttatta volna fel, hogy mint választott mintaképére mutasson reá, kit hivatásának magas felfogásában, lángoló bnzgóságában, fáradhatom munkásságában, Isten igéjének elragadó hevü és ékes szavú hirdetésében, hazája és nemzete szeretetében és királya iránti törhetlen hűségben, a tudomány és művészet ápolásában, kimerithetlen böke- züségíí alapításaiban, az ügyefogyott szegények és árvák gyáinolitásában, a kezére bízott javak gondos kezelésében elérni is tudott. Nincs is nálánál senki méltóbb, kinek emlékszobra az ország fényes főegyházában még kitöltésre váró helyet Pázmány Péterével szemben elfoglalja.

De ha tehetségemet és feladatom körét meghaladja is, mindezekre bővebben kiterjeszkednem, e helyről és ez órában nem szabad megfeledkeznem azon atyai jóindulatról, melylyel a megdicsőült föpásztor székvárosának közügyéit állandóan kísérte, többször és örömmel nevezvén magát Esztergom polgárának s azon czimen, hogy városunk hálája kifejezéséül díszpolgárává választotta, jogot tartván arra, hogy a városi közügyek iránt érdeklődjék és velük foglalkozzék. Ezen jóindulattól vezéreltetve járt közben legmagasabb helyen a végből, hogy a város közönségének a helyben állomásozó katonaság létszámának emelése iránt előterjesztett kérelme meghallgatásra találjon. Es még inkább meg kell emlékez- oünk, mert a hála érzete teszi kötelességünkké, azon jótéteményekről, melyekben városunk népét részesítette. Nem szólhatok azon jótéteményeiről, melyeket nap nap után úgy gyakorolt, hogy a balkéz se tudja, mit tesz a jobb; hanem csak azokról, melyekben a város lakosságát több jelentékeny állandó alapítványa részesítette.

Mindjárt érseksége első idejében a Szent- Anna templom melletti apáczazárdában tetemes áldozattal létesített kisdedóvó és elemi leányiskola által mélyen érzett szükséget pótolt, mely alapítása a város hatóságát jelentékeny állandó teher viselésétől mentette fel; az elaggodt szegények városi intézete javára aranymiséje alkalmával tett 30,000 frtos alapítványa már eddig is lehetővé tette, jövőre pedig még inkább teendi, hogy ezen jótékony intézet áldásos hivatásának kiterjedtebb mérvben felelhessen meg; a legutóbb múlt évbeu Szent- Györgymezön alapított és megnyitott leány- árvaház pedig — melyet szintén Esztergomban, Esztergom javára tett alapításaihoz számíthatunk — az emberbaráti intézményeknek városunkban eddig nem létezett faját honosította meg.

De Esztergom érdekében és javára mindezeknél jelentékenyebb, mélyebb és mesz- szebbre ható volt azon állandó törekvése, hogy a magyar nemzet apostola, szent István király által Esztergomban alapított érsekprimási széket az áthelyezésére irányuló áramlatok ellenében ősi helyén megtartsa, megvédje és úgy meggyökereztesse, hogy annak itt maradása a jövő századokra is biztosítva legyen. Éles szeme felismerte, történeti érzéke és lelke mélyében egy- házias és vallásos érzülete átérezte, menynyire megfelel a magyar katholikus egyház érdekének és szükségletének, hogy fejének, az ország prímásának független állása a hatalmi tényezők és napi politika áramlatainak elmorzsoló, nivelláló hatásától lehetőleg megóvassék, s e czélra szükségesnek tartotta s mint meggyőződését nyíltan vallotta, hogy Esztergom érseki székének alapítása helyén kell meghagyatni és megtartatnia. Ezen czél érdekében létesítette nagy alkotásai egész sorát, építette fel az érseki palotát, helyezte sugárzó fénybe főszékesegyházát, gyűjtötte és az érsekségnek adományozta nagy értékű könyvtárát, képtárát és múzeumát, meg- másithatlan feltételül szabván meg, hogy azok innen soha el nem vihetők. Mindezen alkotásaival, mint eltéphetlen kapcsokkal igyekezett az érseki széket ősi városunkkal összefűzni.

Ezen törekvése és alkotásai által emelkedett Esztergom legnagyobb jóltevői sorába, sőt a legnagyobb ő lett; ezért örök hála illeti meg részünkről, kik tudjuk, mije városunknak az érseki szék, és érezzük, mivé válnék nélküle.

Méltán gyászoljuk tehát esztergomiak dicsőült nagy főpásztorunk váratlan elvesztését és méltó a hála és kegyelet érzete, melylyel áldott emlékét sziveinkbe vésve őrizzük.

Áldás volt egész élete; pertransiit bene- faciendo; áldás legyen és lészen emlékezete!

Hogy ezen érzelmeinket illő kifejezésre juttassuk, tisztelettel indítványozom, illetve felkérem a Tekintetes közgyűlést, méltóz- tassék elhatározni:

1. hogy főmagasságu és fötisztelendö Simor János, bíboros esztergomi érsek, Magyarország herczegprimása gyászos elhunyta felett érzett méljT fájdalma és gyászának kifejezését városunk évkönyveibe, a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatja;

2. hogy a méltóságos esztergomi fö- káptalanhoz, mint a gjrászoló esztergomi egyház ez idő szerinti képviselőjéhez, a súlyos veszteség felett érzett fájdalmát és részvétét tolmácsoló iratot intéz ;

3) hogy a dicsőült föpásztornak holnap jauuár 28-án délelőtt 10 órakor végbemenendő végtisztességén és nyugalomra helyzésén a szab. kir. város tisztikara és képviselete testületileg vesz részt ;

4) hogy a később meghatározandó napon tartandó ünnepélyes gyászistentiszteleten a városi tisztikar és képviselet szintén testületileg jelenik meg.

Ha előterjesztésemet elfogadni méltóz- tatnak, akkor azt határozatkép jelentem ki.

Családi gyászjelentés.

Simor Anna özv. Rapcsák Györgyné és gyermekei : Erzsébet férj. Langer Jánosné, Imre, Anna férj. Zubcsek Mi- liályné, Mária férj. Váczy Ambrusné ; Simor Terézia, Holényi Terézia férj. Salamon Pálné, Holényi János, Holényi Ferencz, Holényi István, Holényi Mária férj. Nedeczky Miklósáé és özv. Dienes Józsefné szül. Zsigmond Julianna szomorodott szívvel jelentik liőn szeretett testvérük illetve 11agyHátyjoknak főmagasságu és főtisztelendő Siinor János urnák, Magyarország biboros Herezeg-Primásának, esztergomi érseknek a szent István és szent Januárius- rend nagykeresztes vitézének, félszázados áldozárnak saf. sat. saf. folyó évi január lió 23-án reggeli 728 órakor, áldásdns életének 78-ik, püspökségének 34-i k, lierczegpriinúsi és érseki mól l óságának 25-ik évében a haldoklók szentségeinek áj lat os fölvétele után lüdő- szólliüdésben történt gyászos elhunytat. Az Urban elhunytnak földi tetemei f. é. január hó 28-án délelőtt 10 órakor fognak a vízivárosi plébánia templomban ünnepélyesen Heszen tel telni és a gyászistentisztelet után a főszó kos- egyház sírboltjában örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1891. jan. 23. Az örök világosság fényeskedjék neki!

A bonczolás.

A halottat Sekeuíhauer dr. egyetemi tanár bonczolta Aldori Mór dr. esztergomi orvos asszisztencziájával, Reviczky Győző főszolgabíró jelenlétében. A nagy fogadó terem előszobájában állították fel a bonczoló asztalt. A halál oka nem volt biztosan megállapítható, mert Scheuthauer a gyanított betegség forrását nem kereshette volna fel bonczoló késével a nélkül, hogy az arczot formájából ki ne vette volna, már pedig a balzsamozásra való tekintet,fel ügyelnie kellett az arcznak és kifejezésének épségére. Tehát a fejhez nem is nyúltak. Scheuthauer véleménye szerint a betegnek egész betegsége alatt nem volt tüdőgyulladása, mint azt a bécsi orvos hitte. Nem lehetetlen — vélekedik Scheuthauer — az esztergomi orvosoknak az a föltevése, hogy a herczegprimás influenzában halt meg, annál is inkább, mert Esztergomban mostanában több . influenza-eset fordult elő. Az sem lehetetlen, hogy vérgenyelés okozta halálát, egy kar- czolat következtében, a mely azonban nem volt föllelhető. A jobb kéz hüvelykujjának felső izében, a külső szélén van ugyan egy kis sebhely, de ezt a betegség alatt, tehát nem előtt kapta.

A balzsamozás, melyet szintén Sclicu- thauer eszközölt, kitünően sikerült. Az arczkifejezés hű, a balzsamokozta hal- ványságot, egy kis kanninnal reparál- ták. A holttes'et délután ismét felöltöztették. A fehérneműre ráadták;a bíboros talárt, a melyben el is temették. Hétfőn tették ravatalra a vízivárosi templomban.

A bonezolási jegyzőkönyvből és kórismeretből, melyet Scheuthauer diktált Reviczky Győző főszolgabíró tollába, a következőket Közöljük :

A holttest 165 centiméter bosszú, mérsékelten táplált, nagyon halvány, hátán néhány halvány vörös hullafolt. Hajzata ősz, a pupillák középfágak, a nyak középvas!a.g 'és középhosszu, a mellkas dombom, az ältest tágult, feszült. A véredények mindkét alszáron