Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 37. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 37. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1891. MÁJUS 7. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ............................•..................................6 frt — kr F él évre..........................................................................3 frt — kr Negyet! évre....................................................................1 frt 50 kr F gy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz TŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KI ADÓ-hTv ATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendök. HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 1OO szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 30'i-ig 2 frt 95 wr. Belyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntányosab- brin közöltéinek. NYJLTTER sora 20 kr. Újabb társadalmi irányelvek. Budapest, máj 6. A főváros társadalmi életében az immár vége felé közeledő évad kezdote őt a egy uj telette Örvendetes irány nyilvánul. Az arisztokratikus szalon aj lói eddig légmentesen voltak elzárva a többi szélesebb társadalmi körök elől; az ország előkelő családai elszigetelt életet folytattak és sehol sem léptek közvetlen érintkezésbe a többi szocie- tással. Ez igen sajnálandó állapot volt. Mert a mágnások példája ulánzásra talált a geniry-nél, ennek magatartása döntőleg hatott a magasabb hivatal- nokságra, ezt mog termeszei esen a gazdag bourgeoisie akarta utánozni és igy oda jutottunk, hogy társadalmi életünk a kasztszellemnek vetette magát alája, az egyes társadalmi rétegek elzárkóztak egymástól és nem érintkeztek a többi társadalmi körökkel. A magyar társadalom szét volt hasogatva s fenyegetett a veszély, hogy feloszlik párán y a ira. A legszomorubb pedig az volt a dologban, hogy az ily szétforgácsoltság mily kártékony a nemzeti éleire. Nem fogták fel, hogy az állam, ha még oly ■ erős szerkezetű is, a társadalom közreműködése nélkül nem lehet, el, hogy . a legfontosabb állami feladatok csak i. akkor nyernek sikeres megoldást, ha nekik alapul szolgáló eszmék a tár- r sadalini életben érvényre jutnak. Szem ► elől tévesztették azt a szükséges és I természetes viszonthatást, mely az ál- [ lám és a társadalmi testület sorsában fennáll. A világtöri énelein tanítja, hogy ha egy megszilárdult államnak zilált társadalom a támasza, a társadalmi széthullás idővel kell, hogy a politikai feloszlást is fatális bizonyossággal maga után vonja ; még valamely népnek politikai dokompazicziója nagyon gyakran csakis annak társadalmi egysége által volt feltartóztatható. Nálunk a legújabb időig minderre nem gondoltak. Szerencsére most az uj áramlat érvényesül. Valaki megjelent az arisztokratikus szalon portáinál s hangosan és erősen kopogott. Ez a valaki a nemzeti géniusz volt, a ki eljött, hogy bobocsáttafást kérjen magának s leghalbatósabb szövetségesének: a nemzeti művészetnek. Az eddig bezárt ajtók feltárultak s lelkesedés fogadta a jövevényeket. Azóta oly processzus van folyamatban, melyhez népünknek csak szerencsét kívánhatni. A főnemessóg megadta szalonjaiban az irodalomnak és a művészetnek a vendégjogot s az ily példa hatalmasan ter- mékenyitőleg hat a többi társadalmi rétegekre. A mi ezelőtt még szét volt hasítva, most lassanként egyesül; az elemek, melyek részvétlen s idegenül álltak egymással szemben, egyszerre szolidáris működésre hivatottaknak érzik magukat; az egyes társadalmi rétegek annak tudatára jutnak, hogy az ő különbözőségükön kívül létezik még egy elv, mely harmonikus tevékenységre egyesíti őket és az egész társaságon átdereng az érzés, hogy az eddigi elszigeteltséget a nemzeti kultúra kára nélkül többé fenntartani nem lehel. A szépnek kultuszában már egyesültek a különböző társadalmi rétegek és ez az olső tünemény ama fejlődési processzusban, melyből egykor a szervezett és egységes magyar társaság fog kikerülni. Az, a ki a király ulán áll a magyar áEam élén, gróf Szapáry Gyula, Magyarország miniszterelnöke, egyik leglelkesebb előmozdítója annak az eszmének, hogy a magyar társaságnak minden részében szolidárisnak kell lenni a nemzeti kultúra feladatainak elérésében szalonjában, az országban a legelsőben és legelőkelőbben, egy hangversenyt tartottak, melynek művészi részét a főnemesség tagjai látták el s melyre mindenki elraebetett, a ki a jótékony- czélra áldozni akart s tudott. A közvéleménynek nem szabad ez eseményt elhallgatnia, mely valóban megérdemli, hogy hazafias örömmel üdvözöljük. Ez a felhívás a többi társadalomhoz, hogy hasonló buzgalommal működjenek nemzetünk kulturális és művészi haladásán. A tömegekben utánzási ösztön lakik, mely már sok jóra vezetett. Különösen Magyarországon mindig irányadó volt a főnemesség példája a többi társadalmi elemek magatartására. A példa melyet, gróf Szapáry és családja adnak, a 1 egűd vösobb következményeket fogja maga után vonni. Lassanként az egész társadalmat át fogja hatni az a tudat, hogy a művészet és a tudomány ápolása azon összekötő, egyesitő kapocs, mely kiengesztelőleg veszi körül az összes társadalmi rétegeket. Egy uj demokraczia fog keletkezni: nem demagógia, mely az arisztokracziát egyenlővé teszi a csőcselékkel, kauern oly társadalmi képződmény, mely a népet arisztokratizálja, midőn a művészet iránti szeretetet, mely eddig csak egy választott körnek volt sajátja ezentúl az egész néppel közössé teszi. A difteritisz gyógyítása. Alig múlik el hét, hogy Esztergomban mog ne jelenjék a családok réme, az ártatlan gyermekvilágnak szívtelen pusztítója a difteritisz. Magyarország társadalmi gyarlóságai — fájdalom ! — elég számosak, de köztük legveszedelmesebb a roppant gyermekhalandóság. Százezrekre megy azon gyermekek száma, kik hazánkban évről-évre mindenféle járványos betegségek által elragadtatnak. És ezen betegségek közt a torokgyik az, mely a leggonoszabb pusztításokat végzi legbecsesebb nemzeti vagyonúnkban, népességünk állományában. A dipt.beritisz-t eddig gyógyithatlan betegségnek tartották. Most azonban dr. Bors Lajos fővárosi orvos egy nj gyógyeljárást fedezett fel, mely által ki lehet ragadni az áldozatokat ennek az eddig feltétlenül halálos kórnak karjai közül. Az uj gyógyeljárás, mely hivatva van, a magyar tudománynak az egész világ szemei előtt uj babérokat szerezni, már fényesen ki van próbálva az elért gyógyhatások százai által. i Ai,tferpMks%ozája. JÓ BARÁTOK. öli ti kedves jó barátok! Valahányszor bajba láttok, Úgy örültök, ha megfogtok: Sima képpel, Ivétszinüen mosolyogtok. S nincs a szónak végé-hossza; Cziczomásan, iiajporozva, Etikettes nyájassággal Vágtok végig Készen tartott nagy husánggal. így meg úgy, ezt-azt beszélik . . . Fájhat a szó; sérthet vérig: Köszönet jár érte nektek; Mert hiszen ti Ilyent rólam — nem hihettek. Óh heh rossz a világ nyelve ! Sápitoztok, nagyot nyelve — És konczán az »igy mondják«-nak Fogaitok Még sokáig, mohón rágnak Sir az álnokarczu részvét . . . Elvennétek fájóbb részét Gondjaimnak, bánatomnak ; S mint a kígyó — Karjaitok átalfonnak. Kedves, drága jó barátok! Sok bajomban ha megláttok Mily kegy! — ez jut az eszembe — Hogy a mérget Czukrozottan vehetem be! RUDNYÁNSZKY GYULA. S e 1 m e e s. (IX. Ezüstkohók. — A vidék tájszópségei) (Folytatás.) Az olvasztás érczolvasztás név alatt 8 fuvókassal ellátotti Pilz-féle körolvasztóban vitetik véghez. A feltöltésnél a kokszot az olvasztó-akna közepére rakják, az elegyet körül a pest falához szórják. Egy adag 600—750 kilo nehéz, s 24 óra alatt átlag 450 q elegy olvasztatik. 100 q elegyre 650 — 700 kilo koksz fogy. A salak lecsapolása két salakcsorgán történik felváltva. Marczona, bőrkötényes fiai ténykednek itt Vulcanusnak, vigyázva csurogtatják a lassan ömlő lávát, majd ügyesen dugaszolják el a szűk nyílást sze- nesitett végű dorongokkal. Ottlétem alkalmával két kemencze működött s mindkettőnél éber szemű altiszt ellenőrizte a komoly arczu munkásokat. Eennebb jelzett elegyböl 24 óra alatt kénlét 2—3-szor, műólmot 3—4-szer csapolnak, s nyernek 25—40 q dusólmot, 20 q kénlét, a többi mind salak. Tömeges olvasztásnál a salak lecsapolása közben ólom, s ezzel ezüst is ragadtatik, tehát az első salakot újra olvasztják szintén a körolvasztóban. A másodszor nyert salak már teljesen hasznavehetetlen, s mint ilyen a hányóra kerül. A dúsólom a benne lévő arany-ezüst megnyerése végett vagy azonnal vettetik a további kezelés alá, vagy előbb, ha nőm volna elég tiszta, csorogtalak. A kénlét, minthogy ez is tartalmaz bizonyos mennyiségű aranyat s ezüstöt még egyszer megpörkölve visszaadják az olvasztáshoz, ép úgy a pesthez tapadt részt s szállóport is. Érdekes volt a másodszor olvasztott réz lecsapolása is. Ez hatalmas üstben történik s a gyorsan merevedő réz fölét palacsinta alakjaban szedték le kétágú szigonynyal s rakták rétegesen egymásra. Ha már egykét vaggonra való összegyűlt, úgy további használat végett a tájói rézlcohóba küldik. A még mindig idegen elemeket is tartalmazó dusólom csurogtatása két egymás fölé helyezett vasüstben történik. Az első üstben összegyülemlett tisztátalan anyagokat levonat alakjában távolitják el. Ha a második üst megtelt, csövön át gőzt vezet- ' nek az izzó anyagba le a fenékig. Ez folytonos mozgásban tartja, mi által lehetővé van téve a fémoxidoknak föl alakjában való eltávolítása. A megtisztulás jele az, ha a műólom teteje máz alakot vesz fel. E tisztítás 3—10 órát vesz igénybe. A dusólmot aztán mintákba öntik. Utolsó folyamat: a mintákba öntött dusólmot körül-belől 90 q mennyiségben fatüzeléssel berendezett két pestben vetik ismételt olvasztás alá s választják el az aranyos ezüstöt az ólomtól. Tetejére fúvó léget vezetnek. A képződő föl nem más, mint az egy ezredrész aranyos ezüstöt tartalmazó fázekasmáz. Ha eladó ólmot szándékoznak nyerni, úgy a pest mellé egy izzó faszénnel telt másik, u. n. szibériai pestecskét helyezik, melyben a máz ólommá színül. Kétféle fazekasmázat ismerünk : zöldet és vereset. Utóbbi finom lemez alakjában különittették el s drágább is. Mázképződés folytán megfagyott sötét szinü anyagot újabb s újabb mennyiségű ólom hozzáadása által szaporítják. Majd ez eljárást beszüntetvén, leüzik az ólmot az u. n. fekete ezüst előállásáig. Ezt végre a tűzről leveszik, hülni hagyják, nyerik az aranyos ezüstben már igen dús »tárcsát«. Végre 3—4 darab ily tárczát együtt olvasztanak, leüzik, megkapjak az annyi vesződésbe s fáradságos munkába került aranyos ezüstöt, melyet már Körmöczön beválthatnak. Ily 400 —1000 kilo súlyú ezüst-aranyat azelőtt vésőkkel szétdarabolták. Ma finomított ezüstkanállal miutákba öntve küldik a pénzverőbe. Megjegyzem, hogy Magyar- ország összes aranyos ezüstbányáinak terményeit itt kell leváltani, másutt a törvény tiltja. Régen az olvasztásnál jelentékeny fém- veszteség volt az által is, hogy a gőzzel együtt finom aranypor is elszállt. Most hatalmas két exhaustor szivja fel az üző- pestek ólomgözeit. A csövekben egy százalékos aranytartalmu por rakódik le. Felemlítem, hogy e kohóban az anti- monos éruzeket külön pörkölve olvasztják. Az előbbiekhez hasonló módon nyert máz redukálásával nyerik az antimonban gazdag ólmot s a kemény ólmot, melyből a betű- fém készül. A selmeczi ezüstkohó évenként átlag 160 kilo aranyat, 6200 kilo ezüstöt 5000 q ólmot, 2400 q eladó fazekasmázat, 300 q rezet termel, A bélabányai Gcnimb-féle társasági kohó hetedrésznyit termel. Egy délutánomat vette igénybe a várostól
