Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 35. szám
ESZTERGOM, XIII ÉVFOLYAM. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre.............................•..................................® ^rt — jír Fél évre..........................................................................3 trt kr Negyed évre ....................................................................1 frt 50 kr E gy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekóink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: PFALZ-IIÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ - hT v ATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyiltterbe szánt közlemények, előfizetési pénzek es reklamálások intózendflk. HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSÜK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2O0-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bólyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint Iegjutányosab- ba.ii közölhetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. i-------------------------------------------------------------------------C MAILÁTH - JUBILEUM. Esztergom, ápr. 29. Asc egész ország szeme Esztergom vá mi egy éré tekintett, midőn tíz esztendő dőlt Mailáth György országbíró fia, fj. Mailáth György politikai pályáját a i'őispáni székfoglalóval kezdte meg. Feledhetetlen marad előttünk az a telenet, midőn az ország első magyar nemese, Mailáth György országbíró és ,i főrendiház elnöke könnyektől ragyogó üzemmel nézte fia első szárnypróbálko- üását, a fő ispán i szék elfoglalását. 1881. febr. 17-én kelt Becsben a legbelsőbb királyi kézirat, mely ifj. Mailáth György kamarást és hon tmegy ei tiszt e- retbeli főjegyzőt Esztergom vármegye főispánjává nevezte ki. Andrássy János, Feichtinger S., Fehér ppoly és Helcz Antal dr. búcsúztatták iű márcz. 8-án Forgách Ágoston grófot, a ki busz esztendőn keresztül, a leg- ‘.mlságosabb időben Esztergom vármegye nő ispán sá gát viselte. Az ifjú utód 1881. márcz. 27 és !w8-án tartotta meg főispáni székfoglalóját. A prímás fogatain érkezett meg a vendégséggel s nagy ünnepe volt ak- )$or a megyének és a városnak, mikor )oeigtatták. Tíz esztendő alatt egy kissé meg- oogyott és meggyarapodott a neve. Meghagyott az ifjúság predikátumával, mert Rtsak egy Mailáth Györgye maradt az larszágnak és meggyarapodott a grófi Sízimerrel, mert főispánunk lett az első Mailáth gróf. De meggyarapodott nemcsak tapasztalatokban, hanem tiszteletben is. Fó- znyes jelleme a Mailáth név öröksége, óó szive és méltányossága közinondás- síjzerü. Tíz esztendőnk története Mailáth GTyörgy gróf nevével olvad össze. Az első deceunium Esztergom vár- )megye reményeinek és várakozásainak j! .arasza. Legyen az ünnepelt főispán többi vov'tizede is olyan boldog, olyan fényes, inuint az első. Ez a mi szerencsekivá- anatunk és ezt hangoztatják vissza kies Avar megyénk visszhangos bérezei és mo- osolygó völgyei. Van úgy közöttünk, hogy" vihart se látott, Mig másik arczon ott hagyá nyomát; De ifju s aggnak szive egyaránt ott: Hol állni látja jó parancsnokát! Mint Colon egykor régi századokban: Egy uj világot sejt égő szivünk; Madár ha jő, ha jel van a habokban, Mint csüggedének egykor,most úgy hiszünk, A bikolor fönt kék-fehér színével Vigan lobog, s mi dolgozunk veled, — Hisz uj világunk pálmaerdejével A horizonton máris integet. Mit rejt e föld, az Isten tudja mostan, Bár partja zöld s egy bércze sem kopár, S hozannaként a végtelen magosban Reámosolyg ezernyi napsugár; Tündérliget, vagy szörnyek csalfa fészke, Ki mondaná meg? — Ám ki rád tekint: Vakon rohan veled viharba, vészbe, Hogy tűrjön újra s dolgozzon megint! Tíz év egy perez a nagy idők sorában, Porszem csupán a mindenség ölén; De mennyi almot rombadőlni láttam, Hogy ifjúságom napja süt föléin! És mennyi épült uj ezek helyébe, Vagy szánt fölöttük a rideg való, — Hánynak, ki élt, tűrt, szenvedett, ma vége, Hány ifjú főre hullt azóta hó! Tíz éve már, hogy vállainkra vettünk, Mint őseink Álmosnak gyermekét, — S az ifjúban, ki úrrá lett felettünk Megismerők az agg nyugodt kezét. Törvényen állsz, — ez adja meg hatalmad, De gőg s önkény szavát nem ismered ; Nem zúzod össze, kik beléd akadnak, Hiszen tudod, kogyr ők is emberek! Szived barát s ellennek tárva nyitva, Kezed szegénynek mindig adni kész; Nem nézed azt, a bála vajhmi ritka, S köszönt-e az, ki jóságod tetéz? Mit itt e földön a szerencse adhat, Bírod mindenből osztályrészedet, — De mit a szellem garmadába rakhat: Abból is lelked mindig jót szedett. S Te ez vagy és ez a valódi képed, Nem az mely onnét büszkén néz felénk; Az ott jele a művész ihletének, De ez, ahogy mi Téged ismerőnk; Az ott egy lap megyénk történetéből, Mit ünnepünk ma más időkre hagy, — Egy jel csupán korunk művészetéből, De ez magad, a jó, — nemes, — Te vagy ! B. SZABÓ MIHÁLY. EMLÉKBESZÉD. jlí Méltóságos székhelyi Mailáth György gróf ur, cs. 3!8 kír. kamarás, Esztorgom vármegye főispánjának tízéves jubileuma alkalmára.) si'Tiz éve már, — egy nyolezadrésznyi élet, abtfely ngy letűnt, mint röpke pillanat; si Tíz éve már, hogy kis hajónk Tevéled sAz óceánon biztosan halad! t9Wem zúg vihar, a tenger játszi fodra 9' deg-megloesolja bárkánk oldalát, i 5 mi kormányunkat bízva jó karodra: gíVigan daloljuk a hajós dalát! 19 Vem egy kor szülte egyik másikunkat! — )lyik hajába’ megfeküdt a dér; liláin egy örül, a másik arra unhat, soGorús az agg, az ifjú meg ledér; kosedéssel elhalározta ; miszerint Méltóságodnak olajba festett arczképét elkészítteti, s azt főispá,óságának tizedik- évfordulója alkalmából ma, ünnepélyesen leleplezve lovábbi kegyelete« megőrzés végett a vármegye bizottságának átadja. Örömtől dagadó kebellel várva várta e vármegyének kicsiny je és nagyja, de különösen a vármegyei bizottság és annak tisztikara e mai napot; s hivatalos állásomnál fogva nekem jutott a kiváló szeren lse első gyanánt a közönség érzelmeit tolmácsolhatni. Megvallom, hogy mióta a inai ünnepély jelen pillanatában ream váró megtisztelő, de nehéz feladat gondolatával foglalkoz tam, némi aggodalom környékezett *. lesz-e erőm az ünnepély magasztosságának megfelelő gondolatokat kiszemelni, azokat az ünnepelt érdemeihez méltóan csoportosítani, s ajkaim meg tudják-e adni szavaimnak azon zománczot, a melyet a szív lüzé- tT nyernek. Ámde lnssan-lassau megnyugtatott azon tudat, hogy egy kis, de dicső múltú vármegye koszorúját vagyok átnyújtandó a nagy vezérnek, s a nagy vezér áldott jó szive talán nagyobb elismerést talál a vele és alatta küzdő kis csapat eme szerény emlékében, mint más távolabb állók s csak nagy eredmények után hidegen itélők monumentális kitüntetéseiben ! Méltóságos gróf, mélyen tisztelt főispán ur ! A kinek képet, szobrot emelünk, az kópét sziveinkbe már régen bevéste. Fürkészni tehát és kutatni akarni a megtisztel és okait s indokolni akarni az ünnepelt érdemeit ő előtte és éppen azok előtt, a kik festett képét itt e teremben elhelyezni óhajtották: épp oly fölösleges és hm munka volna, mint indokolni a gyermeki szoretetet az anya előtt, mert az igaz érzelem könyot sajtol vagy mosolyt csal a szemre, de czifra szót az ajakra soha! S Méltóságodnak e megye körül szerzett bokros érdemei már régen közzé vált tudat, olyan köztudat, a melynek ismétlése csak indiscretio lenne Méltóságod épp oly köztudomású szerénysége ellen. Minek mondjam tehát történelmünk feledhetetlen nagy férfiúinak méltó utódja, kis megyánk eme képcsarnokában miért tettünk az elsők között ol- sővé? Miért mondjam, hogy büszkék vagyunk Reád! büszkék erődre és gyöngédségedre, büszkék nagy telkedre, angyali jó szivedre és leereszkedő nyájasságodra ! Miért mondjam, hogy e kép, amely most leplét levetkőzi, csak halvány másolata azon másik képnek, a mely tarí.ósabb az érczbe öntött szobornál, mert azt halhatatlan érdemeid és erényeid lángoló szeret etünk tői hevítve már régen beégették hálás és feledést nem ismerő sziveinkbe! De nem is azon történelmi nevezetességű. n;igy névnek hódolunk ma, a melyet a Mailálhok családfájának gyökereiben, biztos történeti adatok alapján elkísérhetünk a XV. századig; s nem is reflektálunk ma ezen családfa azon egyik szép virágára sem, a ki nemzetünk gyásznapjaiban Mohácsnál, a király és nemzete iránti lángoló szeretettől elragadtatva II. Lajos dicső emlékű királyunkkal, mint annak fő lovász mestere Csőivé patakban leié sírját ! Mert mióta e hőst hab fődé és barna iszap takarja, Méltóságod családja úgy is kegyeltje Kilónak, s a történelem jegyzi fel minden fényesebb lapjára a Mailá- thok dicső nevét! E mai ünnepély azonban szinte egy lap a történelemben, de legyen az a mienk, hogy arra feljegyezhessük : miszerint Esztergom vármegyében Méltóságod nevével kezdődött azon korszak, a melyben Esztergom vármegye főispánja a dicső emlékű Bakács és Oláh, Pázmány és Széchényiek eme szerény Pantkeonában karddal az oldaláu foglalta el chronologicus helyét. S most, midőn a régi vármegye keble már utolsókat lélekzik, s egyetlen reményünk, hogy a porladozó romokból Phönixként ismét egy jobb vármegye fog fölszállni, Méltóságod t.iz évi fő- ispánságának utolsó lapja is elfordul ; adja azonban az isteni Gondviselés, hogy az uj fejezet ismét e képpel kezdődjék, a mely babérral födi a múltat, de arany sugarat löveljen a jövőre ! Fogadja Méltóságod kegyesen ezen szerény, de tőlünk kitelhető legnagyobb kitüntetést, s ne vonja meg továbbra se tőlünk nagybecsű kegyeit és leereszkedő barátságát; valamint hogy ne feledje soha, hogy sem vihar szele meg nem töri, sem ragyogó napfény heve el nem lankaszthatja ezen kis csapat tántoríthatta!! hőségét, a kikkel szivem mélyéből kívánom, hogy Méltóságod e megye élén még igen sokáig és igen buldogul Éljen ! (Székhelyi gróf Mailáth György cs- és kir. kamarás, Esztergom vármegye főispánjának, föispánsága 10-dik évfordulója alkalmából Esztergom vármegyének J89I. évi april 29-én tartott rendes tavaszi közgyűlésében mondotta : KRUPLANICZ KÁLMÁN kir. tanácsos, Esztergom vármegye alispánja.) Méltóságos gróf, cs. és kir. kamarás, mélyen tisztelt főispán ur ! Méltóságodnak Esztergom vármegyében, a köz- és társadalmi élet minden terén tiz éven át kifejtett közhasznú és áldásos tevékenysége, s úgy jó mint balsorsban a vármegyével rokonszenves együttérzése, ezen vármegye közönségét örökös hálára kötelezték. Ezen mélyen érzett őszinte hálának akart Esztergom vármegye közönsége örökös emléket emelni akkor, a midőn e f. óv február havi rendkívüli közgyűlésében egyhangúlag és nagy lel3zÓNOKLAT. (Székhelyi Gróf Mailáth György cs. és kir. kamarás Esztergom vármegye föispánján>k főispánságá- nak tizedik évfordulója alkalmából, melylyel ö Méltóságát a papság nevében üdvözló SUJÁNSZKY ANTAL pápai praelalus, prépost, esztergomi kaiion»fe.) Méltóságos gróf és Főispán ur! Általános öröm és őszinte lelkesült- ség árasztotta el ezen ősrégi megye lakosságának kebelét, midőn azon hir szárnyalta be határait, bogy dicsőn uralkodó hőn szeretett apostoli királyunk ő Felségének legmagasabb kegye és honatyai figyelme • Esztergommegyének hajdan nemcsak névlegesen, de tényleg is az ország legelső egyházi méltósága által betöltött díszben, úszó főispánt székére Méltóságodnak személyében oly utódot szemelt ki, a ki a politikai és társadalmi élet terén, nagy érdemekben tündöklő őseinek nevével, ritka örökség 35. SZÁM CSÜTÖRTÖK 1891. APRIL 30.
