Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 35. szám

gyanánt nyerte azon kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonokat is, a melyekben megyénk közigazgatási sikereinek anyagi emelkedésének, kultúrái haladásának és közhasznú intézményeink lendületének legszilárdabb biztosítékát van szerencsénk üdvözölhetni.

Tíz éve immár, hogy a fénysugarak, melyek Méltóságod érkezését megelőzték reményeink magaslatait a hajnal pírjával bebirozták, világítva és melegítve ömlőnek szét e terjedelmileg ugyan kicsiny, de úgy múltjának emlékeire, mint jelenének törekvéseire nézve egyaránt jelentékeny megye legparányibb részielén a nélkül, bogy éltető erejük fogyatkozásának észlelése, egy pillanatra is, lehetségessé vált volna.

Méltóságod kimagasló tulajdonainak dús fontsából eredve, állandó fénynyel övezik megyei életünk minden egyes mozzanatát s mig világosságot lövelnok a közigazgatás tág mezejének bonyolult ügyeire, mig dicskört vonnak a közélet amaz érdemes munkásainak homloka köré, kik hasznos tevékenységük irányát, Méltóságod bölcs vezérleteiből gyújtó lelkesedéséből merítik ; addig áldásos melegükkel termékenyitőieg Latnak nemcsak az anyagi jólét és szellemi haladás fejlesztésére, hanem jótékony befolyást gyakorolnak a szivekre is, ott a nemes érzelmek azon virágait fakasztva, melyek soha el nem hervadnak s melyek egy díszes koszorúba fűzve, országszerte hirdetik, bogy Méltóságod hálára kötelezte megyéjét odaadó és eredményes munkálkodása által, hanem egyszersmind teljesen bírja azon drága kincset is, melyet e megye minden lakosságának mély tisztelete, őszinte szeretete és hű ragaszkodása képez,

A körülmények meglepő és engem oly mélyen megható találkozását látom abban, hogy midőn évek előtt Magyar- ország megyéi, ősi alkotmányunk ezen erős védbástyái a parlamentáris kormányzat igényeihez mért. első átalakulását nyerték, nekem jutván a megtisztelő feladat Gróf Forgách Ágost püspököt, az esztergomi főkáptalan nagyprépostját főispáni székébe történt beiktatása alkalmából üdvözölni, most újabb kitüntetésül ismét engem ért a szerencse, annyi nehéz, örvendetes, vagy gyászos kifej lésükben oly nagy horderejű kérdések vajúdása alatt; oly lángeszű férfiak meggyőződése és lelkes törekvése folytán a régi megyék majdnem teljes ál változásának küszöbén Méltóságodnak eddigi fáradalmait, buzgó működésének üdvös eredményeit azon reményben magasztalni és dicsői leni, hogy történjék bármi, igyis-ugyis, Mél tóságodnak mint minket irányító, mint velünk érző férfiúnak, magas és kedves személye köré csoportosulh;.tünk.

Azért is legyen Méltóságod ez ünnepély magasztos és lé le lek emelő örömei közt ismételten üdvözölve és meggyőződve arról, hogy a mily lelkesülés dagasztja most midnyájunk köbölét, épp oly őszintén óhajtjuk, hogy az isteni Gondviselés Méltóságodnak telldus életét a megye és haza javának előmozdításában, nemes törekvéseinek sikeres folytatásában mogedzve és támogatva, mennyei mai asz Ijánalr harmatával fel- üditvo, halhatatlan érdemű nemzetségének további dicsőségére, grófi család- j án a k bo 1 d ogi tására, m i 11 d n y áj u n k örö mére tartsa és éltesse !

megyebizotfBítgi tagnak ez atka ómból a vármegye bízottéiig» nevébeni «zónoklata.

M. Gf. F, ur! Esztergom megyo hazánk e mostoha gyermekének, moly felett a felosztás Dainokles kardja függ, a helyett, hogy ősi határai visszaállíttatnának. Észt *•■*•'*"

mostoha gyermeknek sz. István születés- és székhelyének, az ország egykori fővárosának, melyet a talár elpusztított a török rabigába görnyesztel t s ezek pótlásául az újkor törvényhatósági jogától törvényszékétől megfosziá a helyett : hogy a józan ész és közérdek kívánalma szerint a négy összeépíted város egycsittetett volna; e két mostoha gyermeknek ma örömnapja van,

Méltóságod tiz éves főispánságának jubileumát ünnepeljük, e mai napot méltán nevezzük örömnapnak, mert <3 főispánsága, melyei a köztisztelet és szeretetet vívta ki magának, az egyedüli jótétemény, melyben évek hosszú során át részesültünk.

Az imént elhangzott ékes szónoklatok kegyeletes szavakban dicsőitek Méltóságod érdemeit, az egyház és tisztikar nevében. Nekem jutott a szerencse : hogy a közönség érzelmeit

tolmácsoljam, teszem azt örömmel s meleg szívvel s ha nem is emelkedlie- tem az elhangzott szónoklatok magaslatára, bátorít azon tudat: hogy a velem rokonérzelmü közönség nevében szólok s e tisztemben, az előttem elmondottakra reá nyomom a vox populi helyeslő légiiletékesebb pecsétjét, kimondva szokásom szerint nyillan, czif- rázat nélkül, ország-világ hallatára : hogy lehet e hazában hasonló, de különb főispán nincsen Jdajláih György grófnál.

Tiz óv óta a főispán és közönség közt soha sem volt súrlódás, kötelességét lelkiismeretes pontossággal teI- jesité, a különböző poli'ikai véleményeket tisztelte, nem üldözött soha senkit, sőt hatáskörében és azonkívül a civilizntio magas fokán álló férfin előzékenységét, udvariasságát s készségét fanusitá, mint elnök mindenkor igazságos és méltányos volt, mindezért áldja meg az Isten.

Ezen áldással tehát fogadja Méltóságod e mai napon a közönség üdvözletét, melynek forrása a tisztelet és elismerő nagyrabecsülés, fogadja azon ünnepélyes biztosítási : hogy mindenkor híven ragaszkodunk Méltóságodhoz és ha csakugyan bekövetkeznék azon szomorú korszak, moly ben ezen ős vármegye temetkezését gyászolnánk, még akkor is ivadékainkra hagyandjuk emlékét annak hogy Majlátli György gró, főispán derék ember volt és példány- képe a főispánoknak.

HELCZ ANTAL dr.

Esztergom városa nevében.

Méltóságos Gróf, Főispán Ur !

Tekintetes megyei Bizottság !

Ha az imént elhangzott ékes szónoklatok után, melyek mindnyájunk érzelmeit a mily lelkesen, épp oly hi von tolmácsolták, részt kérve a mai ünneplésből, én is szót emelek ; teszem ezt annak érzetében, hogy felszólalásomat oly jogezimre alapíthatom, mely azt nemcsak igazolja, hanem elírnilaszthat- lan kölelesség erejével követeli tőlem.

Ugyanis megtisztelő feladatul jutott részemre, hogy e napon, midőn Eszier- gommegye egész közönsége lelkes örömmel üdvözli Méltóságodat nagydiszü főispáni székén tiz évnek szerencsés betöltése alkalmából, Esztergom szab. kir. város hatósága és közönsége nevében fejezzem ki Méltóságod iránt táplált igaz tiszteletünk és ragaszkodásunk érzelmeit, a mai ünneplés örömében teljes szívből való részvételünket.

E hálás feladat teljesítése reátn nézve avnál könnyebb és kellemesebb, minél bizonyosabb az, hogy Esztergom városát a sok százados történeti múlt emlékei, a jelen érdekei és a jövő reményei egyaránt számos és bonső kapcsolat szálaival fűzik Esztergom m egy é-> ho7. mp.lv viszont- nőin csupán központ-^

ját és székhelyéi, hanem történeti alakulásán uk jegeczedési mngvát, létjogának és fonmaradásáiiak egyik főtényezőjét és biztosítékát bírja a városban.

S habár az idők folyamában — és itt nem gondolok a letűnt századok eseményeire, liánom csak a jelen nemzedék szemei előtt, úgyszólván mindnyájunk részvétele mellett végbe ment átalakulásokra, — a megye és város közti törvényes viszony számos jelentékeny változáson ment is keresztül, és Esztergom sz. k. város csak az 1876. évi XX. fc.-cz. megalkotása után lépett Esztergom-megyo közjogi és közgazda- sági kapcsolatába ; s habár ezen viszony helyes rendezése tekintetében nem csekély, nem is könnyű feladat vár még reformeszmékkel és tervekkel vajúdó korunkra is : egy dolog minden körülmények közt s a törvényes viszony bárminő alakulása mellett kétségtelen, y ez az, hogy egészséges, erőteljes megyei ólet kifejlődésének életre való, fejlődni képes megyei központ egyik fő feltétel ét és szükségét képezi, s hogy ennélfogva megye és város közt a legbensőbb, legviiálisabb érdek közösség áll fenn, melynek ápolása, fenntartása és fejlesztése közös feladat, melynek felismerésétől és következetes megvalósításától megyénk és városunk jóléte, társadalmi, művelődési és gazdasági emelkedése és felvirágzása függ.

Méltóságod tiz évi főispáni működése tanúskodik arról, hogy ezen felfogást sajátjának vallja. Soha nem nyújtott támaszt a múlt idők előítéleteiből táplálkozó, itt-ott még fel-felt ün edező elkíilönözködési velleitásoknak, hanem tapintatos kézzel oszlatta el a változott helyzetbe illeszkedés átmeneti nehézségeit, s egyengette a kölcsönös megértés, a közös czélra törő együttműködés ösvényét. Mindenkor jóakarata pártfogásban részesítette a város közönségének akár a hatósági élet körében, akár a társadalmi téren nyilvánult üdvös törekvéseit; s mig az első irányban főispáni hatáskörében a város érdekei iránt melegen érző közvetítő volt kormány és közönség közt, a társadalmi tevékenység terén, mint a különböző cultumlis, gazdasági és humanitárius intézetek és egyesületek vezetője vagy bőkezű támogatója és tagja, nem egyedül származásának és nevének fényével, liánéin még inkább szellemének előkelőségével és érzületének nemességével gyakorolt termékenyítő hatást és járult az üdvös irányú tevékenység sikeréhez; társadalmi érintkezéseiben nem sértő leereszkedéssel, hanem rokonszenves közeledéssel és lekötelező nyájassággal nyervén meg a polgári társadalom elemeit, s a jó példa erejével is előmozdítván a szerény bár, de hasznos polgári munkásság illő megbecsülését.

És végül, de érdem és elismerés tekintetében nem utolsó helyen, megkell emlékoznem Méltóságod törvényes szabadságtisztelő eljárásáról is, melyet a politikai jogok szabad gyakorlata, a választási szabadság sértetlen tiszteleiben tartásává! főispánsága egész ideje alatt tan n sütött. A nélkül, hogy saját polikai elveit és pártái 1 ását, megtagadta vagy véka alá rejtette volna, a valódi meggyőződés türelmével és mórsék1 elével tartózkodott az alkotmányos életben természetes ellenvélemény elnyomásának még kísérletétől is. Oly kiváló érdeme az Méltóságodnak, mely előtt a politikai jogai szabad gyakorlatára méltán féltékeny polgár csak tisztelettel és elismeréssel hajolhat meg.

A közügyek szolgálatában kimagasló állásban betöltött tíz évi sikeres működés ily érdemei teljesen méltók arra, hogy azok tanúi, a kartársak egy pillanatra megállapodva, a múltért elismerés- és tiszteletnek, a jövőre pedig növekedő sikerek és öregbodő érdemek reményének ünnepi hangulatban adjanak kifejezést. Ezt cselekszi ma Esztergom megyo lelkes és hálás közönsége, midőn Méltóságod fiz éves főispánságának örömüunepet szentel ; ehhez járul meleg rokonszenvvei és a jövő biztató reményével, mely azonos Esztergom megye és város uj korszaka felderülé- sének reményeivel, Esztergom szab. kir. város közönsége. Hogy ezen remények teljesedésbe mehessenek, ahhoz adjon a Mindenható Méltóságodnak és díszes főúri családjának erőt, egészséget, boldog megelégedést ; édes magyar hazánknak, szeretett megyénk és városunknak pedig mindazon jókat, miket az ősi magyar szólam e három szóban foglal össze : bort, búzát, békességet!

Székhelyi Mailálli György gróf főispán sokáig éljen !

^e>

Mail&th gróf főispán albcaüöja.

T. közgyűlés ! Reményekkel eltelve, de nem aggály nélkül foglaltam el egykor ezen vármegyének főispáni székét, melyet az elmúlt idők hagyományai a szokottnál nagyobb diszszel,, sőt fénynyel ruháznak fel s lettem ulóda a kiválóbbnál kiválóbb elődöknek, kiknek mint egyháznagyok s államférfinknak érdemekben kimagasló nevével együtt a történelem, de kivált ezen vármegye tisztelt közönsége megörökítette kegyeletes emlékét.

Azon aggályomat, hogy tiszta szándékom tulszárnyalandja ismereteimet és jártasságomat, csak némileg ellensúlyozhatta akkor kifejezett azon reményem, hogy az ujonczból lehet jó katona, ha üdvös, nemes czélok felé irányzott törekvései támogatásra találnak s most a vármegye közönsége körében töltött évtized múltával, én, kinek e jóakarat volt egyedüli hozományom a főispáni székben, kijelenthetem, hogy aggályaim alaptalanok voltak, reményeim, fölülmúlva mindem várakózást teljesültek.

Igazságialan volnék, ha e kedvezői eredményt annak akarnám tulajdonítani, hogy az ujonczból jó katona lett,, s hálátlan volnék, ha nyíltan ki nemi jelenteném, hogy ezen kedvező eredményből az oroszlánrósz a haza ése egyház azon felejthetetlen nagy fiáé*: kinek csak nemrég gyászolva állottuld körül ravatalát, s a vármegye tisztelő közönségéé, mely bizalmával és rokon- szén vével megajándékozva, szerény mű-j ködösemet lépten-nyomon lelkes támo-( gatásában részesítette, s a kölcsönös» viszonyt, reátn nézve a verőfónyes mw pok szakadatlan lánczolatává varázsolta.*

A bizalom és rokonszenv csak hosz-s szas önzetlen és sikeres szolgálatoknak!, lehet méltó jutalma; az idő rövidségem de főleg gyenge erőm nem engedte! nékem, hogy oly szolgálatot tehessek,á melyek csak távolról is megközelitenótót azon fényes kiiüntefcós mérvét, mely ben a t. közönség jóindulata érdemet-! lenül részesít. Az önhittség ebbeue jutalmat Iái hatna, én csak ösztön n arra, hogy tőlem telhetőleg törlesszen^ a felhalmozott hála-tartozást, de fool kozza egyutial a tiszteletet és rokonn szeuvnek érintkezésünk első perczébeim keletkezett s ma már mély hálávan kiegészített érzelmeit a tiszt, közönség iránt; fogadják kérem, hal vány viszonm záskép, ennek élénk kifejezését, őrijsi zék meg számomra jövőre is a jóak&ij ratu bizalmat és rokonszeuvet s árassz sza a Mindenható legjobb áldását EsSte tcrgom vármegyére !

mm