Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 4. szám
ÉSZTBÜGOM XIII. ÉVFOLYAM. 4. SZÁM. VASÁRNAP, 1891. JANUAR 11. Városi s megyei érdekeink közlönye. Müt. ||;;ijki UK |l ri’.TülilK II1T KÉTSrü'.R: VASAHNAP ÉS_CSÜÍ(j!UÖJ(ÖN. , KI .<’> I' I '/• i‘"r I Á |í ; ín» .... 6 fit — lu. ! fél éne ...........................................................................3 fit ki. j H «j{f étiéi i «.....................................................................1 fi t Ti() kr. j S ZERKESZTOSEG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT i íny H7."IUnii réR■/,ét illető kii/.lamenvek kitI<1 »■><1 nk. KIADÓIIÍVATAL : SZÉ1CI IRMYI-TfcPx 331. SZÁM, Egy «/.Ám ám 7 hr. huni a lap lii vatalos h ;i inneni Ilii deléHei, a nyilUórliH H/.ilut kii/,- leiMÓiiyult, elfíliztítÓHi pénzek óh leiijamnlésok iulóvseililök. 11 II U E í E S E K. HIVATALON 01 IMROmsiOK MAGÁN li Hí ÜLTÉNEK 1 87,Ólól lül) «/.óit- f 11 7 ó l< i :] ■: i.ivgiíll«|M)'liÍH Hzoiiiit legju IU0-á00ig 1 fit, ií() ki liíiiyiiKiililiiui kú/iilluliielf. j mi) - ;iüü ig '2 fii -íl< In • } ; | Hely ug0 i j i " 510 Ifi*. NYILTTKR Rina SJI) kr. i R ___ Carneval mézes hetei. Esztergom, jau. 10. Valamennyi saisonunk közül a farsangi sikerül legfényesebben. Az esztergomi közönség nem adja tizenöt lmsz vigasságon alul, ha még olyan kurta is a farsang, mint például az idén. Tgtiup este tartotta Carneval herczeg diadalmas bevonulását Esztergomba s azóta közöttünk is van. Az egész közönség vidám hangulata bizonyítja, bogy a jókedvű herczeg otthonosan érzi magát Esztergomban. Carneval herczeg nemcsak a jókedvű czimborákat, de a jókedvű adakozókat is szereti s szívesen tolja a jótékonyság szekerét. Tegnap este a pólai templom javára láuczoltak. Ma a kath. legényegyesület háza javára fognak mulatni. Jövő héten jönnek a többi egyesületi vigalmak, melyek mindannyian saját czóljaik elősegítésére kérték fül védnökül a jókedvű herczeget. És a sok vigalom csak ngy válik lehetségessé városunkban, hahogv a báli fényűzés elmarad. Esztendők óla nem voltak bálok Esztergomban, hanem csak jótékonyczélu társasesiélyek, hangversenyek, dalestélyek. És ezt lehetetlen nem dicsérnünk. Mert a közönség megtakarítja a báli fényűzés költségeit s e mellett sokkal jobban mulat, mint azokon a mulatságokon, melyeket nálunk legfelsőbb fokukon báloknak szokás nevezni. A ki vidékről vagy a fővárosból valamelyik nem báli mulatságunkba jön, az el vau ragadtatva a szép nők fényüzéstelon, de mindig szép megjelenése s a fesztelen, de választékos hangulat által. A farsangi világ kivételes és kiváltságos időszak A fiatalság életkedvre ! pezsdül mindenütt. Carneval czimboráié a napirend s minden egyéb néhány Ihéten kérésziül csak unalmas akadály. A nyomdák alig állítanak ki egyebet jmeghívóknál, a divatczikk kereskedők nem tartanak egyéb újdonságot farsangi kellékeknél. A mamák legódesebb gondja leányuk farsangja s a papák minden számmüveleie farsangi kiadásokat illet. Yirradásig huzza a czigány s magyaros jókedvvel járja mindenki ugy, a mint maga akarja. | Szép időszak, csak mindig a mérséklet korlátái közt maradjon. Különben hiába való minden okoskodás. Más- ikorra való az, mert mindonnek meg van a maga ideje. Carrneval herczeg nem philosophus, hanem királyfi, a ki uralkodni és mulatni akar. Legnagyobb farsangi bolondok a farsangi philoso- p húsok. Közigazgatási reform. Budapest, jan. 10. Azon hírlapi jelentéssel szemben mintha legújabban elhatározta volna a kormány, bogy a közigazgatási reformot 'lassúbb tempóban és redukáltabb mértékben viszi keresztül, mint eddig vállalkozott, a következő, előkelő fonásból merített megjegyzést kaptuk : Nem lehetne állítani, hogy ez a közlemény valótlan, de hamis a világítás, melyben előadva van. Egészen helyes ugyanis, az, hogy tévedtek azok, kik azt hitték, hogy a közigazgatási reform mint valami Minerva, sisakosán és fegyveresen fog kipattanni Jupiter homlokából s igy áll oda a Ház asztalára : csakhogy igen ártatlan abban a kormány, ha valaki ilyen téves Iliiben él. A minisztérium kezdettől fogva kijelentette, bogy a közigazgatási reform a legapróbb részleteiben megfontolt törvényeknek egész complenmából fog állni, melyeknek mindegyike külön lesz beterjesztve s az országgyűlésen letárgyalva. Ezek a közigazgatást a községtől kezdve fel egész az országos közgazga- tási bíróságig rendező törvények elvileg és rendszeresen mindenesetre illeni fognak egymáshoz és végül összességükben egységes, modern s e mellett mégis nemzeti törvényhozói aktust képeznek. A tempo késleltetéséről, vagy éppen a reform tartalmának redukálásáról te- nát semmiesetre sem lehet szó s ha az említett jelentésnek talán azon hiedelem keltése lenne a czélja, mintha a kormány a municipálisták fenyegető ostroma elől meghátrálni, vagy azt előzőleges engedmények által lecsendesi- teni szándékozik, akkor a politikus közönséget nem lehet elég korán óvni a humbugtól, melyet itt eléje teuni akarnak. A kormány tendencziája és czéljai véglegesen és változatlanul meg vaunak állapítva. Lehet, bogy az eljárásban, alaki dologban taktikai okokból egyet-mást másként vezetnek be s visznek keresztül, mint eredetileg tervezték; érdemben azonban nem lesz alku. Az Eötvös-alap. (Pulliivás az Eötvös-alap érsz tanítói egyesületének érdekében ) Budapest, jan. 10. I. A »Magyarországi tanítók Eötvös- alapjának« gondozása, a mely ez ideig az »Országos képviseleti tanitógyülés« kebeléből kiküldött bizottságnak feladata volt, az 1890-ik évi aug. havában megtartott IV-ik egyetemes tanítói gyűlés alkalmával a »Vallás- és köz- oktatásügyi magy. kir. miniszter ő Nagyméltóságáuak« helybenhagyó intézkedése folytán az »Eötvös-alap országos tanítói egyesületére« bízatott. Az uj egyesület, a melyuek alap- sz tbályai a IV-ik egyetemes tanitó- gyülós alkalmával véglegesen megállapít! attak s a magas kormányhoz helybenhagyás végett felterjesztettek a »Magyarországi tanítók Eötvös alnpjá«-uak, a tanítók ezeu eddigelé csak szükebb körre szorítkozó országos jótékony intézetének tökéletesebb kifejlesztését tűzte ki czólul. A szeutesilós végett felterjesztett uj alapszabályok 3. §-ában az egyesület feladata a következőképen állapilta* tik meg : A »Magyarországi (anitók Eötvös- alapjából«, mely az ország tanítóságának elidegenít hetetleii és megoszthatat- lan közös vagyonát képezi, az Eötvös- alap országos taniló-egyesület : Az„Esztorgom és Vidéke^tárcsája. SZERETNÉK AJKAIDRÓL IRNiTTT" (A Divat Szalon legújabb számából.) Szeretnék ajkaidról Írni Uly vígan, oly negédesen, A mily vidáman tud mosolyogni Szerelmes ajkad, édesem! E vig mosoly ! hajh, ez hozott Szivemre súlyos bánatot! Szeretnék szemeidről írni, ■My ragyogón, oly fényesen, A mily verőfényt pillantásod Sugároz rám, szép kedvesem! E szemsugár! hajh; ez szövé Gyászéjjelét szivem fölé. Te vig ajk, én szomorúságom, Te fényes szemt én éjjelem! Ti vettétek el, ti adjátok Yig lantomat vissza nekem. Ajkad, szemed ha csókolom Ez legszebb csengésű dalom. BARTÓK LAJOS. Pascal gondolataiba. (Szemelvények.) Sóba nem tartunk a jelennel. — Siettetni akarjuk a jövőt, mint a melyről azt hiszszük, hogy csak lassan közeledik felénk, s az elkövetkező időbe helyezzük át magunkat; vagy pedig visszagondolunk a múltra s meg akarjuk állítani azt, hogy ne fusson • előlünk oly gyorsan. Vizsgálja meg bárki is gondolkodását és látni fogja, hogy ez mindenkor a múlttal és jövővel van elfoglalva. A jelenre alig gondolunk; és ha igen, csak azért teszszük ezt, hogy innen merítsünk világosságot a jövőre nézve, hogy jelenünk alapján rendelkezzünk a jövőről. A jelen soha sem képezi czélunkat. A múlt és a jelen csakis eszközeinket képezik; cselekvéseink egyedüli tárgya, czélja csak a jövő. Nem élünk tehát soha, csak reméljük, hogy majd élni fogunk; és terveket koholva folyton a boldogságról, kétségtelen, hogy soha sem lehetünk boldogok, ha csak oly boldogságra törekszünk, mely e földön érhető el. * Sokszor csekély az, a mi megvigasztal, mivel csekélység az, a mi bántani képes. * Ha Klepatra orra valamivel rövidebb lett volna, egész földünk más alakulatot nyer vala. * Az emberi találmányok századokról századokra mindig előbbre haladnak. A világ jósága és rosszasága általában véve ugyanaz marad. * Senki sem beszél jelenlétünkben ugy, mint mikor távol vagyunk; az emberi társadalom a kölcsönös csalásra van alapítva; és kevés barátság volna e földön, ha mindenki tudná azt, a mit barátja róla elmond a háta mögött, még ha ez utóbbi ilyenkor őszintén és részrehajlás nélkül beszél is. * Azt állítom, hogy ha az emberek tudnák azt: a mit egyik a másikról mond, nem volna négy jó barát sem a világon. * Az ember minden boldogtalansága abból eredni, hogy nem képes otthonában nyugton marad. Ha az, a kinek van miből élnie, otthon tudna maradni, akkor nem vágyódnék ki a nyílt tengerre, vagy nem késztetné nagyravágyása valamely magas állás elnyerésére, és ha nem akarnánk mást, csupán csak élni, nem volna szükségünk oly veszélyes foglalkozásra. A ki önmagán kivül mást szeret, semmit sem gyűlöl annyira, mint ha folytonosan egyedül kell lennie. — A magány szeretető önzetlenséget, saját egyéniségünkkel való kevesebb foglalkozást feltételez; mert a ki csak önmagát szereti, a ki minden jót egyéniségére akar halmozni, az épen nem szeret önmagával foglalkozni, mivel nem lesz solia sem megelégedve bálványozott egyéniségével, melyet tökéletesnek szeretne látni, s a melyben sok gyarlóságot lát és1 sok ürességet, melyet jó tulajdonságokkal be nem tölthet. A zajos fáradság, az izgalom fordítja el az ember tekintetét önmagáról. Ezért szeretik az emberek a világi zajt; és csak kevesen vannak, a kik a magányhoz, a csendhez ragaszkodnak. * Azt hiszik az emberek, hogy a nyugalmat keresik, pedig nem keresnek mást, mint az izgalmakat. Az embernek titkos ösztöne arra viszi őt, hogy ön magán kivül keressen szórakozást és foglalkozást, de van egy más titkos ösztöne is, mely eredeti természetes nagy- 1 ságából maradt fenn, s a mely azt a meggyőződést kelti benne, hogy a boldogság igazán csak a magányban, a nyugalomban lelhető fel. Az ember nem lévén képes elkerülni a halált, megváltoztatni tudatlanságát és gyarlóságait, feltette magában, hogy nem fog azokra gondolni, s reményű, hogy igy boldog lehet: ez az egész, a mit tudott találni arra nézve, hogy oly sok nyomorúságai közt meg vigasztalódjék. * A nép rendszerint egészségesen gondolkozik és épen nem oly tudatlan, mint a hogy azt általában hiszik; és igy meg- döntjük azt a véleményt, mely a nép véleményét, természetes gondolkozásmódját akarja megdönteni. * Az erő a világ királya és nem a közvélemény ; de a közvélemény rendelkezik és bánik az erővel. + A királyok hatalma a nép józan eszén vagy esztelenségén alapszikodé sokkal inkább esztelenségén. * Epiktes felteszi azt a kérdést, hogy miért nem veszszük rossz néven, ha azt mondják rólunk, hogy fáj a fejünk és miért veszszük rossz néven, ha azt mondják, hogy helytelenül gondolkodunk, vagy hogy rossz az ízlésünk? Mert a felől bizonyosak vagyunk, hogy fáj-e a fejünk, vagy hogy sántitunk-e, ezt érezzük; de hogy gondolkodásunk helyes-e, azt nem tudjuk. És mivel csak a felől vagyunk bizonyosak, a mit egészen jól látunk, ha
