Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 27. szám

ESZTERGOM, XI1L ÉVFOLYAM.

27. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK 1891. APRIL 2.

MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER :

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Eirés* évre Fel évre . Ney;\eil évre

ELŐFIZETÉSI AR :

Fgy szám ára 7 kr.

6 frt — kr 3 írt — kr 1 frt 50 kr

Városi és megyei érdekeink közlönye.

S Z E R K eTz T Ö S É G :<

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADO-hTyATAL:

SZÉOHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyiltferbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök.

®------------------------------------------—--------------------------9

HI

RDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr.

Bélyeg dip 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltetiitík.-____

N

YJLTTER sora 20 kr.

A nap hass

Esztergom, ápr. 2.

A művészei, irodalom és tudomány hazai kiiliiiőségéit még mindig’ a külföld avatja föl számiiukra. Magyarország csak a politikusokat veszi észre, művészeit-, íróit, költőit és tudósait jórészt a müveit világ elismerése után kezdi megbecsülni.

Reményi Ede a nemzeti aspirácziók forrongása korában művészetét a liaza- fiság révén értékesítette s hegedűje hangjait nem birkák elválasztani a hazafias tűi.t dósok lelkes zajától.

Midőn a nemzet küzdelmeit diadalok feledtették el, felejteni kezdték azokat is, a kik újabb politikai és szellemi vívmányainkat előkészítették. Reményi is ezek közé tartozott. De a világ babérai dúsan kárpótolták őt s művészete világhódító körútja bebizonyította, hogy nemcsak Magyarországon tartották ét nagy művésznek.

Évtizedek múlva ismét a mienk. De most már mint a müveit világ fölként művésze s ez imponál igazán a mai nemzedékeknek.

Művészi diadalutja nagy esemény a magyar művészet legújabb történél ében.

. A nemzet most már nemcsak hazafiság- ból emeli vállaira s rakja lábai elé babérait. Reményi Edében elválasztották a hazafit a művésztől s hegedűje varázsa most már egyesigyedül a mü- r vószetó.

A mi nemzedékünk a kiküzdött viv- i mányok birtokában már csak a törté- i netből ismeri azokat a titáni küzdelmeket, melyeknek mai napság kultúránkat, békénket, jólétünket s nemzeti tekintélyünket köszönhetjük. Lelkesedése tárgyilagosáfb, szive józanabb, feje nyűgödtabb és ideáljait nem a múltban, hanem a jövőben keresi. Az inlelligentia ez attribútumai azonban sok helyütt elvették az ifjabb^ganerá- cziók poélikas felbuzdulását. Nem tudunk olyan könnyen lelkesedni, mint a fólszázad előtt szereplő nagy emberek, de lelkesedésünk tbéinái nincsenek a mindennapi élet politikai vagy társadalmi aktualitásával színezve. Puszta hazafiságból már nem bírjuk megbocsátani a szellem bajnokainak a hibákat. Nekünk külön szentség a művészet s külön oltár a hazafiság.

Reményi Edében megkoszornzzuk a nagy hazafit s megkoszorúzzuk a művészt. Haza fiságával azonban már nem nagyítjuk művészetét, hanem művészete nagysága után bámulják bazafiságát.

Az uj nemzedék koszorúja a Helikon virágaiból való.

Hódolattal tesszük ezt a nagy művész homlokára.

És örömmel üdvözöljük Reményit Esztergom falai közt, Reményi diadala nálunk, Esztergom műveltségének és jó hírnevének diadala.

Erkölcsnemesitö egyesület.

Az országos erkölcsnemesitö egyesület, melynek elnöke Csáky miniszter, aleln'öke Péchy Tamás országházi elnök, múlt évről szóló jelentését küldte be hozzánk azon óhajjal, hogy Esztergomban is fiók alakuljon. Az eszme megérlelése véget közöljük egész terjedelmében az évi jelentést:

Az Orsz. Erkölcsnemositő Egyesület 1890. é. működéséről szóló jelentésünket nem kezdhetnék örvendetesebb s az egyesület jövőjére nézve fontosabb esemónynyel, mint hogy ő cs. és kir. Fenségo József főherczeg, ki a védnökséget elfogadni kegyeskedett, midőn az egyesület nála küldöttségileg tisztelgett és tolmácsolta mélyen érzett köszönetét és háláját, arról biztosította a küldöttséget, hogy az egyesület nemes czél- jainak elérésére s magasztos eszméinek terjesztésére, maga is örömmel közre fog működni. Mi pedig meg vagyunk győződve, hogy ő Fensége nagy méltósága, magas köre és rendkívüli érdemei, de főleg kegyes Ígérete az egyesület fontos és nemes czéljainak előmozdításában a legelőnyösebb hatással és borderével fognak bírni.

Örvendetes jelenségnek tartja az igazgató választmány azt is, hogy a lefolyt évbon az egyesület iránt országszerte fokozatos mérvű érdekeltség mutatkozott. Erről bizonyságot tesznek a beérkezett s az egyesületi működés minden ágára kiterjedő, alapszabályt és útmutatást kérő levelek. így a megkezdett év a legszebb reményekre jogosít.

Az egyesület nemes intenfcióinak megvalósítására továbbá az igazgató választmány az alapszabályok értelmében az által törekedett, hogy :

a) a belügyminisztériumot újra megkereste a színi és egyéb nyilvános előadásoknak erkölcsi szempontból való szigorúbb ellenőrzése végett ;

b) munkálkodásra buzdította a fiók- egyesületeket, sőt az igazgató választmány egyes tagjai ebben személyesen is közreműködtek különböző vidékeken; kimondta azt is, hogy az alakult fiók- egyesületeket kész anyagilag is támogatni, esetleg a kormány segélyét is számukra kikérni ;

c) pályázatot hirdetett a mértékletos- ségi és ifjúsági egyesületek legbuzgóbb alapilói számára ;

d) jutalmakat tűzött ki a hűséges régi benső cselédek számára ;í

e) liatározatilag kimondta, bogy a hátralékos tagok kötelezettségükre való hivatkozással felhiraudók annak teljesítésére ; hogy az évi jelentés ezentúl kinyomassók s a tagoknak és lapoknak megkiildessók; hogy az igazgató választmány tagjainak névsora kiegészítés végett revisio alá vétessék; végül, hogy az öt évicyklus leteltének közeledtével előkészületeket tesz az uj cyklus megkezdésére.

A mi különösen a hirdetett pályázatot és jutalmakat illeti, arra vonatkozólag legyen szabad kissé bővebben kiterjeszkednünk.

A mértékletességi egyesületek alakítására már a múlt évben másodízben hirdeitünk pályázatot siker nélkül; azonban legutóbb tudomásunkra jutott hogy a Szepessógben tényleg létezik már hős zabb idő óta ily egyesület, a melyet Amerikából visszakerült egyének alakítottak. A választmány már intézkedett, hogy az egyesületről bővebb

i Ai„E3itsr£om ss vidsks‘ ‘tárcsája.

Eeményi lie,

Nagy idők nagy emberei közül való í Reményi is, a kit a későbbi kor intrikái ki- í ragadtak hazánkból s a kinek zsenialitását, n művészetének magasságát csak akkor láttuk ß egész mivoltában, mikor már eltávozott.

Bejárta a nagy világ minden müveit )i részét, s 15 évi távolléte alatt oly sikereket [^-aratott, — melyek szinte hihetetlenek. Az p újabb generáczió egy része, mely csak ß ezeket a 15 éven át szerzett sikereket ?\ ismeri, már osak e hírért is óhajtaná öt i& szemtől szembe látni s főkép hallani; a í’égi jó idők embereit pedig, kik már halói lották, azokat épen az emlékezetbe vésett le elragadtatás, régi vágy sarkalja, hogy újból id hallják a magyar hegedükirály elragadó üíJátékát, lehet talán utoljára. Mióta idillire van, hogy jő, egyik város a másik ín után iparkodik kultuszában versenyezni. HKóztünk van városunk is és oly nagy ér- shdeklődéssel néznek nálunk a mai kang- evverseny elé, hogy azt hiszszük, nem vég- üsstünk fölösleges munkát, ha Reményiről geegyet-mást elmondunk.

Reményi 1830. július 15-én született iJMiskolczon — haladott szellemű polgári részül ők tői, kik hat évvel később Egerbe üvöltöztek át s az élénk felfogású gyermek L itt járta alsó- és közép-latin iskoláit, utóbbiakat a cziszterczita-rend gymnásiumában, ií tüiindig első eminens.

Egerben bő alkalma nyílt neki az akkori

érsek Pyrker János László (hires német költő és velenczei patriarchal által fenntartott egyházi zenekar egyik mesterétől a hegedülésben alapos oktatást nyerni s mivel, hogy az érsek szalonjaiban is kul- tiválta a zenét, a még csak gyermek Reményi Ede csakhamar feltűnt az egyház- nagy előtt, kinek pártfogása mellett azután 1843-ban a bécsi konzervatóriumba jutott, hol ugyanakkor Joachim is tanult a hires Böhm József tanártól.

Végezvén magasabb zeneiskoláját, 1846. telén Budapestre került s itt a nemzeti színház egy hangversenyében, valamint a politikai pártklubbok estélyein többször hegedült; ekkép alkalma nyílt az akkor szereplő hazafiak s köztük Széchenyi István gróf pártfogását is megnyerni; ez segité öt ahhoz, hogy 1847-ben Párisba utazott, hol a monarchia az időbeli nagykövete, Apponyi György gróf estélyén a 17 éves ifjú hegedüjátékával elragadta az egész társaságot is.

Majd Londonba szerződött a »Theater Majestys« operához, de az itthon 1848-ban kiütött szabadságharcz nem hagyta őt nyugodni; hazasietett tehát s előbb fegyverrel, utóbb hegedűvel Klapka György, majd Görgey táborában ő is végigküzdötte a nevezetes eseményeket egész a világosi fegyverletételig.

Mint száműzött élt ezután tizenkét évig Reményi Hamburgban, az északamerikai Egyesült Államokban, később szász Wei- marban (Liszt Eerenczliez) jutván, mindenütt hangversenyezve, egyszersmind tovább képezte magát a zenében — s már mint ismertebb fiatal hegedűművész Londonba

jóvén, 1853-ban az angol királynő magánzenekara első hegedűsévé lett.

Angolországi tartózkodásában megismerkedett Hugo Viktorral, a francziák hallhatatlan költőjével, ki gyöngéd szeretettel és barátsággal viseltetett iránta, mert a száműzetésben a Jersey sziget magányát szellemmel ök ketten népesítették, mintDegré Alajos írja, egyik megteremtette a magasztos dalt, a másik bűbájosán eljátszotta azt.

Innen 1860-ban került csak haza.

Édes anyja 1859-ben végén Augnsz Antal báró belytartóztanács-elnök s nagy zenebarát közbenjárása mellett o Felségétől amnesztiát eszközölt ki részére; igy jött haza 1860. január 20-án Londonból egyenesen Pestre.

Éveken át ünnepelietés tárgya s az ország legnépszerűbb művészeinek egyike volt. Hangverseny-kőrútja valóságos diadal- uttá vált, telve érdekesnél érdekesebb eseményekkel, történetkékkel, legendákkal.

A nemzet ováczióját azzal hálálta meg azután, hogy csaknem mindenütt játszott jótékony czélokra s tömérdek embert segített. Ily kép, bár el lehet mondani, hogy rengeteg pénzt hegedült össze, de maga is szegény maradt; mert a mit át nem adott a nemzetnek és egyeseknek, azt szüleinek és testvéreinek adta, továbbá sokat költött antiquitásokra és mindennemű műkincsekre, melyeket rendkívül kedvelt és ismert.

Lakása Pesten a régi Posta-utczában, majd a 60-as évek vége felé Rákos-Palotán valóságos muzeum kópét mutatá, hol a zongorán kívül modern tárgyat alig lehetett látni, Stradivárius (dal Gésu) hegedűje

is százötven esztendős lévén. Régiségei egy részét külföldre utazása előtt magyar nemzeti múzeumnak adományozta.

Tizenöt évet töltött igy Reményi a hazában, közbe-közbe hangverseny kirándulást tevén Becs, Prága, Berlin s több német, valamint olasz városba is, igy 1865- ben Rómába, hol régi mestere és barátja: Liszt Ferencz ez idötájt lépett az egyházi rendbe.

1872. tavaszán Reményi megnősült, feleségül vévén Fáy Gizella kisasszonyt, a gentry zeneszerző Fáy Antal nagy rnüvelt- tégü leányát, ki őt a következő évben üettős gyermekkel ajándékozd meg, leányka és fiú: Adriennel és Tiborral.

Még két évig lakott aztán Budapesten, de ittmaradása nem volt. mert elkeserítették a kisszerű intrikák, a Magyarországon élősködő nagy képű idegen zenészek és tanárok, kik az úgynevezett klasszikus zenét mintegy kizárólagos tulajdonokul vindikálván, Reményi ellen kezdettől fogva ármány kod tak s lapok utján mind szélesebb körben terjeszthették hamis bírálataikat és támadásaikat s czélt értek.

Mert Reményi Ede 1876-ban kény teleli itve érzé magát családostul együtt Párisba költözni.— ez idő óta letűnt másfél évtized alatt bámulatos sikerrel járta be és pedig többszörösen az egész világot, különösen az Egyesült Államokon kívül Észak- és Délamerika minden nagy városát, Ausztrália dúsgazdag uj empóriumait, Ázsia, Afrika összes müveit kikötő és székvárosait.

1878-ban október közepén — Írja róla Degré a B. Hírlapban — a jeles művész, a ki már két évet állandóan Parisban