Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 27. szám
fel világosítasz nyervén, az másoknak buzdító például szolgáljon, esetleg alapítói inegjutalinaztassanak. Orsz. egyesületünk tagjait pedig ez utón is felkérjük, hogy a méri ókletességi egyesületek eszméjét terjeszteni, azok megalakításában közreműködni el ne mu- laszszák. Az ifjúsági egyesületek alakítására czélzó pályázatot csak ez évben először tettük közzé s e téren már is igen szép eredmény mutatkozott. Ugyanis a Háromszék megyei kir. lan fel ügyel őség jelentette, hogy László Lukács, ilyefalvi közs. elemi iskolai igazgató-taniló, községében 1875-ben ifjúsági egyesületet «alapított az iskolából kikerült ifjak és liajadoiiok önképzésére s az ő vezetése mellett máig áldásosán működik. Ezért őt az Orsz. Erkölcsnemesitő Egyesület elismerő oklevéllel és 50 frt jutalommal tüntette ki. A tanítókat pedig e helyen is felhívja a szép példa követésére. A régi hű cselédek jutalmazására az az igazgató választmány három dijat tűzvén ki a Királyhágón túli részekre, 6 folyamodó közül ez idén hármat érdemesített elismerésre és pénzbeli jutalomra. Az 50 frtnyi első jutalmat Landling Erzsébetnek ítélte oda, mint a ki egy családnál 47 éven át minden ípegszukitás nélkül, mint belső cseléd szolgált s kinek önfeláldozó hűségét fényesen bizonyítja azon nemes tette, hogy midőn gazdája ínséges sorsra jutott, azt a saját kézimunkájával gyámolította. A 25 frtnyi második jutalomra Klauz Juliannát tartotta méltónak, a ki ogy családnál 32 évig megszakítás nélkül, mint, belső cseléd szolgált s gazdájához halálig hű maradván, azt cselédlársával együtt nehéz sorsában saját keresményével segítette. A harmadik helyen, szintén 25 fritaj; özvegy Asztalos MibáJyné szül. Pánti Juliannát jutalmazta, ki egy családnál 28 éve szolgál s gazdáját, raig él, szolgálni akarja. Az elismerő oklevelek és jutalmak a cselédüknek az alispánt’ hivaia! utján szoktak ünnepélyesen kioszlatni. A folyó évre pedig, decz. 31-iki határidővel, uj pályázat hirdeti etett a mértékletességi és ifjúsági egyesületek íil api tói számára s ki az egyik vagy másik téren legtöbb buzgalommal és legnagyobb sikerrel működik, azt az igazg. választmány 100 írttal s elismerő oklevéllel tünteti ki. A legalább 30 évig egy helyben szolgált hűséges belső cselédek jutalmazására, a f. évre is 3 dij tűzetik ki : egy 50 frtos és két 25 frtos, s oz csupán a Tiszán-túli megyékre terjed ki. Végül az egyesület vagyoni állapotára térvén át, fölemlítjük, hogy az egyesületnek 7 örökös, 31 alapitó és 126 rendes tagja van, összes vagyona pedig 1.950 frt alaptőkéből és 1,230 frt 36 kr. készpénzből áll. Ezek után ismételten reményünket fejezzük ki, hogy egyesületünk magasztos eszméinek terjesztése és nemes czól- jainak elérése érdekében évről-évre nagyobb erővel fog működhetni s a művelt közönség egyre hathatósabb pártfogásban fogja részesíteni ebbeli törekvését. Gróf CSÁKY ALBIN", egyesületi elnök. Dr GYULÁT BÉLA, jegyző. Komáromi levéí. Komárom, m:írc/.. 31. a komáromi ipar és gazdasági kiállítás iránti érdeklődés mind nagyobb arányokat kezd ölteni s egyre sűrűbben mutatkoznak a jelenségek, melyek inig egyrészről a siker garantiái; addig másrészről a kiállításnak részben országos jellegét élesen domborítják ki. Az már most biztosítottnak tekinthető, hogy e kiállítás egyike lösz a leggazdagabb és legtanulságosabb vidéki kiállításoknak. Leginkább kiemelkedik a kiállítás érdekűben az utóbbi napok folyamán történtek sorából az az örvendetes dolog, hogy megyénk két kiváló főura és nagybirtokosa: gróf Észtéi hazy Miklós és gróf Eszterházy Miklós Móricz nemcsak a kiállítás védnökségét, fogadták el, hanem a kiállításban is méltó módon részt fognak venni és nagy uradalmaik és virágzó jeles ipartelepeik termékeit — a kiállítás külső fényét és emelő —- külön díszes paVillonban fogják bemutatni. A cs. és kir. várparancsuokság is lekötelező előzékenységgel — nemcsak az 1800 0 méter térfogatú és kiállítási helyiségül kiválóan alkalmas katonai fedett lovardát engedte át a kiállítás ezé Íjaira, hanem a gyönyörű sétatérnek ezt környező részét is, hol több díszes pavilion fog gyűjteményes kiállítások számára emeltetni. A kiállítás gazdasági részének rendezését a megyei gazdasági egyesület választmátöitöfcb, elhagyta Európát s a következő tizenkét évet a művészek történetében még elő nem fordult óriási utazásra használta fel, csupán csak hegedűjével kezében meghódítva a többi négy világrész müértö és nem müértö népeit. New-Yorkba érkezvén nov. 10-én, másnap már föllépett s óriási sikert aratott. A siker és lelkesedés fokozódott hat éven át az Egyesült Államok valamennyi nagy városában, Kanadában, Mexikóban és Havannában, ahonnan Ausztrália felé indult, útközben a Sandvich-szigeteket érintvén, a hol egy hónapig időzött, 1884-ben okt. elején Sydneyben, Ausztrália legnagyobb kikötővárosában, ragadta el hegedű-varázsával a közönséget. Fényes sikerrel járta be Ausztrália valamennyi városát, Uj-Seeland-szigetét, a hol különösen Dunnedin városában ünnepelték csodálatos művészetét. De az ő nyugtalan vére és megpihenést nem ismerő természete már 1885. Őszén Jáva szigetére sodorta, a hol a legnagyobb elragadtatással fogadták. Onnan Indiába, majd Kínába, azután Japánba vitorlázott. Itt is, mint másutt, lelkesedést keltett. Tokióban, ami ott hallatlan, abban a kitüntetésben részesült; bojy a míkádó nejével együtt, egy hangversenye alkalmával, a páholy ban megjelent. Tizennégy napi diadalai után Manilla szigetére, azután ismét Indiába, majd Hzingaporeba ment. Az Utóbbi városból pedig egyenesen átszelte a nagy indiai onzeánt s Mauritius szigetén kiszállván, Szfc. Louis kikötő városában páratlan lelkesedébe talált. A szigetek e gyöngyén négy hónapig maradt. 1856, június elején az afrikai kontinensre hajózott át, ahol Port Natal, Capstadt, szóval az egész Cap- Coloniában teljes három évet töltött mesés sikerek közt. Végre fölébredt benne a vágy, a vén Európát s s hazáját viszontláthatni. E végből 1890. év május 28-án gyorsgőzösön Capstadtból elindulván, már junius 15-éo Londonba érkezett, a hol mint régen ismert és nagyrabecsült művészt fogadták és azóta Angol- és Skótországbau gyönyörködtette a nagy müértö közönséget. Február közepéig Parisban tartot ták öt szerződései s aztán mi magyarok, annyi év után, habár rövid időre, ismét élvezhetjük szívhez szóló játékát. Végül még csak eredetiségéről akarunk néhány vonást adni. Reményit hazafisága mellett, kiváló szivjósága tették ismeretessé s azok az eredeti történetkék, a melyeket róla jó barátai és ismerősei feljegyeztek, mindezeknek kifolyása. így 1860-ban, mikor Angolországból hazajött s a nemzeti színházban hangversenyt adott, felsőbb helyről parancs jött, hogy a műsoron kívül mit sem szabad játszania, különösennem a Rákóezyt,mert máskép betiltják további hangversenyeit. Reményi le is játszta a programmot óriási sikerrel — de a végén a közönség zajosan kérte a Rákóczy indulót. Reményi eleinte szabadkozott, végre nem tudott ellentállni, — rázendítette a Rákóezyt, mire leírhatatlan lelkesedés tört ki. Másnap persze a hangversenyt betiltották. Máskor megesett vele, hogy egy vendéglőben nem futta a czigányprimásfc s 11 ya vállal la magára, mi már magában is a siker egyik biztosítéka. Sarin,y Károly gazd. vándortanár és az egyesület ügybuzgó titkára községről községre jár és buzdít a kiállítás érdekében, minek máris észlelhető kedvező eredménye, amennyiben nemcsak a nagyobb uradalmak és előkelőbb birtokosok: hanem a. kisebb gazdák tömeges részvéte is biztosítva van. Megyénk házi ipara is méltón lesz képviselve A kiállítás néprajzi része hasonlóan egész érdekesnek mutatkozik ; be lesz mutatva mindegyik járásból egy-egy község szép népviselete, lak- berendezése stb. Magában Komáromban az egész társadalom melegen felkarolta a kiállítás ügyét és inig egyrészről a tekintélyes számú iparosok körében — a kiállításban való méltó és tömeges részvétel iránt erőteljes mozgalom indult meg; addig másrészről a nagy közönség vagyonosabb tagjai megrendelésekkel iparkodtak lehetővé lenni a szerényebb sorsú és kitűnő munkát produkáló iparosoknak is a kiállításban való részvételét. Az iparos-ifjúság önképző köre testületileg vesz részt a kiállításban, melynek előlege* költségeire a város 600 Irt, a megyei gazd. egyesület 300 frt, a komáromi ipartestület 300 frt segélyt szavazott meg. Ezenkívül a gazd. egyesület méhészeti szakosztálya a méhész kiállítás jutalmaira 100 irtot pd. A kiállítási végrehajtó bizottságnak kiváló gondja van arra is, hogy a kiállítóknak minél löbb kedvezményt; nyújtson. A kiállítási szabadjegyen Iriviil, megtette már a lépést arra nézve is, hogy a kiállításra szánt czilckek szállítása az államvasutak vonalain kedvezményes lariffa mellett történhessék. A csekély térdijon és a luzkat biztosi tás diján kiviil semmi sem fogja a kiállítókat terhelni. El van határozva egy kiállítási sorsjáték rendezése is, melynek nyereményei a kiállított tárgyakból e czélra megvásárlandó iparczikkek lesznek es igy ez állal is számos kiállított czikk értékesít hetese biztosítva van. Rendkívül fokozólag hat a kiállítás ügye iránti érdeklődés felkeltésére az a körülmény is, hogy ő Felsége a király a f. évi szept. hó elején Komárom környékén tartandó nagy hadgyakorlatokon megjelenve a kiállítást is legmagasabb megjelenésével is minden valószínűség szerint kitüntetni fogja. mikor megtudta, hogy az betegen fekszik nagy nyomorúságban, kapta a hegedűt, a banda élére állt s a közönség tapsai közt eljátszott két nótát s azután kalapjával körüljárt az asztaloknál. Csak úgy dűlt a pénz a kalapba. Azután odalépett a czigá- nyokhoz, eléjük szórva a pénzt azzal az üzenettel, hogy: — Mondjátok meg Ferkónak (a prímásnak), az a jó közönség küldi neki ezt, melyet remek játékával annyiszor gyönyörködtetett. Ilyen ember Reményi. Mikor itthon volt, nem volt az a jótékony czél, a melyért hangversenyt ne tartott volna. Örömmel üdvözli öt most az ország minden tája, örömmel üdvözöljük körünkbe mi is a naey művészt, a jó hazafit és kiváló emberbarátot. Reméljük, hogy Reményi nálunk is meg fog ígérni valamit, a mivel már másutt is nagy örömet szerzett. Reméljük, hogy nem legutoljára érkezik hozzánk, hanem vissza fog még térni az Öszszel. Esztergom akkor is és mindenkor lelkesedéssel fogja várni és ünnepelni, mert művészete varázsa ünnepet teremt. Kevés nagy művészünk van, a ki az egész nagy világé. Reményi hazája sokáig széles e világ volt, de most már ne hagyja el többé hazáját, melynek szelleme és hangulata szólott hegedűje siralmából akkor, midőn azt érezte, hogy a kinek hazája az egész világ, az mégis csak hontalan. A bejelentő* végső határideje april hó 30. Felvilágosítással bárkinek kész-• séggel szolgál a kiállítás bizottsága. Tavasz felé. Budapest, 4pr. 1. Nagyon szeretem a téli időt, mert hát ilyenkor esnek a legjobb mulatságok ; ez az évadja a korcsolyázásnak, balozásnak t's más i 1 yféle időtöltésnek. Valóban szép a tél, bár sokan elengednék az évszakok közül; hanem az idei, ez már több a soknál és azt hiszem, hogy egy akaraton vagyok az egész hazával, mikor a tavasz fakadását áh i lom. Sohasem vártam még oly buzgalommal a tavaszt, mint jelenleg. Oly költői hangulatban ringatom magamat ezen éppenséggel kötloieilen városban, ha elképzelem a madarak csicsergését, a virágok illatozó mosolygását, a. zöld erdőt (nem az esztergomi szigetel) ; pedig csak figyelnem kell és eloszlik. minden költői ábránd, igen eloszlik, mert. körűiéin a legvastagabb reaiisnms uralkodik. A bérkoesik'urült vágtatással rohannak el egymás mollotf, a gyárak sivitó fütyülései minden jobb érzelmet elnyomnak . . . hát még az emberek ? Valóságos bábeli zavar. Ezek még őrültebben rohannak, mint a bérkocsik, ezek nem gyötrődnek semmivel, csak a maguk bajával s ha lábuk előtt találna az ember lerogyni, félre- rugják, legfeljebb a mentőkért kiabálnak. A ki pedig nem rohan, az üzletről beszél, pénz kell neki, hogy millióit megkétszerezze, sőt még olyan esetnek is tanúja voltam, hogy a két napos házasok az örökség tervein an- dalogtak és pedig kölcsönösen, mert hogy az egyik fél andalog rajta, az nem ritkaság . . . Bizony az ilyen állapotok nem Állanak össze semmiféle költőiséggel s azért merem is tanácsolni mindazoknak, a kik a költő nevet kiérdemelni akarják, vándoroljanak a természet sértetlenebb honába. Egyébiránt itt is nyílik tere a költésnek, csak a gigorliket kell megkérdezni. No de jön a tavasz! Majd költőibb lesz Pest is. Itt a városliget, a hol szintén lehet élvezni a tavaszt, de csak fő városiasán. Hanem hát a tél és tavasz között átmenet is van ám, a mely minden képzelhető rossznál rosszabb. Emez időközben épen semmi szórakoztató sem akad, kivéve a sétálás, melynek főtere a váczi- és hatvan i-uteza. Itt nem rohannak az emberek, mert hiszen a ruhák stb. mutogatása a czél, ezt pedig csak lassacskán lehet. A déli órákban (különösen vasárnap) valóságos népvándorlás van ezen utczá- kon; itt képviselve szokott lenni a város minden rendű, rangú és nemű lénye. A hölgyek csak úgy csillognak. , a drágakövektől, a selyemruhák suhognak; a rémruházatu gigerlik borzadaU , inas előkelőséggel lejtenek s ékesen rikácsoló hangon kalandjaik fölött po- • lemizálnak s hangjaikba belóvegyül a i huszár-ünkónytesek csörtetése, a kik itt ; tartják hóditó hadjárataikat. Az inasok sem hiányzanak innen, , a kik nem tudnak meglenni a nélkül, r hogy a járó-kelőket ki ne figuráznák i s melodikus fütyüléssel ne okoznának > gyönyörűséget a zenekedvelőknek. Per- - sze mindenki nevet rajtuk, ők meg a 41 nevetőkön, míg egyszer csak jajgatássá á nem fajul jókedvű muzsikájuk, mikort valami lovagias ur megméri a szem--i teleli kedő derekát ezüst gombos páM ez á j ával. Ha egy-egy vidéki atyafi odatéved,, i szégyenkezvo kapkod fövegéhez, pedig.^i senki sem fogadja el köszöntését, csalta elmoHolyoguak rajta, a mire ő keimen
