Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 26. szám
ESZTERGOM, XIII ÉVFOLYAM. 26. SZÁM. VASÁRNAP 1891. MA ROZI US 29. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Énén/, évre.............................• ..................................6 frfc — Ér F é) évre..........................................................................3 Irt — kr Negj ed évre.....................................................................1 frt 50 kr Fgy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye.' SZERKeTz TŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lnp szellemi részét illető közlemények küldendők. KIAD G - hTv ATAL: SZÉCHENYÍ-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdutései, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézeudők.-——a HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 10«) szóig 75 kr, 100- tól 2UQ-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 i;r. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- han közöltetnek. NYILTTER sora 20 kr. Húsvéti gondolatok. Mosolygó kékség alatt, veröféuyes tavaszi fuValinak árján, verdesi szárnyát a dalos pacsiria. A megkésett kikelet siet helyrehozni mulasztásait: millió láthatatlan munkáskézzel dolgozik éjjel- nappal, hogy a viráglalan virágvasár- napért ragyogó húsvétiad kárpótolja a világot. Mig a megáradt vizek sebes hullámai iszapot sodornak a tenger ölébe, hegyeken és völgyeken nyüzsög a természet sok apró mesterembere, hogy mindenek örömére jól végezze ünnepi tisztét. Zümmög a kis bogárkád a lágy levegőben. A piros hál ti isten-í elienkéi, •ezek a tavaszi hévség fokmérői, kiülnek a kerítések aljába, a házak tövébe, meg az utszéli porondra, sütkérezni a napon. A méhek is kandikálnak már kifelé a köpübőH, szeretnének egy egy korai ibolya s tavaszi kökörcsin kelybéről édes csókot lopni, do a szegények csalódva vonulnak vissza özvegy téli magányukba. S mig a pezsdiilő föld hátán hangya seregek indulnak kémszem- lóre és a rög picziny lakói fürge igyekezettel kezdik az uj életet: a fákra, bokrokra s a mezők virágaira felkusz- nak a tavasz kedves bájos, ügyes díszítői, — a rügybontó napsugár, a levélfakasztó melegség, a virágnevelő üde áramlaték és az uj márczius összes kellékesei: a fészekrakó madarak a szárny- rakelő lepkék, meg a remek zöld szint festő eleven fűszálak. Nagy a készülődés, nagy a sürgésforgás a szabad természetben. Minden erő megmozdul es alkotni törekszik. Minden vágy alakot ölt és szárnyakra emelkedik. Szinte elárulja a sok tündöklő szem, a tömérdek fényes ábrázat és a szokatlan deiü, hogy az ünnep öröme uralkodik az egész természeten. S ez az ünnep mi volna más, mint a fülfámodásnak s a rákövetkező vidám húsvéti regguek elérkezése. Olyan esemény ez a természet apró világában, mint például, hogy nagyot ne mondjak, az uj főispán bevonulása a megye székhelyére. — Az uj férfiút talán senki sem ösmeri ; de azért virágot szórnak eléje, illatos fűvel hintik be az útját, éljenek zugnak a zászlós levegőben s a bizalom és hódolat koszorúival halmozzák az ismeretlen X-et, a kit megillet a dicsőség, a hozsánna! A tavaszról sein tudja, de még csak nem is sejtheti a jámbor földi lélek : mennyi virága fog bimbóban elfonnyadni, mennyi magját sorvasztja aszúvá a terméketlen idő s mennyi szép Ígéreten suhan végig a gyilkos dér lelte ? I)e azért mégis hozsánna neki ! Hiába nyomja a földet a tavalyi avar, — kizsendül alatta az élet! A gyenge virágszál még a durva kő alatt is mozdulni kezd és a mikor a követ leliengeriti róla a föltámadás ihlető varázsa : egyszerre teljes erejével és pompájával emeli színes fejét az égnek. A föl támadás eszméje az, mely a hangulatot szüli. Nem kell tehát zsibongó zaj, fürge vidámság és kikeleti pompa verőfónye, illatárja hozzá elég, ha lélekben él a hangulat tápláló ereje, a föl támadás ünnepe akkor zuzmarás hidegben is az uj életet jelent«, mely forró eszmék kohójából tüzes szárnyakon kél útra, hogy elbűvölje s meghódítsa az emberiséget. Behunyhatod hát szemeidet, gondolkodó ember : látni fogod a sötétben, a kietlen valóságtól elzárkózva is az igazság diadalát és a föltámadás hitének szingazdag költészetét. Ne keresd a fákon a menyasszonyi öröm fehér virágait, sem a levegőben szétoszló káprázatos napfény reszkető parányát: többet ér, ha lelkedben ott a sejtelem homálya, ott a meggyőződés vaksága s a hangulat ellenállhatatlan igézete ! Beszélhet nekem a modern bölcs akármit: örökké drágább lesz szivemnek a szárnyaló rajongás a rideg tudásnál. Semmit se tudok olyan jóízűen kinevetni, mint a nyaffadt holdvilág- falast, az érzelgősség sóhajokban fuldokló sápadozásait. De ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy az eszmónyiség álmait, melyek a való talajában gyökereznek, többre ne tartsam a realizmus szemétdombjainál, melyeket a nagyképü józanság halmoz össze sötét képzelődése udvarán. Ugyan ki ne kaczagná ki, ha csak egy csöpp esze is vau, azt a bolondot, ki teszem föl a férfiasság eszményi szobra elé bontókéssel áll, hogy a veséjét kutathassa ? Nagyobb áldás a világra az olyan szemlélő, a ki a meglesi,esült erő izmos alakjában a férfiasság apotheozisát látván, szinte élőnek álmodja a kőalkotást és naiv lelkesedéssel gyönyörködik benne. Ez az igazi húsvéti bárány, a kire hasztalan agyarkodnak a modern világnézetek ólálkodó farkasai : föl nem falhatják soli a. A föl támadás eszméje örök. RUDNYANSZKY GYULA. Keményítőgyárat! Esztergom, márcz. 24. Nagyon fontos és életbevágó kérdés ez a mai gazdasági viszonyok között, hogy a gazdának mindegyre súlyosbodó terheiu könnyitsünk és különösen fontos vidékünkön, hol a burgonyatermelésre kedvező talaj van, a szegény ember sok, a napszám olcsó ; kenyér és kereset híján a nép anyagi helyzete rohamosan hanyatlik. Hogy ezideig ezen jövedelmező kereseti ágra úgy nagy, mint kisebb birtokosaink kellő gondot nem fordítottak s a burgonyát csak éppen a házi szükségletre termesztették, oka az volt, hogy sem nagyobbszabásu gyár, mely azt földolgozza, sem oly piacz uem létezett, hol termeszt,vényüket csak fóiig- meddig elfogadható árért is értékesíthették volna. Ha esetleg termeltek is, azt vagy föl kellett etetniök — mi kisbirtokosnál csaknem lehetetlen, vagy oly potom árért elvesztegetni, hogy a fáradságot s költséget sem fizette ki s igy jövedelmet alig adott. Azért kiszámíthat atlan szolgálatot teljesítene megyénk vállalkozó és kereskedelmi inielligencziája, ha vidékünkön a párkányi keményitőgyár bukása után egy uj és szolid keményítőgyárnak létrejöttét előmozdítaná. i , i^EsitspssTtt^teája. A MI HARAGUNK. A mi haragunk csak Nyári fergeteg, Mely ijesztve jön, de Gyorsan ellebeg. Yíllámlihy czikázik, Menydörög nagyon, De azért baj, mégis Nem esik selion. J Mert a barna felhő Szélén kandikál A mosolygó kék ég, Ragyogó sugár. .. Haragos szemeknek Könnyei mögül Tudjuk, hogy a béke Hajnala derül! EÖLDVÁRY ISTVÁN. A legkedvesebb pir@s tojás. (Igaz történet.) Együtt volt az egész díszes asztaltársa- jiuság. A húsvéti ünnepek küszöbén állottunk, ír,összejöttünk hát még egyszer valamennyien, irrmielött pár hétre a szélrózsa minden irá- vnyában szétszóródnánk. Jóuty Venczel kis revendéglője ez este egészen megtelt. Jóuty 9~/enczel ur, a délben mindig morózus, de Ja:ste annál beszédesebb korcsmáios, már U 'alóságos derékszöggé változott a sok hajlongástól s Károly (aki egy személyben fő-, étkes és boros pinczér volt) nem győzte eleget odadőrmögni a türelmetlen vendégeknek: »jó van, jó; hiszen már hozom. Mit is tetszett parancsolni?« Körülöttünk mindenütt a rendes, megszokott arczokat láttuk. A diszasztalnál, amelyet Jóuty Venczel oly büszkeséggel mutatott be minden uj vendégnek, mint egy másodrendű múzeumban az eredeti Rafael képet szokták, egy hosszuhaju táblai biró görnyedt, aki minden szivart ketté vágott és kötszerre szívott el, mint Károlyi Pista szokta tenni a beszédjeivel, vele szemben két kopasz kúriai biró spritzerezett, mind a három agglegény. Szomorú trió. Hallgattak, mint rendeseu, a szivarjukból paragrafus-alaku füstgomolyokat ereszthettek s mikor az óra tizet ütött, egyszerre felkeltek az asztal mellől s szótlanul hazaballagtak. Jobbra hozzánk egy csomó medicus kosztolt, kis portiót evett valamennyi, de két darab serczlit hozzája, (ez volt a leg- kiadóbb) mialatt folyton operáltak, analizáltak, diagnózisokat csináltak s csak úgy köpködték a sok terminus technikust. Szemben velünk öt Józsefvárosi polgár sörökézett s épen most konstatálták, hogy Szapárynak a közigazgatási reform okvetlenül nyakát fogja szegni. Az egyik közülük — terjedelméről és eres szemeiről ítélve hentes mester lehetett ■— menten meg is mutatta széles kezeivel a nyakszelő pro- cessust, a minek örömére hozattak még egy kriglivel, hogy megbeszéljék, ami ezután következni fog. Rohamos gyorsasággal ha- ladtak a jövendők megállapításában s a nyolczadik kriglinél már rendesen a világ végét tárgyalták, amikor is — nem lévén tárgy a folytatásra — nagyokat fújva haza széledtek. Mi vegyes társaságot képeztünk. Volt közöttük jogász, orvosnövendék, gazdász, sőt egy fiíozopter is. De ez inkább csak kültag volt. Jóformán magunk sem tudtuk, hogy került közénk. Hallgatag, szőkehaju, nyurga fin volt, leányos nagy kék szemekkel, a milyenekkel a holdvilágfaló poétákat szokták rajzolni. Már régóta ide járt, de azelőtt mindég magányosan ült egy asztalnál. Az őszszel egy Ealb-napon (t. i. amikor egész este zengtek a poharak, mint viharos időben az ég) egyikünk odament hozzája, hogy ne morfondírozzon örökösen, inkább jöjjön közénk. A szőke fia mosolygott. illedelmesen megköszönte a megtiszteltetést s közénk jött. Mint a féle fiíozopter, természetesen nem ivott, de legalább koczintott szorgalmasan s néha a sok koczintástól kissé be is csípett, a mikor folytonosan Musset-ből és Leopardiból idézett. Ez esttől kezdve azután mindig védünk tartott. Keveset beszélt, keveset evett, rendesen lágyan, kissé bánatosan mosolygott s mindig a távolba nézett ábrándos, 'elmerült tekintettel, mintha valami messzi, fénysugaras aetheri régiókban kalandozna az esze. Láttuk, hogy ragaszkodik hozzánk, megbarátkoztunk hát szőke frizurájával és bizarr színű nyakkendőivel, úgy, hog3T ha néha elmaradt, szinte hiányzott nekünk. Ez este valamennyien élénk társalgásba voltunk merülve, kiki a szomszédjával, mikor egyszerre Réthy Lajkó, tüzes vérü jogász, haragosan az asztalra ütött az ők- 1 lével. Partnere: a gazdász szintén basilisk- szerüen forgatta a szemeit. Ingerülten mondotta: — Akármit mondasz, mégis igaz, hogy a Malthus elmélete nagy szamárság. Lajcsi megvetően félrelmzta ajkait. — Ali, te csak a trágyanemesités elméletét érted meg. Ereztük, hogy erős vihar van kitörőben. Tatay Gyurkának, a hosszú medicusnak, j támadt legelőször villámhárító gondolata. Odaszóllt Károly hoz, a pinczérhez. — Károly, egy liter hatvanast. Károly hamiskásan. hunyoritott a szemével és hozott három literrel. Senki sem tiltakozott a tévedése ellen. Hiszen a megmaradt abo n ensjegy eket úgyis el kellett fogyasztanunk. A három liter hamar elfogyott. Mire végére jártunk, Lajcsi váltig erősítette, hogy Malthus álláspontja túlhaladott s a gazdász, hogy a trágyanemesités a legnagyobb svindli a világon. Szóval a viharos felhő szerencsésen elvonult. Melegedett a hangulat, nótázni kezdtünk. Begiinbeltünk-gomboltunk egy-két mellényt, vittük néhányszor a meiiyasszon3r seU ein ágyát, konstatáltuk, hogy a csillag azért csillag, hogy ragyogjon, kisütöttük, meddig fáj a szivünk s ha akadt két-hárora üteny-pauza, leöblítettük kiszáradt gégénket. Majd ismét beszélgetni kezdtünk. Ekkor Asztalos Jenő (melléknéven »Gi- gerli«) zömök, alacsony, dalos természetű, fiú, aki önálló bőgőátiratokat szokott komponálni, felállott és siri komolysága arcz- czal, mint valami bombát, dobott közénk egy érdekes kérdést. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva,
