Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 26. szám

Ezáltal nemcsak a termelt burgonyá­nak szerezne jó vevőt, liánéin az ilyen gyárak által a nyersanyag 25%-ának visszaadása által moslékban bő és jó lakurmányanyagot nyerne arra, hogy a marha és különösen a sertéstenyésztést könnyiteiié, jövedelmezőbbé tenné s az ilyen takarmányozásból a földet is tete­mesen javítaná. A nép alsóbb rétege napszámhoz, keresethez jutna s a phylloxera által kizsarolt földjét most már jövedelmet hozó kapás növények forgatása által ismét jövedelmező és a kalászos gabo­nát termővé javíthatná. Hogy mennyire emelkednék ezáltal vidékünkön a föld értéke is, azt gazda- ember előtt fejtegetni fölösleges. A megalapitási módozatok különbö­zők. Legegyszerűbb módja, hogy a bur­gonyatermelő érdekeltek ajánlatot tesz­nek valamelyik hazai vagy külföldi keményítőgyár igazgatóságának bizonyos mennyiségű burgonya évi szállítására nézve, mire az illető gyár már fölállít­hatja telepét, mely nem kerül valami Túlságos költségbe. Ipar és kereskedelem. A győri kereskedelmi és iparkamara küldte meg lapunknak Baross miniszter következő rendeletét : A hazai ipar és kereskedelem érde­kében elhatároztam, miszerint a m. kir. államvasutak állomásain iletve állomási épületeiben, csarnokaiban, váróhelyisé­geiben, éttermeiben, továbbá a személy- kocsik belsejében rendelkezésre álló fül terű leteket hirdetési ezé lókra a hazai ipar és kereskedelemnek engedem át. E végből egyidejűleg fenti sz. a. kelt rendeletemmel utasítottam a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy az általam megállapított szabályozat határozinányaihoz képest az előbb már jelzett helyiségekben rendelkezésre álló falterületek nagyságának megfelelő mennyiségű gyűjtő táblákat, továbbá a személykocsik belsejében fakereteket állíttasson elő s azokat önköltségei meg­térítése ellenében bocsássa az érdekelt körök rendelkezésére s az ez utón közzéteendő hirdetések kezelését ezen­túl az eddigi bérleti rendszer megszün­tetése mellett házilag saját regieben eszközölje. A mennyiben az állomási helyiségek­ben való hirdetések közzétnlére nézve a »Paragon Annonce Cz. L-ted« ezég- gel és a »Globus« hirdetési vállalat­tal kötött bérszerzŐdésok csak a f. é. végével járnak lo, illetve mondattak fel, azokban hirdetések közzététele az általam megállapított czélból és sza­bályzat alapján csak a jövő (1892) évi január 1-ső u apja tói kezdve lesz le­hetséges. Ellenben hirdetések a személykocsik belsejében leendő közzététel végett már a f. évi ápril hó 1-től kezdve fognak a m. kir. államvasutak igazgatósága által elfogadtatni. Tájékozásul tudatni kívánom a kama­rával, hogy a hirdetések az állomási helyiségekben gyűjtőtáblák utján fognak közzétótetni. Minden egyes gyűjtőtábla belső világosságának magasságát 120, szélességét 80 ctmétorre határoztam. Egy-egy ilyen gyűjtőtábla40 drb. egyen­ként 20 cím. széles és 12 ctm. ma­gasságú hirdelmeny lesz felvehető, a személykocsik belsejében minden egyes hirdetményre külön fakeret állít,tátik be, melyek 12 ctm. magas és 20 ctm. széles hirdetmények beillesztésére al­kalmasak. A hirdetmények kifüggesztésére szol­gáló falteretek, a fent meghatározott naptól kezdve a gyűjtőtáblák egyes mezői magán vállalkozók közvetíté­sének teljes kizárásával — a hirdet­mény kifüggesztése végett a in. kir. ál 1 am vasú tak igazgatóságé n á 1 jelent kező hazai iparosoknak, kereskedőknek, ter­melőknek és gyárosoknak egyenlő fize­tési feltételek mellett fognak a rendel­kezésre álló hirdetési térhez képes bérbe adatni. Az állomásokon egy 12 ctm. magas és 20 ctm. széles mező évi bére 30 kr; a személykocsik belsejében egy évi bére 60 kr. Az állomási gyűjtőtáblákon ki­függesztendő egy-egy hirdetmény több mező nagyságára is kiterjedhet, ez eset­ben az első mozőórt 30 kr, minden további mezőért 20 kr évi bér fize­tendő. Az évi bér a naptári év után lesz fizetendő, tehát olyan formán, hogy minden bérlet az év bármely szakában vette is kezdetét, a naptári év végével lejár s a hirdetmény el fog távolit- tatni, ha az azért járó évi bér a kö­vetkező évre előzetesen s legkésőbb a folyó bérleti év decz. hó 15-ik meg nem fizette Lett. A bérbe vett mezőn, mezőkön vagy keretekben, ugyanazon naptári év fo­lyamában csak egy és ugyanazon hir­detmény tehető közzé ha csak az évi bérösszeg a kifüggesztendő uj és el­térő hirdetmény után újabban meg nem fizettetik. A hirdetmények megfelelő bélyeggel clove ellátandók és magyar nyelven illetve Horvát-Szlavon országok terüle­tén horvát és magyar nyelven álli- tandók ki. Megengedtem, hogy a ma­gyar szöveg mellett német, román, szerb, tót vagy franczia, angol és olasz nyelvű fordítás is használ tál hassék. A hirdetések kifüggesztését a m. kir. állam vasutak igazgatósága eszk özö 1 teti s hazai kereskedők oly hirdel menyeinek ki vagy ki nem fiiggesztése fölött, me­lyekkel külföldi czikkek hirdet tét nek a nevezett igazgaióság határoz. Oly hirdetmények pedig melyek az igazga­tóság kizárólag döntő nézete szerint, közhírré tételre nem alkalmasak. A hirdetni kívánó iparosok, kereske­dők, termelők és gyárosok a hirdetmé­nyeket személyesen avagy külön bead­vány kapcsán a m. kir. államvasutak igazgatóságának titkári hivatalában tar­toznak bemutatni s a hirdetési dijakat a titkárságtól nyert ellennyugta alap­ján a m. le. államvasutak főpénztáránál befizetni, illetve oda beküldeni köte­lesek. Több vonásaiban ezek azon feltéte­lek, melyek mellett a vasúti hirdetések eszközölhetek lesznek. — Minden to­vábbi felvilágosítást, részletesebb tájé­koztatást az érdeklődőknek a m. kir. államvasutak igazgatósága fog készség­gel megadni. Felhívom a kamarát, hogy ezen a hazai ipar, kereskedelem és termelés érdekében életbe léptetendő intézkedé­semről az érdekelteket kellően értesít­vén, azok figyelmét annak előnyeire hívja fel. eSAHNQK KÖLTÖK MÁTYÁS UDVARÁBAN. Mátyás király udvarában, Fönn a várban, Ős Budán Sok vitéz ur lakomán van ; Győzelemnek mámorában Mind csapongó, friss, vidám. Zúg a jókedv, cseng a serleg, Szót fecsérel száz ajak. Árnya sincsen a keservnek — Yén bokákat összevernek Lassú tánezban az urak. Száll az est, már éjbe fordul Hollószárnyon az idő ; De a lélek mégse zordul, Az örömtül és a bortul A vidámság egyre nő. Egy asztalhoz összeülnek Szem tüzet szór, mell zihál; Aggot ifjú nem kerül meg, Kedvre együtt lelkesülnek — S köztük ott van a király. A király kész játszi szóra, Nincs fején a korona; Es mellette perez az óra, Varázs minden mulatóra Szellemének mámora. Röpke szóuak éle csattan, A kaczaj gyors, mint a tűz; Cseng a serleg szakadatlan — S tarka színben, száz alakúim A bohó kedv gondot üz. S mikor a zaj égre törne, A király csak egyet int: Lantos ifjak állnak körbe — S ini, uj vágygyal szebb gyönyörre, A Derült arcz méla mind', Hallga') a szó, áll a serleg, A vitéz mind csöndben ül; Mig a költők lantot vernek, Kél sohajja száz kebelnek Es a borba könnjr vegyül. Múlt időbe, jövendőbe Száll a lélek a dalon : Drága emlék szebb lesz tőle S uj reménynyel egybe szőve Fényt vető a fájdalom. És a király felragadja És kihajtja serlegét — Es az asztalt im’ otthagyja: Trónjára űl, úgy hallgatja A költőknek énekét. S elmerengve szól ekképen : »Ott a szellem, itt a rög! Még a trónon is csak érzem Elmúlásom, kora végem A dal mellett, mely örök«. RUDNYÁNSZKY GYULA. HÍR EK. — Boldog ünnepeket kívánunk ösz- szes olvasóinknak és munkatársainknak. — Húsvéti számunk az uj évnegyed mutatványszáma lévén, van szerencsénk azt jóakaróink szives pártfogásába és terjesztésére ajánlani. — No fiuk, kinek mi lesz a piros tojása? Sorjában megfeleltünk valamennyien. A gazdász egy fél mázsa szüzdohánj'ról tudott az apja granáriumában, azt szándékozott elemelni. Réthy Lajkó őrökké gyengélkedő gyomra kikurálásában reménykedett. Gyurka a gázsijához állandó beszszert óhajtott ki­eszközölhetni. Jenőcske egy pár lakkczipö- ről, egy zebraszinű angol szabású saccóról s fél tuczat lóherleveles harisnyáról álmo­dozott. Csak a filozopter nem szólott semmit. Mosolygott és tekintetével megint valahol a füstős plafondon túl járt. Elfogyott egy-két-kilencz literes ötvenes, érzékeny öleléssel búcsút vettünk Károly- tól s betértünk egy éjjeli kávéházba csi­cseregni, a hol egy pár vendégnek kijelen­tettük, hogy a blattja sehogy sem tetszik nekünk. Gyurka brúdert ivott két szinész- szel s azután megfricskázta őket, egyesült erővel kidobtunk egy szemtelenül szőke eommis voyageurt s kifejeztük több Ízben sajnálatunkat a kávésnak, hogy oly gyönge edényeket tart. De végre is meghatottan elbúcsúztunk egymástól és hazavitorláztunk. Három hét múlva újra teljes számmal találkoztunk a Jóuty Vilmos vendéglőjében. Vidámak, elégedettek, meghízottak voltunk valamennyien, mint hazulról jövet rende­sen. Egyszerre csak valamelyikünknek eszébe jutott a Jenőcske kérdése. A gazdász diadalmas mosolylyal vette elő a dohánytárczáját és mi áhítattal él­veztük a szőke dohány aromatikus, pikáns illatát. Valamennyien rágyújtottunk egy cigarettre belőle. Lajosi felelet helyett egy adag uborkasalátás raalaczpeesonje s kát adag túrós csusza elköltésével tüntetett gyomra újjászületése mellett. Gyurka meg­mutatta duzzadó bugyellárisát (egy hang : »Gyurka fizetsz !«) s Jenöke megelégedet­ten rakta keresztbe rövid lábait, amelyeken ott fény lett a pazar regattaczipö a lóher­leveles harisnya felett. Majd egyszerre mind odafordultunk a filozopterhez, aki most is, mint rendesen, hallgatott és mosolygott, de még ábrándo­sabban és boldogabban, mint rendesen. — No hát, mi volt a te piros tojásod, Ödön ? — kérdeztük unisono tőle. Úgy vettük észre, hogy elpirult a fin. Zavartan morzsolta az asztalkendőt a bal kezével s lesütötte a szemét. Egyszerre mindnyájan meglepetve elhallgattunk. A bal gyűrűs ujján egy széles uj arany karikagyűrű csillogott. összenéztünk s valami kellemes megha­tottság vett rajtunk erőt. Gyurka menten hozatott egy liter hatvanast (persze hár­mat hoztak !) s mig az első poharat a leg­kedvesebb piros tojás boldog tulajdonosára ürítettük, titokban melancholikusar. gondol­tunk arra, hogy hát vájjon mi mikor ju­tunk majd ily ritka húsvéti prezenthez. Azután köb intett ünk egyet s valameny- nyien kijelentettük, hogy mi nőtelenek maradunk, csupán a mindig ellenzókeskedő gazdász mormogott valamit a foga között a savanyú (gondolom: amerikai) szőllőről. A szőke filozopter pedig újra mosolygott és elmerült tekintettel szemlélte a szőlö- és dinnyecsoportozatot a füstös plafond-on. MUNKÁCSY KÁLMÁN. DALOK, I. Nem érhet téged semmi vád sem, Hiszen nem biztatál solia, Csak én hibáztam, én reméltem, Hogy szép szemed bűvös egében Ragyog éltemnek csillaga! Nem érhet téged semmi vágy sem Nem is haragszom én reád, Csak fáj lelkem, s kétségbeejti Remény nélkül, hogy nem felejti Szemednek bűvös sugarát! II. Várlak, várlak, hasztalan, hiába, Tova szálnak hetek, hónapok, Egyre hervad szép reményein fája, Bánatomnak könnye hull S véle lassan én is hervadok ! Minden reggel él a hit szivemben, Elátha máma eljösz kedvesem? Oh de este, ha nyugodni tértem Csalódva, az Istent arra kérem, Ne ébredjek többé sohasem! IH. Istenem, istenem De régen is várlak, Azóta kétszer is Lehullott levele Bokornak, virágnak! Es kétszer mosolygott A tavasz a tájra, Nyilott is, hervadt is A mező, mióta így várlak, hiába! LITHVAY VIKTÓRIA. Tisza, Mikszáth és egy mészáros. A Nemzetben nemrégiben egy igen ér­dekes tárcza jelent meg ily czim alatt: »Egy újságíró, egy mészáros és egy mi­niszterelnök.« Irta Mikszáth Kálmán és sugalmazta Kertész mészáros mester, a ki azóta esztergomi polgár lett s a napokban minket is meglátogatott, mert mesterségébe vág a legnagyobb és legkisebb irodalmi és politikai mesteremberek meglátogatása. Kertész uram elhozta a Mikszáth tár- czáját, melyet most már Ipolysághról Esz­tergomra fordítva mi is kiadunk. Váljék Kertész uram dicsőségére, Tisza öröme, Mikszáth tolla és szolgáljon egészségére a mi szerény kis tűzhelyünkön fölmelegitett ; irodalmi káposzta. Maga az újságíró, a mészáros és a mi- - niszterelnök históriája Mikszáth zamatos i elmesélésében szorul szóra a következő: Anno Domini 1884, azt irta a »Nemzet«- ■< * ben Dr. Heltai Fereucz irótársunk, hogy i a mészáros mesterséghez kevésbé kívánta- - tik szakértelem, mint némely más mes- - térséghez. Elolvasván ezt Kertész uram, ipolysághi mészáros, elkeseredék vala a. 4 mesterség ilyetén dehonesztálásán. Mit, , hogy szakértelem nem kívántatik! (Már i csak maradjunk a »tetik,« »tátik« mellett, ,, mert az újságírás mesterségéhez sem ki- - vántatik különösebb szakértelem.) Fránya s újságírója, mit beszél! Hát nem remeklés

Next

/
Oldalképek
Tartalom