Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-27 / 25.szám

későbben az átvétel tol számítandó há­rom hónap leteltével — a raktár-ke­zelő által megjelölendő helyre (t. i. a nevetett raktárak egyikébe, avagy a szénkóiTCg-gyárba), teljesen jó állapotban — teheráni szállitmánykép feladva — bérmentve tartoznak visszaküldeni. Mindazoknak, kik szénkéuegot vagy fecskendőket vásárolnak, egyidejűleg megküidetik a gyérítés ismertetésére vonalközé, ezeu minisztérium által ki. adott, utasítás. Ez alkalommal felhivatik az érdekel­tek figyelme arra is, hogy ha valamely borvidéken, az illető vidék igényeinek könnyebb kielégithetése czéljából, szén­kéneg- és eszköz-raktárt óhajtanak fel­ál lilani és az illető hatóság vagy az érdekelt gazdasági egyesület, vagy véde­kezési szövetkezet — anyagi felelőssé­get vállalva a raktárnak bizományba adandó eszközök ós anyag értékeért e rakárt az előírandó elszámolási módoza­tok mellett kezelni vállalkozik : e mi­nisterium ilyen raktárakat a már léte­sített egri és beregszászi szénkéneg- és eszköz-bizományi raktárak mintájára az ország jelentékenyebb borvidékein fel­állíttatni hajlandó. Színházi szemle. Bokodyék szintársulatata a Fürdő ven­déglő nagytermében szombaton este kezdte meg a saisont Szigeti 1, Bang és Mód czimű színmüvével. Bokody nemcsak mint rendező, hanem mint alakító színész is lelke a társulatnak. Szigeti bácsin kivül aligüa mutat be valaki különb Bannai Geröt a régi jó iskolából maradt Bokody­nál, aki ambiczióval és lelkiösmeretesen játszik. Bokody rendkívül jellemzetes alakja mellett csak Bánfalvi grófja domborodott ki, a többi meglehetősen színtelen volt. Aranyossi Bannaiban iparkodott, Horkay Sándorban szeretett volna kiemelkedni, ami azonben még nem sikerült. Sokkal több dicséret illeti Bersenyi Margitot Irmában, aki fátyolos hangja mellett is igen kedves nah a, Bokody né Clarissában nem érezte magát otthonosnak, de annál inkább kitűnt Szabóné Bannainéban finom és disztingvált felfogásával. Markó Emilia elég ügyes kis szobacziczát mutatott be. 2. Asszonyok bűne. Vasárnap este a szombati ritkás közön­séggel egy úgynevezett életképet adtak elő, mely csupa életképtelenség volt a maga nemében. Berzsenyi Margit ártatlan gyöt­relmei sokkal mélyebben meghatották az ér/.ékeny karzatot, mint Jászay Erzsike kupiéi. A filigrán énekesnő igen finom mimikával kiséri csicsergéseit, melyekért meg is tapsolták. Horkay sokkal különb svihákot mutatott be, mint a milyen az ízetlen darabot mozgatja. 8. A füsvény. Moliére klasszikus vígjátékát hétfőn este meglehetős szép és lelkes közönség élvezte. Az előadás vén oroszlána ismét Bokody volt, a ki realisztikusan ugyan, de Harpa­gon jelleméhez találó színezéssel dolgozott s nyilt jelenésközben is megérdemelt tap­sokban részesült. Clean lot Horkay adta népszínműbe' vágó felfogással. Eliseben Berzsenyi Irma s Marianneban Markó Emilia nem sodortak ki a moliérei illú­ziókból. 4. 4 rongyszedS. •Vagy a demokraczia harcza az ariszto­kracziaval.« Parisban állítólag nyolezszáz­szor került volna színre, de azt már nem árulja el a színlap, hogy hol. Rémségesebb szörnydrámát már fogadásból sem lehetne írni. És Bokody még a vén rongyszedőben is gyöngyöket talált a türelmes publikum számára. A négy felvonásos rémdrámában huszonegy esztendeig harczolnak a demo­kraták az arisztokratákkal, de ezt a küz­delmet már nehéz volt végig várni. Bokody a jóizlés bajnoka, legalább ezt hirdeti az­zal is, hogy az operettek léhaságai ellen merészen sikra száll s igy elvárjuk tőle, hogy még a karzatnak se adasson elő többé valami másczimű rongyszedőt. Irodalmi levél. (Budapesti Hírlap.) (Szerkesztők és tulajdonosok: CsukáBsi József és Kákosi Jenő.) A »Budapesi Hirlap« újévvel pályafutása tizedik évébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsur­nalisztika történetében és a »B. H.« talán elfogultság nélkül mondhatja magáról' hogy övé az elsőség e korszak megindítá­sában, mely a magyar sajtót a legmoder­nebb és legkitűnőbb európai sajtó magas­latára emelte. A »B. H.«-ot ebbeli törek­vésében hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, szakadatlanul nagy arányokban növekedve, támogatta Magyarország intel­ligencziája: a világ legfogékonyabb, leg­méltányosabb és ragaszkodásban leghűbb közömége. A decennium küszökén elmond­hatjuk, hogy a »B. H.« a művelt magyar j újságolvasó közönség mandatariusa. E meg­bízatás óriási erkölcsi súlyával • veszünk I részt a vélemények harczában és a közdol­!gok intézésében. Hogy milyen sikerrel, j arról az elmúlt és a jelen viszonyok leg­ékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita alatt, az alkotmány- és nemzetellenes kí­sérletekkel vivott elszánt küzdelmünkben, valamint a ferde pártviszonyokból eredt fonák helyzetek kritikájában, melyek okai és forrása a jelenlegi válság a »B. H.« minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirácziók diadalmas hőseként szállott sikra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintébben, legbátrabban és legelszán­tabban nyilatkozott meg a közérzület szava. És a mikor a közönség napról-napra lavina- j ként növekedő tömegével segítségünkre és támogatásunkra jött: a »B. H.« döntő ! erővel működött közre a vitás kérdések ' megostromlásában, a politikai fordulat és az uj események előkészítésében. A pártok­tól független, csakis a közérdek által ve­zérelt és saját becsületes meggyőződésünk­től diktált működésünk akkor érte el leg­szebb jutalmát, a mikor minden igaz ma­gyar ember a »B. H.«-ban kereste és ta­lálta a nemzeti ügyek legfáradhatatlanabb, legszívósabb és legvehemensebb védelmét. Legbuzgóbb határozásunk, hogy a]»B. H.« a jövőben is az maradjon, a mi volt, a minek indult, a mely irányban hatalommá növekedett, a miben az elsőséget nem en­gedheti át soha senkinek: a legmagyarabb újság, tartalomban lélekben, szóban egy­formán. A legmagyarabb újság és mint j ilyen a nemzeti érzület leghűbb tolmácsa, ébresztője, izgatója és ha kell lángba bo­ritója. A legtisztább tudatossággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfentartó és államalkotó erővel érvényesiti magát mindenütt, hogy ugyanakkor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk magyaroknak a sovinizmus lelke­sedésével, söt türelmetlenségével szolgálni a nemzeti irányt mindenben és mindenkor. Ez a mi programmunk. E programmunkkal nekünk adott igazat a magyar közönség, mely semmitől sem irtózik inkább, mint a színtelen és lelket­len kozmopolitaságtol, a hamisságokra és az elmék megtévesztésére alkalmas czifra jelszavaktól ; nekünk adott igazat, midőu lapunkat szinte hihetetlen mértékben fel­karolta és egyre jobban terjeszti. E programmal folytatjuk a jövőben is mindennapi munkánkat a közügyek szol­gálatában. Folytatjuk erősen fegyverkezve a nagy tusákra, a melyek a közeljövőben a nyilvános élet minden munkására ^vár­nak. A nemzeti munkából részt kérünk és részt fogunk benne venni legjobb tehet­ségünk szerint, pártolva és támogatva min­dent, a mi szükséges életképes derék és jó: ostromolva, üldözve mindent, a mi czéltalan, félszeg és becstelen. Ebbeli szán­dékunkban nem fog bennünket korlátozni semmiféle személyi tekintet, párt- és ha­talmi érdek és nincs az a politikai fordu­lat, melynek kedvéért és érdekében pár­tatlanságunkat és elfogulatlanságunkat csak egy pillanatra feladnék. A szigorú objektivitás útját fogjuk kö­vetni a zsurnalisztika minden egyéb ágá­ban. Az irodalom és művészet kérdéseiben mint eddig, ugy ezentúl is szigorúan mel­lőzni fogjuk a pajtáskodá'st és klikk-szel­lemet. A mi megfelel a szép és nemes ízlésnek, az mindig elfogulatlan méltatásra fog találni lapunkban. El is értük vele azt, hogy a »B. H.« a legkifogástalanabb ma­gyarsággal irt újság és mindenekfölött vezérczikkei és tárcsái irodalmi érték dol­gában verseny nélkül állanak. Tudósítások és hírek dolgában a leggaz­dagabb és legmegbízhatóbb forrásokkal rendelkezünk. E nemű közleményeink meg­válogatásánál mindig szemelőtt tartjuk, hogy a legműveltebb és legkényesebb íz­lésű közönséget szolgáljuk. A valóságot, igazságot és ildomosságot sohasem áldozzuk fel a szenzácziónak. Az erkölcsi tisztaság, a jó és nemes érzés tiszteletben tartásával a »B. H.« hű, szolgálatkész és lelkiisme­retes házibarátja óhajt lenni minden magyar uri háznak. Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vi­dékről legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A »Budapesti Hirlap« kiadóhivatalának, IV. ker„ kalap-utcza 16 sz. Az egész fürdő­évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha a nyáron át többször változtatnak tartóz­kodási helyet. A »B. H.« jelenleg rendkívül érdekes két kötetes angol regényt közöl: »Doktor Kupido« irta Brougthon Rhoda. E regény­nek április hó l-ig a lapban megjelent részét (26 folytatás) az uj előfizetők külön lenyomatban ingyen megkapják. HÍREK. — Az uj negyed küszöbén tiszte­lettel kéri a kiadóhivatal az előfizetések szíves megújítását s a hátralékok be­küldését. - Udvari hír. Pongrácz gróf, vág­ujhelyi prépost legközelebb az udvar vendébe volt. — Adakozás. A herczegprimás a nagy-onyedi templom harangjainak ujjáönlésére s az alsó-dombai orgona helyreállítására ötven frtotadományozott. — Gyümölcsoltó B. A. ünnepén Csáky Károly gróf apátkanonok végezte díszes segédlettel az ünuopi istentisz­teletet a főszékosegyházban, hol a her­czegprimás is jelen volt. Mise végez­tével Krotky kanonok, főszékesegyházi plébános készült szent beszédre, midőn a herczegprimás megfeledkezve gyön­gélkedéséről elhatározta, hogy prédi­kálni fog. Közel egy óráig tartó szent beszédet mondott szűz Mária kultuszá­ról azzal a szivhezszóló közvetlenséggel és népiességgel, moly szent beszédeit jellemzi. Végül korunk bűneit, a napi­renden levő sikkasztásokat, öngyilkos­ságokat, becstelensógeket ostorozta s elleuökben védőpaizsul szűz Mária ben­sőbb kultuszát jelölte meg. A herczeg­primás mindvégig érezes hangon szó­nokolt, csak beszédje végén látszott meg rajta, hogy még nincs egészen régi egészségén. — Küldöttség a prímásnál. Helcz Antal dr. polgármester vezetése alatt Feichtinger Sándor dr. főorvos, Magos Sándor, Földváry István dr. főügyész és Frey Ferencz városi képviselő ked­den délelőtt a herczegprimás szino elé járultak s kikérték jóindulatát a város­részek egyesítése ügyében. A herczegpri­más ez alkalommal is biztosította a várost, hogy szívesen üdvözli az egye­sítő mozgalmat és sokáig fogadta a kül­döttséget. — Pasteur intézetéből már haza­érkezett a bold, városi pénztáros, Nie­dermann Endre kis leánykája, kit hetek előtt veszett kutya mart meg városunk­ban. A világhirű párisi intézet bizto­sította a családot, hogy az alkalmazott beojtások után a kis leányka meg van mentve a veszettség szörnyű betegsé­gétől. Szolgáljon ez az eseta rendőr­ségnek intő például, mert a város már megint telve van konstantinápolyi tál­kákkal. — A kereskedöifjak mérsékelt áru színházi jegyeket kaphatnak Gaal Sándornál. — Katonazene. JNemsokara meg­nyílik a restaurált kioszk. Addig is a katonazenekar a karmester buzgó ve­zetése alatt vasárnaponkint a déli órák­ban a Széchenyi-téren játszik. — Tavasz. Időjárásunk egészen ta­vaszias, nemcsak a naptár, hanem v napsugarak szerint is. Erdőinkben meg­kezdődött az ibolyaszüret, melyet nem­sokára vidám majálisok fognak követni. — A kereskedotarsulat a hosszú idő óta betegeskedő Takács Géza vá­MerCZ Imre kir. főmérnököt ér­zékeny csapás érte uj szülött kis fia ha­lála által, a kit a család szepesi sírbolt­jában temettek el. — Húsvéti számunkba kérünk t. munkatársainktól mielőbb alkalmi köz­leményeket. Nini; már serked a bajusza! Az édes anyai csókok . . . ebéden a kedves ételek, ki ne emlékeznék vissza ilyesmikre. Gondtalan napok, nyugodt éjszakák, álmok, illúziók. Kezdődik a jövő légvárainak építése. Mi lesz belőlem ? Az algymnasiumban el va­gyok határozva: karthausi vagy karmelita. Később megváltozik a gondolkozás. Talán költő, mint Hugo, vagy Byron ? vagy talán második Rubens, Dürer? vagy a hatodik­világrész felfedezője, Stanley leverője?... Akármi, csak nagy ember, hires ember, gazdag ember. S később lassan-lassan egy második alak is kezd szerepelni az álmokban. Az örök Éva ! Az is legalább Julia, Heloise, Tagy Beatrice. Leány, akármilyen leány, de soha sem közönséges, mint amilyenek körülöttem vannak . . . Rózsás tónusú kép a következő. A régi mese megtestesülése, amely mindig uj marad. Te vagy a főalakja, szép Sárika! Ma is meg van a fényes kis fekete gomb, amely a tánezpróbán pattant le ennivaló laktopánkádróh Egy egész évig volt az amulettem. Eszembe jut a sok czipotalp, amelyet az ablakaid alatt elkoptattam. A szivtépö ábrándok a zongorán, egy ujjal kiverve! . . , Szép derűs éjeken mélabús kaczérkodások a teli holddal . . . Edes emlékek ma is . . . Hiába: »on revient toujours a ses premises amours«. És mégis elmultak. Ilonka következett utánok. A fitos orrú, kondor hajú kis vis-a-vis. Köl­csönös csókok az ablakon keresztül voltak akkor napirenden, mély elpirulások mind­két részről, az ajtóból bedobott levélkék és ló/.sabimbók is finale gyanánt a mogorva, ránezosképü nagymama, aki virgácscsal fe­nyeget. Nr. 3. Helénke volt. A. szép szőke szász leány a legkisebb szemekkel és a a legszebb szemöldökkel. Lágy volt; oda­adó, romantikus, mint minden német le­ány, mintha csak a Marlitt könyvéből lé­pett volna ki egyenesen. Csupa szerelem és érzelem. Talán azért untam meg oly hamarosan. És végre a kis Lolo, az én liliputi herczegnőm, akinek susogó ruhája a Catulle Mendes houdoirjainak illatát hordozta örökösen magán. Nagyon veres haj és nagyon zöld szem, a legszebb fog­sor és legparányibb láb; ezek jellemezték. No meg a legtelhetetlenebb zseb a világ összes kóristánéi között . . . ő már az egyetemi évek idejében sze­repelt. Vele a Stereoskop, legváltozatosabb képei következnek. Egy hosszú láncz, a melynek szemei: a váczi utczai séták vas­tag bottal és jól kivágott kabátban, pász­torórák a kávéházi Hébék trónja zsámo­lyánál, egy csinos vágás a jobb karon, (természetesen első vérig ment a párviadal) a »Blaue Kafcz« szellemes és decens cou­pletjeinek melódiái, pazar mennyiségű kat­zenjammerek és nem kevesebb számú zá­logczédulák, három tuczat lakezipő és kétszáz darab nyakkendő és ki tudná elő­sorolni, mi minden Eszembe jut a rendes havi programmom! Hónap elején: bokk­szivar, 2-es számú fiakker, souper á »Va­dászkürt«-ben. 15-én: ötös kuba, lóvas­utazás, és kis pörkölt a Józsefvárosi »Jó Vilmos«-nál. Hónap végén »orvosi rende­letre* dohányzási tilalom, erős gyalogséták és theaestélyek odahaza fűtetlen szobában. Ezek is elmultak. A Stereoskop megáll. Kop, kop . . . mondják az esőcseppek. Küzdenek az esernyők és tipeg a 84-es számú hordár. Oh, unalmas órák, unalmas gondolatok! Mindennek vége. A szerelmet már nem vágyom, a bortól undorodom, Stanley di­csőségét nem irigylem, előttem három doctorátus, a zsebemben 2 forint 10 kr, pedig még tiz nap elsejéig ... És hozzá ez a mai vasárnap délután. Ki ne esnék kétségbe . . .Vájjon ér­demes-e egyáltalán élni? Vájjon elég-e 2 frt 10 kr egy közönséges revolverre? Valaki a vállamra üt. — Hát te, brúder, mit buslakodol? Hátratekintek. Az én Laczi pajtásom. Egy jó ebéd viszfényével mosolygá arczán. — Semmi, dünyögöm. — Nos csinálsz egy parthie karambolt? Figyelni kezdek. Odavetve kérdezem. — Mennyi fórt adsz? — Huszonötöt. — No hát jerünk. Ugy történt. A parthiet elvesztettem, de az életemet megmentettem. De a Laczi ma sem tudja, hogy ő volt az én életmentőm. MUNKÁCSY KÁLMÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom