Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-27 / 25.szám

BSZTÜKMM XII. ÉVFOLYAM. 25. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1890. MÁRCZIUS 27. ESZTERGOM és VIDÉKE j, __ j Városi s megyei érdekeink közlönye. „ Mf-r;.nT; f) R[iiK I lETENK INT KF/FSZRR : I S Z E R ITESTTOITE G : HIRDETÉSEK. VASÁRNAP É S CSÜ TÖRTÖKÖN. BOTTYÁN-TJTCZA VIOLA-HÁZ «322. SZÁM ALATT, HIVATALON iiinin<:msioi< :MJ MAdAN-iiiifDicn^sioK l'lI.<"> 1«'I'/|«Vr Iii-}I Á [l : »•"»" » l:ij» «7.Hll«mi r«H-/.«it. (Ilötfi |(ÍW.I<»IIMIIV«I( küliUiiilflu I g'/.ólól 100 H/ÓÍJJ - frt 75 kr.;ji •«i«^í».|l».|»o*lrtM szerint legjii­I Á «... « F .. F I,,. — 100- 200 \f I frt TiO kr.il i tMi»yb«KÍ»J»aii kö/.iiil.«hiek. 3St tr ;8 fríl Sir L KIADÓHIVATAL: AJIHUJ i rríí^krli .— I n« KT ««iévi« 1 frt HO kr. SZÉCHRH 1 YI-TfcR .'il.il. SZÁM, Kél.v«mlij 80 kr. íj) NYII.TTKU SOK,. #) kr. r i _ Eyy »taut a ra 7 kr. I*»** » 1.4» hiv. r i.tI«>K S » UKUÍIIM lm-IIHI.ÖHUÍ, 11 uytiMárjbe H/,áni l<ö/.- —^ j| leinénviik, islölizuteVi jién/.<'k és r»f*l;im)tl>t8<>k iiilé/uiidők. Kiegyenlítődések. Esztergom, márcz, 26. A politikai nézeteltérések rendesen társadalmi diszharmóniát okoznak, me­lyet néha évek hosszú során is ne néz végképen eloszlatni. Sokszor elmélked­tünk már azon, hogy Esztergomnak el­lenzéki politikai buzgóságunkkal az al­kotások korszakában igen keveset hasz­nálhatunk ; nekünk nem országos, ha­nem lokális politikát kell űznünk, mert bármennyire is törődjünk országos po­litikával, az ország nem ér rá oda­adásunkat rokonszenvével viszonozni. Esztergomban a követválasztások ide­jén rendesen három párt szokott kép­ződni. A győzelmesek mérsékelt ellen­zékiek voltak, a magasabb helyi érde­kekért resignáló tekintélyes kormány­pártból sokan hozzájárultak szavazataik­kal Horánszky Nándor szép diadalához; a harmadik párt, a függetlenségiek zászlója alatt még inkább a lelkesedés mint az érvényesülés utjáu haladt. A pártok küzdelméből még mindig ma­radt valami keserűség, melyet harmo­nikus közéletünk érdekében alkalom­szerű volna mielőbb eloszlatni. Horánszky Nándor kezdie el Andrássy Gyula temetése után Tisza Kálmán tá­madását, mely rövid idő múlva Tisza Kálmán visszalépését eredményezte. A mérsékelt ellenzék tehát meg le­het elégedve elért eredményeivel: a megunt miniszterelnök eltávozott s most olyan alakulás történt, mely a kormány­pártot közelebb hozta a mérsékelt el­lenzékhez. Horánszky Nándor nemsokára vá­lasztói körébe jön s beszámol működé­séről. Ez alkalommal párthívei társas­vacsorával fogják ünnepelni. A kormány­párt Szapáry kabinetjét üdvözlendő, szintén mozgalomra készül, hogy a kormány rokonszenvét kikérje azon nagy kérdések megoldására, melyek most a várost foglalkoztatják. Nem volna-e lélekemelő, ha a mér­sékelt ellenzék ugy a kormánypártot, mint a függetlenségi pártot is meg­hívná ünnepies találkozásra, a hol kép­viselőnket pártkülömbség nélkül mind­annyian felkérnők nagy munkánk tá­mogatására s az uj kormánynál való hathatós pártfogás kieszközlésére. Ezt kivanná Esztergom felvirágoz­tatása. Igy egyenlítődnének ki a poli­tikai disszonancziák s igy űznénk való­ban hazafias és eredményes, helyi ér­dekű politikát, melynek édes gyümölcse egészen a mienk és utódainké lenne. Mentsük meg szőlőinket! A földművelésügyi miniszter szőleink érdekében valamennyi gazdászati, borá­szati és szőlőszeti egyesülethez a kö­vetkező körrendeletet intézte : Kívánságom lévén a phylloxórássző­lőknek a gyéritő eljárás utján való fentartását lehetőleg terjeszteni, e czél­ból első szükségletnek találtam azt, hogy az eljárás helyes módon való gyakorlati kivitelére minél több szőlő­munkás megtanittassék és abba kellőleg bogyakoroltassók. E czélból illetékes szakközegeim vezetése alatt gyakorlati szaktanfolya­mokat kívánok tartani és pedig akként, hogy mindannyiszor midőn a gyéritő eljárás valamely szakközegem vezetése alatt bárhol foganatosittatik, ezen al­kalmat az illető szakközeg ilyen gyakor­lati tanfolyam tartására is használja fel az által, hogy az érdekelt környező vidéken jóeleve igyekezzék lehető alkal­mas és kiterjedt módon közhírré tenni azt, hogy mikor ós hol fog a vezetése alatt foganasitandó gyéritő eljárás ke­resztül vitetni és hogy ez alkalommal, az érdekelt szőlőbirtokosok avagy munká­sok, a kik az eljárás gyakorlati kivi­talét megtanulni óhajtják a helyszinén megjelenhetnek, hol is az eljárást ve­zető állami közeg kötelességének isme­rendi ez alkalommal őket ugy az el­járás mikénti kivitelére, valamint a szénkéuegző készülékkel való bánás­módra és a kisebb hibák kijavitására gyakorlati utón megtanitani. Ezen intézkedés nagyobb sikeressége kedveért egyszersmind arra is utasítot­tam illető közegeimet, hogy minden egyes esetben, midőn vezetésük alatt bárhol gyéritő eljárás foganatosittatik és igy azzal együtt ilyen gyakorlati tanfolyam is tartatik, erről ugyanakkor az illető érdekelt vidéki gazdasági egye­sületet is mindenkor jóeleve értesítsék. Fölkérem enuélfogva az egyesületet, hogy ily esetekben közegeimet ez irányú eljárásaikban támogatni és az érdekelt birtokosokat saját részéről is oda buz­ditaui szíveskedjék, hogy az illetők — jól felfogott saját érdekeikre való te­kintetből — vinczel léreiket és szőlő­munkásaikat az eljárásban való gya­korlati kiképzés czéljából ilyen tan­folyamokra elküldeni igyekezzenek. A szénkéueg és szénkéuegző fecs­kendők mily módon való beszerzésére az esztergomi szőlősgazdák a földuii­velésügyi miniszter következő hirdet­ményével nyerhetnek részletes fel­világosítást : Ezennel -értesíttetnek az érdekeltek, hogy a phylloxeras szőlők fen tartása czéljából alkalmazni kívánt gyéritő el­járáshoz szükséges szénkéneget — íné­termázsánkint 15 forintnyi áron — a tarczali, budapesti és ménesi m. kir. vinczellériskoláknál lévő állami rak­tárakból, továbbá az Eger városában — a városi tanács felügyelete alatt — Ferk Miklós ottani szőlőszeti taufolyam­vezető kezelésére bízott és Beregszász városábau, a megyei gazdasági egyesü­let felügyelete alatt az egyleti titkár kezelésére bízott bizományi raktárakból szerezhető be. Ugyanezen raktárban rendé 1 hetik meg az érdekeltek az eljárás alkal­mazására szükséges fecskendő-készülé­keket és pedig a hazaiMuschiuek-féle »Hungaria«- vagy pedig a francziaországi Verm ore 1 -fó 1 e »Exce I si or «-készü I é keke t, az eddigi 40 frtnyiár helyett darabon­kint 30 forintnyi áron. Ugy az eszközre, valamint a szén­kénegre vonatkozó megrendelések be­érkezésük sorrendjében foganatosíttatnak s a rendelt czikkek a vételár előleges lefizetése vagy utánvétele mellett kül­detnek meg a rendelőknek. A szénkéneget tartalmazó tartányo­kat a megrendelők mielőbb, de leg­AiJsitsrpisliÉslárdia. Egy unalmas délután, Előttem a homályos tükör ablak ... Az esö beverte, a hideg pára befutotta. Köd odakünn és köd ideben. Az valóságos vas­tag, szürke turgenjevi köd, ezt a füst és a gőz sűrítette össze. A lomha esőcseppek a járda köveihez ütődnek. Kop, kop . . . megint csak kop, kop . . . folyton csak kop, kop . . . Rémesen monoton zene, amelytől a sárgabőrű jávai szépek, meg a néger úrfiak örömükben okvetlenül meg­bolondulnának, annyira hasonlít az ő nem­zeti hymnusukhoz, hanem én — elbutult európai! — a fogaimat csikorgatom tőle... Egyik esernyő a másik után surran el az üveg előtt. Selymes, —Ivanits-féle »Patent« — kopott satin és piros kofaernyő. Folyton egymásba ütköznek. A selymes pardont kér, a satin morog, a kofa káromkodik. Az esernyő alatt felhajtott nadrágok, fel­húzott szoknyák és sáros czipők. Mióta Carriére esős képeit magismertem, brr! . . . irtózom minden sáros czipotől ... A 84-es számú hordár összeguborodva tipeg a lá­baival s be-bekacsingat a kávéházba hoz­zánk. Facsaró viz a kék blouseja. Nos, az ő arcza talán még az enyémnél is sava­nyúbb ! Pedig hát nekem több az okom a bo­szankodásra. Vasárnap délután van, zubogó eső, lakásomat súrolják, barátaim mind ebédre vannak beinvitálva, mig én magam­ban monologizálok itt és igy természetesen szörnyen jól mulatok. Valamennyi heti lap rejtvényét megfejtettem már, irtam a Szalonnak három oldalas levelet, megcsi­náltam valamennyi gyufakunsztot, amelyet ismerek, fabrikáltam egy félkötetes regényt, elolvastam a »Bugaczi Hirado« vezérczik­két. a »Delmagyarorszagi Közlőny« külön dróton érkezett párisi táviratait, Lantfy Ottokár lyrikus ömlengését »Hozza«, — megittam három piccolo feketét, — s az óra mindössze hármat mutat. Kegyes ég, mit csinálok én estig! . . . Mit? . . . Hozatok egy negyedik picco­lót, de kettős adag czukorral. A Miczi kaszirnő kegyel, megadja ezt a protekcziót. De ez a legédesebb piccoló keserít el a legjobban. Kop, kop . . . mondják a víz­cseppek. Tipeg a hordár, küzködnek az esernyős vitézek . . . Oh, hát érdemes élni ezen a világon? . . . mormogom ma­gamban. S elgondolkozom nagyon komoran és komolyan. Az előbbi felkiáltás arra vezet, hogy az én eddigi életemről kezdett gondolkozni. S nehogy egyhamar a végére érjek, egészen elölről kezdem. . . . Ott a kis pusztai házban, amely a hatalmas jegenyefasorhoz támaszkodik. Vad­szőlős fehér falak, az eresz alatt fecskék, a sindelyes fedélen galambok, az egész egy rózsakert közepén, igazán olyan, mint akár a regénybeli Edithek és Alfrédek pl. egy rögtöni vihar alkalmával véletlenül találkozni és egymás iránt örök sze­relemre gyulladni szoktak. Persze én is ott tipegek valahol bugyogós nadrágban az udvaron, vagy a tornáczon. A kezemben gummipuska s a jérczikékre vadászok . . . Holla! a búbos kendermagost leteríteni! A szegényke felbukfenczezik. »Hallani« az ajkamon , de egyszerre odafagy. A fülemen valami kellemetlen rángatást érzek. Iszonyú sejtelmek ! Megismerem a mama kezét. . . . Vagy a homokdombon, az udvaron építek. Nyakig porosan és lucskosan, mint valami kŐmives-inas. fabrikálom össze a bevehetetlen várakat, merész ivezetü hida­kat és mélységes börtönöket, egyforma ügyességgel és szakismerettel. Estig az egész telep megkészül. Megcsendül az est­harang, jön a gulya haza. A fekete foltos bikától nagy a respectusom. Beillanok a szobába. Mire a veszedelem elvonul és én kijövök, óh jaj, valami földindulás tönkre­tette az egész délutáni munkámat! . . . Patakzó könyek következnek erre és inqui­satió, amely kideríti, hogy a Riska tehén patái okozták a szegedi veszedelmet. A ma­mának menten kijelentem, hogy én a Riska tejéből többet nem iszom és valahányszor meglátom a csúf állatot, kioltom a nyel­vemet reája. A boszu édes és teljes. . . .Verőfényes júliusi vasárnap. A Mari szobaleány reám adja az újdonatúj matróz­ruhát. Megmutatom a szakácsnénak, a Peti kocsisnak és a bognárék Józsikának. Hadd irigykedjenek! . . . Még a fekete Boriskának is bemutatom magamat, bár nem sok ha­tással . . Délután kettős öröm ér. Átjön­nek az f—i pusztáról Nina néniék a kis Margitkával. Margitka az én kis feleségein már két év óta, hogyne örülnék neki, annyival is inkább, mert nagy uzsonna jár vele Biztos a vajas kenyér meg a tej szinhabos kávé . . . összefogódzunk, sé­tálunk a kertben, megindul közöttünk a »causerie«. Mert hát ez a XIX. században, nem a szalonban; de már a bébék között kezdődik. A Pétert lesimfeljük, mert min­dég piszkos a ruhája, az Ágneskát dicsér­jük, mert pompásan tud csokoládéból és mazsolából levest, borjuszeletet és egyéb jót főzni, összeveszünk, duzzogunk és újra összecsókelódzunk. Próbáljuk a házas éle­tet — en miniature . . . A stereoscop kereke megfordul . . . Uj képet látok. A bugyogós nadrág sutba ke­rült. A kis legényből nagy diák lett. Va­lóságos gymnazista. A fekete reverendás és nagy kalapos jámbor páterek veszik át a papa és a mama szerepét. A szintén szük czellák, zsúfolt tantermek, setét folyosók, a folyosókon ájtatos szobrok, valamennyi zsebembe olvasó és az ajkamon: »Ave Ma­ria.« »Arno, amas, amat« zug a fülembe, né­met rendhagyó igék az alfa-béta ördöngös litániája, a gyökkivonás, a halotti codex és egyéb szörnyűségek. Látom páromat, a Gyulát (most huszárhadnagy) és az ő hosszú körmeit. Baraczkot adok neki, ő meg vissza. Nem hagyjuk annyiba. Gladiátori viaskodás következik. Csak a páter választ szét a porondról. Elmarad a negyedik tál étel az ebédnél és a sarokba kell állanunk egy óra hosszat. Ah, setét folyosóknál se­tétebb emlékek ezek ! . . . Egy tragédia motívumai. De a séta, meg a méta a »Vajas« part­ján a nagy ebéd karácsonykor és kövér csütörtökön, a jó havi osztályzat, egy ha­talmas sonka hazulról, öt forint a nagj r­mamától újévkor, íme a fénypontok a se­tétben! ... És a boldog vakációk! . . . A fogadtatás otthon. »Be megnőttél, gye­rek! Nagyobb már a Baloghék BerczijénéH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom