Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-06 / 11.szám

KSZTtiRGQM XII. ÉVFOLYAM. 11. S/ÁM. CSÜTÖRTÖK, 1890 FEBRUAR 6: ESZTERGOMj s WHÍ „ i Városi s megyei érdekeink közlönye. _j „ MF'.n.Il'lLI^NlK HETEN KINT KÉTSZRR : S Z E R K E^ZT Ó SE 6 : | HIRDETÉSE K~ VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN, BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ 322. SZÁM ALATT, Ü HIVATALON IIIIÍOKTK.SIOK :J ; MAMÁN -IIIIÍDKTIÍINIÍK I M|i<")|i T/IÜTIilSI Á I» • l, " v:l " l*f rmlúl illető lui/,liuii..iiv»l.- kiihloiMlöi;. 1 s'/.ólól 100 H/óig — frt 7ő kr.; \ i"tífíiíll;ijMjiliU szerint legju­M*» «u* '. . 6 frt - kr. l/lhTiHl I7\7AT AI • • 100-200 ig . 1 frt 50 kr.j j ImyomMm* közöltetnek. félévre ... . -8 írt - kr. KIADÓHIVATAL : s 200-SlOO-ig . *Jfi»Rkr.í,{ .— negyedévre I frt 50 kr! SZÉCHEN Yl-TfcR mU SZÁM, Hél.r«g.llj 80 kr. íj N VI LT'I'IOR nwr* 20 kr. ^\ Eyy_8iapi áfa 7_kr- IIOVÍÍ a lap IIÍVÍIIÍIIOK s a magán kii(ioUatíi, a ii.viillérlie BKÁHI kii/.- . ! | _ _ i J| leméuyok, olííli/.etési pénzek é*i rtujlainaláfiok iulézeiitlölc. Az ördög bibliája. Esztergom, febr. 5. Nem régiben egy egész komoly könyv jeleut meg a kártyázásról s a külön­féle kártyajátékokról. Annak idején m is említést tettünk róla s azóta láttunli belőle néhány tökéletesen elrongyoló­dott utazó példányt, mely már hóna­pok óta járja a világot s hirdeti as ördöngös tudományt. Ez a nagy keletű könyv is bizonyítja hogy a kártya valami nagyon komoly théma városunkban s a környéken < hogy arról nem lehet örvendetes hu mórral czikkezni. Irtóhadjáratot indítani a kártyázás ellen: szélmalom-viadal. Nem merüln a kérdés elemzésébe: közöny és járatlan­ság. Hozzászólni s a túlzások elhárítá­sán gondolkodni: kötelesség. Annyi bizonyos, hogy a rendőrség­nek hőstetteket kellene elkövetnie, mi­dőn a törvény nevében a tilalmas já tékokat üldözi, mert az asztalok körű olyan jó nevü és átalánosau becsüli urakkal is találkoznék, a kikre nézve a legenyhébb kiadású rendőri beavat­kozás is fölöttébb kellemetlen, sőt meg­bélyegző lehetne. A kártyázást nálunk igen népszert embereink népszerűsítik. Mivel pedig a világ fele mást se csinál, csak má­solja és követi az előkelőbbeket, igen természetes, hogy a nyilvános példák nyilvános iskolákra találnak s a kár­tyázás rendes szeuvedélylyé válik. Minden élvezetnek, koczkázatnak köl­tekezésnek mesf van a határa. A köny­nyelmüen eltékozolt pénzhez azoknak is van közük, a kik se nem nyernek, se nem vesztenek, hanem a háttérből né­zik társadalmi életünk számos alakjá­nak lassú elzüllését s a családi boldog­ság diszharmóniájának valódi okait. A kártyázás veszedelmei ellen ugy a társadalomnak, mint a törvény őrei­nek kezet kell 'fognia. Ne tűrje a rendőr­ség a nyilvános és rejtelmes kávéházi tiltott kártyajátékot; ne nyissa meg bajiékát semmiféle egyesület a szórako­zás határain tul eső kártyajátékoknak s gondoljanak ki a társaságok a nélkü­lözhető kártyajátékok megszüntetésére egyéb nemesebb passziókat s akkor a rettentően elburjánzott kártyázás el fogja veszteni népszerűségét. Mindenekelőtt azonban járjanak elő a jó példában azok, a kiket a társada­lom nagy része szívesen követ és másol nemcsak erényeikben, de hibáikban is. Ujabb remények. Esztergom, febr. 5. A téli elszigeteltség, forgalmunk tö­kéletes pangása nem egyszer szomorú lemondásban végezteti el gondolkodá­sunkat városunk emelkedéséről és fel­virágzásáról. A kikelet küszöbén, dermedt remé­nyeink és megfagyott illúzióink fölött azonban kiderül az ég s néhány vigasz­taló sugár kezd felénk mosolygaui. A régóta szendergő kaszárnya ügy is előkerült a lassú lólekzetü bureauk­ból s most már előttünk fekszenek a tervezet korrecturái, a döntő hadikörök legmagasabb igényei, a keresztülvihető­ség minden megsulyosbitott gondjai. De bármily komoly és körültekintő gondolkozást is követel az ügy a vá­ros intézőitől, mindamellett örvendünk neki, hogy végre mégis csak fog va­lami történni, s a sok kombináczió és aggodalom talán a katonaság elvitele miatt meghiúsul. A vasút ügyére is nemsokára ki­derül a jótékony tavaszi napsugár s a [^közöny hatalmas hórétegei alól megint előkerülnek saját külön összekötteté­sünk smei. A milyeu örömmel és reménynyel bizakodik a homokiapályokra menekült szőlősgazda uj elletésébeu, olyan érzel­mekkel nézünk mi a kietlen tél után a tevékenység uj tavaszára. Talán van még okunk az örömre s lesz még jogunk az ujabb reményekre. Adja az ég, hogy még az idei tavasz munkálatai örökre emlékezetesek ma­radjanak s az uj évtized gyümölcsei és vívmányai jutalmat nyújtsanak annyi csüggedés, küszködés, nélkülözés és fá­radalom után. Emberé a munka, Istené az áldás. Kisérje szerencse az uj munkakedvre ébredő város minden jó szándékát és nemes gondolatát. Vasutunk és Komárom. Komáromból irják a következőket : Az esztergom —füzitői vasút ügye ismét napirendre kerül. Vármegyénk tudva­levőleg 25,000 frt hozzájárulást sza­vazott meg e vasútra, feltótlenül ki­kötvén a d.-almási gőzkomp létesítését. E feltételes hozzájárulásra megmond­tuk véleményünket, mely abban conclu­dált: »Adtál Uram esőt, de nincs kö­szönet benne !« De meg voltunk egy­szersmind győződve arról is, hogy me­gyénk közönsége e kérdésben még nem mondta ki az utolsó szót, hogy az ed­digi, úgyszólván csak közbeszóló hatá­rozatait fogja még követni egy érdem­leges, mely a vasút ügyére kedvezőbb és vármegyénk érdekeinek is megfele­lőbb leszen. Feltevésünkben aligha csalódtunk. Legalább mutatkoznak némi jelek, me­lyek e kérdésben fordulatot látszanak jelezni. Ugy értesülünk ugyanis, hogy Ba­ross kereskedelmi miniszter tudomásul vette ugyan a megyének 25 ezer forint hozzájárulást megszavazó határozatát, de a vasúti kérdést elválasztotta az al­mási rév ügyétől és felhívta a vár­megye közönségét, hogy a gőzkomp felállítása iránt záros határidő alatt intézkdjék. E helyzetben a megoldásnak mily módját fogja választani a megye, előre persze nem tudhatjuk ; de azt minden érdek nélkül bátran merjük állítani, hogy előnyösebb, érdekével egyezőbb módot aligha fog találni, mint hogy az esztergom—füzitői vasút engedélyesei­nek kórelmét teljesítve, a hozzájárulás összegét, a gőzkomp mielőbbi feláilitil­sának feltétele mellett, a kért 50,000 frtra emeli föl. E határozatával nagyot lökne a va­sút ügyén, melyet a létesítés stádiumá­tól már csak csekélynek mondható hoz­Í2„EsitírjoiiiíslIiÉ"táríiija. ügy királyfi neveltetése. Most egy éve, hogy a megdöbbentő katasz­trófa rémhíre fájdalmasan rezgett vissza a magyar nemzet szivében, mely megfosztotta trónjának ifjú sarjától, kihez annyi jogosult remény kötötte volt. A fájdalom még ma sem halt el, a kegyelet még mindig vissza­visszatér a szomorú esemény emlékéhez s a magyar nemzet soha sem szün meg gyá­szolni legnemesebb királyfiát Oly oldalról, mely a boldogulthoz nagyon közel állt, értesülünk az alábbi adatokról, a trónörökös zsenge ifjú korából, melyek nem nem egy ismeretlen és érdekes rész­lettel bővitek ki a lapok által annak idején közölteket. Ha a bécsi burg komor falai közül me­nekülhetett Schönbrunn, Laxenburg, Rei­chenau voltak azok a helyek, melyek a trónörökös első gondatlan gyermekjátékai­nak néma tanúiul szolgáltak. De különösen Reichenau szabad természeti szépségei erős hegyi levegője vonzták, ezek keltették fel a fogékony ifjú lélekben a havasi élet szen­vedélyét, a természet imádatát s a termé­szettudomány iránt korán felébredt hajla­mát. Nevelőnőjének, Waiden bárónőnek kitűnő vezetése alatt ekkép hamar fejlett testben és lélekben, ugy, hogy az elemi tantárgyak oktatásához már nem egészen négy éves korában, 1862. május 1-én hozzá­fogtak. Ez első tanulmányok természetesen egye­lőre csak a legelemibb tantárgyakra szo­rítkoztak. Dr. Mayer udvari káplán volt első hitoktatója, mig a különös nehézsé­gekkel járó cseh nyelv tanítására kezdetben Spindler Henrik föbadnagyot, később Dr. Jirecsek osztálytanácsost hivták meg. A magyart már anyanyelvének tekintette; korábbi gyermekségétől hozzászokott, s Ri­mely apátnak később inkább csak a nyelv­tan elméleti szabályainak megismertetése jutott feladatává. Kevéssel rá, 1864. novemberében már a trónörökösnek a német Írásban és stilben való magasabb kiképzése is kezdetét vette, előbb Becker, azután Egger tanár, majd 1871-ben Greistorfer vezetése alatt. A latint 1867-ben Zhischmann tanár kezdte meg, mire két évvel később a lengyel nyelv kö­vetkezett Hillenbrand kabinetirodai tiszt által s a franczia Duchéne tanár által. Mindezekben a nyelvekben a trónörökös rövid idő alatt meglepő készültséget árult el s maga részéről is igazolta a Habsburgok közmondásos családi vonását: a nyelvek elsajátításának tehetségét. Nemcsak a kor­rekt kifejezést birta mindenikben, nemcsak a folyékony társalgásra volt képes, hanem behatolt a nyelvek individualitásába is, s tökéletesen ismerte a tudományos kifejezés formáit is. Egyéb tantárgyai voltak még a trónörökösnek kilencz éves koráig: a meny­nyiségtan s később a mértan, melyet Dr. Krissa s a történelem és földrajz, melyet Dr. Zhischmann adott elő. "De lassankint mind több-több tárgyát vették fel a közép­iskolai oktatásnak, igy 1872-től a geográ­fiát Grün tanár; a természettudományokat Hoehstetter lovag, a világtörténetet Zeiss­berg professzor szaktanitása alatt, a mikhez egy évvel később még a művészettörténetem járult, melynek előadója a hírneves Ambros volt. 1872. april és deczemberében már fényes készültségről tanúskodó vizsgát állott ki a trónökös a magyar történelemből Rónai Jáczint vezetése alatt magyarul, s 1874-ben a cseh történetből Grindely tanár alatt cseh nyelven, mely alkalommal nemcsak e tár­gyaknak alapos ismeretével keltett bámula­tot, de a könnyű és választékos nyelvkeze­léssel is. Tizennégy éves korától kezdve a trón­örökös kiképzésében fontos tért nyert a katonai szakképzés is. Itt a tereptanban, fegyvertanban és organizáczióban Wagner Károly alezred es, a a gyalogsági szabály­zatban és fegyvergyakorlatban Grünwald főbadnagy, az erődítésben és várharezban Rössler alezredes, a zászlóalj vezényletben Krausz őrnagy, az utászatban Kerchnawe Hugó százados, a taktikában és stratégiában Rheinländer ezredes, a tüzérségi szabály­zatban és üteg-vezényletben Escbenbacher századosa, s a lovassági szabályzatból br. Gemmingen őrnagy voltak oktatói. 1875 óta a bölcsészet- és jogtudomány­nyal tágult megint a tanulmányok köre. Amabban Greistorfer tanár volt a trón­örökös mestere, emezek magokban foglalták a jog bölcseletét, jogtörténelmet és római jogot (Exner tanár), a kánonjogot (Zhisch­mann tanár) büntető jogot és büntető perrendtartást (Keller), végül a nemzet­gazdaságtant (dr. Menger). Mind e széles körű tanulmányoknak a trónörökös teljes tudomány szomjjal adta neki magát, bár a legjobban mégis a természettudományok, a történelem és müvészettan vonzták. — De még ez mind nem merítette ki a leczkék sorozatát, melyek amúgy sem igen hagyták már fen számára szabad időt a nap huszonnégy órájából. A királyfi kedvvel és hivatottsággal űzte ezenkívül a festésze­tet is, melyben a hires tájképfestő Selleny s később ennek barátja, J,m Novapacky tanítványa volt. Hatodik évétől fogva a testgyakorlatok és a torna is rendesen vet­ték igénybe idejét, utóbbi Kümmel torna­mester alatt s a táncz, melynek titkaiba Raab útmutatásai avatták be. Úszni Rudolf trónörökös Jugl és Himmel bécsi úszómes­terektől tanult, még pedig 1867. év nyarán s következő évben mutatta be szabadúszói vizsgáját. A vívásban Prescbl vivómestertől nyert oktatást, a lovaglásban pedig előbb Grünnegróf főistállómestertől utóbb herczeg Taxis altábornagytól. Az egész nevelés felett hat éves korától Gondrecourth Lipót gróf vezérőrnagy ügyelt fel, s ezzel egyidejűleg a király szárnyse­géde Thannberg! Latour József alezredes és Pálffy Andor gróf lovassági százdos osztattak be hozzá szolgálattételre. Egy év múlva már Latour váltotta fel Gondrecourtot s a trónörököshöz még beosztattak; 1869­ben Walterskirchen Miksa báró lovas testőr, főhadnagy s 1872 óta a király szárnysegéde, Festetics gróf őrnagy. Kétszer évenkint szigorú vizsgáknak kel­lett a trónörökösnek magát alávetni két egymást követő napon ós pedig ő felsége személyes elnöklete alatt, nagyszámú elő­kelő meghívott jelenlétében, a kik közt az illető vizsgatárgy szaktekintélyei is vol­tak. 1869. febr. 2'á. és 24-én volt az első

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom