Esztergom és Vidéke, 1890

1890-08-03 / 62.szám

nem ritkán Össze ütközésre is aktiak alkalmat. Ha az egyel eines gyűlés a most el­mondottakat szem előtt tartva, az igényeket méltányolva, fogja megtenni •előterjesztéseit a kormányhoz, mi bí­zunk a kormányban, hogy az a mél­tányos kívánalmakat készséggel fogja teljesíteni s ha az meglesz, a nagy eszme — népnevelésünk ügyének fel­virágozása, — meg fog testesülni. A küzdelem babért terem ! A népnevelők küzdelmeinek nem ma­radhat el jutalma! A meddő vita csak időt pazarol, de eredményre nem juttat soha ! Félre tehát a meddő vitákkal! Értsük meg egymást s válvetve törekedjünk a jót keresztül vinni, akkor és csak ugy lehet reményünk, ha egyetemes gyű­lésünk eredményes íesnd, melyre hogy kartársaink minél negyobb számban je­lenjenek meg, ez a mi óhajtásunk. GÁTI GYŐZŐ. Filloxerás szőlők felujutása. II. Már pedig, hogy a szőlő talaját a századokig egy helyen álló szőlőtőke s annak annyi sokévi termését, a nélkü­lözhetetlen növénytápokból, nevezetesen foszforsavból — értvén vízben oldhatót — majdnem teljesen kimerítette, kér­dést uem szenvedett ; mivel a szőlőtalaj kevés vagy semmi trágyázásban nemj részesülvén, évenkint sokkal kevesebb nélkülözhetlen növényláp, nevezetesen foszforsav adatott vissza a talajának, | mint mennyi évenkint a szőlőtő és a természet által elvettetett, s igy a szőlő­talajnak a nélkülözhetetlen növénytápo­kat, kivált a foszforsavat illetőleg ter­mészetszerűleg jóformán ki kellett me­rülnie, ennek folytán a szőlőknek meg­betegedni, nedvének megromlani, meg­ül loxerásod ni kellett. A fent körülirt növényélettani tör­vényekből kifolyólag s azt a kétségbe vonhatatlan gyakorlati tapasztalati tényt tekintve: hogy a filloxera 60 — 75% homokot tartalmazó szőlőtalajban a szőlőt üein bántja, vagyis, hogy ott nem élhet, nem szaporodhat, életfelté­teleit nem találja fel ; arra a természe­tes következtetésre juthatunk, hogy a filloxera ellen természetesebben s hat­hatósan védekezhetünk, ha a filloxera! keletkezésének az előbbiekben kifejtett okát elhárítjuk. Mert, ha ok nincs, okozat sem lehet, s ha az ok megszű­nik, Önmagában megszűnik ; illetve nem állhat elő az okozat sem ; ez eset­ben a filloxera sem. Vagyis, ha szőlő­talajnnkat a nélkülözhetetlen növény­tápokkal, különösen vizben oldható fosz­forsavval (superphosphnt, csont liszt, Thomasalak, gypsz, bükkfahamu, szaru* forgácscsal trágyázással kellőkép el­látjuk. Ha egyidejűleg trágyázás mellett a nevezett trágyanemekből, s porhanyó istállói trágya, kevés vasrozsda, mely I utóbbi alkatrész a szőlőlalajokban gyak­ran hiányzik, s az altalajban, csaknem! minden hegyi szőlőknél található apoka­homokból keveréket állítunk elő s ebből a szőlőtő körül iy 2 —2 láb mély s 1—1% láb átmérőjű fészkeket csiná­lunk, melyek az immunus 60—70% homokot tartalmazó homoktalaj termé­szeti, fizikai sajátságainak megfelelnek, akkor egyrészről szőlőtőkéinket a nél­külözhetlen s vizben oldható növény­tápokkal, jelesül ; foszforsavval több évre gazdagon látjuk el, másrészről a szőlőtőkét oly talajba helyezzük, mely­ben a filloxera nem szaporodhat, élet­feltételeit nem találja fel. Minihogy a filloxera peleit a szőlő­tőnek a föld felszínéhez közel eső nya­kára, a felső kéregbe szokta rakni (a földbe rakott peték nem életképesek) a szőlőtőt ugy kellene metszeni és ke­zelni, hogy a szőlőtőkének a föld fel­színe felett legkisebb nyaka se legyen, mint a karikára metszett erdélyi mi­vé! ési módnál szokták s a szőlőtő utóbb emiitett részét pedig, azon tőkéken, melyeknek a föld szine felelt nyakuk van, minden évben kétszer : tavaszkor és ősz felé : a felső kérgüktől, melyben a fillokszéra petéi vannak, késfokával egészen a haucsig le kellene tisztítani, hogy az oda rakott peték megsemmi­síttessenek és agyag, kevés mész és igen kevés porrátörf minimum és viz­keverékből készült kenőcscsel, a fenti módon megtisztított szőlőtő nyakai be­kenendők, hogy a még netalán a külső héj le vakarása után is a szőlőtő nya­kán maradt peték, levegőhez nem jutva megsemmisüljenek. Magától értetődik, hogy a szőlőtő nyakáról lekapart héja­kat rakásba gyűjtve meg kell égetni. Hogy pedig a fészkek csinálásával, kevesebb költség és baj legyen és hogy a fészekbe kevesebb trágyát kelljen al­kalmaznia, a sorokban egymástól 3 — 3Vs—4 lábnyi távolságban kell meg­hagyni s erdólyieseu karikára metszeni vagy Hoibrenk rendszerét követve, a hosszura hagyott vesszőket vizirányosan karócskákhoz kötni. Bzerény nézetem szerint a körülirott mód alkalmas arra, hogy kivált ha szőlőinket az iuftezi állás tói is kellőkép megőrizzük, hogy a szőlősg.rzda a fil­loxera melled is ne csak megélhessen de boldogulhasson. ELSŐ SZERELMEM. (Humoreszk.) Irta: KULIFFAY IZABELLA. (Vége.) Magda mindeneste az én vállamon sírt, mert Marossy nemcsak hogy elj nem jött, de feltűnően kezdett az át­ellenben lakó Lendlerékhez járni, hon­nan mindig áthallatszott a zongora hangja, melyet a házikisasszony, Mái esi irgalmatlanul megkínzott. Szegény Mag-] dus egészen szótalan, sápadt lelt, én pedig az ebédnél nem is mertem rá­pillantani. Restellem, hogy olyan jó­ízűen tudom fogyasztani a zöld babot, meg főt kukoriczát, mely kánt ami te­kintetből gyakran jött az asztalra. Persze, hogy én aztán nem is voltam halavány, pedig hát én is boldogtalan voll am, de nagyon ! Egy délután a keríiházbau üldögél­tünk. Magda varrt, csak néha rezzent össze, mikor odaát nagyon is vígan szólt a zene ; én meg mély gondolatokba voltam elmerülve. Épen azon tűnőd­tem, milyen nagyszerű az, hogy nekem titkom van, a mit senki sem sejt, mi­dőn Magda megszólalt ! —- Ah Ella, ez iszonyú! — Mi ? — kérdem felijedve. — Hát nem hallod ? — szólt ő szeinrehányólag intve. »Sujt ;iz átok«, zúgott a zongora Málcsi ujjai alatt. — Iszonyú, sőt borzasztó, rettene­tes, rémséges! — mondám borzadva. Szünet, mely alatt Magda önmagában küzdeni látszott. Aztán : — Ella! •— Mit, drága fekete liliomom? E megnevezést ón találtam ki Mag­dus számára az utóbbi időben s nem kevéssé büszke voltam rá. — Voltál már féltékeny valaba? — Én ? — N—u—uem! — Iíraz. el is feleitem. hisz nem sze­rettél még. De annyit olvastál, talán el tudod képzelni, milyen érzés lehet az? — Oh igen, képzelem!— mondám tulbiizgóan. - Nos hát — én nagyon féltékeny vagyok most. Ugy szorítja valami a szívemet s annyitéle érzés váltakozik benne, a mit nein tudok kifejezni ; pedig érzem, hogy akkor megkönnyeb­bülnék. Hátha te leírnád? - Magdus, ez dicső egy eszme! — s átszellemülve egy csókot leheltem homlokára. — Meglesz, megírom én í Nem telt bele egy negyedóra, már diadalmasan hoztam egy dagályos öm­lengést »Hozzá !« Az egészre már nem emlékszem, de tudom, hogy rengeteg oh! és ah! szókkal volt megspékelve s ez a tétel : »a keserű féltékenység dühös ördöge tüzes karmokkal marczan­golja szivemet minden harmadik, ne­gyedik sorban előfordult s mindket­tőnkre roppant hálást gyakorolt. — De különös az, — monda Magda, midőn már vagy fél óráig gyönyörköd­tünk művemben, — hogy te ennyire eltaláltad az én érzelmeimet? Ekkor már nem hallgattam tovább :: 7— A te érzelmeidet? — kiáltani felugorva. — Mondd inkább, hogy az enyémeket! Mert tudd meg, hogy én is szeretem őt az első pillanattól fogva, a mint megláttam. Hisz ő az ón várva várt eszményképem, regényhősöm, mese­beli királyfi um ! ! r- Ella ! —sikoltott Magda rémülten. A következő perezbeu már nyakán függlem s elmondtam neki mindent,, lelki küzdelmeimet, nagylelkű lemon­dásomat, a fogadalmat, nogy hallgatni fogok; nem is szólítani volna, ha uem látom, hogy ő is épen olyan boldog­talan, mint én. Végtére Magda annyira elérzékenyült, hogy zokogni kezdett &• meghatói tan fogadía el indítványomat, tudniillik, hogy egymásra soha se le­ínyünk féltékenyek, hintem Londlei­Málcsira rá se nézzünk többé ! Én azonkívül még erősen föl tettetik magamban, miszerint Málesiu rettene­tes boszut fogok állni ; erről azonban bölcsen hallgattam, ismerve Magda áldott jó szivét, szerintem: gyengeségét. Az alkalom uem váratott sokáig ma­gár i. Közeledett a búcsú, mely egyúttal ittlétem utolsóelőtti napja volt. Az ifjúság kirándulást tervezett a közeli kis erdőbe, kint ozsonna s után na ter­mészetesen tán ez. Az indulás előtt egyszerre szörnyű prófétai hangulat A cicerone kezdetbea megütközött, ké­sőbben mosolygott, azután igy szólt: — Fogadjon velem, hogy ez a katalógus teli van sajtóhibákkal. Különben én magam is művész vagyok s ha épen nem híuának, be is bizonyítanám. A kedves szélhámos elillant, mert az egyik őr pályatársi rokonszenvvel figyel­meztette ót egy tájékozatlan uj csoportra, mely rögtön bevette a kitűnő szóböséggel és ismerethiánynyal kereskedő ciceronét. A megmentett Mayer rögtön táviratot fogalmazott haza, hogy miképen fogja már most dinasztiáját értesíteni a meghiúsított merényletről, a tönkretettturini utonállóról. Az olasz középilletek kívülről nem olyan mutatósak,, mint átalán a nyugateurópai paloták. Csak a legujabb középületek mu­tatnak kivül is valami luxust. Az olasz szereti a nyers tégla építést; a mi sze­meink hozzá vannak szokva, vagy inkább romolva a malterlátványossághoz, mely kö­veket, sőt dombormüveket és szobrokat is hazudik egy lélekzetre. A turini középüle­tek nagy része is vakolatlan nyers tégla építkezés. Conceptióikban rendkívül tanul­ságosak, stíljükben renaissanceok s kétség­kívül többet mutatnak belül, mint kivül. Ilyen a turini királyi palota is, a Pallazzo Reale, mely előtt óriási moden disskurok állanak. A királyi család távollétében vala­mennyi lakosztályt meg lehet tekinteni; de sokkal becsesebb látványosságot nyújtanak az Armeria Reale gyűjteményei, melyek a királyi palota jobb szárnyában vannak. A királyi fegyvertárban nagybecsű világ­történeti ereklyékkel találkozunk. Egy egész terem csupa I. Napóleonnal van tele. Az olasz városok hódolati ajándékai Victor Emanuel számára akár egy egész külön mú­zeumra való matériát szolgáltatnak. Kö­zépkori lovagöltözetek teljes alakokkal, ló­háton; rengeteg fegy verpyramisok és ron­gyos csataxászlók; régi római sasok és háború jelvények, I. Napoleon és Victor Emanuel kardjai, Savoyai Jenő harczi öl­tözete és lószerszámai mind igen tanulsá­gosak és becsesek. A S. Giovanni Battistáról nevezett ka­thedrális templomokban leginkább megra­gadja figyelmüuket a királyi család kápol­nája a főoltár fölött, honnan a palotába diszes márványfolyosó vezet. A kisebb re­naissance templom egyébként, mint minden olasz templom síremlékekkel és tanulságos márványfaragványokkal van tele. Legpompásabb szoborcsoportja Turinnak Cavour enilékszobra. Cavour gróf turini születésű s diszes szülőházát márvány em­léktábla jelöli. A nagyszabású szobormű, mint az olasz szobrok legnagyobb része, fehér márvány. Nagy téren, a Piazza Carlo Emanuelen áll s igy minden szépségében érvényesül. Dupré műve, 1873-ban készült s majd egy millió frankba került. Az olasz egység megteremtőjének a hálás Itália jobbjával polgári koronát nyújt, baljában kőlapot tart a következő híres mottóval: » libera chiesa in liberó stato«. Az allego­rikus alakok köröskörül az Igazságot, a Kötelességet, a Politikát s a Függetlensé­get ábrázolják, mint Cavour géniuszait. A doniborm(ívek a párisi congressust s a szardíniái csapatokat ábrázolják. Mayer ur ragaszkodása már a bógáncsét is megszégyenítette. A derék útitárs, a ki csak azért utazik, hogy utazhassék, uagyban emelkedett nimbuszában, midőn készsége­sen megajánlotta, hogy ő is velem tart Kossuth Lajos lakására. Kossuth Lajos nincs Turinban. Orvosai a Lago di Como enyhe vidékét ajánlották neki s Ő odament néhány hétre. De legalább meg kell tekintenem azt a házat, melyben a legnagyobb magyar lakik. A Via dei mille Turin egyik legszabá­lyosabb utczája. Kossuth háza a 22. számú. A kétemeletes palota első emeletén lakik. Nyolcz-nyolcz ablakú s erkélyes épület, bolthelyiségek nélkül. Harmincznégy lépcső vezet Kossuth lakásához, melynek ajtajára egész egyszerű kis ovális sárgaréz táblán csak ez az egy szó van irva: Kossuth. A palota házmestere azonnal tisztában volt kegyeletemmel s visszatérőben meleg szavakkal kezdte dicsérni és magasztalni »Monsignore Koszut-ot«, a kit mindenki becsül és szeret Turinban s a kit minden magyar meg szokott látogatni. Azonközben elém rakta a tintát és a papirost, hogy megírjam azt. a mit megírni nem lehet s hogy papirosra vessem azt, a mire nin­csen szó. Uemegett a toll a kezemben, mikor üd­vözletemet leírtam s a házmester gondo­san betette levelemet a többi közé. Nagy napipostája volt már akkor Kossuthnak. Számos franezia, olasz és magyar napilap érkezett, melyeket a házmester naponkint a kormányzó után szokott küldeni. Kossuth ablakai egy diszes parkra a Giardano Cavourra nyílnak, melynek köze­pén egy géniusz szobra áll, a mint bal ke­zében Cavour domborműves arczképét tartja s jobbjával magasra emelt pálma­ággal int épen a legnagyobb magyar felé, ki szabad óráiban sokat szokott sétálni a. kies parkban. A legédesebb emlékektől ellágyulva tér­tünk vissza hotelünkbe, hogy különböző irányban folytassuk utunkat. Mayer ur azonban olyan gyorsan határozott, hogy szinte megijesztett. Eltökélte, hogy velem tart Genuába s mielőtt vonatra ültünk azzal rémitette meg rokonságát, hogy ten­geii fürdőt vesz Columbnsz szülővárosában. Nagyon sok hamburgi Miatyánk szelídít­hette meg a génuai öblöt, mire odaértünk, mert a tenger hullámai és szörnyű czethalai már legkevésbé sem áhítoztak a XIX. szá­zad vakmerő Jónásaira. KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. — Esztergomi emlény bucsujárólc számára. Három képpel. Ez a czime egy népies nyelven irott uj füzetnek, mely tót nyelven is megjelent, s hivatva van kalauzul szolgálni az augusztus 15-ére Esztergomba tervezett bucsu­zarándoklat tagjaiuak. Az alkalmi imák és énekekkel ellátott könyvecske ára 10 kr. A Biizárovits-nvomda állította ki. VAJDA G. — Kerti zene lesz szerdán este a Fürdő-vendéglő nyári helyiségében hol a helybeli cs. és kir. katonai zenekar válogatott műsorral fog a hallgató kö­zönségnek kedveskedni. — Aggasztó kolera hírek érkez­nek Spanyolországból és keletről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom