Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-23 / 7.szám

KSXTISimOM XII. ÉVFOLYAM. 7. SZÁM. OS C'I'ÖUTÖK, J89.0. JANUÁR 23 JÍAZIJJAUVJU es ni/Lili : Városi s'megyei érdekeink közlönye, j •, "| MI< onci^i IIK HirrsNKiNT Kfiw.F.R • SZERKESZTŐSÉG: \\ IRD E TESE K. j ' VASÁRNAP E S CSÜ TÖRTÖKÖN. BOTTYÁN-UTCZA. VIOLA-HÁZ 322. SZÁM ALATT, HIVATALON IIIIMIKTKNKK :•: U.\<;AN UIUIIKTKNKK ji 1! K|/)|i'|y.lCr|i;N| Á |{ • «i»v:« » U>y> HKMIIHIII' 1 fiit'/.ní. i-llutfi b'iVJoiomivwh kUI«i«tiánk. I szólói JOO nmi* - kt Í3 krJp «•••((« IU|«nlii* «/.««riiit l"gj» j M*i»érii. 6 írt - kr. I l/IAnnuíÜATAI • ! 10»-*M> i* . I fir* SO fcr.j j ««ywi.W. V i kO x »U«.tiuifc. j félévre 3 frt — kr KlADUHIVA TAL : *WI i-MlOt« . % frt SR kr.it; , ji M*;«.iiVi r * '. .' i fanok.-! SZfcCl 1 Rl 1YI- l'fcR :S3I • SZÁ M, «»»Í.-A4ÍJ a« kr. NVII.TTKII *o kr. | _J< ^yLl^J!LJlJLL kr- - —JL liov.-t :i lap liivataliix s a ináéin liinlnténei, a nyilHérlie H/.ant bite- _„_____T~ - ' ­(I fi leméiiytsk, eIö Iiy.of-és 1 [léiizck ÓH rtltdaftinláfjóti iiilézeinlölc. Még néhány szó a jegyzőkről. Esztergora, jan. %%• D. J. ur figyelemre méltatta az éu czik kémet én pedig az övét mól tatom figyelemre, különösen olyan szempont­ból, mely bizonyos fokig az önvédelem rovatába irható. D. ur félreértette czikkem tenden­cziáját és én iit mindenek előtt ki­jelentem, hogy lelkiismereti dolog az az bűnnek tartanám a jegyzői »kart« súj­tani. Ezt nem teltem és nem is fogom tenni. Hogy mily fogalmam vau a jegyzői állásról, azt czikkem elején kitejtettem, sőt D. ur szavait, melyekben ő a jegy­zői állás jelentőségéről szól teljesen osztom ós újra kijelentem, hogy a jegy­zői állás lelkiismeretesen betöltve a legjelentékenyebb és könnyebb a nagy országiároknak az eszméit megtestesíteni, könnyebb a törvényhozóknak a törvény­czikket megírni, mint a jegyzőnek azt a népnél kivinni. Azok csak vetnek, de a jegyzőben van a termelő erő. Azt mondom hogy a jegyzői állás nagy hatalom, ő az állam »tá­masza, talpköve« de újra azt mondha­tom, hogy kell hozzá »tiszta erkölcs* az egyénben, a kikből alakul a »kar.« És ép azért, mert ezen állás oly lényeges, oly tekintélyes, oly mondjuk hatalmas, annak prestige-ét védeni kell : nehogy sárba rántva csillag legyen a pocsolyában. Czikkem másodrészében emiitett árny­oldalok nem a jegyzői »kart« hanem engedje meg D. ur az őszinte szót. jmanap oly sürün hozzák a lapok privát körökbon is oly sürün emlegetik az egyes jegyzők bűneit, hogy ép ezen oknál fogva kell a »jegyzöi kárnak« lábra állani és állást foglalni azon egyénekkel szemben, kik a »kart« compromrtálják. Igen a jobbak legye­nek a legjobbak és ha látják, hogy egyes önfeledett jegyző a gazság part­jain révedez, törjön ellene a »kar« és »ejiciatur extra castra«. Ne legyen itt tekintet sem a vérre sem más kötelékre hanem tekintsék az állás magasztos­ságát. Igen is, én is azt mondom, hogy ma nap már a kanász házban is olvas­nak újságot, melyek oly sürün emle­getik a jegyzők ^felfüggesztését* és igy nem az én czikkem, mely elől ép­pen a jegyzői állás magasztosságáról szól hanem ezen adatok fogják a »köz­vóleméuyt« megrontani. Éppen a jegy­zők a kiknek kezében van a nép köz­vetlen vezetése ha maguk kihúzzák a .aliijt azok lábai alól és nem fogják túlságos collegialitásból takargatni a »gyengeket« és az uj jegyző nem lesz kénytelen szenvedni a régi jegyző bűnei miatt és a réginek a bűnei nem teszik a népet elfogulttá az uj jegyző iránt, ha a nép mondom az egyes vísszzélést kellőleg megtorolva lálandja fogja csak a jegyzői »kart« becsülni. Nem akarok e téren polémiát provo­cálni, ha személyesen volna szerencsém beszélni D. úrral, tudom hogy nézetei­met elfogadná, itt csak azt mondom : »es stinkt zu viel in Dänemark«. Azt, is beismerem hogy a bajnak töve feljebb van nemcsak lenn; hogy kellene refor­málni »a capite« és »in membris« az magától jönne. Ez mind igaz! és nagy baj az, hogy népünk utóbbi időben az »urak« részéről már oly sok bünt lá­tott és tapasztalt, hogy elfásulni kezd és minden »urat« ellenségének, pióczá­nak tart. Korunkat reformálni kell; de nem ugy mint eddig teszik az újságokban az az papíron : de tényekben t. i. a becsüle­tes tisztviselő, lelkiismeretes hivatalnok legyen megvédve, kitüntetve és pusz­tuljon a gazember, és romlott szív. Igen a »kar« legyen egészséges test, és (vágja ki a »pustula malignat«, mely ha türetik befertőzi az egész testet. D. urnák kijelentem, hogy tisztelem a jegyzői »kart« és csak azt kívánom, hogy teljesen elapadjon az a rovat a lapokban (de még a társadalomban is) mely eddig a bűnös kezű jegyzők neveit kirta. És igen örülök épp e »kar« miatt hogy a hallomás szerént ezentúl meg­kívánandó qualificatió apasztani fogja azon competensek számát, kik proletársá­gnk daczára azt hitték, hogy »jegyzök«­nek beválnak és ezen állást bűneikkel compromittálták. Az altiszti szót sem használtam gúny­ból, hanem a megyei főbb hivatalokkal szemben a jegyzői hivatalt másodfokú állásnak tekintem, és nem állítom egy sorba a bundás káplárral vagy fraj­terrel. Végül higyje meg D. ur hogy senki sem óhajt inkább hivatásuk magaslatán álló, müveit, erkölcsös jó példát adó jegyzőket, mint éppeu a falusi lelkész­kedő papság. Egy derék jegyző és egy buzgó plébános összefogva »aeheronta movebunt.« Tiszt etet a derék jegyzőknek; de pusztuljon a rossz, hogy megmaradjoz a tisztelet a jóknak és a javának ! Ez ügyben leteszem a tollam ! Az influenza ellen. Teleki Gréza gróf belügyminiszter törvényhatóságunkhoz körrendeletet in­tézett, melynek főbb pontjait a követ­kezőkben ismert ei j ük : »A szóban levő betegség terjedése ellen, az adott kö­rülmények közt, egyedül helyes és in­dokolt intézkedés gyanánt tűnik fel, az orsz. közegészségügyi tanáes szak­véleménye és javaslata alapján, hogy a lakosság minden meghűléstől való óvakodásra, ót- és étrendi hibák elkö­vetésétől való tartózkodásra kellő mó­don is behatóiag figyelmeztessék. Ez okból felhívom a törvényhatósá­got, hogy törvényhatósága területén a legkiterjedtebb módon figyelmeztesse a lakosságot arra, hogy az influenza el­len, illetőleg annak távoltartása czél­jából mindenki, kivált gyermekek, ag­gok és beteges emberek a meghűlést gondosan kerüljék, evésben ivásban és bárminemű élvezetben mértékletességet tartsanak. Nagy fontossággal bír a lakások le­vegőjének tisztasága, minélfogva a lak­szobák — a benne tartózkodók meg­hűlésének kikerülésével — szellőzte­teudők. Kiválóan pedig szigorúan ügyeljenek fel .magukra azok, a kik az influenzát Äzjsztcrpiiidiätalaroiaji Influenzás tárcza — Nos, már túlesett rajta? — Min ? — Az uj betegségen. — Hála Istennek már végig szenvedtem. — Gratulálok. — Köszönöm. — Aztán mivel kezdődött? — Heves főfájással. — Ah, hiszen akkor nem volt influen­zája. — De kérem, csak tudom . . . Heves főfájás, láz . . . — Influenza mással kezdődik. — Ugyan hát mivel? — Hát bizony I. betűvel. — Jaj! — Az elmondott párbeszédből kettő világlik ki; először is az, hogy azuj módi betegség alkalmat szolgáltat iszonyú él­ezekre, aztán még az, hogy manapság utczán, kávéházban, szalonban és egyebütt másról nem beszélnek, mint az influenzáról. Társaságban betegségről beszélni ízlés­telenség ; kolerát, himlőt, hagymázt és egyéb nyavalyákat emlegetni nem szabad; de az influenza kivétel; a divat szalonképessé tette. A kik még meg nem kapták, s akik már tul vannak rajta, a visszaesésre nem gondolva, nyakra-főre élczeiŐdnek, mintha az újmódi betegség csakúgy a r nem volna nagyobb baj, mint más divat, — Hogy van az, hogy ez a Krachmandl oly rég nem volt itt? — kérdi a bözén Kővágó ur. — Beteg szegény, — feleli Kothlauf ur. — Mi a baja? — Insolventiában szenved. — Jaj! Különben nemcsak a tőzsdén faggatják ki alakjából az influenza nevét; elnevezte már a nép influenzának, inflorentiának, filoxerának, imprudentiának és az ég tudja 'még mi mindennek; a legtöbben azzal se­gítenek magukon, hogy egyszerűen újmódi betegségnek mondják a nyakatekert nevű bajt. A kis Jancsi azonban megtanulta a nevét. '— Mit kívánsz magadnak születésed nap­jára, kérdi tőle az apja. — Inpulenzát, feleli Jancsi. — Bolond vagy te fiam; aztán minek az neked. — Hát mert akkor nem kell iskolába mennem. -~ De kevés ember gondolkozik ugy, mint a kis Jancsika, és az a sok tanár, hiva­talnok, kereskedő, iparos, ki nem járhat a dolga után az influenza miatt, szivesebben dolgoznék, csakhogy megszabaduljon a baj­tól, mely nemcsak a munkában zavar, de a mulatságokban is. Hiszen sokan bálba sem mernek menni, mert az orvosok azt tanácsolják, hogy ke­rüljék a sokaságokat. Megtörtént, hogy egy bálbizottság kül­döttsége teljes díszben beköszöntött egy j előkelő uri hölgyhöz. Elmondta szónokuk, hogy mily boldogok volnának, ha ő mél­tósága elvállalná a bálanyai tisztet. — Szívesen uraim, feleli a hölgy, de igazán nem merek oly helyre menni, ahol nagyon sok az ember. — Jaj kérem — tör ki a szónokból — a mi bálunkra már évek ota amúgy is nagyon kevesen járnak No, ő méltósága se ment el. Nemcsak a sokaságtól félnek, hanem a léghuzamtól, a hidegtől is ; az előmozdítja a bajt. Egyik fővárosi kávéházban történt. . — Pinczéi! kiáltja a vendég, csukja be. azt az ajtót! Brrr be hideg van! — ön nagyon érzékeny uram — szól a vendég szomszédja. — önt talán nem bántja a hideg ? — De hisz itt nincs hideg, pedig én ugy szeretem minél csikorgóbb a fagy. — Ah talán Szibériából szakadt ide ? — Dehogy, magyar vagyok, de szűcs­mesterséggel foglalkozom. Persze, hogy a szűcs nem bánja a hi­deget és szereti minél csikorgóbb a fagy, bezzeg nem szereti Nyávogné. A derék asszony odaszól cselédjének: — Julcsa, ha éjjel hirtelen rosszul lennék, tüstént hívja az orvost. — Igen nagysága, már szólt az ur is, hogy fogadjak konfortáblit és ugy siessek az orvosért. —• De nem kel! éppen egy fogatost hasz­nálnia, hiszen szükség esetén íiakkeren is mellet. — Oh kérem, mehetek éti konfortáblin is, én azt nemjrestelem, éjjel ugy sem látnak. Ellentéte Nyávognénak a csinos kis Be­gyesné, ki majdnem zokogva panaszolta barátnőjének: — Képzeld csak, nem tudom megkapni az influenzát . . . igazán restellem, hogy igy elmaradtam a divattól. Magam azonban, ki különben is ellensége vagyok minden külföldi divatnak, azt ki­van om az olvasónak, kogy meg ne ismer­kedjék a muszka náthával, meg ne kapja sz uj módi betegséget — mért bizony az csúnya divat. KOMOR. Négy évig laktam a szent földön. . Minden az ősrégi időkre emlékeztetett',mikor országút nem volt, sem kocsi, sem kocsikerék. Az utazók tevéken, lovakon, öszvéreken, szamarakon jártak, rendetlen csapásokon, a lapos földön, kiszáradt patakok kavicsos medreiben, a hegyek között; sziklákon és sziklák között, a, hegytetőkön.. TJgy mint Ábrahám, Izsák, és Jakab korában; csakhogy az akkori hatalmas er­dők, a rengetegek elpusztultak azóta s velük a tájképek regényessége is : a sok összeomlott, silány faluvá törpült régi vá­ros a pusztulás képét viseli. Olyan ez az ország, mint egy elszegé­nyedett ember, kopott, foltozott öltözetben. • Jámbor némettel találkoztam egy izben. Betlehemben s azon csodálkozott, mik ép nevezhették el a biblia ősrégi lakói Palesz­tinát tejjel és mézzel folyó országnak, me­lyet a nagy Jehova jutalmul ígért a zsi­dóknak jutalmul az arábiai pusztákon tör­történt negyven éves vándorlásuk után! Szebb volt az ország valaha, de réges­régen; viruló, zöld, terméken.) vizzel meg­áldott terület, me yen szebb gabona ter-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom