Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-23 / 7.szám

már egyszer kiáílották, hogy felgyógyulásuk után azonnal magukat ujabb ár1 almáknak ki ne tegyék, mi vol ezek o betegségié hajlamositottaknak látszanak abba igen könyen újból visszaeshetnek s ujabbi megbetegedésük súlyos következményekkel is járhat. Egyszersmind intézkedjék a törvényhatóság az iránt, hogy szegényebb néposztály számára a mutatkozó szükséghez ós a lehetőséghez képest, melegedő szobák felállíttassanak s úgynevezett népkonyhák létesíttessenek, melyekben az íi lelök délben meleg és eléggé tápláló eledellel elláthatók legyenek úgyszintén, hogy a kórházakat felkeresni óhajtók részére elégséges hely álljon rendelkezésére s a szegény betegek az orvosi segélyhez és ápoltatáshoz mindenkor késedelem nélkül hozzájuthassanak. Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy a kórházakban és gyógyintézetekben ápolt influenzás betegekről a .szabályszerű kimutatásokat és pedig a betegség felmerülte óta egybeállított táblázatot azonnal ; jnvőben pedig a. kór megszűntéig 8 -8 naponkint hozzám terjessze fel. A mi pedig az iskolákat, illeti, erre nézve a netán felmerülendő tömegesebb megbetegülés esetén, a helyi viszonyok és fenforgő körülményekhez képest, a törvényhatóság saját ügykörében intézkedjék. Tanácsosnak látszik, hogy ha a kisebb gyermekek között az influenza mutatkozik, ezeknek osztályai bezárassanak. Bál után. (Szüaóra alatt.) Még javában keringenek a párok, de én már éjféltájt idehaza ülök s valami feszláuyos papirosdarabról (igazi rougyszármazásu kefelenyomatban) olvasom legelőször a a reggeli bálitudositást. Fejemben zsibong még a bűbájos keringő zenéje és átélem rövid néhány perez alatt három hosszú óra édes látványosságait. A fiatalok tarfálmatlan és jelentőségíelen ostobaságokat mondanak egymásnak, de olyan szépen, olyan édesen, mintha csak költők volnának. Azok is, a kik szerelmesek. Az öregek nézik Állhatatos örömmel, nemes áldozatkészséggel s annyi édes visszaemlékezéssel, mintha maguk is fiatalok lettek volna valaha. Azok sokan még mostan is. Csak a képzelt öregekben ég belül a fiatalok lávája s látszik kivülről a philiszterek csodálatos flegmája. Szerencsére nem nagy a fajta, különben veszedelmek fenyegetnék Carue*ált, a ki színién szörnyen vénül. (Semmi sem olyan járványos, mint a venules.) Minden bálban három kérdésre keresek feleiéi. Ki a legszebb leány? Ki a legszebb asszony ? Ki tánczol legszebben ? Legtöbbször csak a negyedik kérdésre tudok válaszolni. Ki a legarrogánsabb? És akkor látom önmagamat a tükörben meglehetősen e I p i r o n k o d v a. Hanem azért láttam a legszebb leányt, a legszebb asszonyt s a legszebb táuczosnőt is. A legszebb leány olyan volt, mint a hajnal allegóriája. Fiatal, mint a harmat és szép minden tetszelgés nélkül. Nem kereste, de megtalálta az elismerést A legszebb asszony pedig égő mosolylyal és lángoló tekintettel követte tánezosa minden gondolalát. De a tánezosok rendesen nem pazarolják a gondolatokat s igy csak azt kereste a — mit nem talált. Mentől kifogástalanabb a a tánezos, annál kevésbé tud a legszebb asszonynyal beszélni. Pedig milyen modell lett, volna egy képfaragónak, milyen minta egy arab regeköltőnek, milyen alakja egy regénynek ! És a legszebb tánezosnő nem volt sem a legszebbik leány, sem a legszebbik asszony. Az egy pillangó volt, a melyik csak éjjel látható és csak akkor is farsanglájt. Az nem beszélt, hanem lengedezett, nem járt hanem lebegett és nem tánczol!, hanem repkedett. Láthatatlan szárnyak voltak gömbölyű kis vállain s apró lábacskáin. Gyönyörrel, kéjjel, szouvedélylyel, művészettel tánczolt. Merő rhytmus volt minden mozdulata, mesteri ottava rima minden fordulata. Aztán milyen ügyetlennek látszott mellette minden tánezosa, milyen ostoba ugrálás volt az ő harmonikus és bájos mozdulalai mellett a legjobb tánezosok keringése ! Megtaláltam a legszebb leányt, a legszebb asszonyt s a legszebb tánczosuőt. Készen voltam akármelyikért is valami kitűnő bolondságra. A szép leánynak szerettem volna valamit súgni, az aszszonyuak valamit mondani s a legszebb tánezosnőnek egy édes polkamazurkával vallomást tenni. Az egyiknek meghódolni ártatlan szépségéért, a másiknak észbontó bajaiért, a harmadiknak kecses művészetéért. Hanem ekkor elém állott egy kis kancsal szörnyeteg, a kezén nyomdafestékbői kifogástalan feketeségú kezlyű, a fürtéi közt fésületleu őserdő s a mosolyában egy haramia kedélyeskedése. Minden remek gondolatom oda volt, A mocskos szörnyeteg utánam jött a bálba s egész kövelelő hangon azt akarta, hogy az egész világnak írjak valamit azokról, a kiket csak bámulni tudtam. És a legszebb leányt, a legszebb aszszonyt s a legszebb tánczosuőt beletettem a többi baba közé az alfabetikus névsorba kíméletlenül, kegyetlenül. Mire azután a kefelenyomatot, elolvastam, oda volt minden illúzióm. Elfelejtettem már, hogy ki volt a legszebb leány, a legszebb asszony s a legszebb tánezosnő. Igy jár az, a ki mire megfőzi az ebédet, elveszti a saját konyháján az étvágyát. GASTON. Farsangi levél. (A. kath. iparosifjuság bálja jan. 19-én,) Kilencz órakor még nagyon hűvös volt a fürdő nag terme, a hol több szál gyertya és czigány égett, mint a mennyi tánezosnő türelmetlenkedett. Végre mégis csak egy bekerült a társaság s vagy huszonnégy pár megkezdte a lassul, Jónás Paliék odafönt, a magyar tánezosok odalent a teremben elszóródva épen a visszáját, adták az esztergomi uri csárdásnak. Még pedig a kellemes visszáját. Nálunk gomolyagba szorulva, a czigányok közt helyben cselekszik a csárdást, az iparosok bálján még a régi jó magyart »járták«. Veit magyar kör is, mely azonban csak kuriózum marad minden időre, ha még olyan gondosan tánczolják is, mert nem egyéb a franczia négyesnél fordításban: egy sima francziánál szűrben. Hozzá nem is a nép, hanem valami tánczmesler (alalia ki, annyi benne a ehablou és a tartalmatlan formaság. Hanem annál szebben festett a franczia négyes, melyet nemcsak lelkiösmeretesen, hanem változatosan tánczoltak. A terem téli levegője enyhe tavaszi éghajlattá változott, a fehérruhás Jtánezosnők arcza sorra kigyulladt s a fiatal iparos nemzedék megmutatta, hogy tud mulatni fáradság, blazirtság és túlzás nélkül jókedvvel, kitartással és mérséklettel. A vigalom szünórája után nem I kimerülés szünórái, hanem a jókedr vidám órái következtek, ugy hogy a vigalomról — ebben az influenzás farsangban is ,— csak a siker színeivel lehet képet festeni. Válás eljegyzés előtt. (Farsangi karezolat.) — Mert, kérem azt csak nem tetszii gondolni, hogy mai napság ezerötszáz forinttal egy tisztességes pálinka üzletet lehel nyitni s a Régiké csak ezerötszázat hoa mindössze. — Jól van. Legyen hát kétezer forint — Mit csinálok én kétezer forinttal? Mert, kérem azt csak nem tetszik gondolni, hogy Ötszáz forinttal kifutja a lakás ? Hál ha Régiké fürdőre is akar menni ? — tFssük el háromezerrel. — Három ezerrel? A kinek két üzlete, két háza és csak bárom eladó leánya van, az ne kompiomifctálja m'gát háromezer forinttal. Hol vannak a nevelés költségei. Egy gouvernante maga báromszáz forint. Zongora és zenetanítás ötszáz forint. Kéthárom báliruha négyszáz forint. Mehadia vagy Szliács ötszáz forint. Mi marad nekünk? — Ne beszéljünk többet. Elég lesz kezdetnek négyezer forint. — Igen is, ha nem szeretném annyira Régikét akkor elég lenne. De ha ö például akármikor Pestre akar menni, megtagadjam óhaját egy könyörtelen após miatt? Nem. Ezt nem veszem a lelkemre. — Hát menjünk ötezerre. Jlíz csak elég lesz kezdetnek ? — Kezdetnek ? Hiszen mai napság nem kezdünk, hanem egyenesen belemegyünk. Nekem nem lehet ötezer forinttal kezdeni, mert akkor nincs elég üzleti tekintélyem. Tudja mit ? Tízezer forinton alul lehetetlen a mi boldogságunk. — Legyen tízezer. De ha még egy forintot kér, kap tőlem egy ilyen fügét, ni! Hanem az adósságaimat csak beleszámítja kedves apóskám? — Maga egy neveletlen ember. Már most vegye ugy mintha elvált volna Régikétől. Nincs mit keresnie és követelnie nálunk. Vagy kap ezerötszáz forintot mindössze vagy semmit. — Maradjunk a semminél. Az még mindig több, mint Régiké szerelme tizenötezer forinton alul. AUCTJN. HÍREK. — Adakozások. A herczegprimás a nagysárói iskolának hatvauhárom forintot s a ferouezezek okolicsnai klastromának helyreállítására kétszázat adományozott. mett, mint most s melynek lakói oly gyümölcsökben is bővelkedtek, melyeket csak híréből ismer a mai nemzedék. De mi, kik a messze földet meglátogattuk, nem jöttünk ide az itt nem létező természet szépségeinek bámulására. — Ide jöttünk, hogy a romok felett, azon ősi silány foszlányokká porladt városok szétszórt kövei fölött elmerengjünk a régi nagy idők nagy emlékein í . . . Nagy eszmék teremtettek itt s fenekestol felforgatták az egész régi világot! És én szereltem volna, ha azt a barlangot, melyet a hagyomány a názáreti Jézus születés-helye gyulán t tisztel, öseredeti állapotban láthattam volna, olyannak a minő volt, cserjékkel-, bozótokkal körülvéve akkoron, rnidön a környékbeli pásztoroknak szolgált menedékhelyül! ... Do most hatalmas épület emelkedik fölötte, magas, erős falakkal védett zárda. Es ezalatt, ennek nagyszerű temploma alatt,, drága lámpák által kivilágítva, selyem függönyökkel s oltárokkal díszítve látjuk az ösi barlangot, melynek márvány padlózatában, ezüst csillag körül ez a felirat olvasható: »Hic de virgine Jézus Christus natus est«. Itt született szűz Máriától Jézus Krisztus. Most idejárnak a zarándokok megünnepelni Jézus Krisztus születésének emléknapját. Sokiin, igen sokan járnak ide: Európából, Ázsiából Afrikáltól, Amerikából és Ausztrál iából. A föld alatti üregekben s felettük a nagy bazilikában ünnepelnek egész éjszaka. A római katbolikus s a görög keleti patriaeha, püspökök fényes felvonulást tartanak, szemkápráztató drága szertartási öltözetekben. A latinok karácsonya és a görögök s örmények karácsonya fényes látványosság. Karácsony böjtjén Betlehem ünnepi diszt Ölt. A latin patriarcha nagyszámú európai és bennszülött kísérettel, lóháton vonul ide Jeruzsálemből, a keresztény seikek pompás lovaikon, festői öltözetben környezik a főpapot; az ifjabb arab lovasok, a leventék ide-oda vágtatva pisztolyból, puskából a levegőbelövöldözve vonulnak Betlehembe: itt az utczákat elözönli a nép, a lapos háztetőkön a nők csoportjai ujongnak, mig az ünnepies díszmenet végig vonul Betlehemen, a város végére, oda, hol a meredély szélén a hatalmas zárda áll. A latin patriarchát a jeruzsálemi franczia konzul is teljes diszben kíséri összes hivatalos személyzetével, mert itt Francziaország a kath. egyháznak hivatalos védnöke. Az Európából s egyéb világrészekből [idesereglett s Jeruzsálemben szállásoló zarándokok is, nők s férfiak, mindannyi lóháton, csatlakoztak a menethez, melyet a benszülöttek csapatai Jeruzsálemtől idáig gyalog kisérnek. A zárda kapu előtt a patriarcha s mindannyian leszállnak lovaikról s ugy özönlenek a középkori várhoz hasonló nagy épületbe. Majd felhangzik a körmenetelők szent éneke, kik égő nagy gyertyákkal kezükben vonulnak le a földalatti barlangokba. Az isteni tisztelet reggelig eltart, s alig van zarándok, aki ilyenkor álomra hajtaná le fejét. Hisz ezek messziről jöttek ide . . . hogy elgondolkozzanak a régi nagy idők emlékeiről ... Én is leültem elvonultan a barlang egyik zugába s elmélkedtem a lefolyt századok s ezred év fölött . . . az időről, midőn az uj tanitó itt született . . . Elgondolkoztam a kereszténység történetének korszakai fölött . . . Mint vitázott, Kelet és Nyugot Jézus személye és tanítása fölött . . . mint lettek a názáreti mester utódai pápa királyokká, mint parancsolnak császároknak és fejedelmeknek . . . mint szakadtak el Kelet és Nyugot egymástól... mint háborgott maga a Nyugot és szakadt el a pápa királytól a reformáczió korában... Mennyi harcz, mennyi küzdelem folyt le az itt született tanítónak szellemi öröksége fölött! . . . Elgondolkoztam . . . hogy szükséges az anyagi élet küzdelmeiben annyi idealizmus, mennyi fölemelje az embert az istenhez. HATALA PÉTFR. — Az Olvasókör mulatsága. A polg. oív. kör e hó 26-án saját helyiségében társasvacsorával egybekötött tánczmulatságot rendez, melyre a tagokat tisztelettől meghívja a rendezőség. - Farsangi naptár. Szombaton este, jan. 25-én a tornaegyesület, reconaissance-estélye társasvacsorával a Fürdőben ; jan. 26-án az olvasókör farsangi vigalma,; febr. 1-én a tisztikar második farsangi estélye ; február 1 -éii a szigeti vendéglő bálja ; február 8-án a kereskedő ifjak farsangi vigalma ; febr. 15-én a dal-és zenekedvelő egyesület estélye; febr. 16-án álarezos bál.' — A fómegyei népoktatás ügyének istápolására a herczegprimás nagy alapítványából a mult év kamatait, üatezerkétszáztizenhíit frt 24 krt osztottak ki. Ebből kétharmadrészt, kaptak a tanítók s egyharmadot az iskolák. Segi i ségben részesült száz ízen három tanitó s tizenhét iskola. — Szabó püspök alapítványának mult évi kamataiból ötszázötven forintot osztottak ki tizennyolez tanitó között. Mind a két jótékony alapítványból összesen százhartniuezegy tanítót segítettek négyezerhatszáz kilenczvenöt frt ereióiar. I

« o — Installátio. A fŐkáptaiauban I véghezment fokozatos előléptetések s az uj kanonokok ünnepies beigfatása szombaton lesz a főszékesegyházban a szokott ünuepsségek között. — Farsangi ebed. A herczegprimás ma hatvan-hetven teritékes farsangi ebédet ad, melyre ugy a főkáp talán, mint a közös hadsereg tisztikara, a& állami, megyei és városi tisztviselők, továbbá a közélet számos képviselői hivatalosak. — Jótétemény. Or. szobi Luczenbacher Pál,a főrendiház tagja, a dömösi hajósok szegény özvegyei között már többször tapasztalt nemes érzelmétől indíttatva hetven forintot osztott ki; mit ezen özvegyek nyilvánosan megköszönni kötoles'ségöknek ismernek. — A selmecziek ötvenezer forintnyi íjáudékot kaptak a uorczegprimáslól gymuasinmok főgymnasiiimmá kiegészítése végett. A hálálkodó város már (öbb ízben meg akarta köszönni a feledelmi adakozást, do az influenza rBti-