Esztergom és Vidéke, 1890

1890-05-29 / 43.szám

KSZTlSttÜOM XII. ÉVFOLYAM. 43. SZÁM CSÜTÖRTÖ K, 1890. MÁJUS 23» , Városi s megyei érdekeink közlönye. „ MirrjiKuviiiK HISTIÍMKINT KftTSZRR • | S Z E RKESZTÓS EG: I HIRDETÉSEK. VASÁRNAP E S CSÜ TÖRTÖKÖN. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT HIVATALOS inni>i<:msi<:K ^U MAÍÍÁN-IHKIHÍTKNWK l<!|.<)l«T/KTÚÜI Á I» • Ixtvii • Inp HÍ.«IIHIIIÍ táWét illt'-tő |«V.ÍHuit»uy«ir Ijíil.liMi^fik. 1 szólói 100 H/.ói({ — frt 7ő krJ ! »t)*»llBj>&<l«« szerint Je^jn | •dHi %%t9 '. . 6 frt - le. l/IAnmJIMJITAI . 100-200 ig . J frt B0 kr.j j lányosnuhM.. kö,,ölfc b h.«k. I Í féi évi« . s fitkr ; KIADÓHIVATAL, soo—mo-i* i ft* sr> br.; j .— ; II«K.T«.I«VI(» ..!!!!!!!!!! I frt SO kr! I SZÉCHEl IY I-TíllR SZÁ M. Hély^-lij 2IO kr. jjj NYII.TTKB Kuril SO ki-. -X- - _tf.y_?i^Pj ._*[j_.Z-.! t .ri — _ —_ l Imvsl a ln.|> liivütíilos s a iiüigí'ui liinlnlÚHui, á ny Ültéibe M/.íVnt, kii/,- J (í lemenjek, tílíili/,eléni néir/.i'k én nitílíiiiiiilnsok iiifé/,«ii(l<ik. A nap hőse. Esztergom, máj. 28. Társadal műnk legtiagyobb kitünte­tése az olyau ünnepség, mint a mai bankett, melyet Feichtinger Sándor dr. félszázados orvosi működése tiszteletére rendezünk. Minden osztály rokonszenves üdvöz­lettel tüntette ki s a sokféle virágból olyan koszorút fontak, melynél szebbet még nem kapott az esztergomi orvosi kar Nesztora. Félszázad alatt sok történhetik. Az ünnepelt aggastyánnal is nagyon sok történt. Először is fiatal ember maradt ezüst fehér fejjel, de lelkes szívvel. Nem maradt el a kortól egy lépéssel sem, miut annyi elavult kapaczitásunk, a ki még a harmincz esztendő előtt való gondolkodást képviseli közöttünk. Sokat haladt azóta az orvosi tudomány is, mióta diplomáját kiállították s a derék orvos folytonosan lépést tartott tudománya fejlődésével s tanult sza­kadatlanul, hogy anakronismussá ne váljon. Ő alapította meg városunkban a tu­dományos orvosi működést, ő volt az első modernebb képzettségű orvos a magiszterek, a chirurgusok és a borbély­üzlettel is biró kuruzslók között. Azután nagy ágazatu családot alapí­tott, melynek minden tagja hasznos oszlopa a társadalomnak. Mint buzgó orvos a városi ügyekkel is rá ért törődni s rendesen a legbetegebb állapotú kér­déseket kereste ki. Városi főorvos és reáliskolai igaz­gató. Paradoxonnak hangzik és mégis tanulságos összefüzés. Mert neki köszön­hető, hogy az elhanyagolt intézet alapjai meg nein rendültek s hogy a reál­iskolát a megsemmisülés hullámai el nem mosták. A mit félszázad alatt egy derék pol­gár elérhet, azt Feichtinger Sándor dr. elérte. Boldog családot alapított, pol­gártársai elismerését vivta ki, hálát és tekintélyt szerzett magának orvosi mű­ködésével, királyi tauácsosságot és ma­gyar nemességet kapott a királytól s ötven esztendős pályát az istentől. Örömmel gratulálunk neki a mai nagy névnapon, mely csak egyszer szo­kott előfordulni egy ember életében : a félszázados pályafutás évfordulóján. Tartsa Isten még sokáig példakép­nek s a városnak, mely büszke lehet reá, mert Esztergom kitűnő fia volt és maradt mindig egész életében. Vasutunk törvényjavaslatának megokolása. Indokolás, »az esztergom-almás-füzitői helyi érdekű vasút engedélyezésérők szóló törvény­javaslathoz. Esztergom városának és vidéke je­lentékeny kőszéntelepeinek a vasútháló­zattal való összeköttetése nemcsak az érdekelt vidékeknek képezte régi óhaj­tását, hanem ezen összeköttetéseknek biztosítása a% ottani kőszénre utalt gyár- és ipartelepeknek, egyáltalán az ország dunántúli részeinek s különösen a m. kir. államvasutak Budapesttől nyugotra eső vonalainak kőszénnel való könnyebb és gazdaságosabb elláthatása érdekében is valódi közgazdasági köve­telményt képezett. A kormány állandóan éléuk tudatá­ban volt ezen vasúti összeköttetések fontosságának s éppen ez okból már a budapest-ujszőnyi vasútvonalnak ál­lamköltségen történt kiépítése alkal­mával az esztergom-vidéki kőszéntele­peknek ezen vasúttal egy szárnyvonal utján leendő összeköttetését is tervbe vette s a midőn ezen terv az állam­pénzügyi viszonyaira való tekintettel a napirendről levétetett s a magánvállal­kozásnak engedtetett át, a kormány készséggel kilátásba helyezte támoga­tását mindazon vállalatokkal szemben, melyek a jelzett bányavidék kőszén­termelésének vasutvonalak kiépítése utján leendő felvirágoztatását czélozták. Dr. Silberstein Adolf és órdektársai ugyanis, kiknek helyébe időközben Neu­sen loss Károly és fia és Horsitz Fri gyes építkezési vállalata budapesti be­jegyzett czégek léptek, a részükre még 1886. évi szept. havában megadott előmunkálati engedély alapján kidol­gozott részletes műszaki műveleteket oly kérelemmel terjesztették elő, hogy a tervezett XXXI. ós az 1888. évi IV. t.-czikkben foglalt határozmányok értelmében adatnék meg. Ezen kérelem alapján s a műszaki műveleteknek előzetesen történt átvizs­gálása, valamint a vasútvonal közigaz­gatási bejárásának foganatosítása után a mult évi április hó 10-én megtartott engedélyezési tárgyalás folyamán, a vasút építési és üzleti, valamint egyéb engedélyezési feltételei megállapittattak tekintettel azonban arra, hogy a helyi érdekű vasút egyes részei közvetlenül a Duna mentén vezetuek, a pálya Nyer­gesig falu, Lábatlan és Neszmóly állomá­soknál, a Duna folyammal közvetlen összeköttetésbe jutand, a ministerium az engedélyt saját hatáskörében kiad­hatónak nem találta, hanem a tiszte­lettel bemutatott törvényjavaslat szerint ezen gőzhajókkal járt vízi ultal közvet­len csalatkozással biró vasútvonal enge­délyezésére a törvényhozástól általam ezennel felhatalmazást kér. E vasút építésére és üzletére nézve már megállapított feltételek lényegesebb határozmanyait a következőkben van szerencsém ismertetni. A •/• »latt tisztelettel csatolt hely­zetrajzi vázlatban feltüntetett vasút­vonal hossza 43*0 kilometer leend s a m. kir. államvasutak almás-füzitői állomásból kiágazólag Esztergomig ve­zettetnék. A legnagyobb emelkodés vagy esés 6°/ 0-kal, a nyílt pályán alkalmazandó kanyarodásoknak félátmérője 250 méter­rel a pálya koronaszélessége pedig 4*0 méterrel állapíttatnék meg. A szabványos nyomtávval építendő vasúton alkalmazandó s aczélból gyár­tandó siuek 23 e kilogrammnál könnyeb­bek nem lehetnek és függő siukötés mellett oly sürün rakott talpfákon lesznek elhelyezendők, miszerint igénybe vételük 4.500 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentimóterenkiut 1000 ki­logrammot meg ne haladjon. A helyiérdekű vasúton az almás­Az„Esztsrgo m és Viáéke^tár czája. A boldogító. (Elbeszélés.) I. Egész nap egyebet sem tettek, csak mindenféle csomagokat bontottak föl. A mama édes örömmel mosolygott a gyönyörű párisi toilettre, a nagyszerű, bécsi legye­zőre s a fölséges pehely helépokére, mely olyan könnyű volt, mint az a mosoly, a minőt egy szegény fiatal embernek szán­tak, a ki épen az ablak előtt ment el s kifogástalan hódolattal beköszönt. — Bányai! — Jónapot. Elza is, a mama is nagyon nyájasan üdvözölték. — Foglalkoztál már vele? — kérdezte <i mama, mikor a virágcsokor dobozát bon­togatta. — Igen. — A második négyesre ugy-e? — Igen. Erre a legunalmasabbra. De már megbeszéltem Mukival, a ki a csárdást kérte, hogy a második négyest tizenkét perez alatt ledaráljuk. — Gyönyörű csokor, nézd csak Elza, ezek a trieszti rózsák ma este csodálatos hatást fognak kelteni. Tudod, ki küldte? — A báró. Ugy-e a báró ? A mama mosolyogva nézett a kis ártat­lanra. — Más. — Akkor Muki, — Az csak budapesti virágokat ismer. — Csak nem Bányai? — Nem; Keller. Kár hogy csak tégla­gyáros. De van ízlése és módja. Elza, ezt az embert be kell irnod a tánezrendedbe. — Szívesen. Hanem csak egy tourra. mert szörnyű rossz tánezos. — Jó. Ennyit megkövetelnek a trieszti rózsák. Azután ezer apró aggodalom között el­készültek a bálra. Elza nagyon szép volt. A mama, a fiatal özvegyet óhajtotta legutoljára adni és szintén kitett magáért. Végre tiz órakor, mikor a legutolsó kocsi is elvégezte a dolgát, megérkeztek Elzáék. Harm mezkét rendező fogadta őket s a ze­nekar rögtön abbahagyta a keringőt. Muki ragyogó arczczal vezette be a szép leányt, a ki legutoljára is legelsőnek érkezett. II. • A tizenkét perczes második négyes előtt egy erőteljes, magas fiatal ember állott meg Elza előtt, a ki épen a huszonnegye­dik nevet jegyezte be a remek tánozrendbe. — Hol volt eddig Bányai ur? — kér­dezte Elza szórakozottan. — Itt, maga mellett. — Igaz. Hiszen tánczoltunk is két ma­zurkát, ugye ? — Csak kértem, de nem tánczoltam. — Hát most szerezzünk kárpótlást. Ez a négyes a mienk, Bányai ur. És kaczér mosolylyal indult el a terem túlsó oldalára. Bányai esetlen és szótalan volt, mint minden igazi szerelmes, mikor tánczol. Elzának kellett kezdenie. — Maga nagyon rossz kedvű, Bányai ur. Pedig, ha igazi barátunk, akkor lehetne olyan vidám, mint én. — Utoljára? — Mit akar mondani? — Azt, hogy legutoljára tánezolok ma­gával, Elza. Gratulálok. — Kellerhez? Még nem bizonyos. Ez az ember nagyon gazdag, de nagyon műve­letlen. Nem tudnám szeretni. — Kell is oda szerelem! — Vigyázzon, kérem, elrontjuk a negye­dik figurát. Mit fog maga tenni ? — Nem tudom, de nem maradok itt. — És ha marasztalnám? — Akkor se. — Lássa az egész világ tudja, hogy maga szeret. Megkérte a kezemet kétszer. A mama halasztást határozott. És most uj fordulat előtt állunk. Mit csináljak? — Legyen nagyon gazdag. — És azt hiszi, hogy ez elég ? — Legyen boldog is. Elza kaczagott. Épen az utolsó figura járta. Gépies gyorsasággal pergett le a második négyes. — Tudja mit, majd mondok magának valamit esküvőm után. Bányai alig tudta megvetését elpalás^ tolni. A főrendező magával ragadta azsákmányt, mint sas a fehér galambot. Elza diadalmas mosolylyal kezdett igazán mulatni az unaU mas tizenkét perez után, III. Volt a teremben egy nagyon szép kis vidéki lány, a ki csak azért jött fel a bálba, hogy tánczoljon, .Egész egyszerű kis te­j remtés volt, de nagyon boldog és nagyon igaz. Kérdezi Bányaitól táncz közben: — Igaz, hogy Elza menyasszony? — Igaz. — Mit fog maga most csinálni? Bányai gyorsan készen volt a válaszszák Néhány pohár pezsgő kitűnően fogalmazza ilyenkor a legfurcsább gondolatokat. — Szeretni fogom magát, Mariska. — Ká akar parancsolni magamagára? — És elveszem, Mariska, ha szeret. — Maga, engem? Elza keveselte, én sokallom. Mit gondol, Bányai! — De megteszem, Mariska. Nézze csak, itt van előttünk épen Elza. Hát mit is szeretnék én ezen a lányon. Maga sokkal szebb, őszintébb, természetesebb. Tudja mit, Mariska, jól van az ugy. Elveszem magát feleségül. Mariskát elhagyta a jókedve, Az egész terem látta, hogy mi fog történni. Bányai az utolsó hadicselhez folyamo­dott. Ostobaságot követett el, kétségbeesett játékot játszott, de nem akarta magát meg^ adni minden visszatorlás nélkül. Féltékenynyé akarta tenni Elzát, a ki sohase kaczagott csengőbb gűnyuyal, mint, ez este. Gondolkodóba akarta ejteni a ma­mát, a ki sohasem beszélt mással, mint a kábitóan illatos Keller úrral. Végre Mariska egész határozottan, kije­lentette : •jár- Ne tánczoljunk tovább,, Bányai ur. — Jól van, Hagyjuk itt a bálitermet,, mint jegyesek, — Beszéljünk erről máskor, de ma ne„ Lássa én szegény leány \agyok r hanem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom