Esztergom és Vidéke, 1890

1890-05-29 / 43.szám

fűzi toi csatlakozási állomáson kivül még a következő helyeken lesznek állomások létesitendők, úgymint: Neszmélyen, Sütfőn, Lábatlanon, Nyergesujfalun, Tokodon, Esztergomban és egy rakodó-megáIlóliely Kenyérmozön. A pálya építését engedélyesek az engedélyokmány keltétől számított egy és fél év alatt befejezni ós a pályát a közforgalomnak átadni tartoznak. A tényleges építési költség 1.980,000 forinttal, azaz pályakilométereukint 46,046 forint 51 krajczárral állapíttatnék meg, melyből forgalmi eszközre 120,400, tartalékalapra pedig 30,000 forint kihasítandó. Az aránylag magasnak látszó, a nehéz építési viszonyok, nevezetesen pedig a vonalnak a Duna folyam mentén való vezetése folytán teljesen indokoltnak •mondható. 1.980,000 frlnyi tényleges <épitési tőkének beszerzését engedélyt kérők 35%> {,Zí,z 693,000 forint erejéig névértékű törzsrészvényeknek, 65%> azaz 1.287,000 forint erejéig pedig 72%"

os árfolyam alapul vé ele mellett •számított elsőbbségi részvényeknek kibocsátása utján szándékoznak biztosítani ; a pálya üzlet kezelését pedig a szabványszerződés elfogadása mellett az •engedély egész tartamára a m. kir. állam vasú talcva ruháznák át. Egyebekben az engedélyezési feltételek megegyeznének a helyi érdekű vasutakkal szemben kikötni szokott engedélyezési, építési és üzlelbereudetzési feltételekkel. Van szerencsém egyúttal tisztelettel jelenteni, hogy az 1890. évi IV-ik törvényezikk 4-ik §-a alapján a posta ingyenes szállítása fejében nyújtandó állami hozzájárulás a vasút forgalomba helyezése, illetve a post átállítás tényleges megkezdése napjától kezdve ötven egymásután következő éven át fizetendő 3,300 frlnyi évjáradékban, az idézett törvény 7-ik §-a alapján a helyi érdekű vasúti segélyalapból nyújtandó külön államsegély pedig 1891. évtől kezdve 10 egymásután következő <éven át 13,000 frtnyi kamat nélküli -egyenlő részletekben fizetendő 130,000 frtnyi összegben határozta!ott meg, oly feltétel mellett azonban, hogy ugy a most emiitett 130,000 forintnyi segélyösszeg, mint a postahozzájárulás czimén nyújtandó fenti évjáradéknak megfelelő 60,000 frtnyi tőkeösszeg fejében ongedélyt kérők 190,000 forint névértékű törzsrészvényt lesznek kötelesek az állam tulajdonába átadui. Az ily ként biztosítandó állami hozzájárulás, illetve segély indokolva van nemcsak az által, hogy állami támogatás nélkül a vasút megépítése egyáltalán nem lett biztosítható^ hanem annak folytán is, hogy a vasút mentén fekvő kőszéntelepek termékei a m, kir. államvasutak vonalain az ország nyugoti részeibe szállíthatók s ez állal a hazai kőszénipar versenyképessége ezen vidékeken is biztosítható lesz. A posta hozzájárulás a tényleges építési költségnek csak 3'03%-át teszi s alig haladja meg a kocsi kilométerenkinti 10 kros tételt; — a külön állami segély a tényleges építési tőkének, nem számítva a leszámítoltatási veszteséget, — már mintegy 6-46%"^ teszi ugyan ki, de azért mégis mérsékelt s a két czimen való állami hozzájárulás még együttesen sem éri el a tényleges építési tőke 10%-át. Díjszabási szempontból továbbá van szerencsém felemlíteni, miszerint a vasút főforgalmi czikkeit képező kőszén-, homok- és agyagszállitmányok után, a a mennyiben azokból óvenkint legalább 10.000 kocsirakomány szállítása biztosíttatnék a m. kir. államvasutak vonalain ugy a budapesti, mint a nyugoti irányban Győrön tul menő forgalomban 5, vagy legfeljebb 10 évi időszak alatt kilométerenkint és 100 kilogrammonkint nem fogna magasabb díjtétel alkalmaztatni, mint a szállítási adót is magában foglaló 012 krnyi bruttó egysógtétel, a budapesti irányban 100 kilogrammonkint 1 krajezár hídvám hozzászámitásával, a mely díjszabási intézkedést indokolja az, hogy a vasút tervezői legalább az első években a h. érdekű vasútról jövő nevezett tömegáruk tekintetében, a mennyiben a m. kir. államvasutak vonalai szóba fognak jönni, a külföldi versenynyel szemben állandó tényezőkkel, illetve tételekkel számolhassanak. Ezekben a tervezett vasút lényegesebb engedélyezési feltételeit előadván, tisztelettel kérem az engedélyezés iránti felhatalmazásra vonatkozó tövényjavaslat elfogadását, tisztelettel megjegyezvén, hogy ha a törvényjavaslat még a jelen ülésszak alatt le nem tárgyaltatik s törvénynyé nem válhatik, e fontos vasútvonal megépítése a jövő évre marad, sőt esetleg meg is hiúsulhat, mert engedélyt kérők azon feltevésben tölték le a 95-000 forintnyi engedélyezési brztositékot, hogy az építést még a folyó év nyarán megkezdhetik. Budapesten, 1880.évi májushó 20-án. BAROSS GÁBOR s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter. Tanitó-árvaház Esztergomban. Esztergom, máj. 28. (ff.) Komlóssy Ferencz dr. muzslai plébános orsz. képviselő, ki nagymérvű elfoglaltsága mellett a fővárosban hetenkint megjelenő »Nepnevelo« cz. kath. tanügyi lapot is ráér szerkeszteni, e derék lap egyik utóbbi számában lelkes hangú felhívást intézett egy kath. tanítói árvaház felállítása ügyében, melynek eredményeképpen rövid pár hét alatt közel ezer forint gyűlt össze nevezett lap szerkesztőségénél. A humánus mozgalom nemcsak azért érdekel bennünket, mert a társadalmi műveltség alapját megtermő néptanítók többnyire nyomorban hátrahagyott családjának méltó ist ápolását, czélozza, de azért is, mert szerény meggyőződésünk szerint a létesítendő kath. árvaház felállítására legmegfelelőbbnek tartanok a magyar kath. világ metropolisát — Esztergomot ! Pár év előtt, midőn a magyar püspöki kar hozzájárulásával a kath. tanitók, e mellett a tanítói árvaházra is történtek adakozások, a mely mintegy ötezer frtot tevő összeg ma a segélyalapot is kezelő egri káptalannál várja gyarapodását. Csakhogy e'kiváuütos gyarapodás a síagnatio stádiumába került s Koinlóssynak kellett az oly szép eszmét újra feléleszteni, a mely ha kellő felkarolásra talál, az ujonan megindított gyűjtés eredményét a már meglevővel egyesítve, nemsok ára m

egvalósu 1 h a,fc. Ez okból kívánatosnak tartanok, hogy városunk intéző körei a polgársággal egyetértőleg tegyék magukévá az ügyet, indítsanak erős mozgalmat a gyűjtés érdekében s aztán még idejében kövessenek el mindent, hogy a kath. tanitók orsz árvaháza Esz'ergomban Jegyen fel állítva. Mondanunk sem kell, hogy a főváros — a hová Komlóssy tervezi az árvaház felállítását — kész örömmel adna ingyen telket a humánus intézet felépítésére. Miért ne tehetné ezt meg Esztergom városa itt, a hol aztán az építés költségeinek nagylelkű fedezéséhez 0 Emja kifogyhatatlan bőkezűsége is bizonyosan megnyerhető lenne ? Ha Esztergom n. é. polgársága is oly érős akarattal fog elkövetni mindent e fontos és sok előnynyel kínálkozó intézmény elnyerése érdekében, mint a milyennel e sorok írója reményli és óhajtja, ugy semmi akadály nem fog fenn forogni arra nézve, hogy városunk rövid időn egy országos intézettel gazdagodjék, mely fennen hirdesse Esztergomnak ősrégi hírnevét. Quod faxit Deus ! HÍREK. — A herczegprimas pünkösdhétfőn délben Csernoch dr. apátkanonok éí Haiczl cerimoniárius kíséretében Bajcsríi utazott közülbeiül egy heti tartózkodásra. — Pünkösdvasárnap óriási közönség részvételével a herczegprimas pontifikált s mondott szent beszédet, melyet több ezren hallgattak. Pünkösd Hétfőn Rajner Lajos kanonok misézett s ez alkalommal is zsúfolva volt a főszékesegyház a fővárosi kirándulók tömegeivel. — Prokopius Sándor tokodi nyug. bányaorvos nyolezvan esztendős korában elhunyt. Prokopius atyja Esztergom vármegye főorvosa volt, kinek életéből egy igen szomorú epizódot említhetünk föl. Egy alkalommal Prokopius főorvos Mórey Sándornál, a primási jószágok regensénél, a későbbi helytartósági elnöknél volt hivatalos ebédre. Vidám hangulattal ültek le az asztalhoz s ekkor egy pajkos leány tréfából kihúzta Prokopius alól a széket épen abban a pillanatban, midőn az helyet akart foglalni. A tréfa nagyon szomorúan végződött. Prokopius agyvelőrázkódást szenvedett s nemsokára meghalt. Fia , elvégezte a középiskolai tanulmányokat, a harminczas években gyógyszerész lett , az Esztergom-vízivárosi gyógytárban, honnan a sebészeti kurzus elvégzése után tokodi bányaorvosnak nevezték ki. Itt halt meg szerény visszavonultságban. Gyászjelentését az orvosi kar adta ki: Az esztergomi orvosi testület részvéttel jelenti az esztergom megyei orvosok Nesztorának Prekopius Sándor tokodi nyug. bánya- és gyakorlóorvosnak, gyógyszerész- és sebész mesternek f. é. május 25-én este 8 órakor Tokodon, életének 80. évében, végelgyengülés következtében történt elhunytát. Az engesztelő szent mise-áldozat f. é. máj. 27-én reggel 8 órakor leeud, mely után a holttest a tokodi községi sírkertbe fog örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1890. máj. 26-áu. Béke lengjen porai felett ! A megboldogult orvos ravatalát Kováts Albert temetkező vállalaza állította föl s temetésén a vidék intelligencziája igen szép számban rótta le a kegyelet adóját. — A mai bankett Feichtinger Sándor dr. félszázados orvosi működésének tiszteletére a Fürdő vendéglő kies nyári kertjében kitűnő sikerűnek ígérkezik. A banketten társadalmunk minden osztályának legkiválóbb képviselői fognak megjelenni s ugy a főpapság, mint a törvényhatóság és város is képviselve lesz. A rendezőség hölgyeket is meginvitált s igy a bankettnek hangulata emelkedettnek Ígérkezik. Az ünnepi felköszöntők lesznek : Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán, Helcz Antal dr. és Áldori Mór dr. az orvosi kar nevében. — Hymen. Ozoray József dr. érsekújvári ügyvéd és lapszerkesztő, ki azelőtt lapunk munkatársa is volt, a napokban váltott jegyet menyasszonyával, Dienes Mariska urhölgygyel. Fogadja élete ezen legkedvesebb eseményéhez őszinte szerencsekivánatunkat. — A dalegyesulet pünkösdvasarnapján a belvárosi plébánia templomban misét énekelt Maguráuyi Offertóriumával Sujánszky Antal veterán egyházköltő szövegére. A templom ez alkalommal zsúfolásig megtelt s a rendkívül megerősített énekkarokat gyönyörrel hallgatta. — Tanitóink gyülekezete. Az esztergom-járási tanító egyesület tegnap d. e. tartotta meg tavaszi közgyűlését, mely szép látogatottságnak örvendett, Majer István püspök elnöklete alatt. Első sorban felolvasták az előző üiések jegyzőkönyveit; azután a beérkezett öt pályamunka bírálatát. Ezek közül három munkát csak stylaris gyakorlatnak tekintettek, mert egyikök sem domborította ki a pályakérdés alapeszméjét. A három db. arany pályadijat Szölgyémy Gyula és Klinda Irma városi tanitók nyerték el, kiket a közgyűlés óljenzéssel pályanyertes értekezéseik felolvasására kért. Ezek után az elnöklő püspök rövid szavakban megjegyzéseit és alapos tapasztalatokon nyugvó tanácsait közölte, egyúttal f. é. szept. 30-iki záros határnapra uj pályakérdést tűzött ki három darab aranynyal az elsőnek itélt dolgozat számára ; a második dolgozatot pedig 1 db. aranynyal kívánja kitüntetni. Ezután Szölgyémy Gyula felolvassa az elemi iskola magyarnyelvi tanításáról szóló értekeazért nagyon fáj, hogy engem ejt áldozatni s épen engem áldoz föl Elzáért. Legyen •elég ebből a játékból. És otthagyta. Bányai megszégyenítve ment vissza a mellékterembe s léha czimhorák közt kötött barátságot a mámorral. Meg akarta ölni az éjszaka emlékeit. A néhány órára való öngyilkosságot szívesen előmozdították az üres ficzkók, a kik magukkal ragadták a bánatos barátot. , IV. Bányai Elza esküvője óta leszámolt jövőjével. Czimborái meglehetős ügyesen segítették vagyona, fiatalsága és élete tékozlásában. Nem törődött vele senki, hagyták elzülleni. Csak egyetlen egy nő kezdett törődni vele. Egy szegény leány, a ki egyszer eléje állt és igy szólott: — Bányai ur, Elzától jövök. A hanyatló ember nem döbbent meg, hanem kéjesen mosolygott. — Mit üzen? — Elmondtam neki, hogy segítsen magán. Bányai a leányka szép szemeibe bámult. — Elza? — Igen, Elza. A kit szerettünk, annak engedelmeskedünk. — És mit mondott? — Semmit. — Csak mondja el őszintén, Mariska. — Őszintén? Jó. Azt mondta, hogy csak folytassa tovább, legalább nemsokára nem lesz az útjában. — Ezt mondta ? — Ezt. De én nem. akarom, hogy maga tovább is menjen. Forduljon vissza. Hagyja ott barátait, a kik épen annyit értek, mint a maga szerelme. — Igaza van, Mariska. Megtérek. — Azután menjen Budapestre. — Elmegyek. — És igérje meg nekem, hogy még ma szakit czimboráival. — Megígérem. — Legyen erős és hagyja el ezt a várost. — ön nélkül, Mariska? — Igenis nélkülem. Ön egyszer játszott velem, de én nemsebb boszut akartam állani. Megtudtam Elzától, hogy sohase szerette önt, azért óhajtja romlását. Én meg akarom önt menteni . . . Bányai megragadta a leányka kezét. — Hát azután kiért maradjak meg? — Edes anyjáért. — Igaza van, Mariska. Elhinné most nekem, ha aztmondanám, hogy szeretem ?... — Nem. — Miért? — Mert nem tud még uralkodni önmagán. Hanem ha egy esztendő múlva mondja, akkor majd megmondom Elzának, hogy ha igazán boldog akar lenni, hagyja ott azt a hazugságot a melyben él és szeresse önt, mert méltó akar lenni hozzá. Lássa, én 'szegény vagyok "ahoz, hogy boldogítsam, de azért szeretném, ha boldog lenne. Bányai nem bocsátotta el többé mindaddig a kis boldogító forró kezét, mig az az Övé nem lett örökre. GASTON.