Esztergom és Vidéke, 1890

1890-05-04 / 36.szám

Hazai ipar. Budapest, máj. 3. 11. Somogympgye törvényhatósági bizottságának legutóbb tartott gyűlésén több képviselőtestület határozata került törvényhatósági jóváhagyás végett tárgyalás alá; a bizottság jóváhagyta ugyan a községi határozatok azon részét, a mely szerint tűzoltó-eszközök beszerzését elhatározták, de megtagadta a tüzfecskendők beszerzése czéljából egyes gyárosokkal kötött szerződések jóváhagyását ós azon határozatot hozta, hogy ezentúl a községek részére az alispán fog nyilvános árlejtés alapján tűzoltószereket beszerezni. Ezen határozat hozatalára az nyújtott okot, hogy a bel ügyér arról értesült, miszerint némely gyárosok az erre vonatkozó miniszteri rendeletben meghatározott minőségű fecsendőknél silányabbakat adtak el a községeknek és ezek árában a községi elöljáróktól váltókat vettek. Történlek azonban némely községek részéről oly bevásárlások, melyek nemcsak azért voltak teljesen szabatosak, mert a gyáros által szállított fecskendők az előírásnak teljesen megfelelők, olcsók és a részben kötelezvényekben kifizetett vételár után csak 6% kamat számit!atik, hanem az üzlet megkötése ellen alakilag sem tehetni kifogást; mert az elöljárók állal kötött szerződések a községi képviselőtetületekben tárgyalva és jóváhagyva lettek ; sőt, hogy az ellenőrzés a felsőbb hatóságok részéről se hiányozzék, a községeknek az illető gyárossal, Tarnóczy Gusztávval, kötendő üzletet az illető járások főszolgabirái ajánlottak. A főszolgabirák tették ezen ajánlásaikat ; mert Tarnóczi-gyártmányait a miniszter megvizsgál falván, teljesen jóknak és megfelelőknek találta s ozt a törvényhatóságokkal tudatta: ennek folytán pedig Somogy megye alispánja a belügyér által is ajánlott Tarnóczy-féle tüzfecskendőket ajánlotta a községeknek; s mivel tűzoltószerek beszerzése sürgős volt, a miniszteri rendelet szerint az alispán már négy izben sürgette meg a községeket, hogy a jó és olcsó Tarnóczyféle tüzfecskendőket a hol szűkség van szerezzék be. Tehát a törvényhatósági bizottság máshová czélozott és máshová lőtt; mert azt akarta elérni, hogy eleget téve a miniszteri rendeletnek, lehetetlenné tegye, miszerint a községeket bizonyos gyárosok silány áruikkal becsapják és a vételárt rögtön értékesíthető váltóban a községektől, ezek nagy veszélyére ! azonnal fölvegyék ; — e helyett azonban azt érte el, hogy a községek helyesen megkötött szerződéseinek megsemmitésével kárt csinál a községeknek, a melyek olcsó áron jóminőségü tüzoltószerel vényeket vásároltak, és kárt okozott Tarnóczy gyárosnak is. A »Somogy« élesen támadja meg a Tarnóczy-gyárat bizonyos órdekszövetkezet javára, mely támadás közvetve gyanúsítás a kormány, az alispán és az összes közigazgatási tisztviselők ellen mintha azok a Tarnóczy-féle gyártmányokat nem tisztességes indokból ajánlanák. Hisszük azonban, hogy a »Somogy« gyanúsításai épp ugy nem fognak ártani a kormánynak, miként azok nem ártanak Tarnóczynak, kiért hangosan beszélnek a már sok helyütt beszerzett tüzfecskendők, a melyek sokkal jobbak (és törvényes uton szereztettek be) mint a »Somogy« által dédelgetett »váltós« gyárak fecskendői. Meg vagyunk győződve hogy az alispánok a községek tűzoltó-szerelvényeinek megfelelő minőségben való beszerzése czéljából fognak a községeknek tűzöltógyárat ajánlani a választás Tarnóczy Gusztáv gyárára fog esni; mert már bebizonyított dolog, hogy a községeknek szállított fűzfecskendők közül a Tarnóczy-féle gyártmányok a legjobbak és mind aránylag, mind általában a legolcsóbbak. A községek tűzbiztonsága hozza magával, hogy tűzfecskendőkkel s tűzoltószerelvényekkel ügyekezzenek magokat mielőbb ellátni ; azért igen czélirányosan és jogosan cselekosznek, ha a törvényes formák és a község gazdasági előnyei szemmeltartásával, Tarnóczyval kötnek szerződést s tartózkodnak azon gyárak ügynökeinek ajánlásait elfogadni, a kik ellen a községeket a miniszteri rendelet óvja. Dr. AJTAY GYÖRGY. A magyar tengerpartról. Balaton-Füred, május 3. Jóllehet, csak a meleg idő beálltával kezdődik a gyógyévad, a »magyar tenger« partjain, mikor a légmórsék már megengedi, hogy a mesés szépségű Balaton hűvös hullámainak engedjük át petyhüdt idegeinket s gyógyulásra szorult tagjainkat, mégis már most felhívjuk a hazai közönség figyelmét Magyarország legszebb ós legnagyobb gyógyhelyére, a szép Balaton-Füredre. Mindenekelőtt már május hóval kezdenek megérni az elhatározások a családokban a nyaralás és gyógyhely megválasztására vonatkozólag. Azután Balaton-Füred semmiesetre sem szorítkozik csak a tóban való fürdésre, ha em vannak forrásai is, melyeket a nap tüzétől izzó talaja rejt méhében s melyeknek vize össze vau gyűjtve oly fürdőházakban, melyek kényelem s eleganczia tekintetében a legmesszemenőbb igényeknek megfelelnek s e mellett Vaszary Kolozs pan* nonhalmi főapát ur bőkezűsége folytán 11 gyógyulást keresőkuek olcsóvá teszik a kúrát. Ugyancsak a nagybirtokosok ós a szomszédos megyék által támogatott főapát kezdeményezése folytán Fürednek immár hajóösszeköttetése is gyors, pontos és minden irány felé kiterjedő, a balatoni gőzhajózási társaság igazgatósága a legkielógitőbb mérvben gondoskodik a közönség kényelméről és e mellett prosperál a vállalat. Fel tehát Balaton-Füredre ! Színházi szemle. (23. Tücsök.) A hét kövér esztendő után bekövetkező bét sovány év parabolája színtársulatunknál megvalósodott. A hét veudégelőadás után következő első bét előadásnak valószínűleg alkalma lesz, ezt a parabolát megerősítenie. Közönségünk egyelőre kimerült. Hétszer zsúfolt házban bizonyította be, [hogy tud lelkesedni a színművészet nemesebb élveiért, de elvégre is mindig csak ugyanarra a közönségre támaszkodni, kimerítő. Vízvári után kedden nem volt előadás. Szerdán a Tücsök került színre zónaelőadásban nagy gyermekvilág előtt, mely hálásan tapsolt még anuak is, a mit nem értett. (24. Az Eiffel torony kisasszonya.) Csütörtökön Bánfalvi jutalmára és vesztére valami Zöldi Márton leírhatatlanul gyarló fé rezei menye került szinre. A darab czime az Eiffel torony kisasszonya. Kár volt ezzel a szerencsétlenséggel a közönséget még csak megfenyegetni is mert, mint a példa bizonyította, a léhaság méltó sorsban részesült s tökéletesen kongó házban mókázódott le. A darabok komolyabb megválogatását ajánljuk az igazgatóság szíves figyelmébe, mert a mi Nagy-Suránynak van szánva, az még nem tálalható fel a jóizlósü esztergomiaknak. Tegnap este Bokodyné jutalmára a Lovoodi árva került színre. Reméljük, hogy ugy az előadás erkölcsi sikeréről, mint a közönség érdeklődéséről kellemesebb referádábau fogunk számot adhatni. HÍREK. oly sebet ütött a szivemen, a melyet nem lehet többé begyógyítani. Érőszakos kezekkel elrontotta az ifjúságomat, elpusztította a lelkemben a vidám örömet és reménykedést s kiölt belőle minden érzelmet és szenvedélyt, egyet kivéve: a bosszút. Vadul zihált Jenő keble. A vörös esik félelmesen kidagadt a homlokán. Szemei szinte szikrázóan csillogtak. Irén önkénytelenül elfordította a tekintetét róla. Nem ellenkezett tovább. Mintha megijedt volna a szörnyű, szenvedélyes embertől. De nem akarta a legyözetését beismerni. Inkább fordított egyet a beszéden. Hangját enyhére változtatta s rejtett mosolylyal Válaszolt. — Nagyon felizgatták még az emlékek is. Szörnyű bántalom lehetett az. No most már elhiszem, hogy gyűlöl minket. Természetesen engemet is, mert grófnő vagyok. S még egy rózsabimbó is ; nézze, például ez ! . . . mert az én kezemben volt, nem találna, önnél irgalomra? — Nem, grófnő. Kaptam én már egyszer emléket öntől, egyszer régen. Igaz, hogy akkor sem kerestem ; de el kellett fogadnom. Hadd maradjon az egyetlennek. Irén kiejtette a bimbót a kezéből. Kérdőleg emelte reá a tekintetét. Néhány perczig nagyon komolyan elgondolkozott. — Tőlem ? ... Nem emlékezem, hogy találkoztunk volna valaha Jenő csak ennyit válaszolt. — Régen volt! . . . Irén sem kérdett többet. — Ismerem a nézeteit immár; — szólott nem is zaklatom, hogy közéjük jöjjön. Olyan kedélyhangulatban, milyen az öné most, bizonyára legkellemesebb környezet a setétség és az egyedüllét. Isten önnel ! Kezét nyújtotta és Jenő megszorította. Nem remegett a nyújtott puha, fehér kéz, de az elfogadóé sem. Ugy váltak el egymástól, mint két hadvezér vitéz küzködés után. Mindegyik elismeri a másikról, hogy jól tartotta magát, de nincsen önmagával megelégedve. Óhajtja a legközelebbi csatát, mikor majd Ő lehet a győztes.

1 Irén karcsú alakja csakhamar eltűnt a bokrok sűrűjében. Csak a lehullott bimbó s a gyengéd gyöngyvirág illat árulta el, hogy az imént még itt állott. Meg Jenő komor tekintete. — Valóságos boszorkány ! . . . Ennyi tettetés és ily merész hazugság embertől ki nem telhetik ... És milyen őszintéknek látszottak a szavai ? . . . Mily (,elfogulatlanul beszélt velem ? . . . Majdnem azt kell gondolnom, hogy valóban egészen elfeledte a multat. Jó volt kissé emlékeztetnem reája. Abban sem csalódtam, hogy az atyját rajongva szereti. A csapás, melyet arra mérek, őt is hasonló erővel fogja sújtani. Mindkettőre halálos leend. Hirtelen} összeborzadt. Lábaihoz látta hullani a szép főt és a selymes fürtöket yérben. Hűvös szellő csapkodott az arczába. Borzongva hagyta oda a homályt. A terrász egyik vörös üvegü lámpájának fénye éppen a kezére esett. Olyan volt az, mintha vérbe mártotta volna. Sietett ki. a világosság felé. — Valóban nagyon izgatott vagyok — szólott magában. Azt kell hinnem, hogy nem vagyok egészen magamnál. Szeme újra a tánezolók kózé tévedt. Ah, a szép grófnő megtalálta a párját, a két milliomost. Mily nyugodt, szinte szomorú a tekintete. S mily szolid arczczal támaszkodik a tánezosára! Mintha nem is volna benne büszkeség és szenvedély ! — De én tudom, hogy van ! — mormolta magában s le nem vette a szemét róla. Egyszerre azonban összefolytak előtte a tánezolók körvonalai, eltűnt a szeme elől a fényesség, nem hallotta a zajt ; rémes, bizonytalan setétség vette körül. És ebben a setétségben ismét ott látta a véres főt üveges szemével reámeredni. összerázkódott. Mi történik vele ? Csakugyan nincs az eszméleténél ? Vagy talán beteg ? Akármi is okozza, nem rendes állapot, Jó lesz bazamennie. Mikor a kapun kilépett, egy bagoly kezdett huhogni a közelében. Újra összerezzent s megállapodott. Majd kettőzött gyorsasággal folytatta az útját. Meglátszik rajta, hogy falura került. Máris kezd babonás lenni. Egy hideg borítás nagyon szükséges erre a bolond, forró fejre . . . Hanem a hideg borítás nem hűtötte le azt! V. Egy hét mult el a kerti ünnepély óta. Jenő ez idő alatt többnyire odahaza tartózkodott, vagy az erdőkben barangolt. Még a szokottnál is nyomottabb hangulatban volt s ami leginkább nyugtalanította, nem a rendes setét, szenvedélyes, forrongó hangulat volt ez; inkább csendes, tétlen, búsongó melancholia. Nem olyan, mint a vad, viharos téli éjszaka; inkább a milyen a borús, lanyha őszi nap s azért nem is. tudta egyébnek magyarázni, mint a hervadó természet befolyásának. Sokszor csüggedés fogta el, mintha hiába küzdött volna s kudarezot vallott volna a törekvése. Majd boszankodott e miatt önmagára s kinevette efajta töprengését, am valóban óriási kislelkűség olyannál, aki teljesen nyugodt lehet és biztos a sikerében. Körülbelül mindennap elment a fekete vár mellett, de be nem tért egyszer sem. Pedig rendesen azzal a szándékkal ment el hazulról, hogy felkeresi a grófot, de mire a kapuhoz ért, elment minden kedve a. látogatástól. Talán azért, mert amióta a minap oly nagy fényben és élénkségben látta, most nagyon visszataszítóiag hatott reá a rendes csendjében és komorságában. Olyan volt, mint valami temető. Soha senkit sem látott az udvaron, sem a kertben, pedig mindenfelé próbált áthatolni a szemeivel a sürü lombokon. Mintha teljesen kihalt volna! Csupán egyszer látta a tó mellett egy apró százszorszépekkel beszőtt ruhadajabkáját. Iréné volt ez, de őt magát akkor sem láthatta meg. Ma is csendes verőfényes, őszi délután volt. Rendes pihenőhelyén a patakmalom mellett hevert a sárguló fűben, talán még ellágyultabb hangulatban mint bármikor. Ezer. meg ezer rezgő szárnyú fehér pillerepdesett körülötte, egy pacsirta repült fel mellette s ő andalogva hallgatta az énekét., (Folyt, köv.) — A herczegprimás levele. Mult számunkban közöltük a herczegprimás egyik levelét az elkeresztelés kérdésében. Most mutatjuk be a másikat, melyet Csáky Albin grófhoz intézett: »6685. sz. Nagyméltóságú gróf, v. b. t. ;anácsos, vallás- és közoktatási m. kir. miűszter ur! Engedje meg excellencziád, íogy folyó évi november hó 20-án kelt lagybecsű levelére még egyszer visszatérek, a mit annál inkább kell tennem, mert, ía igaz a lapoknak értesülése, excellencziád ssakugyan szándékozik kibocsátani a már döbb velem közölt rendeletet az elkereszelések ügyében. Azt méltóztatik exeiádnak rni, hogy »a püspöki kar ismeri a törvényt, smeri intézkedéseit, mikor a fölmentést negadja.« Teljesen igaza van exeiádnak. i. püspöki kar a nélkül, hogy hitének eleit megtagadta volna, épp miután a törényt ismerte, kereste a modus vivendit, (íelynek megtalálását lehetővé tette azon örülmény, hogy a törvény sem elkereszelésről, sem anyakönyvi kivonatok kiadááról nem beszél; mindezen dolgok csak itólag magyaráztattak be a törvénybe a rotestánsok kedvéért. Az 1868. LIII. t. z., nem különben az 1878. LXI. t. cz. 3. §-ának intézkedése mellett az eddigi lodus vivendi, s igy a felmentések megdása lehetséges volt; minthogy azonban 'refort s ujabban excellencziád is az anyaönyvi kivonatok át nem adását szándékoik büntetendőnek kimondani, ez által a lodus vivendi megszűnik s maga után — Az uj garam-ujfalusi plébános. Honig Vilmos, szent autali esperes-plébánost a herczegprimás garam-ujfalusi plébáuossá nevezte ki. — Az uj muzslai plébános, ö Eminencziája a herczegprimás Komlóssy Ferencz dr. országgyűlési képviselőt muzslai plébánossá nevezte ki. — Haynald Lajos kalocsai érsek a szécsényi iskola alapját ujabb kétezer frtnyi adakozással gyarapította. — Püspökszentelö. Steiner Fülöp dr. székesfehérvári püspök fölszentelése június havában lesz a főszékesegyházban, hol az ünnepi szertartásokat maga a herczegprimás fogja végezni.