Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-12 / 4.szám

ESZTURflOM XIL ÉVFOLYAM. 4. SZÁM. _ VASÁRNAP, 1890 JANIJA 12 w SZTERGOM és VIDÉKE ii r Városi s megyei érdekeink közlönye. p » Mnv;.||;;i,n:iii!( iiferiSNKINT KRTSZRn : SZERKESZTŐSÉG : HTÍD E T E S E K7 VASÁRNAP ES CSUTQR1 OKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, II HIVATALON IIIIMH«:TKMII:K MAOAN IIIIMH.;TI<;NIOK ll'.I.Ol.'T/N'l'rCSI Á li : ••«»•« » liip H*«ll«mi r««-/.At illütő l<ii/.i«.m*uv<»lí Itiil.liiiMlfUt I s/.ólól 100 r/.ói„ - frt ?­r » kr.; j »»»JgnllnjHdlÜH H/.erint b'gjii­«xW«vi '. . (5 frt — ki. VIAn^lHÜÄTAl - j 100 - 200 ig . 1 frt 50 Jer.! ; rányom. W.mi Ufi/.iill»l.»ek. félévre 3 frt - Icr. KIAÜUníV AI AL . „00 - íMH)-ig . & frt SS kr.Hi , neveti évi* ! . . . \ I frt R0 kr. i . SZEXI I V'A IY I-'l '&R M.'í I • SZÁ M, Mélj««*lij HO kr. jj NYU, TT RH sora 80 kr. _ §M. y 8zá^lll ar» 7 kr. , hová Ii hivalaloN s ;i IIIÍIJ;MII Iii ifin tenni, a iryílUérlifl H/.ánr kii/.- ' liMiniiiytik, (dőlÍ7.(íUwi iniii'/ok és re«|juMítl:'tMi)k iiiíé'/.entlIHt. II Farsang. Esztergom, jan. 11. Négy-öt hétig tart ez a furcsa há­ború, melyet a naptár farsangunk neYez. Hegyen völgyön dinom-dánom járja, már olyan, a milyen, mert a tavalyi aratástól még most is üresek a zse­be in k. Esztergom szereti, keresi és élvezi is a farsangi gyönyöröket, de igen mér­sékelten. Nincs igazuk azoknak a kor­hadt szívű s hamis felfogású öreg uraknak, kik Szodomáról, Gomorráról ejtenek érzékeny gyászszavakaf, midőn a jótékonyság nevében kérnek tőlük valamit, mert Esztergomban minden tíz esztendőben esik egy bál, a lobbi mind csak olyan szerény estély, vagy jótékony­czélu társas összejövetel. A ki bált akar látni, az elmegy Budapestre, vagy valami szomszéd nagyobb városba, a hol minden farsangnak meg van a maga nagy ünnepe, melyen a megye leg­szebb hölgyei versenyeznek s mely azután sokszor többe is kerül, mint egy erősebb resfauráczió kerüli, valaha. Esztergom szegény város. Egyel len egy mágnása sincs, a ki a fényes életet példázná, egyetlen egy milliomosa, a ki nem kímélné a költséget, mikor ragyogni keli nincsen. Épp azért fény­űzésről, túlságos költekezésekről be­szélni legalább is járatlanság. Minden farsangi vigalmimk jófékony­czélit. Az egyik a közönség számárai építendő korcsolyázó csarnok számára! veti a téglát, a másik az egyesület saját\ szerény kis háza alapköveit faragja, a harmadik egészséges tagjainak köny­vekre, a betegeknek gyógyszerekre gyűjt nébány forintot. És Carneval berezeg, minden köny­nyelmüsége mellett is van olyan JÓ­SZÍVŰ, hogy minden humánus czélt szí­vesen elősegít. Legyen vidám a farsang, melynek örömeihez joga. van a fiatalságnak. Le­gyen jókedvű fiatalság, különben nin­csen jövője férfikora komolyságának. Legyen minden farsangi vigalom egy­egy nagyobb családi ünnep megteremtője. Poklául: válaszszon magának mindenki, a ki teheti, idehaza az esztergomi száz­szorszépek közül, Carneval szép virágos kertjében, aranyos rozmarint a kalapja, mellé. Akkor azlán lesz az idei far­sangolásnak jelen (őségé és maradandó öröme is. Dömösi állapotok. Dömös, jan. 10. Midőn Dömös községében az elszegé­nyedés tünetei évről-évre szaporodnak a kedélyek tehát nem nyugodtak : mi alólirt képviselők, némi kárpótlást ke­resünk községi jogaink fenntartása ál­tal abban, hogy iörvényes kivánatainkat nyilvánossá tesszük, ekkép remélvén mások hazafias támogatását is meg­nyerni. Még 1889. jul. 31. vefiük kezünkhöz azon végzést, melyben ezeket olvastuk : »ennélfogva folyó évi május hó 22-én Dömös községében megejteít községi képviselő válaszlás ezennel megsem­misíttetik.« Ezen időtől már félévnél több Kint el függőben tartott fejeink felett a nélkül, hogy a választás meg­ejtetett volna, pedig már mult május 22-én négy évig nem élvezte Dömös nagy községe törvényes jogait; ötödik éve tehát már hogy törvényes válasz­tási joga kellő figyelembe nem vétet­tek, ötödik éve már hogy méltán töp­renkedhetnek lakosaink a .felett, mit tegyenek ? hova forduljanak midőn ezen igazságtalanságnak setét felhőit látják szemeik előtt; midőn hazafias érzelem­mel párosutó felelőség terhe a képvi­selők vállait nyomja első rendben. Azt véltük: kezünk között van a végzés, tekintsük tehát ezen elhalasztást a inegsemmisitelt képviselő testület ál­tal kijelölt elöljáróságot is ideiglenes­nek. Várakozzunk, hiszen elöljáróság nélkül el nem lehet községünk. Csalat­koztunk. A törvény egyenesen azt ren­deli : »a ki időközben elhal, vagy el­veszti képviselői képességét, vagy oly községi elöljáró válaszlatik, ki a kép­viselő-testületben már állásánál fogva szavazattal bir ha adó alapján lépett a képviselő testületbe a sorrendben kö­vetkező legtöbb adót fizető mint póttag foglalja el ; ha választás által nyerte megbízását helyét a választás alkalmával legtöbb szavazatot nyert póttag sorrend szerint foglalja el.« Mindennek sőt több­szöri figyelmeztetésünk daczáramég ezen megsemmisített képviselő-testület is csak hiányosan hivatott és p<>dig több mint félév óta mindig össze. Most is igy v.a­gyunk kifüggesztve helyesebbon felfüg­gesztve a helyettes jegyző irodá­jában. Számokkal szolgálunk. A dömösi kép­viselet az elöljárókkal együtt harmincz tagból áll. Ezek között Kun István a bíró egyszersmind választott képviselő is ; Vitéz Lajos tvbiró egy szermind közgyám, választott képviselő ; Tóth Péter választott képviselő pedig pénz­táros ; Zöld János esküdt egyszersmind virilis, Cseh István egyszersmind vá­lasztott képviselő pedig esküdt Fabi Jánosáé mint virilis nincs képviselve ; Gutfreuud Hermanne mint virilis nincs képviselve ; Zöld Pál meghalt; Simrák János tauitó és Gajdos Józsefué kép­viselője, mint virilis póttagok, Hajóssy István és Vitéz Mátyás mint választott póttagok soha sem hivatnak össze; tehát a harmincz tagu testület egy har­madában hiányosan, csonkán hivatik össze. Ügyünk sérelmünk oly világos, hogy akár a parliament elé terjeszthető. Azt véltük hogy felelősek vágynak. Gondoltuk : tanácskozni mégis csak kell ha mindjárt csonkán, bénán néha kéz nélkül ; tehát elmentünk a terembe, de mire ébredtünk? A helyettes jegyző képtelen gorombaságokkal illette a kép­viselőket, az elnök csalárdul a maga szá­mára akarván kibérelni az állami ital­mérési jogot, elfogadta emellett a köz­ségi képviselet megbízását is azon nyílt ígérettel, hogy ő a jegyzővel a község javára 1400 frfig fog Budapesten ár­verezni, haza jővén midőn az elnök-birót felelőségre vontuk, bátor volt maga ügyében elnökösködni, sőt midőn meg­bízatásokról jegyzőkönyvet sem vettek fel és a jegyzőkönyv hí felesi trésére ki­küldött egyén ezen csalárd eljárás be­végezte alán csak azon feltétel alatt -Äz, 9 Esz t orgom ás V idoko A Ä t ározáj a. NÉPDALOK. I. Sok csillaga ragyogna, hej, az égnek, Pillántásid ha csillaggá lennének ; Es szebb sugár ragyogna le az égbül Eellegbontó Két nagy szemed tüzétől. A menyország rám hiába ragyogna . . . Elférne az ölelő két karodba' Virulhatna tőlem tavasz, kikelelet . . . Azt egészben Kapnám én meg teveled. II. Cseres erdő tele lombbal kihajtva . . . Haloványan heverek meg alatta; Ez az erdő nem hajt annyi levelet, Mint a hányszor Elgyötrődöm teveled. Letéptem a fáról egy-két levelet . . . Üzenetet ugy váltanék teveled: Hej, de annyi levele nincs a fának, A min elfér: Hány sóhaj száll utánad. III. Hej, mind csípős a csalán . . . Hej, mind hamis a leány ; Nem szereti, Csak neveti, Kiért arcza halavány ; Hej, de lopva leborul karjára •S ott sirja el lelkét utána. Egyforma kék a kökény . . . egyforma mind, lány, legény; A hűségtől Szerelemtől Mind majd meghal a szegény; Sírva tesznek nehéz, nagy fogadást, S azon frissen meg is csalják egymást. HALÁSZ JENŐ. A Magyarországi Néprajzi Társaság teljes­joggal mondható az »Ethnologische Mittei­lungen« szülöttének. E folyóiratnak 1887. nyarán megjelent első füzetében (121. 1.) merül föl először, egyelőre csak szerény, megjegyzés, de már több mint jámbor óhaj­tás, mert elérendő czél alakjában, egy ily társulat alapításának eszméje. Ugyanott hivatkozást találunk ez eszmének Meltzl Hugo összehasonlító irodalomtörténeti lap­jaiban már korábban történt megpenditésére. E sorok irója is szerkesztett már 1885 ele­jén, akkori egyedüllétéhez képest termé­szetesen csak asztaliiókja számára, egy tervezet-félét, a melyre ép a napokban akadt rá, r régebbi iratai között turkálás közben. Érdekes, hogy a tervezetnek a létesítendő társulat oszlopaiként megjelölt személyeket felsoroló részében nagyobbrészt ugyanazon nevekkel találkozunk, a melyek ma a már megalakult társaság választmá­nyában és szakosztályában szerepelnek. Az 1885 év vége felé hozott össze a vé­letlen, egyelőre csak levelezés utján akko­riban folyóirata megindítását tervező Herr­mann Antal barátommal, s ez volt — sze­rénytelenség nélkül mondhatjuk — az első állomás a közös tervünk megvalósítása felé vezető ut hosszában. • Ez Ethnologische Mitteilungen 1888 feb­ruár hóban kiadott második füzete (217. és 221. 1.) már tetemes haladásról referál a jelzett irányban. A folyóirat német ré­szében rövid kivonatos, magyar mellékle­tében pedig az alakítandó társaság pro­gramúi-vázlatát kisérő részletesebb jelentést találunk a szervezés ügyében egy behívott első értekezletről. E jelentést a napi-lapok egyidejű tudósításaival egybevetvén, a kö­vetkezőkről értesülünk: Magyarországi nép­rajzi társaság alakítása ügyében 1887. dec. 4-én, vasárnap d. e. az akadémia földszinti sarok termében előleges értekezlet volt, melyen részt vettek: Abafi Lajos, Alexícs György, dr. Ballagi Aladár, Berecz Antal, Bobula János, dr. Borovszky Samu, báró Fechtig Imre, György t Aladár, Hadzsics Antal, Havas Sándor, dr. Herrmann Antal, Hunfalvy Pál, dr, Jancsó Benedek, Királyi Pál, dr. Kiss Aron, Kőrösy Henrik, Kurz Sámuel, dr. Márky Sándor, dr. Molnár Antal, dr. Patrubány Lukács, Popovics N. István, dr. Schwicker J. H. dr. Simonyi Zsigmond, dr. Staub Mór. Széli Farkas, Szilágyi Sándor, dr. Thirring Gusztáv, dr. Török Aurél, Volf György, Weber Rudolf, Zsilinszky Mihály, Hunfalvy Pál foglalta el az elnöki széket és dr. Herrmann Antal az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn szerkesztője, röviden vázolta a társaság szükséges voltát. Hunfalvy Pál, Berecz Antal, Dr. Török Aurél, Szilágyi Sándor, Havas Sándor, dr. Molnár Antal, Ballagi Aladár, György Aladár, dr, Simonyi Zsig­mond felszólalásai és rövid eszmecsere után az értekezlet egyhangúlag és lelkesedéssel kimondta, hogy a társaság alakítását szük­ségesnek tartja. A programm és az alap­szabályok szerkesztésére s a társaság szer­vezésére kiküldetett: Havas Sándor elnök­lete alatt Ballagi Aladár, Berecz Antal, György Aladár, dr. Herrmann Antal, dr. Török Aurél, Vambéry Annin. Miután a szervező bizottság munkálatai odáig haladtak, hogy azok alapján 1888. decz hóban a társaság alapítására vonatkozó magyar és német nyelven párhuzamos szö­vegű felhívást ki lehetett bocsátani, s< mi­után e felhívásra pár hét alatt közel 400 aláírót sikerült összetoborzani, 1889 jan. hó 27-ére egybehivatott az alakuló köz­gyűlés, a mely a mondott napon délelőtt 110 őreikor az Akadémia Kisfaludy termé­ben megtartatván, a szervező bízottság el­nökének az alakítandó társaság programm­! ját nagy és biztos vonásokkal ecsetelő meg­I nyitó beszéde után, a Herrmann Antaltól előterjesztett alapszabály-tervezetet pontról pontra megvitatta s azt csekélyebb stiláris módosítások kivételével elfogadván, az azok alapján szervezendő társaságunk megala­kulásáét kimondotta. Ideiglenes tisztvi­selőkké azon alakuló közgyűlés a követke­zőket választotta ; Elnökké Hunfalvy Pált, alelnökökké GöniÖri Havas Sándort és Török Aurélt, titkárrá Herrmann Antalt, jegyzővé Réthy Lászlót, pénztárnokká Bo­rovszky Samut. Választott még a közgyű­lés egy 80 tagu ideiglenes nagy bizottságot, a malynek feladata 'leendett a társaság eszméinek lelíefcö legtágabb körben való hatliitós terjesztése, valamint a szervez-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom