Esztergom és Vidéke, 1890
1890-04-10 / 29.szám
anyaggá alakulnak at. A mesterséges tisztás azonban nem látszik kielégítőnek. Dr. König J. Münstérből »Die Verunreinigung der Gewässer, deren schädliche Folgen nebst Mitlei zu Reinigung der Schmutzwässer« czimü jeles müvében ezt irja: »Vegyderitesi eszköz által csak a lebegő iszapot lehet a, városi csatornák vizéből eltávolítani, de nem egyszersmind a feloldott anyagokat; sőt nem ritkán azt lehet találni, hogy a mészszel derített szennyes vízben még több feloldott szerves anyag van, a mit csak abból lehet megmagyarázni, hogy a felesleges mész bomlasztó hatással volt a lebegő organikus iszapra és annak egy részét feloldott állapotba hozta. Az a kérdés, hogy mi kép kelljen a szennyes vizhez mindenkor a megkívánt mennyiségű vegyszereket adni, megoldatlan kérdés még mai nap. Elméletileg véve, a vegyszerek mennyiségének mindig a víz minősége szerint kellene változni. A gyakorlatban ez kivihetetlen, minthogy a nap külömböző részében igen egyenlőtlen mennyiségű emberi trágya megy a csatornákba. A kormány nem irt a tisztításra nézve elő semmi módozatot s alig is van város, a melybon annak a kívánalomnak meg tudtak volna felelni, hogy a csatornák folyadékából nemcsak a lebegő iszap, hanem a feloldott szerves anyag is ki legyen véve s a viz szin- és szagtalanul 10 napig eltarthatóvá téve. A városok tehát, a melyek a technikai vagy vegyi tisztításra berendezkednek, nem tudhatják: nem fog-e legközelebb egy uj és jobb tisztítási eljárás fölfedeztetui, mely az egész berendezés átalakítását teendi szükségessé. Az ilyen berendezések költsége tekintetében érdekes adatokat ta.ilalmáz Stettin város tanácsának a képviselő testülethez intézett egy előterjesztése, mely ezt mondja egyebek közt: Nem lehet most azt várni, hogy miután már 1876 óta tárgyalás alatt van az a kívánság, hogy fel kell a csatorna vizét öntözésre használni, vagy meg kell azt tisztítani. Stettin városa felsőbb helyen még halasztásra, számíthasson,a város tanácsa tehát a Röckn er Rothe-fóle tisztítási eljárást ajánlja elfogadásra. A költségek a következők: 1. Első berendezési költségek: a) a két derítő állomás felépítés telekkel ós gyűjtő csatornával együtt, mely az Oderával párhuzamosan fut 2.864,000 a miből 1.005,100 m. esik a paralel csatornára ; b) évi kiadás az üzem vitelére és fentartására valamint az iszap el hordására 118,577 in.; c) törlesztés és kamatozás 5°/ 0 113,200 m. Már a fentebbiekből is kitetszik, hogy az öntözésre szolgáló földek föltétlenül elsőbbséget érdemelnek a másnemű tisztítási módok felett. Mert az öntözésre szolgáló birtokba fektetett tőke mindig fog valaminő kamatot hozni s a föld az öntözés által értékesebbé is válik. A mesterséges tisztítás ellenben nagy üzleti kiadásokkal jár s az iszappal nem is tudnak mit elkezdeni, annak eltávolítása tehát sok költséget fog okozni. A. lakosság után fejen kint számítva 1— 3 márkába fog kerülni. Mindezeknél fogva, nem lehet csodálni, hogy a németországi városok közül ujabban már több azt a határozatot hozta, hogy csatornái ürülékét szántóföldekre vezeti Igy tett Danzíg, Berlin, Boroszló stb. Olvasó asztal. (A. Hét ünnepi száma.) Kezdjük ezúttal a borítékon. Gallyon függő madárfészek négy aranyos madárral oda pingálva. Csak a : fejüket, nyakukat dugják fel a csipegő jószágok, de minő fejek ezek! A sziui iskola végzett növendékei, mindmegannyi szépség ! Meszlényi Adrienne, Székely Kornélia, Keczeri Irén, Maróthy Margit. Most hagyják oda a közös fészket, mely szárnyaikat növelte ós indulnak a dicsőség felé. Költői idea pompás kivitelben. A szövegről mit mondjunk ? Nines magyar lap, mely czikkei, közleményei megválogatásában olyan finnyás volna, mint a »Hét«. Ennek a lapnak a scrupulositásig menő gondosságáról egész mesék és adomák keringenek. E szám körül is a fényes nevek egész koszorúja fűződik, hogy tanúságot tegyen arról, hogy milyen fényesen váltotta be Kiss József a közönségnek tett igéretét. Váradi Antal, Dóczy Lajos, Tóth Béla, Agai, Kozma Andor, Ambrus Zoltán tündökölnek e számban ; Tóth Béla, a legszebb török históriával, melyet valaha olvastunk; Dóczi Lajos egy finomul irt részlettel legújabb, három felvonásos drámájából: a »Vera grófnő«-bői; Kozma Andor az Akadémiánál pályadijat nyert Költeményével : »A magyar paraszt«-tal. Daudet Alfonse egy pompás kis novellája és egy burlesk heti tárcza fejezi be a gazdag tartalmú füzetet. A legműveltebb magyar heti lapot csak a legmelegebben ajánlhatjuk közönségünk pártolásába. Konyha reczeptek nincsenek ugyan benne; nem is legyezget ez semmiféle hiúságot, de becsületére válik a magyar időszaki sajtónak. Előfizeiési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek »A Hét« kiadóhivatalához czimezendők, Magyar Tudományos Akadémia-palota, Budapesten. B o k o d y. Ez a név harminczkét esztendős érdemesen megszolgált szinipályát jelent. Bokody Antal mindig a legbuzgóbb vidéki színészek közé tartozott. Harminczkét esztendő óta ezerszer és ezerszer felvidámította, földeritette az országot s megjelenése a színpadon összeesküvés volt a gondok és hadiüzeíi et a bánat ellen. Esztergom is ösmeri Bokody tehetségét. Látta Szrgeti Józsefre emlékeztető Bannai Gerőjét, látta kitűnő Harpagonját, látta felejthetetlen Ringbe im bankárját, látta Bourganeffben, látta Moliére Képzeit betegében, látta az Ingyenélők Kraxelhuberében, látta a Vén czigányban, látta a Peleskoi nótáriusban ós látta Fridolin vidéki színigazgatóban. És ugy a classikns vígját ék okban,mint a. bohózatokban, ugy a komoly, mint a nevető múzsában mindig helyt állott. Hozzá fogható vidéki jellemszinósz még nem járt városimban. Éppen azért méltó munkát végzünk, ha a város ós a vidék müveit közönségének figyelmét felhívjuk az érdemes színészre szombati jutaloinjáiéka előtt. Harminczkét esztendős szolgálatért majd minden pályán kitüntetést és gondtalan pihenést szoktak biztosítani A magyar színész, még mindig messze áll egy megszolgált élet elismeréseitől. Minden jutalma: a közönség kegye. Minden elismerése : a közönség jutalma. Adjuk meg Bokody Antal harminczkét éves szinipályájáuak megérdemelt jutalmát: lepjük meg őt egy zsúfolt házzal szombaton este. Színházi szemle. (9 Husvétvasárnapi előadások.) I Hófehérke. II. Czigány. A féláras első előadás meglehetős vasárnapi közönséget vonzott, mely a ;erembeli karzattal alig birt megbarátkozni. A karzati közönség szereti az emelkedettebb kilátást s a magasabb szempontot. A rendes előadást, Szigligeti régi jó Czigányát, nem nagy, de igen jól mulató közönség kisérte figyelemmel. Bokodyé volt az est sikerének oroszlánrésze. Vén czigányával egész a könynyezésig meghatotta azt a közönséget, mely, sokkal kitünőbben tud nevetni, mint megindulni. Rózsit Bokodynó mutatta be s Petit egy uj tag, Hídvégi, a ki igen ügyes színésznek ígérkezik. (10. Húsvéthétfői előadások.) I. Peleskei nótárius. II. Lumpáczius. A piros tojások közönsége meglehetős otkolom szagú házban mulatott a hétfő délutáni előadásou. Bokody Peleskei nótáriusa tőrül metszett, kitűnő ábra és figura volt a maga nemében ugy hogy minden szava és mozdulata harsogó derültséget keltett. A rendes előadást kicsiny, de nagykedvü közönség látogatta, mely főkép Horkay szabójának kaczagott egész a kimerülésig. Bokody és Láng is fokozták a derültséget a másik két jómadárban. (11. Szabinnők elrablása) A keddi előadás közönsége jórészt megint otthon feledkezett s igy csak fertály ház kaczagta Bokody felülmúlhatatlan Rettegi Fridol inját. Szabó Bányai tanárban felülmúlhatatlanul unalmas, de annál inkább helyt állott Borbálában Szabónó, a ki gazdag humorából kölcsönözhetett volna valamit Aranyossi Marosánjának. Berzsenyi Margit Etelkája igen kedves teremtés; Bokodyné épp ugy rokonszenves Irmában, mint Horkai a doktorban. De Bokody mellett leginkább kiemelkedett a szép tehetségű kis Markó Emilia, a ki a szobaleány szerepébeu osztatlan tetszésben részesült. HÍREK. — HUSVet Vasárnapján a herczegprimás pontifikált a főszókesegyházban fényes asszisztencziával. Mise végeztével egyházi szónoklatot mondott, melyet óriási tömeg hallgatott. — Wlajlath György grof hétfőn székhelyére érkezett s kedden a közigazgatási bizottság ülésén elnökölt. — Püspöki konferenczia lesz szombaton a herczegprimás elnöklete alatt i budai primási palotában. A fontos /árgysorozatu értekezletre a ligprimás nár holnap Budapestre utazik. dérpalotát, amely a fényárban megifjodva szebb volt, mint a milyennek a dadák meséiben szerepelnek. A kis Irén sokszor elnézett ilyenkor feléjük, dobálgatta kavicscsal, vagy ha éppen jó kedvében volt, bombónokat szórt közéjük, reájok parancsolta, hogy kapkodjanak utána. Tapsolt örömében, ha hajba kaptak egy-egy nagyobb konezon. S mikor a szürkület leszállott a földre s homályba borította az óriási épülettömböt a park fasoraival együtt és az ódon tornyok kísérteties setétséggel meredtek az ég felé, a titokteljesen bólingató gesztenyék lombjai közül tompán kihangzott az őrtorony kongása: Oly setét és sejtelmes benyomást tett az egész kastély, hogy valóban reáillett a rejtelmes név: »fekete vár«. A völgymélyedés alsó részében, már egészen a bükk- és fenyőerdők lábainál a tiszttartói lak állott. Magas tetejű, zsindelyes lakóház, vads/ölökkel befutott fehér falakkal és nyájas zöld redőkkel. Barátságos, egyszerű, igénytelen épület, akár csak a lakosai: a Zarándi család. Páratlan becsületességü ,nemes szivü emberek, akiknek már arezukra volt írva szivük összes jósága. Önzetlen s talán egyedüli igaz hívei a grófnak, akinek kenyerüket köszönik s akiknek köszönhette a gróf is uradalma virágzó állását. Egyetlen gyermekük volt: Jenő, tizenkét éves fiúcska, szüleinek összes öröme, reménye és büszkesége. Nem voltak már fiatalok, amikor született s talán épen ezért csüngtek annyi szeretettel a kései vendégen. í)e a nyílt rokonszenves arczu, göndör fürtös fiúcska meg is érdemelte a szeretetüket. Szelíd lelkületű, engedelmes gyermek volt, telve szeretettel és gyengédséggel a szülei iránt. Odahaza tanították a grófi káplán vezetése mellett. Dehogy is engedték volna el magoktól az öregek a kedvenczöket! — Eljárt atyjával a gazdaságba s mikor az öreg elmagy.irázgatta neki a birtok fekvését, s a gazdálkodás tanaiba apródonként beavatta, mosolyogva magához szorította a fejét. Már a jövendő tiszttartót: egyenes utódját látta benne. A kis fiu, mint a természet gyermeke, szerette a szénaillatos réteket, a vadonat berkeket, de különösen az állatokat. Mindég volt valami kedvencz állatja; hol egy szajkó, hol egy eb, most például egy fekete gyapjas bárány. Ezt azután az egész ház dédelgette, beczézte, tömte jó falatokkal, s mert a szelid kis fiút mindnyájan szerették, szerettek mindent, a mit ő szeretett. Kellemes tavaszi reggel volt. A kis Jenő hazafelé ballagott az országúton, a faluból jövet, ahol éppen leczkeóráját végezte. A piros nyakszallagos bárányka szokás szerint utána kullogott,meg-meg állva, ha valahol zamatos füvet vagy kövér szárú rekettyét pillantott meg. Jenő szintén megállott ilyenkor s türelmesen várakosott, mig a gourmand »Czigány« elvégezte a lakomáját, sőt még maga szakitott neki buja havasi füvet a sziklák szegélyeiről. Egyszerre I éppen amint kissé jobban eltávozott tőle, valami szép szárnyú csillért kergetve, megszűnt a csilingelése, majd nemsokára fájdalmas b.ögetése ütötte meg a fülét. Ijedt arczczal futott vissza hozzája s ugyancsak elszomorodott, mikor látta, mint emeli fel egy it lábát, amelyből vér csepeg. Elővette u zsebkendőjét s gyengéden letörölte a vércseppeket a körméről. Könyek szöktek a szemébe, a mikor látta, hogy valami éles kavics erősen bevágódott a húsába. Nyájasan biztatta s korholta önmagát gondatlanságáért. De végre is felkelt a földről s a bariskát szelíden nógatva vezetni kezdte. Tudta, hogy a szülei aggódnának, ha tovább kimaradna s különben nem voltak már távol hazulról. De a bárány sebe fájdalmas lehetett, mert csak nagyon lassan haladt előre. Kínosan szorongva, éber figyelemmel, s oly komor arczczal nézte minden mozdulatát, mintha neki fájna a seb. Már csak vagy száz lépésnyire voltak a tiszttartói laktól. A havasok között eredő keskeny hegyi patak vágja itt a völgyet ketté, amely mint smaragd t>zinü gyíkocska tűnik el minduntalan a kövek között, de majd újra előtör zöldbabu szallagja. A két partot meglehetős keskeny fahid köti Össze. Jenő levezette a patakhoz a bárányt és kimosta a sebet. Azután a hid felé terelte. De a szegény sántikáló állat egy kiálló gerendában megbotlott és lihegve terült el a pallón. Jenő lehajolt hozzája, hogy felemelje. E perezben azonban kocsirobogást hallott a háta megett. Rémülten hátrakapta a fejét s látta, hogy a kis grófnő ponnyfogatja villámsebesen közeledik a hid felé. Sem ideje, sem ereje nem volt ahhoz, hogy az Összeesett állatot a hidon átszállítsa. Halálsápadtan ugrott fel s állott a hid szélére, összekulcsolta a kezeit s esengve kiáltott a kocsis felé: -— Álljon meg kérem, álljon meg! . . . a bárányi* ám ... A kocsis meglassította a lovak futását, mire a kis grófnő felemelkedett az ülőhelyéről. Hangosan kiáltotta reája: — Takarodjál az útból, gyerek! Jenő rémült szorongásában nem birt vátaszoini neki, csak mozdulatlanul maradva kétségbesetten kérőleg emelte fel a karjait. Irén arcza lángpirosra változott s haragosan kapta ki az ostort a kocsis kezéből, A lovak közé csapott vele. — Haszontalan kölyök!— kiáltotta — Majd megtanítlak én engedelmeskedni. Jenő a válságos pillanatban a bárányhoz ugrott, hogy legalább oldalra huzza a kocsi elől. De a kocsis már nem birta visszatartani a megriadt lovakat s a következő pillanatban mindkettőjükön átrobogott a kis hintó. * Mikor a porfelleg kissé eloszlott a kocsi megett, Irén hátratekintett és gúnyosan felkaczagott. — Ugy kellett neked! . .. Majd máskor jobban hallgatsz a jó szóra. De Jenő már nem hallotta a szavait. Mikor egy óra múlva sem tért haza, aggódó szülei keresni kezdették, összezúzott fővel, eszméletlenül találták meg a hidon a holt bárány mellett. Halálra ijedten vitték Őt haza s fektették be az ágyába, el *nem tudva képzelni, mi történhetett vele. Nyolcz napig nem is tért vissza eszmélete. Folytonosan élet-halál között lebegett. A kilenczedik napon végre felnyitotta a szemét. Lázas, sötét tűz égett abban. — Boszu . . . vér . . . lihegte szenvedélyesen s ugy összeszorította az anyja által nyújtott poharat, hogy az majdnem összeroppant. (Folyt, köv.)
