Esztergom és Vidéke, 1890

1890-04-10 / 29.szám

— Dankó József dr. pozsonyi prépost a hgprimás látogatására Esztergomba érkezett. — Előkelő vendégek. Szapáry Aczél grófné leánykájával Sujánszky Antal praelaüis vendége volt a húsvéti ünnepek alatt. — PrimíCZia. Vasárnap, 13-án d. e. 8 órakor fogja Baross Miklós ujmisés áldozár első szt. miséjót mondani a vizivárosi zárdafemplotnban, a hol az első áldozó ünnepet is ugyanakkor tartják. A szép egyházi ünnepre felhiviuk olvasóink figyelmét. — Beigtatás. Major István püspök tegnap reggel igtatta be az uj tardoskoddi plébánost, Tichy Antalt hivatalába. Az ünnepi szertartás alkalmából az eskümintát Machovits Gyula dr. primási titkár olvasta fel. — Majláth György gróf főispán, az állatorvosok segítő egyesületének lmsz frtot adományozóit Milánovits Antal főorvos gyüjtőivéu, melyre a gyiijiő is tizenöt frtot irt alá. — Gyászjelentés. Alulírottak szomorodott szivvel tudatják, hogy a hőn szeretett férj, illetőleg legjobb atya, nagyatva és rokon Krammer András urnák f. óv apr. 6-án déli 12 órakor, fáradbatlan életének 68 ik, boldog házasságának 36-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után, végelgyengülésben történt gyászos kimúlt át. A boldogult hült leteme f. hó 8-áu kedden délután fog lakásáról, (Buda-utcza 486. sz.) a róm. kath. sirkertben örök nyugalomra elhelyeztetni; az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 9-én reggeli 9 órakor fog a szeut-Ferenczrendiek templomában az Urnák bemutattatni. Esztergom, 1890. apr. 7-én. Áldás és béke hamvai felett ! özv, Krammer András né szül. Rucka Borbála hitvese. Niedermann Jánosné szül. Krammer Rozália leánya. Niedermann János veje. özv. Schöiiheck Ignáczné szül. Krammer Jozefa, özv. Fischer Jánosné szül. Krammer Amália nővérei. Ulimann Gotthard sógora. Ullniann Grotthardné szül. Rucka Rozália, Rucka Ferenczné szül. Sterner Antonia sógornői. Niedermann Cornelia, Gotthard Feri és Elza unokái. — Az egyesülés ügyében Helcz Antal dr. polgármester vezetése alatt Feichtinger Sándor kir. tan., Magos Sándor jbiró, Földváry István dr. főügyész, Frey Ferenez és Fehér Gyula kedden tisztelegtek a főispánnál s a főbb megyei tisztviselőknél, hogy kikérjék rokouszen vöket az egyesifés ügyének. Majláth György gróf főispán igen előzékenyen fogadta a küldöttséget s ugy ő, mint Kruplauicz Kálmán kir. tan. alispán és Andrássy János főjegyző az egyesülés fontosságát feltüntetve, támogatást Ígértek. Lapunk előkelő helyén emlékezünk meg arról, hogy milyen eszmék uralkodtak a nevezetes tisztelgés alkalmával Tegnap délben ugyanaz a küldötíség Majer István főkáptalani nagyprépostnál s érseki helynöknól tisztelgett, ki a moz( galmat szeretetremól lóságával buzdította s a kivitelhez ióiudulatát igérte. — Hegedűs István, a Buzárovits Gusztáv könyvkereskedés derék könyvelője, egész fiatal korbau jobblótre szenderült. Emlékét a következő gyászjelentés siratja el: Alulírottak megtört szivvel jelentik a felejthetetlen férj, a szeretett fin, testvér és sógor Hegedűs István ápr. 5-én esti 9 órakor hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 30-ik, boldog házasságának 8-ik évében törtónt gyászos kimultát. A boldogult hűlt teteme f. hó 7-én délután 5 órakor fog saját házából — Szt.-Györgymező, Dunasor 13. sz. — szt.- györgymezei sírkertbe örök nyugalomra elhelyeztetni, az engesztelő szent mise áldozat pedig f. hó 8-án reggel 8 órakor fog a szt.-györgymezei plebánií templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1890. ápr. 6-án. As örök világosság fényeskedjék neki! Hegedűs Mária, Hegedűs János, ifj. Hegedűs József, Hegedűs Anna férj. Török Jánosné, Hegedűs Erzsébet férj, Tarnóczky Vendel né, Hegedűs Teréz férj. Beró Pál né, Hegedűs Sándor, Hegedűs Gyula testvérei. Özv. Hegedűs István né szül. Kulcsár Anna neje. Id. Hegedűs József, Id. Hegedűs József né szül. Weck Anna szülei. Hegedűs Jánosné szül. Zibrinyi Vilma, ifj. Hegedűs Józsefné szül. Haller Teréz sógornői, Török János, Tarnóczky Vendel, Berc Pál sógorai. — A tornaegyesulet kertmegnyitója igen szépen sikerült. A kies kertet szép számú közönség látogatta, kiknek soraiban látta tudósítónk a következő hölgyeket ós családokat: Földváry Istvánné, Frey Ferenczné, Vasadyné ós nővére, ifj. Brunner Ferenczné, Szecskay Kornél né, Szlávyné és Mariska, Horváthuó és Mariska, özv. Perényi Henriknó ós Irma, Brutsy Gyuláné, Szvoboda Román né és nővérek, Spiszár Jánosné és Jancsi, Hajas Simonné és Gabriela, Einczinger Irma Bpest, Hulényi Etelka. A versenyeket nagy érdeklődéssel kezdték meg. A tekeversenyben a hölgyek diját Vajdáné Rudolf Irma nyerte meg. Az aranyos angyalos érmet Müiler Gyula, a második dijat Frey Ferencz s a harmadikat Holek Lajos csendőr főhadnagy.A megnyitó ünnepség után a fiatalság a Magyar Király vendéglő emeleti termében tánczvigalmat rögtönzött, mely jóval éjfél utánig szórakoztatta a tornaegyesület kedves közönségét. — Színészetünk. Bokodyék színtársulata ma hurczolkodik át a Fürdő vendéglő nagy terméből az arénába, a hol szombaton folytatja a saisont Bokody jut alomjátékával. A jó hírnevű színész megérdemli, hogy pályafutása harmiuezkettedik évfordulóján méltó eIismerésben részesüIjön. — járványos marna-oeiegseg. Bsztergom városban száj és körömfájás betegség ütött ki a szarvasmarháknál, mire a zárt röglön elrendelték. Ugyanez a betegség uralkodik Bálorkeszi mellett a Rifoli pusztán és Nánán is két hét óla. Kőhidgyarmaton a ragályos baj s/ünöfélben van. — A Bende ugyhoz. Molnár János apát-plébános ura »Magyar Állam«-ban felelt a »Pesti Hirlap« »Gyonas a börtönben« cz. és a Komáromi Lapbk által is át vett tudósításra. Ezen közlemény egész terjedelmében a következő: A »Komaromi Lapok« számában azt találom, hogy a »Pesti Hirlap« azon badarságokat, melyeket, a mult októberben tálalt föl szánandó olvasóinak s melyeket én e becses lap hasábjain azonnal megezáfoltam, legújabban, egy kis paprikás lével föleresztve, »Gryonas a börtönben« czim alatt ismételten föltalálta. Legyen szabad tehát újra kijelentenem, hogy ama czikk, miként az első is az vala, nem egyéb, mint szabadkőmivesi furfanggal és czélzatossággal kieszelt koholmány, mert mindabból, a mi abban reám, a kath. papra vonatkozólag közölve van, egy szó sem igaz. Nem igaz először is az, hogy én Bende Antalt, a rablógyilkossággal vádolt vizsg. foglyot »a kir. ügyészség tudta és engedélye nélkül « gyóntattam meg. Tanúm erre maga a helybeli kir. ügyész : Kossár Dezső ur, a ki Írásban adta ki erre vonatkozólag az engedélyt, s a kit ezennel fölhívni bátorkodom, hogy sziveskdjék eme kijelentésemet megezáfolni, ha az valótlanságon alapszik. Az sem igaz,' hogy »Kozma Sándor kir. főügyész éppen Komáromban volt« a gyóntatás idejében, mert én jóval, vagy 6 héttel a kir. főügyész itlóte után gyóntattam meg Bendét. Az sem igaz, hogy »a plébánost nem is eresztették a rablógyilkoshoz, pedig az ismét gyónni akart«, mert Bende azóta vagy háromszor is gyónt, részint nálam, részint káplánomnál. Az sem igaz, hogy én a vallásügyi miniszternél emeltem panaszt az ügyészség ellen, midőn az a mult évben Bendét a húsvéti sz. gyónás-, illetőleg sz. áldozástól eltiltotta s hogy a »kormány az ügyészség eljárását mindenben helyesnek találta,« mert én panaszomat az igazságügyi miniszterhez nyújtottam be s az mai napig még nem adott választ fölterjesztésemre. Azt is írja a »Pesti Hirlap,« hogy a »vádhal óság tudni szerette volna, hogy miként jutott a gyóntató atya, már t. i. az én csekélységem a vizsgálati fogoly (Bende) bori önébe.« Hát erre magam is kíváncsi vagyok, mert én tudtommal egyetlen egyszer sem léptem át Bende Antal börtönének küszöbét, hanem mindig a börtönfelügyelő tudtával és helyiségében vagy a kápolnának használt folyosó, vagy a tanteremben beszéltem vele, gyóntattam őt. Az hiában fúrja a fűiét a »Pesti Hirlap«-nak és hiában is szorongat ór.e, hogy mit gyónt nekem Bende, mert ezt — ismétlem, mint a múltkor is kijelenteltem - nem kötöm az orrára. Ez nem ő rá tartozik. Az pedig, hogy mit szólt Bende a második végtárgyalásnál, az — mondom — meg nem ón hozzám tartozik. S'igy kvittek volnánk. De nem hagyhatom szó nélkül azt, hegy aki még nem ismerte eddig a »Pesti Hirlap« tendencziáját, újból meggyőződhetik arról, hogy a magyar szabadkőmivesség ezen orgánuma, minden, még a legcsekélyebb alkalmat is fölhasználja arra, hogy a kath. egyházat, annak papjait s legszentebb intézményeit gyanúsítsa, pellengérre állítsa, szóval hódoljon azon elvnek, melyet az egyik dédapja igy fejezett ki : »Ecrasez I'm fame !« Megírtam volna mindezeket egyenesen neki is, de jól tudom, hogy az ilyféle lapok támadni, még pedig áleza alatt, mernek, de nyílt védelmet, vagy czáfolatot közölni nem mernek. A madarat tolláról ismerjük meg, az újságot modoráról. Molnár János, apát-plébános,« — Hontmegye jegyzökönyveiből. Pongrácz Lajos Hontvármegye nyugalombavonult, de pihenni nem tudó érdemes alispánja a következő előfizető felhívást adtaid: Kivonatok Hontvármegye 1848-, 1849- és 1861-iki Jegyzőkönyveiből. Azon benső vágy, mely szeretett szülő-megyém iránt ugy első ifiu- mint későbbi férfi koromban lelkesített, éltem alkonyán is él még bennem: megismertetni nemcsak saját megyémmel, de nz egész magyar hazával, annak általam átélt politikai és társadalmi nevezetesebb mozgalmait. Sajnos, hogy mind ezeknek, évek hosszú során át csak gyenge, de meggyőződéseim szerint lehetőleg hű kifejezést adhattam , szellemi közleményeimben: az egykori »Jelenkör« és Kossuth »Pesti Hirlap«-jábau, majd ennek s a »Pesti Napló«-nak különböző szerkesztők alatt megjelent évfolyamaiban, valamint azon időbeli fővárosi és vidéki szépirodalmi s egyéb lapokban. Még sajuosabb azonban, hogy ifiu-kori kedvencz eszmémet: megírni Hontvármegye történetét, különféle anyagi és erkölcsi körülmények miatt meg sem kisérhettem. Annál inkább vettem örvendetes, részben megnyugtató tudomásul, hogy engem megelőzve hárman is, (Hőke Lajos, G-yürky Antal és Kubinyi Ferencz) egyes részekben megírták azt, avagy járultak nevezetesebb

1 {adatokkal Hontmegye történelméhez. Ily férfiak és művek mellett természetesnek találtam, megyém történetének megírásával végleg felhagyni; de minthogy Hontvármegye összes, általános története maiglan nincs megírva, s mind az mi irva van, csak gazdag adalékul szolgálhat a megye Monográfiájának jövendő megirója számára: végre részemről is elhatároztam valamivel járulni ahhoz.Mely czélra nem is sajátigénytelen előadásommal kívánok fellépni, hanem e helyett inkább bemutatni ugy a jelenleg élő, mint későbbi nemzedéknek, egyszerű, de hiteles jegyzőkönyvi kivonatokban, Hontmegyó»ek az 1848-49 és 1861-ki bármi szempontból fontosabb, nevezetesebb, kiválóbb mozgalmait ; — eseményeit azon Örökké emlékezetes kornak, melyet mi, jelenleg még élők megélni soha nem re mól ettünk, s most is, ha azokra visszaemlékezünk, alig adhatunk hitelt annak, hogy azokat a valóságban átéltük. Czéloin volt még e kivonatok közrebocsátásával, részben a még élő kortársaknak emlékezetébe visszaidézni, a tán már általuk is a feledékenység homályában burkolt dolgok, személyek s események kiválóbb mozanatait a jelzett korszaknak, s részben bemutatni fiaink, unokáink s ezek utódainak — atyáik vagy elődjeik cselekvényeit, melyeknek a levéltárban fölkeresésére, megolvasására nincs mindenkinek sem ideje, sem alkalma. Yégül még azon megjegyzést, hogy ezen történelmi adalékok közre bocsátásával a jelenlegi politikai állapotokat érinteni, annál kevósbbé elítélni távol van tőlem, de annyit még is nyíltan bevallók, hogy erős meggyőződésem szerint, a jelzett korszak eseményei nélkül nem léteznék a mai, az európai ál bűnszövetkezett által is elismert Magyarország. Munkámat, mint három egymástól jellegre is különböző korszakra vonatkozót, szintén három részben tervezem sajtó alá adni; igy az előfizetők előnyéül szolgálhat az, hogy azok, kiknek nem tetszend munkám tartalma, nem lesznek kénytelenek az egészre előfizetni. Azon esetre, ha ezen felhívásom kellő rokonszenvvel találkoznék megyém közönsége részéről — mely mindjárt az első füzetben körülbelül hatvan hontmegyei egyénre vonatkozó hiteles adattal fog megismerkedni — ugy a szoros értelemben vett jegyzőkönyvi kivonatok egyes nevezetesebb pontjainak folyományaként, szándékom néhány fogalmazványt is mellékletül csatolni. (Az illető korszakot, avagy magát a megyét kiválóbban jellemző végzéseket, leveleket, feliratokat.) A »Kivonatok« egyes füzetei az 1848-, 1849- és 1861-ki évfolyamok szerint fognak megjelenni nyolczadrétben, jó papíron, jó olvasható betűkkel. A három egyforma kül-. sejü füzet egybe lesz köthető. Az első füzet május hóban megjelenhet, melyre 60 krajczárjával előfizethetni a mellékelt levágható iven, avagy a szokásos pósta-utalványokon.. A példányok szintén bérmentve jfog-nak megküldetni. KUUOI.ON K'/ÍKIIKICS'/ITÖ : KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. N Y I L T T E R. Ezen rovat, aln.lt közlőitekért nem vállal felolösie'get a r/ e r If Rohseidene Bastkleider fi. 10.50 per Robe und bessere Qualitäten versendet porto- und zollfrei das Fabrik-Depot G. Henneberg (k. u. k. Hoflieferant), Zürich. — Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto.