Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-30 / 26.szám

Horánszky Esztergomban. Horáuszky Nándor országgyűlési képviselőnk a politikai válság alán csütörtökön városunkba érkezett, bogy választóit az eseményről s további magatartásáról értesiI se. A Három Szerecsen vendéglőn nemzeti zászló hirdette a nagy napi esemény színhelyér. Százötven teritéket foglaltak el a Horánszky-párt oszlopai. Feszült várakozással és tinnepies hangulattal vári a mindenki Horánszky Nándor kinyilatkoztatásait. Frey Ferencz, mint a mérsékelt ellenzék pártelnöke szólalt föl először s prológot mondott a nagyfontosságú politikai nyilatkozatokhoz. Megemlékezett a volt kormányéiuök tizenöt esztendős működéséről s részletesen fölsorolta Tisza Kálmán korszakának öszszes árnyoldalait. Ekkor Horánszky Nándor emelkedett föl. Rokonszenvesen éljenezték a vendéglő termének minden részéből. A várakozásteljes hangulat elérte legmagasabb pontját. Mindenki feszült figyelemmel várta, hogy mit fog mondani Horánszky Nándor, kinek szavait Esztergomból országszerte meghallják. Tisza Kálmán bukásának nagy jelentőségével kezdte s kinyilatkoztatta, hogy visszalépésének hivatalos oka nem őszinte, mert a volt miniszterelnök nem a honossági törvényjavaslat miatt vált meg hatalmától, hanem pozicziója már a véderő vita alkalmával alaposau megrendült. Még ha elfogadható is volna a viszszalépés hivatalos oka, nem birná az őt igazolni s működéséről kedvező benyomást hagyni a nemzet lelkében. A külügyi politikai viszonyokat egészen magáévá teszi s a hatvanhetes alapon tovább is rendületlenül haladni kivan. Ha a kormány ezen alapon a nemzet jogos aspiráczióit fogja kielégíteni, akkor nem fogja megtagadni támogatását a kormánytól. Az állami adminisztráczió igen fontosnak tartja, de kivitelében nemcsak az állam, hanem a polgárság érdekeit is kielégitendőnek találja. Az állami adminisztrácziót eszméjét a mostani kormány a mérsékelt ellenzéktől vette át; de különben is a mostani kormány programmponfjai nagyrészt a mérsékelt ellenzék ismert elveiből alakulván, kijelenti, hogy parliamentáris szemponthói ugyan nem helyeselhető, hogy ugyanazok, kik valamikor ellenezték ezen törekvéseket, most a kormány élén állva, ezek keresztülvitelét hirdetik ; de ha a hirdetett programm csakugyan őszinte, akkor a mérsékelt ellenzék hajlandó a kormányt támogatni. Ha azonban a kormány nem váltaná be Ígéreteit s a tizenöt év irányialanságait követné, akkor a mérsékelt ellenzék kötelességének tartaná a további küzdelmot a kormány ellen. Fúziót nem óhajt most, mert a korai fúziók nem szoktak politikai erkölcsökkel dicskekedni. Horánszky beszédje nagy hatást keltett s az ünnepi közönség hosszasan éljenezte. Dr. Helcz Antal polgármester azon nagyszabású politikai nyilatkozat után, mely meggyőződése szerint ezen választókerület határain tul is, az országos közvéleményben, a sajtóban és politikai köreinkben élénk visszhangot fog kelteni, és a politikai helyzet fölötti véleménycserének bő anyagot szolgáltatand, s azon lelkesült fogadtatás után, melvben e nyilatkozat imént részesült, e pillanatban csak rövid és egyszerű felszólalás képezheti feladatát, tolmácsolása azon érzelmeknek, melyek mindnyájunk keblét eltöltik, kifejezése a beuső köszönetnek és reudithetlen bizalomnak, melylyel tisztelt és szeretett képviselőnk iránt viseltelünk, köszönetnek azon képviseletért, melyben elveinket, törekvéseinket, czéljainkat az ország tanácsában részesítette, mely képviselet a szigorú elvhűség, lelkiismeretes megfontolás, ernyedetlen munkásság, a legnehezebb feladatokkal való bátor megküzdés erényeivel az ország elismerése szerint mindenkor példányszerti volt és reánk, választóira, díszt árasztott; a köszönetnek azon képviseletért, mely választókerületének jogos érdekeiért minden jóban, nagyban és kicsinyben egyaránt, mindenkor készséges szolgálatára állott; és a köszönetnek azért, hogy imént hallott nagy fontosságú kijelentéseinek elmondására minket, hű választói körét, szemelte ki s e végből körünkben megjelent. De midőn ezért köszöuetünket fejezem ki, egyúttal biztosítani kívánom őt rendithetlen bizalmunkról is. Mint eddig mindenkor, most is teljes egyetértésben vagyunk vele mindazokra nézve, miket a politikai helyzet legújabb alakulatára és a jövő feladatára nézve előadott és lelkesült remónynyel követjük őt és pártunkat azon uton, melyet hazánk üdvének munkájában elénk tűzött. A közmondás szerint hét tél, hót nyár próbálja ki a házasfelek összetartását. Immárou nem hét, hanem kétszer hét tél, hét nyár telik be ezen országgyűlési cyclus végével azon idő óta, mely szeretett képviselőnket, és minket, hű választóit, egymással összehozott. Elvhűsége, tiszta jelleme, fáradhatlan munkássága, meleg baráti érzülete, egész lényének és politikai működésének erkölcsi tartalma ezen idő alatt törhetlen kapocscsá erősítették ezen politikai bizalmat és személyes rokonszenvet, mely műiket hozzá fűz. Ezen rendithetlen bizalom nyilvánítását a felvett kapcsolat tovább fűzésével azon népies kifejezésbe foglalom, hogy minket a jövőben is már csak ásó kapa válaszszou el egymástól! — Isten éltesse szeretett képviselőnket Horánszky Nándort! A beszéd nagy lelkesedést keltett, melynek csillapulta után Fehér Gyula dr. városi plébános Linder György képviselőt éltette és őt, valamint Horánszkyt is arra kérte, vegyék figyelembe a nagy nemzeti érdekek mellett azokat is, melyek a nemzet egy részének érdekei csak, de melyek az igazi nemzeti érdekekkel egy évezreden keresztül össze voltak forrva ; a katholikusok érdekeit. Nem uralkodni akarnak a katolikusok, senki fölött, csak azt nem engedhetik meg, hogy mások illetéktelenül beleavatkozzanak az ő ügyeikbe és oly dolgokat erőszakoljanak rájuk, melyeket ők soha magukévá nem tehetnek. Meg van győződve, hogy a jóakarat, melyet a szeretett képviselő kis és nagy dolgokban nyilvánít, sem ő nála, sem társánál nem fog hiányozni azon kérdések tárgyalásakor sem, a melyek megoldása elől a kormány soká már ki nem térhet. Az összes katolikusok szemei Esztergom felé fognak majd irányulni, mily magatartást kövessenek e kérdésekben, melyekben e szerint Eszsztergom képviselőjének álláspontja kétszeres sulylyal fog bírni. Horánszky Nándor e felköszöutőre igy válaszolt. Magyarország közszabadságának számtalan ingredienciái közt nem csekély sulylyal bir a lelkiismereti és vallásszabadság. Törvényhozónak nem szabad egyoldalú álláspontra helyezkedni. Nem uralkodásról, de az elvnek egyenlő alkalmazásáról van szó (Elénk helyeslés) s ennek én bajnoka voltam mindig, az leszek jövőben is. (Elénk helyeslés és éljenzés). A vallásfelekezetek dolgaiba illetéktelenül beleavatkozni súlyos hiba volna (Ugy van !); ezt nem lehet, nom szabad megengedni. Szabad utat kell engedni minden vallásfelekezetnek, egy sem véve ki, arra, hogy saját meggyőződése szerint alakuljon, csak az állam törvénzeivel ellentétbe ne jöjjön; ám organizálja magát oly alapou, melyekben az önkormányzat gondolata is bennfogIállatik : ez egy egyszersmind mindazon intézményekuek is javára szolgál, a melyeknek összesége biztosítja az államot és a szabadságot. (Élénk helyeslés.) Megkötni az embereket nem lehet és nem is volna szabad serami áron. (Élénk helyeslés). Szabad mozgást kell engedni azon határig, a melynél az államnak magasabb feladatai kezdődnek ; ezen határig ki kelt elégíteni Magyarorszáyon különbség nélkül minden vallásfelekezetet. Csak teljes gondolat, lelkiismereti és vallásszabadság mellett érvényesülhet, e mellett lesz csak egységes az a megelégedés, a mely nagygyá teheti ezt az országot. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Linder György Horánszky Nándor választópolgárait éltette ; Haan Rezső, Kaan János, Nagy Ferencz felköszöntőit is élénk figyelemmel hallgatta a társaság, mely jóval éjfél után oszlott szét. A gazdatiszti szakoktatás. A gazdatiszti szakoktatás kérdése mér oly akut jelleget öltött, hogy előle kitérni lehetetlen s megoldása, tekintettel gazdasági viszonyainkra elodázhatlau követelménynyé vált erre; vallanak ama, mindinkább szélesebb körökben felmerülő panaszok reformálását sürgetik. A tervezett reform tehát általános helyesléssel találkozik, csak a kivitelben eltérők a vélemények. A hiányokat némelyek az elméleti mások a gyakorlati irány fejlesztésévei vélik elháríthatni. E sorok irója a m.-óvári akadémián végezvén el a gazdasági tanfolyamot tapasztalásból tudja, hogy a gazdasági szakoktatás mily hiányokban szenved. Bármily jó sikerrel végezte el valaki az akadémiai tanfolyamot, ha mint gyakornok vagy irnok a gyakorlati térre lép, akkor látja, hogy a tantermekben gyűjtött ismereteivel itt boldogulni alig képes. Pedig az akadémián minden héten volt két órai előadás a helyi gazdasági viszonyokról, s bármikor mentünk ki az akadémia gazdaságába az akkori intéző egész készséggel s teljes alapossággal fejtegette elŐttü.ik a gyakorlati gazdálkodás elveit A kiben tehát a hajlam és igyekezet volt, az szabad óráiban hasznos gyakorlati tapasztalatokat szerezhetett. Csakhogy az volt a bökkenő, hogy a ki szorgalmasan látogatta az előadásokat s tanulmányaiban elmaradni s a tanulást és vizsgálatok előtti napokra hagyni nem akarta : annak nagyon kevés ideje marad a praktikus tanulmányozásra, vagy legalább nem annyi, a mennyi annak elsajátítására szükséges lett volna. Éhből az látszik, hogy a ki magánszorgalom utján iparkodott volna is gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni, erre a legjobb igyekezet mellett nem volt tdeje, mert akkor elméleti tanulmányait lett volna kény leien elhanyagolni. Az elméleti tanulmányokban való elmaradásnak nyoma a bizonyítványban látszik meg s mivel ezen okmány az, melyre a pályavégzett fiatal ember jövő existentiáját alapítja,arra kell törekdnie, hogy az a követelményeknek minden tekintetben megfelelő legyen. Azt sem lehet mondani, hogy az elméleti tantárgyak között egyik-másik talán fölösleges volna, nagy tultcrjemesen adatnék elő, sőt ellenkezőleg, vannak olyan tantárgyak, mint a géptan, épitészettan és földmértan, melyek úgyszólván dióhéjban taníttatnak; holott különösen a földmértant, éppen olyau terjedelemben kellene előadni, mint az erdészeti akadémián, mert a gazdatisztnek erre legalább is annyi szüksége van, mint az erdésznek ; igy van az a jogismével is, a mely szintén sokkal terjedelmesebb előadást igényelne. Mindezekből látható, hogy a gazdasági szakoktatás tanfolyomát három kőtelező évre kell fölemelni, mert physikai lehetetlenség, hogy a hallgatók két óv alatt elméletileg és gyakorlatilag egyaránt kiképeztessenek ; hanem legyen egy év a gyakorlatnak szentelve, oly formán, hogy ezen évben adassanak elő az inkább gyakorlati irányú tantárgyak, milyenek növénytermelés, állattenyésztés, takarmányozás, földmértan, gép- és eszköztan, könyvvitel, mig a másik két évben iukább elméletre fektetni a fősúlyt, a gyakorlatot teljesen mellőzni azonban soha sem volna szabad. Az igy végzett gazdák azután könynyebben tájékoznák magukat a gyakora napsugarakat, vadul sziszegve kezdett futkározni az üveg burában s midőn Biddie másodszor is változtatta a lencsét, a skorpió felkunkoritotta farkát s fullánkját villámgyorsan a saját hátába döfte, mire fél perez múlva kimúlt. A közelebb kimúlt hires angol természetbúvár, Thomson is beszél el hasonló esetet, ő Olaszországban pohárba tett egy skorpiót s midőn betöltetett, meggyújtott gyertyát állított a pohár mellé. A skorpió egy ideig vadul futkosott körül a pohárban, végre megállott s farkát felkunkoritva, fulánkjával kétszer-háromszor saját fejébe szúrt s rögtön kimúlt. Semmi okom, jegyzi meg erre Preger, e tények helyességét kétségbevonni, de azt hiszem, képes vagyok kimutatni, hogy az ónmegsemmités ösztöne az állatoknál föl nem tehető s természetes magyarázat adható a dolognak. Az erős fény által elvakított skorpió izgatottsága a legnagyobb hasonlatosságot tünteti föl a molyok és számtalan más éjjeli rovarok amaz ösztönével, mely az ablakban álló lámpa vagy gyertya lángjába kergeti őket. Hogy az ilyen moly öngyilkos, azt senki sem fogja komolyan állítani. Köztudomású azonban, hogy erős, a szokatlan benyomások a szemre a tökéletesebb állatoknál s magánál az embernél is igen könnyen rendkívül kellemetlen és fájdalmas érzést kelthetnek, mely teljesen megsemmisíti a normális itélÖ képességet. Igy a skorpió, midőn a fény hatása fájdalmat okoz szemében, vagy a lencse égeti a hátát s futás által nem szabadulhat a fájdalomtól, nagyon természetesen, fájó helyre irányozza fulánkját, hogy a fájdalmat elölje, nem tudván, hogy a fájdalom eltávolításával egyszersmind saját életét is veszélyezteti, sőt megsemmisíti. A figyelemreméltó jelenség eme megmagyarázó kísérletének helyességéről meggyőződést akarva szerezni, el kellene födnünk a skorpió szemeit s ugy tenni azt ki a legerősebb fényhatásnak, akkor nem ölné meg magát, valamint akkor sem, ha a megvilágított térben egy sötét búvóhelyet hagyunk fenn számára. Egyetlen esetet sem lehet tehát felhozni az állatvilágban, mely önkényes öngyilkosságra engedne következtni, ez azonban még sem képes tényleges különbséget, tenni az állat és ember között. Ez utóbbinak azt a képességét, hogy öntudatosan meggyilkolja magát, nem lehet általános kriteriummal felállítani az emberi nem jellemzésére; mert csak kevés ember bir képességgel ily természetellenes tett végrehajtására s e kevesek közt sem lehet egyetlen egyet sem találni, aki teljesen beszámítható állapotban oltaná ki életét, az öngyilkos a tett elkövetésének pillanatábcn minden ellenvetés nélkül beszámíthatatlan állapotban van. Ennélfogva megszűnik az önkényes öngyilkosság az ember praerogativája lenni az állatokkal szemben s elmosódik a látszólagos ellentét, az u. n. önkénytes emberi ós az akaratlan állati öngyilkosság között.