Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-30 / 26.szám

Melléklét az „ESZTERGOM ES VIDÉKE" 26-ik számához. latban a hol eltöltve a kiszabot gyakor­lati időt, — mint az erdészetnél, — hetenként az esetleg létesítendő állam­vizsgát, mint önálló kezelő tisztek bátran alkalmazhatók lennének. Most azonban vessünk számot a fel­merülhető elle nvetósekkel. Ki merné állítani azt, hogy bárkinek is jogában állana a földesurakat nagy­bérlőket a tulajdonnal s birtokkal járó szabad rendelkezési jogukban gátolni? Jogcsonkitásról pedig szó sem lehet, hanem csak a gazdatiszti kar erkölcsi értékének törvényhozás utján való eme­léséről a mi végeredményében nagy a földesuvaknak,mint a gazdatiszteknek érdekükben áll. Azt mondhatná valaki, hogy a gaz­datiszt értelmiségénél fogva nem szorul mint a eseléd, iparostanoncz stb. a tör­vény oltalmára, hanem biztosítsa ma­gát uraságával szemben szerződés által. Ez igen helyes és czélravezető mód volna, de a gazdatisztek helyzetén nem segit semmit, mert e pályán oly nagy a túltermelés, hogy a ki föltételekbez kötné szolgálatba lépését, az biztos le­hetne arról, hogy állás uélkül marad. Mert már is sok és mindig több lesz azon birtokosok száma, kiknek ér­telmes gazdatisztek nem kellenek, mivel ezek nem azt tekintik, hogy képzett tisztjeik legyenek, hanem azt, hogy minél kevesebb fizetést kelljen aduiok s igy valóságos árlejtést tartanak a gazdatiszti állásokra. A mit a fizeté­seken megkímélnek azt a czimeken kárpótolják, mert nagylelküleg adomá­nyozzák a legnagyobb gazdatiszti rang­fokozatokat olyan egyéneknek, a kiket még a gazdatiszti elnevezés sem illet meg. Volt rá eset, hogy egy ilyen ura­ságnál a gazdatiszt fizetésjavitásórt fo­lyamodott s a válasz az lett, hogy ki­neveztetett tiszttartóvá, de egy krajczár fizetés-javítást sem kapott. Színházi szemle. (5. A nagy/ás hóbortjai.) Rosen mulatságos vígjátéka szerdán este nem nagy, de igen jól muliitó közöuséget vonzott a Fürdő nagy ter­mébe. Az ismert vígjáték Bokody ügyes rendezésében vidáman pergett le. Az előadás hőse megint a társulat első tehetsége, Bokody volt, a ki Ringheim bankárban mutatta be sokoldalúságát s fáradatlan ambiczióját. Bokody minden izében a legelső vidéki színészekhez tartozik, a kiknek emlékezetét a ma­gyar színészet története is megőrzi. Néma jelenetei, midőn a kanczellárt fogadja és üdvözli, kitűnő mimikájával és jellemzetes játékával megérdemelt tetszésben részesültek. Dr. Ändert Hor­kay mutatta be több pedenl iával, mint szellemmel. Bokody mellett méltó tet­szésben részesült Horkaynó a tizenhat éves Konrádban, a kit sok kel lemmel és kedvességgel mutatott be. Szabóné Almond grófnőben adott egy elég finom salonalakot; Berzsenyi Margit Teréz­ben nyerte ki a közönség rokonszen­vét keresetlen és naiv alakításával ; Bán fal vy Walterban éreztette ismét, hogy valahára már különb szerepet is érdemelne; Jászay Erzsike Bertában, Berzsenyiné Ringheiinnébeu és Ara­nyossy Lauterben bizonyították be, hogy valóban érdemes volna a mulat­ságos vígjátékból az arénában nagyobb közönség előtt is második kiadást ren­dezni. (6. Válás után.) A pikáns franczia vígjáték csütörtö­kön este igen diszes, de nem egészen nagy közönséget vonzott; pedig e jeles darab valóban jó mulatást biztosított a háznak. A vigjátók legkaczag­tatóbb alakja Szabóné volt Bouivard­néban, a kinek azonban hajlama van a finom vígjáték rámájából kilépni a bohózat körébe, Dianában Berzsenyi Margit mindvégig kiérdemelte a közön­ség tetszését. Markó Emilia G-abriellá­bau igen kecses kis alakot teremtett, Duvalban Horkay mutatta be tehetsége minden fény és árnyoldalát. Horkaynak ez a végzetes szokása van, hogy kiesik a szerep hangulatából s ezzel kisodorja a publikumot is az illúzióból ; azért jutott ki számára kevesebb taps, mint a mennyi Dnval jobb alakitóit miude­nütt meg szokta illetni. Bokody Bour­ganeffben nem volt annyira helyén, mint eddigi szerepeiben, mert a szerep temperamentuma és Bokody egyénisége között alig van valami természetes ka­pocs. Bokody inkább belevág Újházi mint Vizvári szerepköreibe; de ugy­látszik a társulatnál még hiányzik egy valódi szalónkómikus Bánfalvy Corbu­1 ónja erőteljes, de szinteleu volt, meg­látszott rajta, hogy nem cselekszi nagy ambiczióval. Aranyossy Champeuxban egy mindig erősen hiányzó szerelmest iparkodott pótolni. A darab rendezése és összevágó előadása ismét Bokody buzgalmát dicséri. A darab uj szerep­oszlással megérné a második javított ki­adást—• de javított látogatással. Irodalmi levél. (Budapesti Hírlap.) (Szerkesztők ós tulajdonosok: Csukássi József és Rákosi Jenő.) A »Budapesi Hirlap« újévvel pályafutása tizedik évébe lépett. Az elmúlt évek óriási haladás korszakát alkotják a magyar zsur­nalisztika történetében és a »B. H.« talán elfogultság nélkül mondhatja magáról' hogy övé az elsőség e korszak megindítá­sában, mely a magyar sajtót a legmoder­nebb és legkitűnőbb európai sajtó magas­latára emelte. A »B. H.«-ot ebbeli törek­vésében hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, szakadatlanul nagy arányokban növekedve, támogatta Magyarország intel­ligencziája: a világ legfogékonyabb, leg­méltányosabb és ragaszkodásban leghűbb közönsége. A deeennium küszökén elmond­hatjuk, hogj a »B. H.« a művelt magyar újságolvasó közönség mandatariusa. E meg­bízatás óriási erkölcsi súlyával veszünk részt a vélemények harczában és a közdol­gok intézésében. Hogy milyen sikerrel, arról az elmúlt és a jelen viszonyok leg­ékesebben tanúskodhatnak. A védelmi vita alatt, az alkotmány- és nemzetellenes kí­sérletekkel vívott elszánt küzdelmünkben, valamint a ferde pártviszonyokból eredt fonák helyzetek kritikájában, melyek okai és forrása a jelenlegi válság a »B. H.« minden egyes száma a nemzeti jogok és aspirácziók diadalmas hőseként szállott síkra. A közönség érezte, hogy lapunkban a legőszintébben, legbátrabban és legelszán­tabban nyilatkozott meg a közérzület szava. És a mikor a közönség napról-napra lavina­ként növekedő tömegével segítségünkre és támogatásunkra jött: a »B. H.« döntő erővel működött közre a vitás kérdések megostromlásában, a politikai fordulat és az uj események előkészítésében. A pártok­tól független, csakis a közérdek által ve­zérelt és saját becsületes meggyőződésünk­től diktált működésünk akkor érte el leg­szebb jutalmát, a mikor minden igaz ma­gyar ember a »B. H.«-ban kereste és ta­lálta a nemzeti ügyek legfáradhatatlanabb, legszívósabb és legvehemensebb védelmét. Legbuzgóbb határozásunk, hogy a|»B. H.« a jövőben is az maradjon, a mi volt, a minek indult, a mely irányban hatalommá növekedett, a miben az elsőséget nem en­gedheti át soha senkinek: a legmagyarabb újság, tartalomban lélekben, szóban egy­formán. A legmagyarabb újság és mint ilyen a nemzeti érzület leghűbb tolmácsa, ébresztője, izgatója és ha kell lángba bo­ritója. A legtisztább tudatossággal hirdetjük és valljuk, hogy olyan időkben, a mikor a nemzeti eszme fajfentartó és államalkotó erővel érvényesiti magát mindenütt, hogy ugyanakkor nemcsak jog, hanem kötelesség nekünk magyaroknak a sovinizmus lelke­sedésével, sőt türelmetlenségével szolgálni a nemzeti irányt mindenben és mindenkor. Ez a mi programmunk. E programmunkkal nekünk adott igazat a magyar közönség, mely semmitől semj irtózik inkább, mint a színtelen és lelket­len kozmopolitaságtol, a hamisságokra és az elmék megtévesztésére alkalmas czifra jelszavaktól; nekünk adott igazat, midőn lapunkat szinte hihetetlen mértékben fel­karolta és egyre jobban terjeszti. E programmal folytatjuk a jövőben is mindennapi munkánkat a közügyek szol­gálatában. Folytatjuk erősen fegyverkezve a nagy tusákra, a melyek a közeljövőben a nyilvános élet minden munkására Ivar­nak. A nemzeti munkából részt kérünk és részt fogunk benne venni legjobb tehet­ségünk szerint, pártolva és támogatva min­dent, a mi szükséges életképes derék és jó: ostromolva, üldözve mindent, a mi czéltalan, félszeg és becstelen. Ebbeli szán­dékúinkban nem fog bennünket korlátozni semmiféle személyi tekintet, párt- és ha­talmi érdek és nincs az a politikai fordu­lat, melynek kedvéért és érdekében pár­tatlanságunkat és elfogulatlanságunkat csak egy pillanatra feladnók. A szigorú objektivitás útját fogjuk kö­vetni a zsurnalisztika minden egyéb ágá­ban. Az irodalom és művészet kérdéseiben mint eddig, ugy ezentúl is szigorúan mel­lőzni fogjuk a pajtáskodást és klikk-szel­lemet. A mi megfelel a szép és nemes ízlésnek, az mindig elfogulatlan méltatásra fog találni lapunkban. El is értük vele azt, hogy a »B. H.« a legkifogástalanabb ma­gyarsággal irt újság és mindenekfölött vezérczikkei és tárczái irodalmi érték dol­gában verseny nélkül állanak. Tudósítások és hírek dolgában a leggaz­dagabb és legmegbízhatóbb forrásokkal rendelkezünk. E nemű közleményeink még­válogatásánál mindig szemelőtt tartjuk, hogy a legműveltebb és legkényesebb Íz­lésű közönséget szolgáljuk. A valóságot, igazságot és ildomosságot sohasem áldozzuk fel a szenzácziónak. Az erkölcsi tisztaság, a jó és nemes érzés tiszteletben tartásával a »B. H.« hű, szolgálatkész és lelkiisme­retes házibarátja óhajt lenni minden magyar uri háznak. Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vi­dékről legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A »Budapesti Hirlap« kiadóhivatalának, IV. ker„ kalap-utcza 16 sz. Az egész fürdő­évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha a nyáron át többször változtatnak tartóz­kodási helyet. A »B. H.« jelenleg rendkívül érdekes két kötetes angol regényt közöl: »Doktor Kupido« irta Brougthon Rhoda. E regény­nek április hó l-ig a lapban megjelent részét (26 folytatás) az uj előfizetők külön lenyomatban ingyen megkapják. ANÖKRÖL A NŐKNEK. (A román királyné gondolataiból.) Az ostobaság előre törekszik, hogy lát­tassa magát, az okosság hátra áll, hogy lásson. * Az emberek büszkék őseikre nagy szá­mukért. Unokáink ilyen fölfogásban ne­velkedve, bennünk csak egy rendszámot fognak találni. * Az ellenmondás élénkíti a társalgást. Ennek hiányában olyan unalmasak a királyi udvarok. * Egy uralkodónő hivatása csak három tulajdonságot kivan: szépséget, jóságot és gyermekáldást. A menyegzőn a férfiak nevetnek s az asszonyok sirnak. * A titok olyan, mint a lyuk a kelmén ; mennél jobban igyekszünk azt rejtegetni, annál inkább mutogatjuk. Olvasó asztal. — Mikszáth Kálmán mun­káiból ujabb két füzet, a 18. és 19-ik. Asztalunkon sok nyomtatott betű gyűlik össze, rovatunkban sok ujabb irodalmi mozzauatról kell elszámolnunk, — de a nagy tömegben aligha akad egy is melylyel oly szívesen foglalkozuánk, mint a mikor e füzetek beérkezését kell nyugtatnunk. Révai testvérek ki­adóhivatala (Budapesten, IV., váczi­utcza 1.) a legpedánsabb pontossággal váltja be Ígéretét ós oly szabályszerű időközökben jelenteti meg a folytató­lagos füzeteket, hogy a tervbe vett határidő elérkeztére a Mikszáth könyv­tár is teljes lesz és hogy e könyvtár sok 100 kötetre menő egyéb könyvvel felér, az bizonyításra nem is szorul. A most előttünk fekvő két füzetből ki­emeljük a kedves »Frivol aktát«, mely­nél jobbat, eredetibbet, vonzóbbat, el­ragadóbbat keveset ismerünk. A franczia irodalom ujabb termékei közt semmi­esetre sincs méltó párja, pedig ott egy Catulle Mendés ir e fajtabeli dolgokat; egyéb külföldi terméket pedig Mikszát­tal egy napon emliteni sem lehet. A 19. füzettel már a negyedik kötet jár a vége felé és alig néhány forintért egész halmaz könyv birtokába jutottak az előfizetők, kiknek számát, gyarapodva megtizszeresedve szeretnénk lálni, mert Mikszáth munkái és ezek kiadóinak bugaima ezt egyaránt megérdemlenó. — A 3 5.0 0 0 példányban megjelenő »Budapest« czimü képes politikai napilap, mely XIV-ik év óta fennáll, évről-évre nagyobb elterjedésnek örvend. Ma már annyi példányban jelenik meg, hogy két rotácziós-gépen nyomják, a mi hírlapiro­dalmunkban valóban páratlanul álló eset. A »Budapest« e szokatlan elterjedésnek egyrészt határozott nemzeties független irányának, másrészt pedig eredeti rajzok után készült képeinek köszönheti, melyek naponta megjelennek, különösen pedig an­nak, hogy nem nyújtja el az események leírását, hanem röviden, velősen, gyorsan ad hirt mindenről, a mi ugy a hazában, mint a külföldön történik. Vezérczikkeit közéletünk jelesei s orsz. képviselők irták. Tárczarovata élénk és változatos. Folyvást három éredekfeszitö, de irodalmi színvona­lon álló regényt közöl egyszerre: Az egyi­ket naponként illusztrálva. Nagy súlyt fek­tet a közgazdasági rovatra is, a mely — a többi lapoktól eltérőleg, — bárki által könnyen érthető irányban szerkesztetik. Ezenkívül hetenként »Uj Budapest« czim alatt humoros mellékletet csatol képekkel a főlaphoz. A gazdáknak, iparosoknak, lel­készeknek, tisztviselőknek, tanítóknak, szó­val azoknak, a kik bokros teendőik mellett nem érnek rá sokat olvasni, de azért min­denről alapos tájékozást óhajtanak nyerni, bátran ajánljuk a »Budapest«-et, mert — terjedelmét tekintve — tényleg ez a legolcsóbb lap hazánkban. — Előfizetési ára egy hóra 1 frt; negyedévre 3 frt; félére 6 frt; egész évre 12 frt. A »Buda­pes« előfizetői még a következő kedvez­ményben részesülnek: Mutatványszámokkal bárkinek ingyen szolgál a »Budapest« ki­adóhivatala, IV. ker., Sarkantyus-utcza 3. sz. a. — Bródy Sándor, Faust orvos. Az Egyetemes regénytár legujabb kö­tete Bródy Sándor annak idején oly nagy feltűnést keltett regényét hozza, mint a közkedveltségű vállalat V. év­folyamának 10-ik, az egész gyűjtemény­nek pedig 82-ik kötetét. Bródy Sán­dor, ki mint reálista regényíró egyedül áll irodalmunkban, e művével nemcsak a sajtóban keltett feltűnést, de a nagy közönség is a legnagyobb érdeklődéssel fogadta azt. Ennek bizonyságára szol­gál az, hogy a Singer és Wolfner czég most már második kiadásban bo­csátja ki a Faust orvost és csak elő­nyére lesz a regény elterjedésének, hogy az E. R- csinos egész piros vászon­kötésű 50 kros köteteiben jelenik meg. — Az E. R. következő 2 kötetében ismét eredeti regényt hoz, még pedig a pályázaton első sorban dicsérettel kitüntetett regényt. * A »P e s t i H i r 1 a p« uj évnegyed küszöbén áll. Magyarország intelligens ol­vasó közönsége 12 év óta jól ismeri már a Pesti Hirlap szabadelvű és demokratikus irányát s jól tudja, hogy tartalom tekinte­tében ma leggazdagabb a napilapok közt. Hogy ehez képest a legkedveltebb és leg­elterjedtebb lap Magyarországon, azt meg a hivatalos postai statisztika bizonyítja két­ségbevonhatatlan számadatokkal. Csupán annyit óhajt P. H. ezúttal a magyar ol­vasóközönség figyelmébe ajánlani, hogy munkatársai diszes névsorát immár Jókai

Next

/
Oldalképek
Tartalom