Esztergom és Vidéke, 1889

1889-03-03 / 18.szám

nyából; mig ezzel szemben a kender­földi kaszárnya kölesöue (esz 370,000 fflöi s ennek 25 éves tőke törlesztése 180,550 frt 42 krt emészt fel s igy marad tőke-tartozás 189,449 frt 58 kr, ha már most a fentebb kimutatott és valóban megtakarított 197.162 frt 22 kr a kenderföldön építendő kaszárnyá­nál 25 év múlva megtakarításban levő tőketörlesztésére fordittatik, akkor nem­csak hogy az teljesen kifizetve lesz, ha­nem még 7712 frt felesleg ismutatkozik. Mig ellenben a Buda ulczán épí­tendő kaszárnyával 237.751 frt 20 kr valóságos tartozása marad a városnak. Ezeknek a valóságon alapuló és meg­becsülésre méltó számoknak megdönté­sére, illetve azok ellensúlyozására több­féle érvelés hozatilc fel, nevezetesen : Először, hogy mit ér meg a kaszárnya épülete a garantirozott 25 év múlva a kenderföldoken és mit a Buda-utczán ? Erre azt hiszem, a fonnebbi kimutatás elég, azaz hogy ha a kenderföldöu semmi értéket sem veszek föl, mégis a 7712 frt 64 krnyi megtakarított összeg többet ér, mint a 237.751 frt 20 kr valóságos tartozás a Buda-nfczai­nál 25 év múlva. Azt mondják, hogy azok a drága házak, a. melyekben jelenleg tiszti la­kások vannak, értéküket vesztik. Ugyan kérem, melyek azok a drága házak ? Tudtommal az egy Mihálik Bálint féle házat lehetne azok közé számítani, a többi tiszti lakások mind olyanok, hogy azok számításba nem jöhetnek, mert az ezredesi lakás most is olyan helyen van, hogy annak mindegy, akár a Buda-ulczai, akár a kender földi. Duka őrnagy urnák pedig most is a kender­földi kaszárnyába kell járnia, a többi tiszti lakások pedig legnagyobb rész­ben Duna-u., Kis-u., Hosszu-sor (Simor János) és a külső Buda-utczán vannak. A tiszti étkezések és azok napi szük­ségleteinek beszerzései támasztanak ag­gályt. Azt hiszem, hogy először a nőt­len tisztek vehetők itten számításba, azok pedig most is és akkor is a tiszti kaszinóban étkeznek és csakis szabad idejükben mennek oda, a hol pénzök­ért jobbat kapnak. A nős tisztek, mint­hogy azok a kaszárnyákban nem lak­nak, most is azon helyeket keresték fel, ugy lakás tekintetében, mint egyéb szükségletek beszerzésére, a hol azt előnyösebbnek találták és jövőben is azt fogják cselekedni. Felhozakodnak a város szépítésével azaz hogy azon monumentális épület a Buda-utczán imponálua. Igaz, de én azt hiszem, hogy ezen minden tekin­tetben szegény városnak inkább szük­sége oiíszcrű gazdálkodásra, mint mu­tatós épületekre. E helyett inkább a megtakarítható 4500 forintot fordítsuk arra, hogy vá­rosunk gyönyörű fekvésénél és könnyű hozzáférhetőségénél fogva, az itt való lakást kellemessé tegyük. Még arról is van szó, hogy ha a kendorföldeken építünk kaszárnyát, oda tiszti pavilIonokat kell építeni. Először is azt hiszem, hogy az nem volna ok­vetlenül szükséges, de ha igen, akkor is csak előnyére lehetne a városi pénz­tárnak, mert azoktól a 'megtérítés bi­zonyára annyi, hogy reájuk fizetni nem kell, mig ellenben a város most is csak négy tiszti lakásnál évenkiut 312 frt 64 krt fizet rá. (Vége köv.) Farsangi levelek. (VII. A deák tánezpóba febr. 26-án.) A deák majálisok szép közönsége találkozott a deákok tánczpróbáján, kedden este. A vigalom valóságos ta­vaszi levegőjű volt. A csinosan díszített néhai Wargha-fóle étkező termek aligha láttak olyan díszes ós nagy farsangi közönséget. A hagyományosan prolongált mulatság reggeli három óráig tartott, de szünet nélkül. Jónás Pali emberül kitett magáért. Tánczollak körtánczot is, de a négyeseket ötven pár lejtette. Tudósítónk az est fényes sikerét a kö vetkező hölgyeknek köszöni meg: Özv. Andiássy Mihályné, özv. Balekné, Baross Károly né, Bütiner Róbert né, Ékesy Edéué, Eötvös Pálué, Földváry Istvánné, Frey Ferenczné, Geiger E.-né Holly Jánosné, özv. Horváth Ignáczné, Horváth Jánosné, Hromoda Jánosné, özv. Kamenszky Elekné, Markovicsné, Mezöy Dénesné,. Müller Gyuláné, Mun­kácsy Károlyné, Niedermann Jánosné, Niedermann Pálné, Novákné, Nozdro­viczky Miklósné, Peitl Sándorné, özv. Perényi Henrikné, Pintér Antal né, Pisuth Istvánné, Reviczky Gáborné, özv. Rónay Gyuláné, Roseler Ilona, Rudolf M.-né, Sárgay Jánosné, Szabó Józsefné, Szabó M.-né, özv. Szarkásy A.-né, Szecs­kay Kornólné, Szlávy Istvánné, Sztanyek Gézáné, Szvoboda Romáimé, özv. Ván­dor Ödönné, Wielandné. Balek Anna, Balogh Viola, Baross Margit, Cservik Karolin, Eichele Emma, Ékesy Amanda, Frászt Mariska, Frey Bertácska, Geiger Anna, Gogola Róza, Holly Hermin, Horváth Mariska, Hromoda Emma, Lindhut Annácska, Markovics Katicza, Mezey Gizella, Munkácsy Sarolta, Nagy Mariska, Niedermann Ágnes és Nelii, Nóvák Hona, Nozdroviczky Olga, Pal­kovies Nella, Perényi Irma, Perényi Margit, Pisuth Mariska, Izabella és Paula, Rónay Gizella, Roseler Ilona, puff Irén, Sárgay Anna, Sinka Juliska, Szabó Aranka, Szabó Olga, Szarkásy Örzsi és Etel, Szecskay Gizella, Szlávy Mariska, Sztanyek Matild, Szvoboda, Kornél és Romáuka, Takács Olga, Ud­vary Gizella. (VIII- A dal-egyesület vigalma márcz. 2-án.) A fürdő nagyterme rég látott olyan előkelő kiadású farsangi közönséget, a milyen a tegnapi volt. Városunk ÉS MEGYÉNK szépei hozzájuk méltó szép számban találkoztak egymással. Rövid hangverseny vezette be a pom­pás estét. A dalegyesület férfikara adta meg a hangulatot mindenekelőtt Szent­innay népdalegyvelegével, melyet a fe­hér keztyűs kacsok hálásan megtapsol­tak. A Suhancz népszerű kettesét (Eliz és Emil) Perényi Margit k. a. és Bo­rovicska Adolf énekelte. Nem csekély feladat egy türelmetlen báli közönséget türelemre kötelezni, mikor az apró lábacskák zúgolódó nagyhatalmak. Hé Perényi Margit kedves éneke volt olyan hatalom, hogy le tudta bilincselni a farsangi türelmetlenséget. Kel lemmel és érzéssel énekelt s igy nem nehéí megmagyarázni hódítása titkát. Liszt rhapszodiája következett azután Perényi Irma k. a. előadásában. A nagy prob­lémát hévvel és ambiczióval iparkodott megoldani s jutalma volt az egész kö­zönség buzdító elismerése. A hangverseny koronája megfut a férfikar szépen elő­adott magyar népdalai voltak, melyek már az első csárdás hangulatát terem­tették meg. Jónás Pali ráhúzta a beve­zető tánezot s a hangversenyterem rög­tön báli teremmé alakult á^. A négyeseket két kolouban hatvan pár tánczolta. A bál sikerének részesei a következő szépek voltak: Adolt Terka (Ny.-U.). Bodnár Gy.-né, Balogh Viola, Bodros J.-né, Bekkor N., Bodnár nővérek (Kéménd), Bukovszky Vinczéné, Brutsy Jánosné, Osáky nő­vérek, Feigler Károlyné, Dr. Földváry Istvánné, Gangéi Jánosné és Gizella, Geiger F.-ué, Hoffmaun F.-né, Hart­mann Márton né (Gyiva), Ivanovics Bé­lán é, Kruplauicz Szerén, Kaau Ká­rolyué, Kuzmich Miksáné, Dr. Lieb B.-nó (Muzsla), Magurányi Józsefné, Mattyasóvszky V.-nó (Muzsla), Mezey Dénesné és Gizolla, Müller Gyulá-né T Müller Hermin, Niedermann Jánosné, Pálné és Ágnes, Ponkila F.-né, Perényi B.-né és Margit, Perényi H.-né és Irma, Pisuth L-né és nővérek, Reviczky G.-né, Rényi R.-né, Rogiün Edéné ós nővérek, Sarlay Edéné, Sinka F.-né és Juliska, Spiszár Jánosné és Jancsika, Szölgyémy Gy.-né, Sziraka Iván né, Szvoboda Ro­máimé és Kornél, Takács Olga, Zaehai­kievitz Irén stb. A rendezőség kitűnően volt szer­vezve s a lánczosok glédája valóságos hadsereg. Faradat!an jókedvvel s jól kipihent erőkkel vigadott a szép kö­zönség az idei farsang legszebb vigal­mában, melynek maradandó emléke bi­zonyára a hymenhirek között következik. HÍREK. — Adakozás. A kereskedő ifjak egyes, tánezvigalniának költségeihez Csupics Emil gör. kel. plébános 2 frttal járult. — Márczius idusza. Nagy emlé­kezetű hónapba léptünk, melynek tör­téneti napjára már országszer!e folynak az előkészületek. Márczius 15-ét Esz­tergomnak az idén fényesebben meg kell ünnepelnie, mint egyébkor. A ha­zafiság kinyilatkoztatása, lelkes megval­lása rég volt olyan jelentőséges és döntő, mint ez idő szerint, mikor a nemzeti szellem megbénítása ellen az egész ország hangosan tiltakozik s kö­vetelve követeli a nemzeti nyelv jogait. A 14 és 25-ik § teljesen szétrobban­totta az esztergomi kormánypártot. Még a legnevezetesebb kormánypárti kori­phaeusok is aggódva tekintenek a jövő elé s meggyőződésük szavát követve nem követhetik az általuk folyton ma­gasztalt kormányt a végletekig. Eszter­gomnak mind a három országgyűlési képviselője ellenzéki s igy nem volt szükség külön mozgalomra, hogy a vá­lasztók s a képviselők közölt teljes egyetértés uralkodjék a napirenden levő javaslat ellen. De ha már nem tüntet­tünk álláspontunk mellett, tüntessünk márczius 15-ike napján, mely nemzoti ünnep, mely a szabadság feltámadásának napja. Szenteljük meg ezt a napot egyetemes részvételünkkel s ne csak párttöredékes óvácziozással. Vonuljunk ki testületben a honvédek temetőjébe, rójjuk le a névtelen hősöknek a ke­gyelet adóját s merítsünk lelkesedést BENNE VOLT, HOGY IGY, MEG UGY, ANNAK KÖZLÉSE MELLETT, HOGY A ZSANDÁROK UTASÍTVA VANNAK LETÉPNI, KONFISKÁLNI ÉKESSÉGEINKET, a LEGCSEKÉLYEBB ELLENSZEGÜLÉS ESETÉN PEDIG ÁDÁR DUTYIBA KISÉRNI SZÜ EINK SZEMEFÉNYEIT. EGYÉBIRÁNT TISZTELTETI A CS. KIR. POLICZIA A FIATALSÁGOT, MAJD MEGTANÍTJA KEZTYÜBE DU­DÁLNI. EGY KICSIKÉT TÜSZKÖLTÜNK EGY KICSIKÉT FÁJT a SZIVÜNK, MIKOR EZT KIHIRDETTÉK, MÉG PEDIG PLENUMBAN. NEM LEHETETT KÖRLEVELEZNI TÖBBÉ. AZT A BESZÉDET A MELYLYEL KEDVES DIREK­TORUNK KOMMENTÁLTA E FAMOZ PARANCSOT, ESEK AZÉRT NEM JEGYZEM IDE, MERT TALÁN AKADNÁNAK, AKIK AZ ÁLDOTTLELKÜ ÖREGET IZGA­TÓNAK TEKINTENÉK. OSZTRÁK HAZ;FIUI ÉRZELEM MOST IS REJLIK EGYES NAGYREMÉNYŰ KEB­LEKBEN HÁT 'ISZEN MAI TANÁRJAINKNAK IS HIVATÁSA AZ IFJÚSÁGOT AZ ERKÖLCS ÖSVÉNYÉN VEZETNI, DE HA MÉG EGYSZER OLYAN NAPOK VIRRADNÁNAK RÁNK, HA ÚJBÓL SÁRGAFEKETE RENDELETEK VE­SZÉLYEZTETNÉK a FÉLTETT HAZAFIUL ÉRZELMEKET, HISZEM ISTENEM: ISMÉT AKADNA RETTENTHETET­LEN TAN FÉRFIÚ, a MENNYI KELL! ELMÚLT EGY NAP, ELMÚLT KÉT NAP, A KOKÁRDÁK NEM MULTAK EL. AZ ISKOLA ELŐTT LESZEDTÜK, A MEGYEHÁZ ELŐTT FELTETTÜK. MIÉRT CSELEKEDTÜNK EKKÉP, KI TUDNÁ AZT MEGMON­DANI. AZ ÖSZTÖN TALÁN ? HARMADNAP A MEGYE FŐNŐKNEK, RAGASITS UR Ő MÉLTÓSÁGÁNAK, KOCSIJA OTT ÁLLT A DI­REKTORUNK LAKÁSA ELŐTT. ALIG NEGYEDIG HÁZ­BAN LAKOTT ONNÉT A MÉLTÓSÁGOS UR, AZÉRT KOCSIN KOMPÁREÁLT. HA EGYSZER UGY DUKÁL. AZT MONDTÁK, HOGY AZÉRT JÖTT Ö MAGA, MERT HA HIVATJA DIREKTORUNKAT, AMINT ELŐBB AKARTA, KÖNNYEN MEGESETT VOLNA, BOGY NEM TA­LÁLKOZNAK ILYEN HAMAROSAN. — KAPTÁK ÖNÖK A RENDELETEKET ? — KOHOL BEVEZETÉSNEK A TISZTELT PODESTA. — KAPTUK — FELEL SZELÍDEN A MI EM­BERÜNK. — KIHIRDETTÉK? — Ki. — MIÉRT NEM FOGANATOSÍTJÁK? — UG­RATJA BE MAGÁT MINDJOBBAN AZ EMLÉKEZETES HONFITÁRS. — HOGYAN? MIKÉP? HA SZABADNA TUD­NOM? — SZÓL KISSÉ GÚNYOSAN AZ IGAZGATÓ. — TÉPJÉK LE A REBELLIS SIGNUMOKAT! — Mi? — ÖNÖK. IGEN, ÖNÖK? HIÁBA NÉZ! ERRE MÁR A DIRECTOR IS KEZDETT KIJÖNNI A TÜRELEMBŐL — MÉLTÓSÁGOS UR! HALLOTT HAZÁJÁBAN VALAMIT A PASSIF RESISTENTIÁRÓL ? ! NOHÁT! MÁTÓL KEZDVE LESZ SZERENCSÉJE HOZZÁ: — MICSODA?! . . . ELLENÁLLÁS?! — HÖRGÉ A KORLÁTLAN HATALMÚ URASÁG. — EGYIK FÜLÜNKÖN BE, A MÁSIKON KI. ALÁZSZOLGÁJA! CSAK KÜLDJE A PARANCSOKAT. — BEZÁRATOM A GIMNÁZIUMJUKOT! — MAJD KINYITJUK. HA LEHETETT VOLNA, PERSZE STANTE PEDE VASRA VERETI MÉLTÓSÁGOS URUNK A NEM MÉL­TÓSÁGOSAT, HANEM EBBEN AZ IDŐSZAKBAN MÁR KISSÉ BAJOS VOLT. AZ ABSOLUT HATALOM UTOLSÓ PILLANATAIT LÁTSZOTT ÉLNI; RUGDALÓDZANI RUG­DALÓDZOTT, CSAKHOGY NEM IGEN VOLT MÁR PATKÓ A CSIZMÁJÁN. A MEGFÉLEMLÍTÉSSEL HATOTT MÉG AKIRE HATHATOTT. KISZIVÁRGOTT A PÁRBESZÉD A VÁROSBA. A DIREKTOR SZOLGÁJA, A MÉLTÓSÁGOS UR HAJDÚJA IS HALLOTTÁK AZ ELŐSZOBÁBAN. — JÓ LENNE EGY KIS FÁKLYÁSZENE, ÚGYSE VOLT RÉGEN AMOLYAN IGAZI, — GONDOLJÁK A DIÁKOK, HELYESLIK A POLGÁROK. VALAMI KIS UTÓGONDOLAT IS AKADT A MACSKAZENÉRE NÉZVE. MÁR AKKOR UGY VOLT. EGYIK A MÁSIK NÉLKÜL BAJOSAN SUPERÁLT. A «FEKETE SAS» KÁVÉHÁZBAN TARTATTA ÉR­TEKEZLETÉT A POLGÁRSÁG FÜGGETLENEBB RÉSZE. A BEKÖVETKEZENDŐ ESEMÉNYEK ELŐREVETETT ÁRNYA GYANÁNT ITT-OTT SZABADABB SZÓ IS VOLT HALLHATÓ. KÜLÖNÖSEN FEKETE ÁDÁM BÁCSI, AZ IFJÚSÁG KEDVENCZE, EMLEGETTE «AZ ÁTKOS ELNYOMATÁS LIDÉRCZURALMÁT,» A MELY ILLŐ ÉS MÉLTÁNYOS DOLPG, HOGY MEGFELELŐ ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLJÖN. CSITTITÓ HANGOK IS EMELKEDTEK, LEGALÁBB A MACSKAMUZSIKÁT IL­LETŐLEG; MINDHIÁBA! OLYAN SZÍVBŐL EREDT ÉIJENZÉST TIZENÖT ÉV ÓTA ALIG HALLOTT VÁROS­KÁNK, A MILYEN AMA HATÁROZAT KIMONDÁSÁT KÖVETTE: HOLNAP MINDENÁRON TÜNTETÉS ! E PILLANATBAN A KÁVÉHÁZ AJTAJÁBAN A GYŰLÖLT ZSANDÁRFŐNÖK ALAKJA LÖN LÁTHATÓ, SZURONYOS ZSOLDOSAITÓL KÖRNYEZVE. — A TÖRVÉNY NEVÉBEN ! . . . OSZOLJANAK ! — ÉLJEN*A HAZA! . . . ÉLJEN A MAGYAR! — HANGZIK FELELETÜL ÁDÁM BÁCSI HARSOGÓ SZAVA. — ÉLJEN! . . . ÉLJEN! . . . ÉLJEN !! HOGY A DIÁKTOIKOK KITETTEK MAGUKÉRT, OTT A HÁTTÉRBEN, BIZONYÍTOM. —• MÁSODSZOR SZÓLÍTOM FEL A TÖRVÉNY NEVÉBEN : OSZOLJANAK ! — ENGEDJÜNK AZ ERŐSZAKNAK, URAIM! MAJD ELJÖN A MI NAPUNK IS! ÉL MÉG A MAGYAROK ISTENE! — KIÁLTJA FEKETE ÁDÁM, VAD KÉTSÉGBEESÉSSEL RÁZVA HATALMAS ÖKLEIT A LEVEGŐBEN. A MAGÁT KITOMBOLÓ VIHAR ELMOSÓDÓ ZU­GÁSÁHOZ HASONLÍTÓ ZSONGÁS TÁMADT a te­REMBEN. BÉKÉS CSALÁDAPÁK DÜHTŐL SÁPADT ALAKJAIN a VÉRIG BÁNTOTT HONFIÉRZÉS NÉMA BÚBÁNATA ÖMLÖTT EL, BEVÉSVE MAGÁT a je­LENETTEL SZIVEINKBE, KITÖRÖLHETETLENÖL, ÖRÖKRE! ÉLET, VAGY HALÁL! EZ IGY NEM MARADHAT! HÁT VALÓBAN RÚT SYBARITA-VÁR LENNE MÁR A MAGYAR, ARRA TEREMTVE, HOGY IDEGEN ZSOL­DOSOK ÖNKÉNYÉT GYÁVA MEGADÁSSAL TÖRJE?! BARÁTIM! IFJABB NEMZEDÉK ! SOHA MEG NEM ÉRTHETITEK FÁJDALMUNKAT; NE IS ÉRTSETEK MEG SOHA! VESSÜNK, IGAZÁN VESSÜNK FÁTYOLT A MULTAKRA ! CSODA-E, HA AZ ÉRZELMEK BEHATÁSA alatt EL NEM FELEDTÜK MÁSNAPIG HATÁROZATUNKAT? FÁKLYÁS ZENE; MINDENÁRON FÁKLYÁSZENE. HA MAGUNK MAGUNK MARADTUNK IS, A DIÁKOK! NEM IS HAGYTÁK KÜLÖNBEN ELFELEJTENI. KORA REGGEL KÉT ELFOGATÁS HIRE RÁZTA meg a VÁROST. FEKETE ÁDÁM BÁCSI, MINT FŐCZINKOS ; a KÁVÉHÁZ-TULAJDONOS, MINT BŰNRÉSZES VOLTAK AZ ÁLDOZATOK. EZER SZERENCSE, HOGY CSÜTÖRTÖK VOLT; NEM BESZÉLHETTÜNK ÖSSZE; TÁN MÉG NAPPAL MEGOSTROMOLJUK A MEGYEFŐNÖKSÉGET. EGÉSZ NAP SÍRTUNK. SÍRTAK A NŐK, a LEG­EDZETTEBB FÉRFIAK; NEM SZÉGYELTE SENKI. ESTÉRE KELVE, MINT a MÉHRAJ ÖZÖNLÖTT az ELKESEREDETT NÉPTÖMEG a PIACZ FELÉ. TUDTA MINDENKI, HOVA MEGYÜNK, MIÉRT MEGYÜNK. AZ ELSZÁNTSÁG AMAZ ÉRZETE FEL FOG-e tá­MADNI MÉG VALAMIKOR LELKEMBEN ISTENEM ? A MEGYEFŐNÖKSÉG ELŐTT ESTI HÓT ÓRÁIG CSAK AZ A ZÚGÁS, AZ a MORMOLÁS VOLT HALL­HATÓ. A TÖBB EZERNYI TÖMEG EGYMÁS MELLÉ SZORULVA LESETT, ^VÁRT VALAMIT. VÁRT . . . VÁRT! A MEGYEHÁZ UDVARÁRÓL FÉLZÁSZLÓALJ KATONA SZURONYA CSILLOG ELŐ; TÁVOLABB a ZSANDÁR-

Next

/
Oldalképek
Tartalom