Esztergom és Vidéke, 1889

1889-01-06 / 2.szám

ESZTI3ÍIGOM, XI. ÉVFü LYAM. 2. SZAM. CSÜTÖRTÖK. 1889. JANUÁR 6." Városi tisztviselőink. Esztergom, jan. 5. Városi tisztviselőink helyzete valóban megérdemli a humánus szándékú gongolkodást és cselekvést, mert már évek hosszú során által meglökő lós anyagi gondokkal koll küzdeniük. Rendezett tanácsú városunk a tisztviselősóg fizetését már évek hosszú során át nem javította, lalukdijról s egyéb jutalékról pedig nem is beszél. Majd minden esztendőben nagyobbak lesznek az életkiizdelmek. Minden megdrágult, s annyiféle már az adó, hogy alig vagyunk képesek eligazodni rajtuk. Élelmi szereink évről-évre drágábbak lesznek, a bor, czukor, kávé s a dohány már-már fényűzési czik kekké válnak szegényebb sorsú osztályaink előtt. Megdrágultak az igények, emelkedőben van a lakások ára, sokba kerül az iskoláztatás és nevelés, szóval folytonosan nő az élet ára. És a tisztviselők fizetése marad a régi, mikor még minden jóval jutányosabb volt s mikor még meg is lehetett takaritani valamit a fizetésből. A kor szelleme s a humánus felfogás nemessége követeli, hogy tisztviselőink állapotán segíteni iparkodjunk. Nagyon nehéz kérdés. Ez ido szerint még talán népszerűtlen is, mert városunk előtt óriási anyagi kérdések megoldása halmozódik össze. De a közérdek s a közjólét parancsolja, hogy a derék eszmét örömmel üdvözöljük s érette mindent elkövessünk. Sokat, nagyon sokat követelünk egy városi tisztviselőtől. Kvalifikácziót, munkát, vasszorgalmat, tisztességes szolgálatot. Kvalifikácziója után azonban legkevesebbet s munkája után alig valamit fizetünk. Akárhány városi pénzintézet magán hivatalnoka fényes jövedelemre hivatkozhatik szerény dolácziójú városi tisztviselőink melleit, a kik akár egy hóiig, akár negyven évig minden kúrpótlék né'kül is elszolgálhatnak. Szóval előttünk áll a méltányosság kérdése s itt van az elismerés tizenkettedik órája. Adjunk emberséges kenyeret, akkor azuláu vau jogunk emberséges munkát is követelni. Adjunk tisztviselőinknek állásukhoz, tehetségükhöz és munkájukhoz mért fizetést s akkor nem kell aggódnunk —a minthogy eddig sem volt még rá hála Istennek ok — a k'özpénzek sorsa fölött. A mi azonban legnevezetesebb argumentum, az az, hogy Esztergom városának tisztviselői karába szívesen fogna ezentúl pályázni sok. olyan erő és tehetség is, mely eddig vonakodott a városi érdekeket szolgálni. Az egész világon fölemelik a munkások bérét, mindenütt lépést tartanak, a hol fizetést adnak a kor drágaságaival, mindenhol megadják a szellemi munkának azt, a mivel tartoznak. Esztergom is Európában van, városunk sorsának intézői is a XIX. század végén élnek. Higyjünk és reméljünk a méltányosság rég várt győzelmében! A pénzvilágból. Budapest, jan. 5. A szerbiai ós bulgáriai állapotok tartózkodóvá tették a hangulatot és nem engedik, hogy az áremelkedés abban a tempóban haladjon tovább is, mint a mult héten. Azonkívül az év végével rendesen a régi kötelezettségeit iparkodik az i üzérkedés lebonyolítani, de még a pénz is drágul, hogy azután ujóv után, a januári szelvényekből befolyó milliókkal szaporodva ismét olcsóbbodjék. De mindazonáltal most is igen szilárd az irány és az árfolyamok jobbára tovább emelkedtek, bál nem elég jelentékenyen. Járadékokban még mindig tartanak a Rotschild csoport vásárlásai és ezért, valamint a konverzióra való tekintetből is szilárdak. A többi befektetési értékek szintén nagyon szilárdak. Bankrészvények ismét emelkedtek bár a napokban már magasabb árfolyamodat is láttunk mint a maiak. A kilátások a bankrészvények további emelkedésére kétségtelenül jók. Közlekedési vállalatok részvényei közül a két ujonan államosítandó vasút és az osztrák magyar államvasút részvényei emelkedtek jelentékenyebben. A többiek majdnem változatlanok. Iparvállalati értékek közül a Ganzféle vasöntő gyár részvényei óriásilag emelkedtek, e társulatnak kilátásban levő ujabb üzlete miatt. Malomrószvények kevéssel gyöngültek. A többi iparvállalati értékek keveset változtak. Sorsjegyek szilárdak, de keveset változtak. Pénznemek és érczváltók jelentékenyen olcsóbbodtak. m = _ - . . .. • ' - , . .« Irodalmi levél. (Kiveszett nyelvkincsek.) <; A Magyar Nyelvtörténeti Szótár harmadik füzete ismét telve vau. olyan becses régi szólásokkal, melyek hiányzanak a mostani nyelvforgalomból s igy csak hasznos munkát végzünk, ha azokat az élő nyelv számára kijegyezzük. A Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond kitűnő szerkesztésében, az akadémia megbízásából kiadott legújabb füzetben a következő kiveszett nyelvkincsekre akadtunk: buj d ácsol -b nj d osik. bujás-buja (wollüstig). czakó-gólya (ciconia). czéda-kicsapongó (ausgelassen). czifornyás-stutzer. czinczefincze-gyönge emberke. czölönk-liusáng. czula-batyu. csába-ostoba. elcsábul-megtán törődik. megcsábul-eszinéletét veszti. csajtos-piszkos, lucskos. csaltontal-continuo fallo. csalafnrdi-schlau, ravasz. csalárdos-betrügerisch. csali-simulans. csalmár-schlaukopf. csalma-turbán. csámporodik-megsavanyodik. csapzi-keck csatolat fibula. csausz-herold, nunczius. csavira-kis kutya. cselleg-forgolódik. cseperke-champignon iz JsitcrgöiÉfiielárája.

: CSENDES DALOK(Feleségemnek.) I. Mind a miért remegve titkon Sóhaj lebbent el ajkainkról, Mienk lesz kedves, érezem, Künn a sötét éj bontja szárnyát, Benn a boldogság kéje vár ránk, Jeríink, jerünk be édesem. A nászsereg már szerte oszlott, Selyem ruhád remegve bontod, Sötét szemedbe' köny ragyog, Ah, de forrása nem a bánat, S míg boldogan szivemre zárlak Mosolygnak fenn a csillagok. II. Milyen szép lesz, hogyha ketten Bolyongunk a rózsakertben, Álmodozva csendesen ; A virágok, mintha várnák, Kelyheiket mind lezárják S nem lesz ébren senkisetn. S ha az alkony szárnyát bontja, Beülünk a kis lúgosba Mint madár a fészkére, S míg boldogan átkarollak, Kejtekén a sűrű lombnak Megvidul a fülmile. III. Enyém vagy végre ! szivemre zárlak, öröme lelkem bánatának, Te fájdalomnak gyermeke, A köny még reszket szempillánkon, De oszlik már a bűvös fátyol, S szivünk örömmel van tele. Hozzám simulva, remegve titkon, A vágy ott reszket ajkainkon — Künn az éj bontja szárnyait, Fenn bujdosó csillag fénye lángol, Szegény szivünk reszketve vágytól, Boldog tavaszról álmodik. LÉVAI SÁNDOR. VA.D BOZSAK. (Az „Eszt. és Vid." számára irta'. Prometheus.) (Negyedik közi.) A teremben fel s alá hullámzik a tömegItt csoportok alakulnak, ott ismét feloszlanak. Á táncz még nem kezdődött el. Az első alkalom volt, mely a válogatott közönséget a nyári-évad után újra egybehozá és ilyenkor sok, nagyon sok beszélni valójuk van az embereknek. A tanácsosné az éltesebb hölgyek részéről valóságos ostromnak lön kitéve és csakhamar bizalmas beszélgetésbe eredt velük. Szép leányai azonban ez ismeretlen és szokatlan körben egy kissé mégis csak idegeneknek érezték magukat és nagyon örültek, midőn egy-két ismerős csatlakozott hozzájuk. A társaség központját a fiatalok részéről [egy feltűnően szépj ifjú, sugár hölgy képezi. Finom... metszésű arczéle van, sötét hajzatát piros mákvirágból font koszorú ékíti arany kalászokkal. Gazdag és izlésteljes Öltözék födi termetét. Ragyog és tündököl, mosolyog és vigad. Mindenki az ö mosolyáért eped, ezer szem figyeli óhajait, száz kéz nyul önkényt leejtett csipkekendöje után. Csak ugy törik magukat utána a fiatal és nem fiatal emberek Kaczér magaviselete, kihívó modora eléggé bizonyítják, hogy nagyon is otthonosnak érzi magát e körben ... Ez volt Hajnal Cecil, a város szépségeinek fejedelemnője, Helén barátn éj a. Cecil a két testvért ny;íjas barátsággal fogadá, ámbár üdvözlete csak a fiatalabbiknak látszott szánva lenni. — Későn jöttök, Helén — szólt ő, ez utóbbit megölelve — az első bálnál ez elhibázott lépés. A legjobb tánczosok korán választanak. De te fölötte csinos vagy ma. öltözeted keresetlen és mégis választékos, egészen hozzád illő. Gondolom, hogy tetszeni fogsz ... Ne nevess, te még tapasztalatlan vagy és nem tudod, hpgy mily sok függ az első bál sikerétől. És azután ugy van ez, mint az életben. Az eredmény, a jó siker feltüzel, bátorságot ad. De hogy vagy a tánczosokkal ? Beszéltél már fivéremmel ? — Mindenesetre. Akkor jött hozzám, mikor a terembe léptünk. — Jó. Ugy nem kell szószólójává lennem nálad. De mutasd csak bál kártyáidat. . . . Oh, hisz itt a legjobb hangzású nevek állnak, Gusztáv szavát tartá . . . — A neveket érted, Cecil ? Nekem azok csak hiercglypheknek látszanak — jegyzé meg Helén. — Majd meg fogod érteni. De itt hozzák a theát. Végy egy csészikével, Helén. Saroltának is kell majd innia, az jót fog neki tenni. Olyan nagyon halványnak látszik. Ez a bálüáz, — de ez ma már nem divatos. Nagyon ügyetlen valami ez. Nincs visszataszitóbb, mint az a félős szerénység, mert most modern fesztelenséget és chic-et követel tőlünk a világ-és nekünk hódolnunk kell annak. Cecil oly nyugodt biztossággal beszélt, mint a ki teljesen ; tisztában van önmagával és terveivel. Ő nagyon is tudatában volt ünnepelt szépsége hódító hatalmának, és mint ilyen, jogos igényt is tartott reá. Követelő volt mindenkivel szemben, nem tűrt ellenmondást senkitől sem. Szavai, modora, egész lénye elárulták az eísŐ pillanatra, hogy Cecil minden egyéb, csak erényes leány nem. Lehet, hogy ez csak hiúságának, meggondolatlanságának volt kifolyása, de nagyon erősen kiérzett belőle az elhibázott, ferde nevelés. Ennek pedig sohsem szoktak, jó következményei lenni. Atyja a város leggazdagabb embereinek egyike volt és ő nagyon szerette Cecil leányát. Mindent elnézett neki, óhaja, szeszélyes vágyai mindenkor kielégit<'ttek, és igy ön kény telén is rászokott az ellenmondást nem tűrő uralkodásra. Szavai atyja és környezete szemében parancsként hangzottak mindig. Ezt azután kivitte az életbe is, és ott. is érvényesítette a hogy tudta. Sarolta is engedelmesen hajlott szavára, levett egy csészét a tálezáról.én ajkailio* akarta emehri.