Esztergom és Vidéke, 1889

1889-11-10 / 90.szám

hatóságok és a társadalom figyelmét felkelteni Toltak hivatva a létező bajok orvoslására; mig a kisdedek szellemi nevelésével foglalkozók, az óvodák kiállításaiban, de még inkább ama gyakorlati működésekben nyertek gazdag tanulmányi anyagot, melyeket az elnökség felkérésére Halász Sarolta fővárosi gyermekkert vezetőnő a kiállítás helyiségében apró növendékeivel több ízben rendezett. Nekem különösen ezen gyermekkerti foglalkozások nyerték meg leginkább érdeklődésemet és kötötték le figyelmemet. Nem lelkesedem a száraz és pedáns német nevelési rendszer iránt, határozott ellensége vagyok annak, hogy ezek nálunk alkalmaztassanak, valamint Frőbel sokat dicsért kisdednevelési rendszerét, mint ilyet, sem tartom kifogástalannak ; de örömmel láttam, hogy lelkes, hazafias és hozzáértő nevelő kezében mint alakul át a rendszer merő formává s mit foglalja el benne a lényeg helyét — kiküszöbölve az idegent — a nemzeti, a magyar Örömmel láttam — ós látták velem együtt igen sokan — hogy Halász k. a. a Frőbel-íéle kertben egy egészen uj magyar kisdednevelési rendszert alkotott magának s e szerint igyekszik a gyermekek értelmi fejlettségéhez simuló apró magyaros versikék, dalok s tanulságos test- és lélekvidámitó játékok által már e parányi kisdedekben a nemzeti érzést és felfogást, gondolkozásban ós cselekvésben felébreszteni és fokozatosan fejleszteni. És ha mégis mindenáron valamit gáncsolni akarnék, az csupán azon óhajtásomban nyilvánulhat, vajha a kedves kicsikék kevésbbé döczögő versekben mondták volna el azt a sok szépet és hasznosat, miket a jó nénike velők nagy ügyszeretettel és sok fáradsággal megtanul tátott. Sok kisdedovó intézetet és gyermekkertet láttam már, de mindenütt sajnosán nélkülöztem azt, a mi itt aunyira meglepett és örömömre inditottt: a magyar irányt és magyar szellemet. E tekintetben kisded nevelőink bátran vehetik példaképül Halász k. a. működését és ha a kiállításon bemutatott gyakorlataiból ez irányt megismerniük elsajáiitaniok sikerült s ha azt gondjaikra bizott kisdedek nevelésénél alkalmazni fogják, akkor a kiállítás e téren is meghozza áldásos gyümölcsét, mert ha a kisdednevelós mint a közoktatás alapjaj nemzeti irányt nyer, könnyű lesz azt az iskolákban tovább fejleszteni s akkor mihamar elérjük, hogy lesz erős magyar társadalmunk, melyet minden hazáját szereiő sziv annyira óhajt s oly lelkesülten vár. Materialismus és humanizmus Budapest, okt. 9. Általánosan ismeretes s a dolog mivoltából eredő természetesség, hogy pénzintézeteknél és részvényvál lalatoknál mindenkor az anyagi szempontok dominálnak. Még akkor is, ha az illető intézmény szoros kapcsolatban áll a közügygyei s ha tevékenysége a nagy közöuség bizonyos jogos szükégletének kielégítésére szolgál s igy annak bizalmával, szolgálata fokozottabb mértékben való igénybevételével létalapja szoros és szerves összefüggésben van is ; intézkedéseiben, terveiben, újításaiban mindig ama tényezők bírnak döntő hatással, melyek irányt mutatnak annak megítélésére, várható-e azoktól és mily mértékben a társulati jövedelmek emelkedése, ily módon van-e kilátás nagyobb haszonra, a részvényeseknek magasabb osztalékra? Ez korunknak ama szigorú, rideg materialismusa, mely — önzése miatt - a humanismusról tudni nem akar. ezzel összekötő kapcsot keresni és találni nem tud. Jól eső öröm dobogtatja meg szivünket, ha néha-néha, fehér holló gyanánt akadunk eg oly intézetre pláne részvénytársaságra, mely hazafias érzéstől áthatva szakit ez anyagias, önző rendszerrel s a pénzügyi szempontok figyelembevétele mellett czéljául tűzi ki a közügy szolgálatát, sőt ezenkívül még a humanismus oltárán is áldozni kész. E kevesek egyike — talán egyetlené — a »budapesti közúti vaspálya részvénytársasága melynek a napokban megtartott rendkívüli közgyűlése oly gazdag volt a lelkesült, hazafias és humánus szellemtőt áthatott mozzanatokban, hogy ahhoz hasonlót részvénytársaság közgyűlésén eddig még sehol és soha nem hallottunk. Arról volt szó, hogy a társaság a közügy, a közforgalom érdekében az oly nagy fontosságú helyiérdekű —• soroksári, szentendrei stb, —• vasutak vonatait a főváros belsejébe vezesse s igy a környéket a fővárossal szorosabb kapcsolatba élénkebb, és közvetlenebb forgalmi összeköttetésbe hozza; arról volt szó, hogy a társaság, a közforgalom érdekében rég kívánatos s a közönség által óhajtott uj vonalakat (köztük az Andrássy-utit és királyutczait) uj egyvágányú rendszer szerint kiépítsen ; arról volt szó, hogy a társaság, czéljaínak és tekintélyének megfelelő központi helyiséget emeljen s végül arról volt szó, hogy a társaság alkalmazottjai számára jó, egészséges s mindenekfelett olcsó bérházakat építsen. Jellinek Henrik vezérigazgató, aki e javaslatokat részletes, világos és meg győző indokolással a közgyűlés elé terjesztette, különösen az utolsó pontnál vette igénybe ^szónoki tehetségének erejét, mélységét, sőt mint maga monda, nem átalja az érzelmek húrjait is megrezegtetni, mert az ő szive is hevesebben dobog, midőn azon közegek érdekében szót emel, akik a közügyet oly buzgalommal szolgálják s akikre ő büszke, hogy főnökük lehet. Mindenkit meglepett az a nemes hév s ily helyről szokatlan őszinte, igaz, humánus érzés és gondolkodás, melylyel különösen az alsóbbrangu, szegényebb sorsú alkalmazottak helyzetét szemben a fővárosi magas házbérekkol, ecsetelte. S bár — mint monda — ez intézkedéstől egyenes anyagi eredmény alig várható, a közügy, melynek hathatósabb szolgálása konsolidáltabb közegektől biztosabban várható, joggal várja ós reméli ezt az áldozatot, mely azonban a társaság összintézménye konsolidálására is kell, hogy a legkedvezőbb hatást gyakorolja. A lelkes hévnél, melylyel a derék nemesszivü vezérigazgató e javaslatot elfogadásra ajánlotta, csak az a hazafias kitörése s jogos haragja volt nagyobb és hevesebb, melyet egy nyilvánosan szerepelni vágyó, osztalókhajhászó úgynevezett »nagyrészvényes« önző, oktalan ós tapintatlan németnyelvű felszólalásával felidézett. Az illető ugyanis szemére vetette az igazgatóságnak, hogy javaslatai olyanok, melyekből ő a haszon vagyis a dividendák emelkedését előre kiszámítani nem tudja s különösen rossz néven vette a vezérigazgatótól, hogy mert emberiesen érezui és gondolkodni, hogy volt bátorsága a humanizmus nevében felszólalni, holott — szerinte — az igazgatóságnak fő- és egyedüli kötelessége a részvényesek anyagi érdekeinek fokozása és megóvása. E pénzpenész-szagu beszédet több ízben megszakított és követett ellenmondások lezajlása utáu párját ritkító jelenet következett. Az élénk szemű, egészséges piros arczu, alacsony termetű vezérigazgató izgatottan kelt fel székéről, s hevesen, a haragtél szinte metsző élességüvé vált hangon a leghatározottabban visszautasította a jogos alaptalan vádakat. Hangsúlyozta s ismételve kiemelte, hogy a »budapesti közúti vaspálya részvénytársaság« nem vonható az egyszerű pénzintézeti részvénytársaságok kategóriájába. E társaságnak sokkal fontosabb czélja és hivatása van, mint az osztaléknak mindeu áron való fokozása ; e társaság letéteményese a főváros forgalmi érdekeinek s ha e szempontot figyelmeu kivül [hagyná, elárulná azt a bizalmat, melylyel iránta a közönség viseltetik. Midőn az igazgatóság a közegek helyzetének javítását czélozza, akkor is a közszolgálat emelése áll előtte, őket tisztán üzleti szempontok vezérelni soha nem fogják, mert a mellett, hogy részvényesei illetve igazgatói a társaságnak, nem szűnnek meg hű fiai lenni a hazának. A frenetikus éljenzés, melylyel e hazafias és közérdekű irányzat helyességét az egész közgyűlés szankcionálta, kétszeresen megújult, midőn a felszólaló ama védekezésére, hogy a magyarul előterjesztett indítványokat nem értette meg, Jellinek v. igazgató sajnálatát fejezte ki, de kategorikusan és erélyesen kijelentette, hogy »hivatalos nyelvünk a magyar s ettől senki kedveért nem térünk el.« A materializmus és humanizmus ez érdekes és tanulságos mérkőzése — a megejtett szavazás alkalmával —• az utóbbinak fényes győzelmével végződött. Részünkről is örömmel üdvözöljük azokat a hazafias és humánus iutézkedéseket, melyekkel a társaság közhaszuu mükö* désének körét ujabban gazdagította s tisztelettel hajlunk meg a közérdek és a magyarság oly lelkes férfia előtt mint Jellinek vezérigazgató, aki materialis korunkbau, egy részvénytársaság közgyűlésén elég bátor volt nyíltan kimondani, hogy : a haza miuden előtt, még — a zseb előtt is. HÍREK. — A nunczius a vízivárosi zárdában. A magas vendég, ki a mult napokban városunkban időzött, Dr. (*alimberti Lajos csütörtökön, f. hó 8-án délelőtt a vízivárosi érseki nőnevelőintézetet szerencséltette látogatásával. Kíséretében voltak b. Hornig Károly püspök, Dr. Steiner Fülöp p. praelatus Tarnassy uditore és Dr. Csernoeh János oldal kan ónok. A magas vendéget az intézet bejárásánál Remigia főnöknő fogadta a zárda összes nővéreivel együtt. Kegyteljesen vévén ő excja a főnöknő rövid üdvözlő szavait, felhaladt az első emeleti nagy terembe, a hol az intézeti növendékek várták magas vendéget. Belépvén a terembe, a köszöntés elhangzása után »Tu es Petrtis« dalt énekelték a növendékek tiszteletére. Majd előlépett Andrássy Mariska növendék és e szavakat intézte a nuucziushoz : »VotreExcelIeuce,Monseigneur le Nonce apostolique ! Comment exprimer le bonheur que nous ressentons de la gráce distinguée que votre Excellence daigue nous fairé par sa haute présence, laquello nous permet de vous offrir P hommage de notre profonde vénération et les voeux sincéres que nous formons four votre bonheur. Nous sommes, Excellence, les vraies enfants de la Hougrie et nous voulons toujours nous montrer dignes de ce titre, mais nous sommes aussi les fidéles enfauts de Sa Sainteté et de VÉglise catholique l Aussi nous prions humblement votre Excellence, Mgr. le Nonce apostolique de se souvenir de nous auprés du Saint-Pére et de Lui dire que nous ne cessons de prier Dieu pour Lui, pour son Représentant, pour votre Excellence et pour tous les fidéles. Eu priant humblement votre Excellence de nous bénir en Son uom, daigner Monseigueur recevoir ces hommages et permettre, que nous baisioiis votre main bénie.« — (Nagym. apóst. Nunczius ur ! Miként fejezzük ki azon különös szerencse feletti örömünket, hogy Excellencziád magas látogatására méltatván bennünket, alkalmat adni kegyeskedett arra, hogy bemutassuk Excellencziád előtt legmélyebb tiszteletünk hódolatát ós tolmácsolhassuk legőszintébb kivánatainkat, melyek Excellencziád boldogságára nézve sziveinket betöltik. Mi Nagym. Nunczius ur, igaz gyermekei vagyunk hazánknak és törekedni akarunk, hogy e nevezetre mindig méltók legyünk. Azonban hű gyermekei vagyunk ő Szentségének és a kath. egyháznak is. Azért is mély alázattal esdüuk Excellencziád előtt, kegyeskedjék rólunk megemlékezni a Szent Atya előtt ós magas tudomására adni, hogy állandóan fohászkodunk az Éghez ugy 0 érette, mint Képviselője, Excel lencziádérfc ós az öszE NAPTÓL KEZDVE A BÁJOS KIS LIZIKE, SOKKAL GYORSABBAN VÉGEZTE EL DOLGÁT A KUT KÖRÜL, MINT AZELŐTT. A KANCSÓ HAMAR MEGTELT VIZZEL, A DOLGA MINDIG SIETŐS VOLT, S MOSOLYA IS MINTHA SZABÁLYOZVA LETT VOLNA, CSAK AKKOR KERÜLT FELÜL AJKAIRA, HA EGY-EGV SÁRGAGOMB VAGY PANGANÉT MUTATKOZOTT A SZEMHATÁRON. MÉG A DALA IS MEGVÁLTOZOTT. NEM AZ A BIZTATÓ, KACZÉR, CSALOGATÓ CSICSERGÉS VOLT AZ TÖBBÉ, MELY A DIÁKOKAT SÓHAJTOZÁSRA, A SUSZTEREK NÉPÉT PEDIG LELKESEDÉSRE RAGADTA, HANEM SZERELMES GERLEBUGÁS, MELYNEK AZ A KÜLÖNÖS SAJÁTSÁGA MÉGIS MEG VOLT, HOGY A KI CSAK HALLOTTA, MIND MAGÁRA VETTE —• CZÉLZÁSKÉP. „Ez ;v legény nyalka is, De azt mondják csalfa is Is is is . . . Ha azt mondják, ha az is, Majd megtudom magam is Js is is . . . A HATÁS RETTENTŐ VOLT. MINDENKI TUDTA, HOGY A KIS LIZIKE SZIVECSKÉJE MÁR MÁSNÁL VAN, HISZ ELÉGGÉ MEGMUTATTA EZT A DAL, DE HÁT KINÉL A TÍZEZER BAKA, HÁROMEZERÖTSZÁZ MESTERLEGÉNY S HÉTSZÁZKILENCZVENKÉT DIÁK KÖZÜL'? TIZENEGYEZERKÉTSZÁZKILENCZVENEGY EMBER VÁDOLTA EGYMÁST CSÁBÍTÁSSAL, S UGYANANNYI ESKÜDÖTT VÉRES BOSZUT EGYMÁSNAK. YÉRES FŐK. ZÚZOTT BORDÁK, KÉKLŐ SEBHELYEK HIRDETTÉK ORSZÁG, VILÁG ELŐTT LIZIKE ROPPANT ÁZSIÓJÁT (PERSZE ÁMOR-PÉNZBEN SZÁMITOLVA) S CSAK EGYETLEN EGY VOLT, A KI BÉKÉVEL HALÁSZHATOTT A ZAVAROSBAN, S EZ AZ EGY, AZ A HŐSLELKŰ MAIS VOLT, A KI NEM RETTEGETT SZERELMÉT BEVALLANI VÉNUSNAK. FELÉVIG FOLYT MÁR AZ ELLENKESEREDETT HARCZ, FÉLÉVIG VERTÉK A DIÁKOT, ÜTÖTTÉK A MESTERLEGÉNYT S UTON-UTFÉLEN ÜLDÖZTÉK A BAKÁT, MIDŐN EGYSZERRE CSAK AZ A HIHETETLEN VERZIÓ KEZDETT KERINGENI A VÁROSBAN, HOGY A SZÉP LIZIKE, A NAGYSÁGOS TANÁCSOSOK PESZTONKÁJA MEGSZÖKÖTT. EZ EGYSZERRE LEHÜTÉ A FORRONGÓ KEDÉLYEKET. TÜNTETŐ VÉRESFŐK, SAJGÓ HÁTAK, ZÚZOTT OLDALBORDÁK KEZDTEK KIMENNI A DIVATBÓL; BAKA, DIÁK, MESTERLEGÉNY BÉKEJOBBOT NYÚJTOTT EGYMÁSNAK, S A VERSENYGŐ MATADOROK BEÁLLOTTAK CSENDES — STATISZTIKUSOKNAK. MINDENKI SZÁMLÁLGATTA A MAGA KASZTJÁNAK LÉTSZÁMÁT, KI VAN MÉG? KI HIÁNYZIK? KI SZÖKTETTE MEG A SZÉP CSALOGÁNYT ? . . . HÁROM HÓNAPIG KÉSZÜLT EZ A HÁLÁDATLAN MUNKA S A VÉGEREDMÉNY MÉGIS AZ LETT, KOGY BIZONY A HADSEREG MOST IS 10,000 FŐT SZÁMLÁL, A MESTERLEGÉNYSÉG 3500-AT, S A DIÁKSÁGBÓL SEM HIÁNYZIK MÉG CSAK EGY TERCZIÁBA RAKOTT NEBULÓ SEM. — VILÁGOSÁGOT, TÖBB VILÁGOSSÁGOT! AZ A SZÉP, BÁJOS, ENNIVALÓ LIZIKE PEDIG OTT TANULGATOTT BUDAKESZIN, AZ ANGYALCSINÁLÓK TELEPÉN EGY CSINOS KIS BÉBÉ BÖLCSŐJE MELLETT: „. . . Kötve hiszem a szavát, Hogy ne bizza el magát, Ha igér is, ha kér is, Hogyha megcsal, meg ón is Is is is ... " K. ALFONS,