Esztergom és Vidéke, 1889

1889-11-10 / 90.szám

8zes hívőkért! Alázatosan kérve még nagyméltóságod áldását, esedezünk méltóztassék kegyesen fogadni hódolatunkat és megengedni, hogy megcsókolhassuk szentelt kezeit.« Ezután még néhány magyar dalt énekeltek a leánykák Erneytől továbbá Moreau megható »Chant du s. Coeur« szerzeményét és két zenedarabot adtakelő: »Die Korsikanerin« Richtertől és »Grüss an den Éhein« Hennertől. 0 Exja latható tetszéssel hallgatta az igen praecise és szépen előadott darabokat, a melyek végeztével, midőn a főnöknő áldását kérte, felemelkedett ülőhelyéből és először e szavakat intézte a leánykákhoz : kedves G-yermekeim ! Hódolatotok nyilvánítása meghatott. Nem is fogom elfeledni, hogy azt 0 Szentségének tudomására hozzam és megvagyok győződve, hogy az a sz. Atyának örömet fog szerezni. Legyetek ezentúl is hű gyermekei a szentegyháznak ós fogadjátok áldásomat.« A leánykák térdeikre ereszkedtek az áldás alatt, majd pedig egyenként megcsókolták 0 Excja kezét. A magas vendég aztán megtekintette az intézet helyiségeit és nagy érdeklődéssel kérdezősködött annak összes ügyei felől. Hallván a főnöknőtől, — kinek buzgalmát e találó szavakkal emelte ki: »Látom, hogy az intézet lelke« — hogy a jövő évben lesz 25 éve, mióta az intézet feuálí, buzdította a főnöknőt, hogy ünnepeljék meg a jubileumot és óhaját fejezte ki arra nézve, hogy az esetleg rendezendő ünnepélyen jelen lehessen, mert — úgymond — »külőnös elismeréssel viseltetem azon nőszerzetek iránt, melyeknek tagjai a nevelésnek szentelik magukat napjainkban, midőn a nevelés különben oly téves utakon halad.« Igen meleg elismeréssel szóllott ő excja az intézetben uralkodó rend ós tisztaság felől is. Kijővén a templomból, bement az árva-leánykák szobájába, megtekintette az étterme.,, sőt ritka leereszkedósében még a konyhát is megszemlélte. Egy teljes óráig időzött ő Excja az intézetben ós miután ismételten kifejezte magas elismerését és dicséretét a látottak felett, 12Vs óra körül távozott az intézetből, mely a különös megtiszteltetés emlékét kegyeletesen őrzendi évkönyvének lapjain. — Galimberti nunczius tiszteletére szerdán fényes díszebéd volt a primási palotában, hol nagy hatást keltett a herczegprimás felköszöutője s Palkovics Károly toasztja a herezegre. Palkovics Károly szellemes szónoklatát a nunczius annál nagyobb figyelemmel kisérte, mert az országos tiszteletű férfiút a primás e szavakkal mutatta be neki: »Venerabilis antiquitas et reliquia praeteritorum temporum, quem omnes amamus et aestimamus«. (Tiszteletreméltó régiség, lezajlott idők emléke, a kit mindnyájan szeretünk és tisztelünk). A nunczius csütörtökön délután hagyta el városunkat. A pályaházhoz a törvény hatóság képviselőinek élén az alispáu s a főpapság részéről Major István rjüsnök kisérte ki. — EskÜVÖ. Palásthy Erzsikét, a főszékesegyházi zenekar altista énekesnőjét nov. 25-én veszi feleségül Zsivanovics Kostyál Rudolf székesfehérvári tisztviselő. A főszékesegyházi zenekar tagja már beadta lemondását s esküvője után Székesfehérvár lakosa lesz. Lapunkban számos ügyes költemény jelent meg Palásthy Erzsikétől, de minden dalánál mégis csak szebb az, melyet most Hymen Hymen diktál neki. — Lapunk szerkesztője már napok óta gátolva van betegsége fmiatt azon levelekre és kéziratokra válaszolni, melyeket az utóbbi időben kapott, a miért is a beküldők szives elnézését és türelmét kéri. * — Szerencsétlenül járt tűzoltó. A MÚLTKORI SZENTGYÖRGY MEZEI TŰZ ALKALMÁBÓL SZERENCSÉTLENÜL JÁRT TŰZOLTÓ ESETÉRŐL MÚLT SZÁMUNKBAN ADTUK TUDOSITÓNKJELENTÉSÉT, MELYRE A VÁROSI ORVOSI HIVATALTÓL A KÖVETKEZŐ VÁLASZT KAPTUK : AZ »ESZT. ÉS VID. 89-IK SZÁMÁBAN MEGJELENT: TÜZ SZENTGYÖRGYMEZŐN CZIMŰ ÚJDONSÁGRA KÖTELESSÉGEM AZÉRT REFLEKTÁLNI, MERT A BETEGEN ÍEKVÖ KÓRHÁZI FŐORVOS UR FELELŐSÉGE, KIZÁRÓLAG REÁM, — HELYETTESÉRE, — NEHEZEDIK, TÁVOLLÉTÉBEN. A CZIKK LEIRÓ RÉSZÉT TÉNYÜL KELL ELFOGADNOM S EBBŐL AZT MERITEM, HOGY HOKK ISTVÁN LÁBTÖIÖTT TŰZOLTÓ »HOSSZU IDEIG« OTT FEKÜDT A SZERENCSÉTLENSÉG SZÍNHELYÉN, ÉS CSAK EZUTÁN VITETETT BE a VÁROSI KÖZKÓRHÁZBA, ANNAK SZEMÉLYZETE VALLOMÁSA ^ZERINT 11 ÓRA TÁJBAN. A KÓRHÁZI ÁPOLÁSSAL MEGBIZOTT »NŐVÉREK« ENGEM A BETEG BESZÁLLÍTÁSÁRÓL, IGAZ, NEM ÉRTESÍTETTEK, DE EZT IGEN HELYESEN ÉS ÁPOLÁSI SZAKÉRTELEMMEL TETTÉK AKKOR, MIDŐN A FÁJDALOMTÓL, ÁTFÁZÁSTÓL, A ROSSZ KÖVEZETEN ZÖTYÖGŐ BÉRKOCSI RÁZKODÁSÁNAK IRRITÁLÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ KIMERÜLTSÉGBEN ÉS ALÉLTSÁGBAN LEVŐ TŰZOLTÓT, A TÖRÉSNEK MEGFELELŐ HELYZETBE TETTÉK, S A BEKÖVETKEZETT JÓTÉKONY (!) ÁLOM UTÁN NEM TALÁLTÁK SZÜKSÉGESNEK AZ ÉN MEGHÍVÁSOMAT, MIUTÁN A MÉLY ÁLOMBA MERÜLT EMBERT A KÖTÖZÉS ZAKLATÁSAINAK AMÚGY SEM TETTEM VOLNA KI. KÖVETKEZŐ NAP REGGELI NYOLCZ ÓRAKOR MÁR A BETEG ÁPOLÁSOM ALATT VOLT, AZ ÁLOM ÜDÜIÉST ADOTT, ÓS MAGA MONDOTTA EL, HOGY HELYZETÉHEZ KÉPEST JÓL ÉRZI MAGÁT. A KÓRHÁZ SZEMÉLYZETÉT TEHÁT SEM MULASZTÁS, SEM SZAKÉRTELMETLENSÉG VÁDJA NEM ILLETI MEG. A CZIKK LEIRÓ RÉSZÉBŐL EGY MÁSODIK TÉNYT IS FELISMERTEM, AZT, HOGY OGY LÁBA TÖRÖTT EMBERT, AZÉRT MERT SZENTGYÖRGYMEZŐN HORDÁGY NINCS, ÉJNEK IDEJÉN, NOVEMBER HÓ KÖZEPÉN, MINDADDIG, MIG »HOSSZU IDÖ« MÚLVA FIAKKERT REKVIRÁLTAK, A SZERENCSÉTLENSÉG SZÍNHELYÉN NEDVES, HIDEG TALAJON HAGYJÁK ÉS HAGYTÁK. HA EZT A SZERENCSÉTLENÜL JÁRT EMBERTÁRSUNKAT EGY LAIKUS — NEM ORVOS — VESZI KEZELÉSE ALÁ, A KI FEJÉT EL NEM VESZTI, HANEM A HELYZETET FELFOGJA; ELSŐ DOLGA LETT VOLNA, 10—Í5 LÉPÉS TÁVOLSÁGBAN ÁLLÓ ÉRSEKI MAJORSÁGBA BEVITETNI, OTT A TÖRÖTT RÉSZEKET KÉT MEGFARAGOTT ZSINDELY (?) KÖZÉ HELYEZNI, ÉS EGY SZALMÁVAL MEGÁGYAZOTT SZEKÉRBEN, HA MÁR A KÖZELBEN LEVŐ SZENTGYÖRGYMEZŐI KÓRHÁZBAN ELHELYEZNI NEM LLEHETETT, A VÁROSI KÖZKÓRHÁZBA BESZÁLLITTATNI, A JÓTÉTEMÉNYEIRŐL ANNYIRA ISMERT FÖLDESÚR, IGÁS KOCSIJÁNAK ILYETÉN FELHASZNÁLÁSÁRA a JÓVÁHAGYÁST BIZONYÁRA KÉSZSÉGGEL MEGADTA VOLNA ; DE AZT MEGENGEDNI, SŐT ELRENDELNI, HOGY EGY CZOMBJATÖRÖTT EMBER, LOGÓ LÁBÁVAL, BÉRKOCSIN ÉS ILYEN KÖVEZETEN, MINT A MI UTCZÁINKON van, 3—4 KILOMÉTER TÁVOLSÁGRA SZÁLLÍTTASSÁK, EZ VAGY KÖNNYELMŰSÉG, VAGY FEJVESZTETTSÉG. HA a PRIMITÍV BEKÖTÉS MEGTÖRTÉNIK s IGY JUT A SEBESÜLT a KÓRHÁZBA, MEG VAGYOK GYŐZŐDVE, HOGY A LÉLEKISMERETES TESTVÉREK AZONNAL ÉRTEM KÜLDENEK ÉS ÉN MEGYEK KÖTELESSÉGEM UTÁN ; DE MENTEM VOLNA AKKOR IS, HA A BETEGET SZÁLLÍTÓ BÉRKOCSI-, A mely MAJDNEM LAKÁSOM ELŐTT HALADT el, OTT megáll ÉS ENGEM ÉRTESÍT; DE MIDŐN EGY ELKÍNZOTT, FÉLIG ALÉLT EMBER SZÁLLÍTTATIK ODA, KINEK NYUGATOM KELL, KI A SZAKSZERŰ ELHELYEZÉS, LEFEKTETÉS UTÁN, MÉLY ÁLOMBA MERÜL S A FELETTE VALÓ VIRRASZTÁS MEGNYUGTATÓ SZIMPTÓMÁKAT ÉSZLEL, HOGY AKKOR MIÉRT KELLETT VOLNA AZT ÁLMÁBAN ZAVARNI, EZT NEM TUDOM; de HOGY AZ ÖNFELÁLDOZÓ TESTVÉREK SZAKÉRTELMET ÉS GYÖNGÉDSÉGET IGAZOLTAK elJÁRÁSUKKAL, EZT TUDOM, EZT IGAZOLJA a KÖVETKEZMÉNY ÉS MAGA A BETEG is. NE KERESSÜK a BŰNBAKOT MÁSHOL, CSAK OTT, A HOL RÁDUPLÁZTAK, ESZTERGOM, 1889. NOV. 9-ÉN. HÜBSCHL ANTAL, KÓRH. ALORVOS.« A T. VÁROSI KÓRHÁZI ALORVOS UR NYILATKOZATÁRA CSAK ANNYIT JELENTÜNK KI, HOGY A SZÓBAN FORGÓ ORVOSI SZAKELJÁRÁS ELBÍRÁLÁSÁRA MAGA A VÁROSI ALORVOS UR NEM ILLETÉKES. AZ illető ORVOS TELJES SZAKKÉPZETTSÉGE OLYAN MAGAS SZÍNVONALÚ, HOGY e RÉSZBEN IGAZSÁGTALAN LENNE, MINDEN ILLETÉKTELEN ÍTÉLETNEK HALLGATAG KÖZLÉSE. AZ ÁLOKOSKODÁSOKKAL MEGLEHETŐSEN TULHALMOZOTT KÖZLEMÉNYRE ADANDÓ VÁLASZRA EGYÉBKÉNT MAGA A T. ALORVOS HATALMAZZA FEL AZ ILLETŐ ORVOST. KÜLÖNBEN AZ ALORVOS UR NYILATKOZATA KÖZLEMÉNYÜNK TÁRGYI IGAZSÁGÁT LEGKEVÉSBÉ SEM CZÁFOLJA S mi KÖTELESSÉGNEK FOGJUK TARTANI ANNAK IDEJÉN AZ ALISPÁN UR ÁLTAL ELRENDELT VIZSGÁLATOK EREDMÉNYÉT KÖZÖLNI — Tanítók közgyűlése. Az esztergomjárási KATH. tanitó-egyesület 1889. nov. 26-án d. e. 9 órakor tartandó közgyűlésre a tanügy barátait tisztelettel meghívja az ELNÖKSÉG, • - BigniO Lajos es. és kir. KAMARAénekes NOV, 18-ÁN Weber EMIL ZONGORA virtuózzal Esztergomban hangversenyt óhajt rendezni. — Bálint János törekvő építőmester Cziglor Győző műegyetemi tanár egyenes ajánlatára Luczenbacher Pál szobi nagybirtokos és főrendiházi tag számára Szobon tervezett Pantheonszerü templomot fog építeni. — Menetrendváltozás. A TótMegyerről Nyitrára közlekedő vegyesvonat mától kezdve már nem este hét óra tizenöt perczkor, hanem délután öt; óra husz perczkor fog közlekedni s Nyitrára ér este hét óra tizenhét perczkor, — Tízéves jubileum. A kath. iparosifjuság egyesületének mai ünnepségéről a következő programúi jelent meg: Délelőtt: Regg. 8 órakor gyülekezés az egyesület helyiségében (Nómetutcza 576. hsz.) honnan az egyesületifjúság zászló alatt a kir. városi plehánia templomba vonul. Regg. 9 órakor ünnepi szent mise, utána szent BESZÉD, MELYET Dr. Fehér Gyula plébános ur végez. Délután: 4 órakor az ipar pártoló közönség és a tagok díszközgyűlése. 1, »Szózat«. Előadja az egyesületi énekkar. 2. Dr. Mayer István püspök, érseki HELYNÖK ur megnyitó beszéde. 3. »Völgyi Rózsa«. Dal. Elő. adja az énekkar. 4. Emlékbeszéd az egyesület 10 éves fenállásáról, felolvassa Glyarmathy József titkár. 5. »Hymnus az éjhez«. Előadja az énekkar. 5. »A honvéd özvegye«. Arany Jánostól. Szavalja: Ország Lipót egyes. tag. 7. »Mariskáin.« Magyar népdal. Előadja az énekkar, 8. » Kutyakaparó.« Petőfi Sándortól, Szavalja : Adám Ödön egy. tag. 10. »Béka kantato.« Előadja az énekkar. A díszközgyűlést vacsora ós táncz követi. — Válasz. A pilismaróthi választásra megjelent pilismaróthi nyilatkozatra megjelent a — válasz' is. Ez igen rövid, de csattanós. A választást ugyanis megsommisi tették s most második, de javított kiadásban fog győzni az igazság. —TT. — A Komárommegyei Közlöny baja. A Kom. KÖZLÖNY

R a KÖVETKEZŐ újdonságot közli lapunkról: ^Esztergomi laptársunk, a különben színvonalon ÁLLÓ s ügyesen szerkesztett »E. és Y-e« ugyancsak megkedvelte az idegen nyelveket. Legalább az tűnik KI nevezett lapnak mult vasárnapi számából, MELYBEN, — már nem tudjuk a VÉLETLEN játékából, vagy merő hiuságból-e — három idegen nyelven CZIMZETT közlemény IS foglaltatik. A vezérczikk czime angol és igy szól: »My house IS my castle« (az én házam az én váram) ; a második KÖZLEMÉNY CZIME német: »Leben und leben lassen«. (ÉLNI és élni hagyni) ; tárczája PEDIG franczia : »Pique Dame« czimet visel. Az esztergomi közönség talán MEGÉRTETTE volna azokat magyarul is!« Már hogy MIRÜL jó az ilyen szellemeskedés, azt sokkal jobban tudja a Kom. Közlöny, mely a KÖZKELETŰ idegen közmondásokat a GYÖNGÉBBEK KEDVÉÉRT SZÜKSÉGESNEK tartja még lefordítani IS. Vagy Komáromban csak arabusul TUDNAK? — Egyptomi szembetegség ütött ki katonaságunk közt. Eddig közel hatvan beteget konstatáltak. A városi tanács már intézkedett, hogy a traehomás betegeket a kolera kórházban helyezik el. — TÜZ. Pénteken éjjel negyed tizenkettőkor három vészlövés riasztotta föl a várost. Tűz ütött ki a városmajor mellett. A nagy szél csakhamar veszélyessé, tette Tabán sorsát s ha a városi tűzoltók ismert buzgalmukkal réseu nem állanak, akkor nem három ház, de három utcza is kevés lett volna a lángok romboió hatalmának. Kiváló elismerés illeti Kapa Mátyást, a ki a városmajort védelmezte meg a pusztulástól. Almanach. Almanach az 1890. óvie. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regén ytár V. évfolyam V- és VI. kötete. Singer és Wolfuer kiadása, Ára diszkótésben 1 forint. Már-már azt hittük, hogy az Almanachok kom örökre lejárt minálniifr. A sajtó rohamos fejlődése általában egyre kisebb területre kezdó szorítani a szépirodalmi könyveket s az utolsó tíz évben még gondolni is alig mertek kiadók arra, hogy a kedves emlékezetű Almanachokat fölkeltsék moh lepte sírjaikból. Körülbelül igy okoskodtak: minek almanach, mikor a napi sajtó elárasztja a közönséget regénynyel, novellával, tárczával? Vájjon van-e nálunk még publikum, mely kedvelt íróit a kikkel külön-külön mindegyre találkozik, együtt is szeresse látni. Ez a kérdés sok fejtörést okozott kiadóknak és íróknak egyaránt, mígnem a Singer és Wolfner kiadó-czég, szövetkezve Mikszáth Kálmánnal, »mert és nyert.« A közönség hamar megadta a választ. Igenis, szereti együtt látni kedvelt íróit. A Mikszáth-féle Almanach váratlanul fényes sikert aratott első föllépésével s ma már az Almanach a legnépszerűbb szépirodalmi könyv Magyarországon. A magyarázat igen egyszerű: az Almanach a régibb és ujabb írói nemzedék legjobbjainak a találkozója. S mert valamennyi nem találhat helyet egyszeire, minden esztendővel ujabb meg ujabb, a közönség előtt azonban nem ismeretlen név vegyül a régibbek közé. Minden esztendőben 14—15 elbeszélő találkozik az almanachban s meséi egy nálunk szokatlanul nagy számú közönségnek. A magyar írók általában — fájdalom — még mindig szenvednek az ősrégi magyar betegségben, de csodák csodája, mihelyt arról van szó, hogy az Almauach közönségének keli irni, levetkőzik e betegséget s igazi becsület kérdésévé teszik, hogy az Almanachba a legszebb dolgukat írják meg a legszebben, a legtöbb gonddal. Mert egy lapban a sok mindenféle közlemény közt elvész a gyenge, hirtelenében összehányt-vetett dolgozat is, ám az Almanachban valamennyi igyekszik kiteuni magáért, tudván, hogy nem olyan közönség elé lép, a mely csak olvas, de a mely bírál is. Valóságos nemes verseny az, melyre kelnek íróink, — öregek és ifjak — minden esztendőben egyszer. Ennek természetesen a közönség örül a legjobban. Innen vau aztán, hogy az Almanach évről évre emelkedik nemcsak érdekességben, de irodalmi érdekében is. Előttünk fekszik az 1890-re szóló Almanach, a harmadik évfolyam e nagybecsű'vállatból. S mindjárt kellemesen lep meg, hogy Mikszáth szellemes előszava után, (melyet jövőre adunk) Jókai, a magyar költők fejedelme, nyitja meg a sort. Jókai mindig érdekes, most különösen az, mert csakugyan beváltja fenyegetését az aradi hölgyekkel szemben : vázát adja ama színmüvének, melynek aradi nők lesznek a hősei. Az aradi nők voltak t. i. a kik fölfogadták, hogy Jókaitól, a 25. §. megszavazása után, nem olvasnak többet. De egy regényírón bajos kifogni, főként ha az a regényíró Jókai. Mindjárt megfenyegette (?) az aradi nőket, hogy csak azért is drámát ír, melynek ők lesznek a hősnői s mint az Almanachban jelzi, e kedves fenyegetését tényleg be is váltotta. Hogy tapsolnak majd e drámának az aradi hölgyek, csupa öröm lesz látni. Jókai után mindjárt egy fiatal leány: Tutsek Anna. A szerkesztőtől mindenesetre szép figyelem volt, hogy a nagyobb közönség előtt most először föllépő fiatal leány kezét a Jókai kezébe teszi. Am hogy magára is biztosan menne, azt mindenki el fogja ismerni, a, ki elolvassa a »Reggeltől estig« czimű költői szép novellát. Uj név e helyen a Murai Károlyi)é is, de pompásan beillik az előkelő társaságba,