Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-06 / 80.szám

történetek elregélésére a kovácsom-] lielybe utasítani a politizálás mester­ségére nagyon is hajlandó bölcselke­dőket! . . . Sümegi uram erőlködéseit csak ne­vetem fehát, de midőn egyik zsidó képviselőt azzal akart lábáról levenni, (a mit nyomban megtudtam, falun a nótárius levén a közvélemény letétemé­nyese), hogy én azt híresztelem, mi­szerint minden itteni Hebron rózsa csak az én számomra nyílik,' stb. . . . 110 már ezen magam is felfortyantam, s bőszülten hazarohanva előkerestem legvastagabb somfabotomat azzal a szándékkal, hogy a hitvány rágalmazót a saját lakásán töröm össze ! , . . De az ajtónál ilyenkor különben fékezhetlen indulatomat megállitá va­lami ! . . . Eszembe jutott, hogy ezen vastag­bőrű ember hyppopotamusszerű arezu­latával a nógyszem közötti megbotozást képes elszenvedni, eltagadni s ott va­gyok a hol a mádi zsidó ! Elgondol­tam, hogy az ily, mindenre képes egyén, a ki politikai elveit a pecsenye­kouczszagot hordozó szól változása, sze­rint forgatja, a ki tavaly még rimán­kodott, hogy itt maradjak, csak azért, hogy az idén, ha terve sikerül, meg­buktasson, mert buta önhittségének nem tömjéneztem ; tekintetbe vévén azt, hogy egy ilyen tökfilkót, a ki ne­kem avval akar imponálni, hogy nevét felkarmolni képes; a kinek a minden képviselő testületi ülésen émelygésig emlegetett összes tapasztalataiért egy évi iskoláztatásom alatt szerzett tudo­mányomat nem adnám cserébe ; s fon­tolóra vettem azt, hogy ezen ember megsértésére egy somfabot elégtelen : visszafordultam, s ugy magamat, mint a jegyzői kart megóvtam egy botrány­tól, mely csak nevemnek ártott volna. Ugyan hogy is piszkolhatnám be kezei­met egy oly vastag bőrnek érintésével, a ki a már többször érintett szénszerző­dési, midőn már harmadszor lett átala­kítva, újból aláirta! Hogy mi késztette erre? Azt itt elhallgatom ezúttal, nem akarván őt az erkölcsi sirnak ön­maga által is eléggé megásott mélyébe még jobban beletaszítani. — így is eszembe jutott az egyszeri medve, a ki csak a legyet akarta agyonütni gazdá­ján s őt is kivégzé egy csapással. Megmondtam pedig neki is, hogy egy­szer szúnyogként feltűzöm tollamra. Azt ugyan nem éri meg senki fia, hogy én valakinek uszályhordozója legyek ! E közben a választás nagy, reám nézve közönyös napja elérkezett. Ellen­jelöltül tán az utolsó napon Köck Já­nos lépett fel s a választás napján be is mutatá magát a korcsmárosnak, ki pedig nem is képviselő. Hogy Köck János ur s közöttem mi külömbség van, arra csak annyit mondok, hogy vele személyemet összehasonlítólag em­líteni, nem valami megtisztelő dolog egyikünkre nézve sem ; éu a kartársi szempontot értem magamra nézve. Mind­amellett meg kell jegyeznem, hogy jel­lemére nézve kifogástalan egyén, bál­áz, hogy egy jegyzőkönyvet diktálás után sem képes felvenni, s hogy ily­fél e gyönge passiói vannak, teszem : bekötött szemmel a falu közepén kakast nyakazui a látványszomjas falusi ifjú­ság hahotái közepette s az irodában zsidó gyerekekkel ferblizni; s a szép holdvilágos estéken az ábrándos har­monika (nyöszörgő fene) szivrepesztő zenéje mellett a konyhahölgyeket mu­lattatni, mondom, ezen szelíd uri pasz­sziók táti egy kissé kivül esnek a jegy­zői állás keretén. No de mindamellett a Jani, a mi néven őt Tokodon ismer­ték, fáin gyerek ! ISI ég az ahhoz, hogy saját atyja a velem bent volt bajóthi elöljárók előtt fiával szemben engem ajánlott nekik megválasztásra. Több commentárra nincs szükség! . . . Mégis mi történt ? ! , . . A hogy a Jani barátom alakja feltűnt a látha­táron, rózsás hajnal kezdett derengeni Sümegi uram lakájsimaságu arczulat­ján, talán a végből is, hogy Janit 200 írtért is »beszegődtetheti!« No már lesz egy giuipli, a kivel a »kurucz ba­konyiU meg lehet ijeszteni! Azért is a gyűlésen, melyre már korán reggel összejöttek, váltig emlegeti, hogy ők, t. i. a közvetlen fizetők, össze vannak beszélve, hogy a Mihályit meg nem választják, mert fizetés felemelést akar s a községet azzal tönkre teszi stb. stb. Ámde az én embereim, [kik közül csak a választást megelőző estén kértem fel hármat, gondolván, hisz' ismertek más­fél év óta, keményen tartották magu­kat, s nem ijedtek meg. Tudták már, hogy a legnagyobb közvetlen fizető az érseki uradalom képviselője is rám fog szavazni, a minthogy ngy is történt! Denique, a hires demagóg, ki a leg­kényesebb eszközöket zsákmányolta ki megbuktatásomra, hoppon maradt, s még jó arczot kellett mutatnia, pedig csak ugy forrt benne a pulykaméreg. Sőt még a fizetésemet is nagylelkűleg a cat. t. jövedelmet is beleszámítva, 400 forintra felemelték, s igy az eddigi 320 frt készpénz 353 frtra emeltetett fel. Képzelhetni, ezen fejedelmi nagy­lelkűségen éu hogy elérzékenyedtem! Már három staféta is jött a nemes ta­nácsból, hogy jöjjek már, az örömhírt tudomásul veendő. De én ugy szalad­tam, mintha malomkő lett volna a lá­baimon ! Persze a várakozás alatt kifo­gyott Sümegi uram türelemkorsajának olaja. A mint később hallottam, az asztalra ütött öklével, s monda e tör­ténelmi jelentőségű szavakat : »Az i ..... t a hasának, én fizetem ! még sem jön> ha hivatjuk !« . . . Mi­kor aztán tudtomra adák a salamoni határozatot, én egy jó félóráig a leve­gőbe bámultam s kerestem ott valamit. Kerestem azt a délibábszerű tüne­ményt, a mely nekünk szegény, minden hivatalos potentáttól fülönczibált, kol­duskenyéren tengődő, s épp ezért leg­többet dolgozó nótáriusoknak legalább megélhetésünk feltételeit tükrözné vissza. Derengeni láttam már azt az időt, a midőn mi, a közigazgatás legszélső ke­rekei, nem leszünk kitéve egy, az ér­telmi színvonal legkisebbjén álló, köny­nyen félrevezethető tömeg választásá­nak, melynek tagjai közül némelyik saját gyermekének nevét sem tudja, ha a Mindenható kegyelme véletlenül többel találta megáldani, s a mely féle tömegeket egy Sümegi-féle charlatán is képes uralni. A szürke levegőben so­kat láttam éu akkor! Olt láttam az országgyűlésen az uj közigazgatási tör­vény tárgyalásánál is bizonyára felve­tendő kérdést, hogy egy jegyző, kinek társadalmi állása olyan, hogy a község érdekeire befolyással biró kegyelmes urak megvendégeléséré (a mit a közön­ség kutyába sem vesz) sem elég a 3—400 forintnyi, sokat mondok 600 frtnyi fizetése, miből él meg, ha eset­leg nem gargon ember, mint jó magam is ! . . . Már pedig a munkakedvet a kötelességérzeten kivül csak a megél­hetés feltételeinek biztosítva láthatása éleszti leginkább. így van nálunk min­den köztisztviselő! A szolgabírót is 800 frttal fizetik, a mi állásához ké­pest táblapénznek is kevés ! Pedig a társadalom követelményei elől, hacsak az ember a sült bagoly szerepére nem vállalkozik, nem lehet kitérni. Azután hol van a nyugdíjügy, hol van a szol­gálati pragmatica ! . . . No hát mindezekre nekem jó! meg­felelt a mult hó 30-án tartott megyei gyűlésen a tekintetes vármegye. Ázt felelte hogy a fizetés marad ugy, mint éu a községgel a választáskor (kényte­lenségből, hogy az egyhangúnak kije­lentett választást a fizetés felemelés melletti »konokságom« miatt szavazásra bocsájtás el ne homályosítsa) kiegyez­tem, holott a választás folyama alatt az elnöklő fŐbiró ur igen jól megokolt határozatával mindennemű kiegyezést semmisnek nyilvánított! No hát ezt is köszönöm a vármegyének, a ki felült egy bocskoros tinószeliditőnek, Sümegi­nek, ki a gyűlésen »szólnokolt«, a szám­vevőség által javaslatba hozott 500 frtra való felemelés ellen, s tartom magamat a volt ujfalusi »princzim« szavaihoz, ki ugyan szintén ott volt a gyűlésen, de hát az én egészségem iránt való gyengéd gondoskodásból csak su­nyított. Ő ugyanis, mint monda, igy okoskodott: »Ez a Mihályi egy hader­lump ; mindegy tehát, akár 320 frtot, akár 600-at lumpol el, s még egész­ségét sem koczkáztatja U S igaza van ! Ezt megköszönöm a Pesta bá'nak !. ., Elég az ahhoz, ha az állami köz­igazgatás még soká késik, s a köz­tisztviselők az értelmetlen tömeg köny­nyen fordítható, s a borgőz .által di­rigált, vagy az értelmesebbeknél egyes clikkek önző választási eljárása elé dobatnak, s felül rá a nemes vármegye is ugy pártol minket, mint engem, hogy a 200 frt fizetés javítást, melyet e község speciális viszonyainál s a szénkutatási szerződós előnyeinél fogva meg sem érzett volna, nem engedé­lyezte, mondván, hogy szolgáljak rá, (tán 60 éves koromig várjak ?!...) mondom, ha ez igy lesz, s felőlünk, s egyáltalában valamennyi köztisztvise­lővel odafenn mit se gondolnak: akkor ne csodálkozzék senki, ha én (de ilyen gondolkozású több is lesz mint én) beszegődöm valamelyik főúri családhoz lakájnak, s havi ötven forint fizetése­men felül ugyanannyi borravalót kapva kényelmesen poroigatom gazdám gú­nyáit! . . . Sőt még ha reám mosolyg a Szerencse istenasszonya, utóbb valami gyengéd pártfogás alá is kerülhetek, s könnyen nevetem azokat a szerény állású nótáriusokat, a kik évi 6—800 frt jövedelem mellett roppant fol el ős­séggel húzzák a közigazgatásnak ká­tyúba sülyedt szekerét, s a kiket czibál a minisztertől lefelé a passus irató »pógárig«, de mindenki, s a kiről még sok bolond azt képzeli, hogy saját zsírjában fnl meg. Még hozzá ez a szatyra! Hanem aztán kövessen el leg­kisebb szabálytalanságot egy köztiszt­viselő, avagy próbáljon critizálni, bezzeg lefülelik, s kész a hallali! . . . Sümegi uram pedig, a vármegye ke­gyeltje, ki mig engem nyomorgatni igyekszik, vak volt 1881-től fogva, a midőn mint a számvizsgáló bizottság elnöke, szemet hunyt az előtt, hogy négy, öt-féle megyei alapra, s a taní­tói nyugdijalapra a tartozás nem fizet­tetik, hanem most a dolog egész ódiu­mát az én nyakamba szeretné keríteni: Mondom, ő az óh nép ! bálványa pie­desztálja magaslatáról fennen hirdeti az atyafiaknak, hogy ugy-e, megint megmentettelek titeket a fizetségtől ? ! . . , s készül a választásra, a midőn diadalhangok közt újra megyei képvi­selőnek választatik, bár a máris jog­talanul szedett katonai pótadó beszün­tetése mellett, mert ott a megyével jönne összeütközésbe, fel nem szólal, mert ott elfogyott a kurázsi! De most az egyszer elszámította magát! .... Mert én is ott leszek! Philippiuél találkozunk. Mihályi Imre. Szölö és gyümölcs­bor-sajtok A LEGÚJABB ÉS LEGKITŰNŐBB, FOLYTONOSAN MŰKÖDŐ KETTŐS EMELYTYŰ - SZERKEZETTEL ÉS NYOMERŐ-SZABÁLYOZÓVAL. A legnagyobb munkaképesség bizto­síttatik ! 20%-AL NAGYOBB A MUNKAKÉPESSÉGE BÁRMELY MÁS SAJTÓNÁL. A BÉCSI BIRODALMI GYÜMOLCSKIÁLLITÁSON 1888. OKTÓBER HA­VÁBAN A LEGELŐKELŐBB SZAKTEKINTÉLYEK ÁLTAL TÖRTÉNT KIPRÓBÁLÁS UTÁN az első dijjal lettek kitüntetve. GYÜMÖLCS- ÉS SZŐLŐ-ZÚZÓKAT GYÁRTA­NAK ÉS SZÁLLÍTNAK BÉCSTŐL MAYFARTH PH. és TÁRSA mezőgazdasági- és szőlőművelési gép­gyárai, vasöntödéje és gőzhámora. Bécs II., Frankfurt a M. m., Berlin. KÉPES ÁRJEGYZÉKEK KÍVÁNATRA ingyen és bérmentve. Ügyes és megbízható ügynökök alkal­mazást nyernek. Védje lovait nedvesség es hideg ellen! AZ ELSŐ ÉS LEGNAGYOBB lótakarógyár főraktára szétküldi legszolidabb kivitelű és tartósan kidol­gozott, NEHÉZ, TÖMÖTT takaróit a következő csodálatos olcsó árakon: 1-sö rendű lótakarók, 190 CM. HOSSZÚ, 130 CM. SZÉLES, SZÜRKE ALAPPAL és élénk SZEGÉLYLYEL, SŰRŰ ÉS MELEG, DARABONKINT CSAK I frt 80 kr. Elegáns, kénsárga, vagy szürke bérkocsi-takarók, 4-SZERES FEKETESÁRGA VAGY KÉK VÖRÖS SZEGÉLY LY EL KB. 2 M. HOSSZÚ és l 1 /^ M. SZÉLES, 1 db. CSAK 2 frt 80 kr. Gyönyörű kettős urasági takarók, GYÖNYÖRŰ SZŐNYEGEKNEK IS ALKALMAZHATÓ, DARABJA CSAK 3 frt 80 kr. Százszámra vannak köszönölevek. »SZTVESKEDJÉK A SZÁZADNAK LEHETŐ GYORSAN TOVÁBBI 10 DB. KÉNSÁRGA TA­KARÓT, DRBJÁT 2 FRT 80 KRÉRT, MINT VOLT, KÜLDENI. CS. ÉS KIR. 4. FERENCZ JÓZSEF UHLÁNÜS-EZRED. 7 SZÁZAD.« SZÉTKÜLDÉS AZONNAL MINDEN HELYRE, POSTÁN, VASÚTON VAGY HAJÓN UTÁNVÉT, VAGY AZ ÖSSZEG ELŐLEGES BEKÜLDÉSE MELLETT. CZIM : Pferde-Decken-Fabriks-Níederlage Edmund Rauscher Wien, Weissgárberstr. Nr. 34.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom