Esztergom és Vidéke, 1889

1889-01-31 / 9.szám

MI'íuniur.MIK IINVRIÜIIKINT KIÜTSZ F'.R VASÁKNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. fél évre . negyedévié KI.UI 17.11'K.Sl A lí Ejjy szám ára 7 Kr. ü fit — kr. 3 frt — kr. I fit r,() kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE'.NT-AIiílA-U'I'CZA 'ÁV7. 87.ÁM, iiovti n I:t.p H/,(>II('IIIÍ rea/.^t illiiti" kö/,li'un'íiiy<>k kiil'lnnil("k. KIADOMVATAL : SZkCHKI IYI-TÉPX Íí|. SZÁM, IIOVM. a lap liiv.'dalow « a magún liirdolÚHoi, h iiyíjj térire szánt l< <>•/,lumenyok, olöliztflosi |)óii/,i'k es r<!idaniúl;isiik iulé/.nihlíil;. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIU.'DKTKSKK Al V U Á N Ili l.'DKTÚNIOK ! szólói 100 H/.óijr - FRT í% KR.i'i M<;G;illnjMidiÍ8 HXÍJLIIIT li-gju100 — 200 IG . I FRR. HÓ KR. IÍÍII.VOKHIII.Í.U K<">/.<ill.olnek. 200- 300-IG . 9 FRT %» KR.i \\ , lJólv'K'lij m KR. ; j NYIl.TTI'tli H

(HI. %\) kr. Most vagy soha. Eszlergorn, jan. 30. Egy-két nap múlva összegyűl a vasúti érdekeltség s megkezdődnek az aláírások. Itt az idő most vagy soha bebizonyítani, hogy lelkesedésünk nem szalmaláng, hogy buzgalmunk nem frázis s hogy a mikor kell, résen tudunk állani. Megismertettük már a. részvényjegyzés méltányos módjait. Még a szegény ember is, a ki nehezen rakja félre filléreit, hozzájárulhat a, vasúti terv sikeritéséhez, mert a módozatok igen kellemesek. Hozzászólottuuk pedig a vasúti előnyök kérdéseihez annyiszor és olyan részletesen, hogy nyugodt lelkiösmerettel merünk solidaritásba lépni az olőengedélyesekkel, a kik nemcsak derék eszmét, de szolid kivitelt s biztos garancziát nyújtanak körültekintő pénzműveleteik által a terv kivitelére. Előttünk van tehát az alkalom áldozatkészségünk bizonyításara s megyénk és városunk jót felfogott érdekeinek istápolására. Tetteket követe! most szebb jövőnk, nem szavakat. Áldozatokat kér az ügy, nem ékes körülírásokat. Most vagy soha. Ez a jelszó lelkesítse azokat, kiket a sors nagyobb anyagi tehetséggel s igy nagyobb kötelességekkel is ruházott föl Esztergom szebb jövőjének megteremtésében. De ez a jelszó lelkesítse azokat is, a kik megtakarított filléreiket magasztos áldozatkészséggel, hazafias bizalommal s buzdító példaadással rakják emelkedésünk oltárköveire. Sohase voltunk olyan közel a vasúti összeköttetés áldásaihoz, mint most. Ne utasítsuk el tehát magunktól a kedvező alkalmat, hanem ragadjuk meg két kézzel s legyünk az eszme megtestesítői vagyoni képességünk szerint. Olyan vállalat, támogatásáról van szó, melyben nem lehet csalódnunk. Beszédes és biztos számok bizonyították, hogy milyen nagyszerű eredményeket fogunk elérni, ha vasúti összeköttetésünk lesz. Értékké válik akkor az értéktelen anyag s gyümölcsözni fog a kereskedelem és ipar szorgalma. Legyünk tehát bizalommal s hazafias lelkesedéssel az ügy iránt. Most vagy soha. Ha elutasítjuk a kínálkozó alkalmat, ismét évtizedekre vetjük vissza anyagi és szellemi gyarapodásunk szerencséjét. Mutassuk meg áldozatkészségünkkel, hogy megértünk már vasutunk megérdemlésére s méltók vagyunk arra, hogy a rohamosan haladó század ne felejtsen továbbra is magunkra, hanem, hogy gyarapodó munkásai közé avatva, összeköttetéseibe fogadjon s nekünk is megadja azt a jutalmat, melyet már minden ambicziózus város és megye élvez, mióta vasútja van. Most vagy soha l Gzimkórság. Esztergom, jau. 30. Kivéve Spanyolországot, mi bajlódunk legtöbbet a czimkórsággal. A sok tekintetes ós nagyeágos ur goinbamódra tenyészik. A vidéken, falukban éppen ugy szenvednek ezen kórban az emberek, mint bármelyik városban és annyira mennek, hogy nevetségessé válnak. íme egy élő példa rá. H. megye egyik kis falujában él egy hatvan éven felüli ős hadnagy, ki mint őruies'er a solferinói csatában megsebesült és ugy mondják, hogy kitüntetésül tiszti rangra emeltetve nyugdíjaztatott, különben abból a, szerény faluból ered, hol úri família soha sem tanyázott. Ez a hadnagy ur egyik keresztfia, által igy tiszteltetek meg jelenlétemben, hogy tekintetes hadnagy, keresztapám uram! Eendes czime pedig elválaszthatatlanul : tekintetes hadnagy ur. íme a külömbség! A tényleges tiszrangfokozatának egyszerű megtiszteltetésével beéri, a mi öreg hadnagyunk azonban el nem engedné a tekintetes szócskát még azért a viskóért sem, melyben lakik! Egy másik példa. Történt, hogy két tisztviselő hosszabb idei kiküldetésben volt egy szomszéd községben; hogy köztudomásúvá tót essék — miután az orrára még sem írhatta a publikációt, -- hogy egyikök nagyobb ur a másiknál, megparancsolta az asszony révén a szolgálónak, hogy őt ezentúl nagyságolják. A másik tisztviselő szépen hallgatott és beérte az őt megillető czimmel. Annál kevésbé hallgattak a szállásadó gazdák asszonyai. Azok azon vesztek össze a kupaktanács előtt, hogy melyiket iileti több lakbér, mert azt a község fizette. «Hja, nálunk nagyságos urak laknak, de kegyelmeteknél csak a tekintetes urék!» A bölcs kupaktanács helybenhagyta az érvelést, és 50 kr havi bérrel dotálta a nagyságos titulát. De menjünk tovább. Vaunak nálunk intézmények, hol idővel az illető főnök, szóval főtiszt tanácsosi czimet nyer. A világért sem érné be ez többé a hivatalos titulussal, mi tulajdonkénen továbbra funktionalis tisztje marad, hanem okvetlenül megvárja, hogy még a vele minden tekintetben egyenlő tisztviselők, kik ugyanazon képzettséggel, intelligencziával, diplomával bírnak, megnagyságolják őt szóban, írásban, utonutfélen, hivatalban, tarokkpartie mellett, szóval mindenkor. Nem látja az illető, hogy önmagát alázza meg, mikor keveseli hivatalos titulusát? Ez azonban csekélység ahhoz képest, mikor a pálinkafőző, ki éveken át a szegény napszámosoknak méregette a subapálinkát, egyszerre fölkap az uborkafára és árendál, ur lesz, gazdatisztet fogad, mire egy végzett akadémikus botlik oda, ki örül, hogy valahára lesz kenyere. Ennek aztán értésére adatik, hogy az ur nagyságos ur, a feleségo nagyságos asszony, a Lipót fiu pedig nagyságos ifiur. Ha ezt megfontolnák az igazi nagyságos urak, lemondanának a nagyságos titulusról és szivesebben hallanák azt, hogy —• «tanácsos ur», miként az az egész czivilizáltvilágban átalános szokás. A magyar tenger jövője. Balatonfüred, jan. 29. Magyarország balneologiai viszonyai és különösen közegészségügyünk érdekei a fürdő- és gyógyintézeteinkre vonatkozó koronkénti tájékoztató közleményeket nemcsak kívánatossá teszik, hanem iíJsitfirpísfiiíiirtirGziia. VÁD BOZSAK. (Az „Eszt. és Vid." számára irta: Prometheus.) (Tizedik kö/.l.) EKKOR, MINTHA CSAK VÁRT VOLNA REÁ, EGY LEVÉLKÉT KAPOTT A BÁRÓNŐTŐL: «TE HONN AKARSZ MARADNI? EGYEDÜL KÍVÁNSZ HÁZADBAN BEZÁRKÓZVA ELHERVADNI CSAK AZÉRT, MERT FÉRJED EZT NEKED IGY MEGHAGYTA ? LÁTHATOD, HOGY ÉN TÁVOL TŐLED IS TUDOK SZIVEDBEN OLVASNI. NE LÉGY DŐRE GYERMEK, MIT HASZNÁL AZ FÉRJEDNEK, HA HALÁLRA UNOD MAGADAT ? ELFELEJTED, HOGY MILY EPEDVE VÁRNAK ITT REÁD ? JÖJJ, HA MINDJÁRT EGYKÉT NAPRA IS, DE OKVETLEN JÖJJ EL A TE HŰ CECILEDHEZ.* A BÁRÓNŐ ÜGYESEN SZÁMÍTOTT; TUDTA, HOGY A KILÁTÁSBA HELYEZETT FÉNYES, MÁMORÍTÓ ÖRÖMEK MEG FOGJÁK TÖRNI HELÉN AKARATOSSÁGÁT, HOGY ENGEDNI FOG A CSÁBNAK. MÁSNAP HELÉN MÁR ÚTBAN VOLT A FŐVÁROS FELÉ. ÉLVSÓVÁRGÁSÁNAK, HIU FELTÜNÉ>I VÁGYÁNAK FELÁLDOZTA JOBB MEGGYŐZŐDÉSÉT, ELCSITÍTOTTA A KEBLÉBEN TÁMADT SZEMREHÁNYÁSOKAT. MÁSNAP ESTE MEGJÖTT ARTHUR; GONDJA VOLT REÁ, HOGY SOKÁ KI NE MARADJON. — HOL VAN NŐM ? — KÉRDÉ AZ ELŐSIETŐ ESELÉDTÖL. —- A NAGYSÁGA? MÉG TEGNAP ELUTAZOTT. ARTHUR ÖSSZERÁZKÓDOTT. ÉRTELME ELHOMÁLYOSULT, ARCZA ELSÁPADT. EGY PEREZRE UGY LÁTSZÓK ELVESZTE ÖNURALMÁT, DE CSAKHAMAR LEKÜZDVE ÉRZELMEIT, SZÍNLELT NYUGODTSÁGGAL HIS FIA UTÁN KEZDETT KÉRDEZŐSKÖDNI. AZUTÁN GYORSAN MEGFORDULT ÉS NEJE BOUDOIRJÁBA TÉRT. A BOUDOIR EGÉSZEN FEL VOLT FORGATVA, A POMPÁS BÚTOROK, ÍRÓASZTAL, SZEKRÉNYEK TÁRVANYITVA ÁLLOTTAK, EGYES RUHADARABOK SZÉTDARABOLVA SZANASZÉT HEVERTEK AZ ASZTALON ÉS SZÉKEKEN MINDEN A LEGNAGYOBB RENDETLENSÉGBEN. AZ ÍRÓASZTALON OTT ÁLLT A DÍSZES, FARAGOTT MŰVŰ ÉKSZER-SZEKRÉNYKE — ÜRESEN, MINDEN UGY, A HOGY AZT HELÉN HAGYTA. ARTHUR KUTATNI KEZDETT. NEM AKARTA ELHINNI, HOGY HELÉN MINDEN SOR ÍRÁS NÉLKÜL TÁVOZHATOTT VOLNA. AZ ELSŐ PAPÍRDARAB, MELYKEZE ÜGYÉBE AKADT, A BÁRÓNŐ LEVELE VOLT. GYORSAN ÁTFNTÁ A SOROKAT, AZUTÁN KIMERÜLTEN LEROGYOTT EGY KARSZÉKBE ÓS ELTAKARTA ARCZÁT. SZEMEIBEN VAD LÁNG KEZDE LOBOGNI, SÁPADT, MEREV ARCZA KIGYÚLT, A DACZ, HARAG ÉS MEGVETÉS TÜKRÖZTEK VONÁSAIN. ARTHUR TUDTA, HOGY A BÁRÓNÉ NAGYON SZABAD ÉS SIKAMLÓS ELVEKET VALL, DE HOGY ENNYIRE GONOSZ LEGYEN, EZT MÉGSEM MERTE FELTÉTELEZNI RÓLA. NEM TUDTA MAGÁTÓL ELTÁVOLÍTANI A GONDOLATOT, HOGY EZT A KÖVETKEZMÉNYEIBEN MÉG BELÁIHUTLAN SZAKADÁST TISZTÁN A BÁRÓNŐ IDÉZTE ELŐ. A KOMOLY ÉS OKOS FÉRÍIU KORÁN SZOKTATTA MAGÁT A GONDOLATHOZ, HOGY MINDEN CSALÓDÁSÁNAK OKÁT NEM HELÉNBEN, DE MÁSOKBAN KERESSE. AZ SEM VOLT ELŐTTE TITOK, HOGY HAJNAL EGYKORON NAGYON SŰRŰN ISMÉTELTE LÁTOGATÁSAIT A HÓDFALVI KASTÉLYBAN, ÉS HOGY HELÉN IS IGEN ÖRÖMEST ELMULATOTT A DERÉK KATONATISZTTEL, KI MINDENKOR TUDOTT HOLMI BOHÓSÁGOKKAL KEDVESKEDNI NEKI. AZT IS TUDTA ARTHUR, HOGY AZ ELEINTE TALÁN CSAK DIVATOS ÉS TERMÉSZETES TÁISALGÁS KÖZTÜK MÁR CSAKNEM VALÓSÁGOS «CAUSE CELEBRE»-RÉ NŐTTE KI MAGÁT, MIDŐN A FŐTANÁCSOS EGYSZERRE JÓNAK LÁTTA, ÚTJÁT VÁGNI A BIZALMASABB KÖZELEDÉSNEK. MINDEZ MOST ÚJRA FELMERÜLT ARTHUR LELKÉBEN. HAJNAL HALLATOTT MAGÁRÓL ELEGET. MINT A FÉLE VADEMBER, KI RÉSZBEN NEM AKAR KOMOLYAN GONDOLKOZNI, ANNÁL TÖBB OKOT SZOLGÁLTATOTT A FIATAL FÉRJEKNEK A GONDOLKOZÁSRA. A FŐVÁROSBAN, A TÉLI ÉVAD IDEJÉN — MINT A FELSŐBB KÖRÖKBEN ISMERETES VOLT, ARRA IS RÁADTA FEJÉT, HOGY EGY DERÉK MŰVÉSZNŐT J KOCSIKÁZTATOTT VÁROS-ZERTE. ARTHURNAK TEHÁT NAGYON IS MEGFEJTHETŐ VOLT SZ'OMORKODÁSA, HA ELGONDOLTA, HOGY NEJE ILYEN TÁRSASÁGBAN, ILYEN LÉHA EMBEREK KÖRÉBEN MULATOZIK; MERT AZT TUDTA ARTHUR, HOGY AZ, KIRŐL A BÁRÓNŐ LEVELÉBEN SZÓ VAN, KI EPEDVE VÁR HELÉNRE, SENKI MÁS, MINT — HAJNAL. EZ A TRAGIKUS ESEMÉNY NAGY HATÁSSAL VOLT ARTHURRA. ELITÉLTE SZIVÉBEN HELÉNT, SEMMI ÉRVET SEM TALÁLT, MELY NEJE BALLÉPÉSÉNEK SÚLYÁT ENYHÍTETTE VOLNA. HELÉN A BŰNÖS, MIÉRT HALLGATOTT A CSÁBÍTÓ SZAVAKRA, MIÉRT SZEGTE MEG FÉRJE TILALMÁT ? ELGONDOLTA A BOLDOGSÁGOT, MELYRŐL OLY SOKSZOR ÁLMODOTT, S MELYNEK MOST MÁR CSAK VÁZA MARADT fönn SZÁMÁRA. UGY TUDTA ARTHUR, HOGY HÁZAS-ÉLETE EDDIGELÉ MAJDNEM KÖZMONDÁSOS VOLT A FELSŐBB KÖRÖKBEN. NO, ILYEN KÖZMONDÁSOS HÁZAS-ÉLETI BOLDOGSÁG MOST IS VAN AKÁRHÁNY, HANEM EZ AZ ESET IS TANÚSÁGA ANNAK, HOGY MILYEN ALAPJA SZOKOTT LENNI A BOLDOGSÁGNAK OTT A HOL A NEMESEBB FELFOGÁS A CSALÁDI-ÉTET KÖTELMEIRŐL TELJESEN HIÁNYZIK. SZAPPAN BUBORÉK AZ EGÉSZ, AKKOR PATTAN SZÉT, MIKOR LEGKEVÉSBÉ VÁRNÁK. CSAK EGY ÁLDÁSTALAN KÉZ NYÚLJON BELE AZ ILYEN BOLDOGSÁGBA ÉS RÖVID IDŐ ALATT SZÉTROMBOL MINDENT. PERSZE, HOGY ILYEN ROMBOLÁS FÖLÖTT CSAKIS OLYAN IDEÁLIS GONDOLKOZÁSÚ, DERÉK EMBER ÉREZHET FÁJDALMAST ÖNVÁDAT, MINT A MILYEN ARTHUR VOLT. MILY ÖNFELÁLDOZÓN, MILY FORRÓN, MÉLYEN SZERETTE Ő HELÉNT S MIT KELLETT MEGÉRNIE \ HOGYAN JUTALMAZTA ŐT EZÉRT HELÉN ? MI MÁSKÉP LETT VOLNA, HA AKKOR SAROLTA . . . DE ARTHUR NEM FŰZTE TOVÁBB E GONDOLATÁT, Ő BECSÜLETES EMBER VOLT, KI HELÉNNEL VALÓ EGYBEKELÉSE ÓTA SOHASEM TEKINTETT EGYEBET SAROLTÁBAN, MINT TESTVÉRT . . . A HÁZTARTÁS NYUGODTAN FOLYT. A KIS JENŐ BOLDOG VOLT, HOGY PAPÁJÁT LÁTHATTA, ANYJA UTÁN NEM IGEN KÍVÁNKOZOTT. NEMSOKÁRA A TANÁCSOSNÉ ÉS SAROLTA IS MEGJÖTTEK A FÜRDŐBŐL. A JÓ TANÁCSOSNÉ ELRÉMÜLT, MIDŐN ARTHUR HELÉN MAGAVISELETÉT KEZDÉ NEKI LERAJZOLNI. ARTHUR AZONBAN NAGYON KÖZÖNYÖSEN BESZÉLT, MÉG CSAK HARAGOSNAK SEM LÁTSZOTT. — HELÉN — ÚGYMOND ARTHUR — ÖNMAGA VÁLASZTÁ MAGÁNAK EZ UTAT, HALADJON RAJTA ZAVARTALANUL. ÉN NEM FOGOM ÖT EBBEN MEGAKADÁLYOZNI, A KÖVETKEZMÉNYEKÉRT AZONBAN Ő A FELELŐS. — ARTHUR, IRJ NEKI, KÖVETELD, HOGY AZONNAL JÖJJÖN HAZA. HELÉN ROSSZAT BESZÉLTET MAGÁRÓL — ESENGETT A TANÁCSOSNÉ. — MINEK MAMA? ERRE NINCS SZÜKSÉG, TELJESEN FÖLÖSLEGES. A NŐ VAGY JÓ, VAGY ROSSZ. HA JÓ, NEM SZORUL ARRA, HOGY ŐT KÖTELMEIRE FIGYELMEZTESSÉK, MÉG KEVÉSBÉ SZORUL A FÉRJ VÉDELMÉRE ; HA PEDIG ROSSZ, AKKOR MÉLTATLAN ARRA. A FÉRJ RANGOT ÉS NEVET ÁD A NŐNEK, A TISZTELETET ÖNMAGA TARTOZIK MEGSZEREZNI, FENNTARTANI MAGÁNAK. EGY KARDDAL, PISZTOLYLYAL KEZEMBEN BEBIZO-