Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-03 / 79.szám

ESZTERGOM XI, ÉVFOLYAM. 79 SZAM. CSÜTÖRTÖK. 1889. OKTÓBER 3 es ^^^ ^^^ ^^^ ^^ ^^^ ^^| ^^| ^^ ^ ^^^^^^^^ MRH.lftLHit.ijK 11ETEMK INT KÉTSZF.tt • VASÁRNAP ÉS^GSÜTÖRTÖKÖN. lOl/ll'T/I'TNSl ÁU : tígÁtj-j évr« . . 6 frt — kr. fél évie . 3 frt — ltr. negyedé ne I frt r>Q kr. Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, linv/i H lüp H/,Hllnmi részét 111nt"t kö/.l<»iiinnvMIÍ kii Idciuiíílc. KIADOHÍVATAL : SZÉCHENYI-TfcPx 83í- SZÁM, hová ÍI lap liivatiilos s a magán liinleléRoi, a nyilUérbe szánt kii/,­leniények, elíílizetési pénzük én rcolamaiások iutézeinlíik. HIRDETÉSEK. HIVATALOS NIIÍDIOTKSIÍK MAO A N- II Ili IM'JTIONIOK I szólói 100 H/.óifcf — fit 75 kr.ll •"egállíifoiláH kx'ariut Jegju 100 —áOO-ig . 1 fit 50 krJ H tóiiy«»»iittaM kSziiltettiek; 200-8(1 O-ig . % frt ar> Úr.!!'! , llélyegilij m kr. ! i NYII/míIJ «<».«. £0 kr. Árpádkori templom. (Rajner L. kanonok a G-.-Szt.-benedeki templom fölszentelése alkalmából mondott egyházi beszédéből.) Alig hunyta be szent István király áldott szemeit, az ország alapítás és hittérítés nagy munkája legott zátonyra került. Közel négy évtizeden keresztül halála után folytonos belvillongások színhelye volt a fiatal Magyarország. Majd tehetetlen utódai ontották a honfi vért, hogy a trónt, melyre tulajdonaik­nál fogva érdemedének valának, fegy­verrel elfoglalhassák s még az ország­függetlenségének áruba bocsátásától sem riadtak vissza, csakhogy önös czéljaikat elérhessék ; majd a pogány vallás hivei ragadták meg a kedvező alkalmat, hogy a nemzeti érdek örve alatt az uj intéz­ményeket lerontsák, az egyházakat fel­dúlják, a monostorokat elpusztítsák s így a már-már szépen fejlődésnek idült ke­resztény miveltséget csirájában elfojtsák. De a megpróbáltatás nehéz napjai sem multak el a nélkül, ho b 'y Isten végtelen bölcseségében és szeretetében módokról ne gondoskodott volna a ke­resztény egyházak állapotáu és evvel összefüggőieg a keresztény nép vallásos hitéletén ütött súlyos sebek megorvos­lására. A történet, mely azon gyásznapok emlékét hiveu megőrizte, nem feledke­zett meg azon dicső tettekről sem, melyekkel királyaink az adott s részben fájdalom! általok is felidézett nehéz viszonyokon segíteni iparkodtak. így tudjuk, hogy sz. István közvetlen utódja, a velenczei származású Péter, nagy költséggel és pazar fény nyel föl­építtető a pécsi székesegyházat. Aba Samu habár némely történetírók szerint a pogány vallásnak^ kedvezni látszott, mégis alapitója lett a saári monostornak. Endre a tihanyi és visegrádi apátságot, Béla a szekszárdit alapitá. Sőt ez irányban néhány hitbuzgóbb világi főúr is követé királyaink példáját. Ilyenek voltak pél­dául Acha nádor és Péter gróf; amaz a zelizi, emez a zásztyi apátságok alapitója. Azon negyven óv tehát, mely szent István király halála és sz. László trón­ralépése közt lefolyt, nem maradt ugyan nyom nélkül az egyházak és monostorok alapításának történetében ; de a folytonos belviszály nem engedvén időt az egész­séges belfejlődésre ; a fegyelem sokhe­lyütt meglazult, a tudományos színvonal a monostorokban alászállott, a hitbuz­góság megfogyatkozott. A métely annál könnyebben terjedhetett, minthogy kül­földön is hasonló visszaélések lévén napi­renden, a rossz példa vonzó hatását gyakorolták s ott is VII. Gergely pápa ismert erélyes fellépésére vala szükség, hogy a bajok megorvosoltassanak. Ily szomorú viszonyok között — zálo­gául egy jobb jövőnek — épült e szentegyház Istennek dicsőségére, a bold. Szűz Mária és szent Benedek apát és rendalapitó tiszteletére 1075-ben. (jejza király saját tapasztalatán okulva, mily állhatatlanok ós mulandók a földi javak s mint azt 1075-ben kiállított alapító oklevelében maga bevallja, megfontolván, hogy csak az örökkévaló javak bírnak föltétlen és valódi értékkel, a szeretet nagy hevével óhajtotta e templomot felépíteni s oldala mellé Isten kegyel­eméből monostort állított, azt gazdag javadalommal és fekvő jószágokkal látván el itt a Graram völgyében és a Tisza mentén. Hogy mennyire szivéhez nőtt ezen templom és monostor, mennyire horderőt tulajdonított a keresztény hit és czivi­lizáczió ezen uj menedékhelye és véd­bástyájának, kitűnik abból, hogy annak felszentelésére saját személyében meg­jelent, magával hozván gyöngéden sze­retett testvérét, László herczeget, a későbbi sz. László királyt. Az alapító oklevél záradékában meg­nevezett főpapok és főurak valószínűleg mindannyian jelenvoltak a felavatási ünnepélyen s jelenlétekkel annak diszt és fényt kölcsönöztek. S minthogy a megjelent főpapok sorában első helyen említtetik Neaeinias, esztergomi érsek, kétséget nem szenved, hogy az első templom e helyen ő által a szentel te tett fel. Ne is csodálkozzunk a fölött a. h. hogy ennyi féuynyel és pompával ment végbe ezen apátsági templom és mo­nostor felavatása. Azon időtájt egy templom és monostor alapítása és meg­nyitása esemény számba ment, mely előtt háttérbe szorult minden, ami az akkori viszonyok és fogalmak szerint az ország javát szivóu viselő honfi kebleket ér­dekelheté. Ama kor jámbor szerzetesei nem csupán a templomi szolgálatot látták el, hanem minden monostor góczpontja volt e vidék szellemi, valláserkölcsi, tudományos, társadalmi és politikai éle­tének. Hatalmas fénypamatokban lövel­tek ki a zárdák csendes magányából a keresztény felvilágosodás éltető sugarai, Nem volt monostor, melynek falai közt zárdaiskolák ne lettek s azokba ingyeu oktatás ne tartatott volna az elemi is­meretektől kezdve fel a filozófia és teológia legnehezebb problémáinak fej­tegetéséig. A földmivelés, ipar és keres­kedelem tőlük nyeréuek terjedést és ujabb lendületet. A mesterségeket mű­vészetté a zárda szerény lakói fejlesztek és ápolák. A történelem tanúskodik róla, mily g akrau valának apátok és egy­szerű szerzetesek nyíltszívű szószólói a polgárságnak egyházi és világi fejedel­mek előtt; nem ritkán poiitikai külde­tésekben jártak el, hogy királyokat, országokat egymással kibékítsenek, párt­viszályokat megszüntessenek, kiegyenlít­senek. Bizonyságul a garammellé ki sz. benedeki apátok fényes sorából csak egyet említek, az erélyes ós tevékeny I. Szigfrid apátot, (1330—1355) ki különböző alkalmakkor XXII. János, XII. Benedek és VI. Kelemen pápák részéről fontos megbízatásban járt el, s nagy Lajos magyar király által Endre herczeg meggyilkoltatása ügyében An­golországba Eduárd királyhoz és Erzsé­bet királynéhoz küldetett. E szent hely is látott maga fölött sok vihart zúgni; a tatárjárás a 13. században, Csák Máté pusztításai a 14. században kétségkívül nem hagyták érin­tetlenül, de azért fennállt még egy teljes századig. Szomorúbb sors érte a 14. század végén, mikor az apátság javai jobbadán elfoglalva levén, a szegénységre jutott zárdalakók annak fentartásáról nem gou­izjsilerpiiiísliifiárssája. I • t T a d a s. (Elbeszélés.) I. A vén kastély ABLAKAI KINYIINAK, KÍVÁN­csian dugja be RAJTUK FEJÉT a PAPÁN CZ VIRÁG, a komoly SÖTÉTVÖRÖS PÜNKÖSDI RÓZSA ÁLMÉL­kodva nyitja szét SZIRMAIT s A HARANGVIRÁG világoskék kelyhe oly GYORSAN HIMBÁLJA magát a vékony KOCSÁNY OKON, MINTHA sietve hivná egybe néma SZAVÁVAL A KÍ­váncsi virág-VILÁGOT . . . Az ablaknál EGY GYÖNYÖRŰ SZŐKE FŐ JE­lenik meg. HULLÁMZÓ FÜRTJEI OLVASZTOTT aranyként OMLANAK HÓFEHÉR VÁLLAIRA, INIG égszínkék SZEMEI A TÁVOLBAN RÉVEDEZNEK. — Ez lesz TEHÁT UJ OTTHONOM, ez UJ fészkem, hova SZERELMES LELKEM KÖVETTE »Őt«? . . . A kis VIRÁGOK ÖSSZEBÚJTAK, CSODADOLGOKAT tudtak MESÉLNI EGYMÁSNAK EZ ELEJTETT SZA­vakból. A PATTANÓ BIMBÓK, A TARKA-BARKA violák, a REZEDA, A JÁCZINT, MEG A TULIPÁNOK oly édesen SUTTOGTAK EGYMÁSNAK: SZERE­lemről, BOLDOGSÁGRÓL, CSILLOGÓ NAGY SZEMEK­RŐL, longő arany HAJRÓL, KARCSÜ DEREKRŐL, uj úrnőről, UJ ÉLETRŐL, CSATTANÓ CSÓKOK ÉS vidám KACZAGÁSRÓL . . . Még az a VÉN ÁKÁCZ IS MEGSZÓLALT OTT az ablak alatt, NEKI IS AKADT VALAMI MON­danivalója. PEDIG UGYANCSAK VÉN. VOLT AZ Istenadta! Hanem hát erre A VÉN, odvas FÁRA MÁR nem hallgattak a suttogó fiatal VIRÁGOK. Összegyűjtötték minden illatjukat és rá­LEHELTÉK A SZELLŐ SZÁRNYAIRA, HOGY VIGYE FEL ÚRNŐJÜK ABLAKÁHOZ, HÓDOLATUK JELÉÜL. OTT CSÜNGÖTT FÉRJE KEBLÉN, BOLDOGAN, MINT PÁRJÁRA LELT VADGALAMB, S HÉVVEL VISZONOZTA ANNAK FORRÓ CSÓKJAIT. —• ÉDES ETELKÁM! — KEDVES FÉRJEM! ... — HOGY VAGY MEGELÉGEDVE UJ OTTHO­NODDAL? — XJGY MINT TEVELED, ÉDESEM. OH TUDOM, HOGY MELLETTED AZ ÉN ÉLETEM MINDIG BOLDOG LESZEN . . . — ÖRÖKKÉ, ANGYALOM, ŐRÖKKÉ. OLY BOL­DOG MÉG NO NEM VOLT, MINT MILYENNÉ ÉN TESZLEK TÉGED! . . . E KEDVES FALUSILAK, MAGÁBA FOGJA ZÁRNI VÁGYAINK EGÉSZ VILÁGÁT; ITT FOGUNK ÉLNI ZAVARTALANUL, VISSZAVONULVA, CSENDESEN. HISZ AZ A SZERELEM, MELY A VILÁG ZAJÁTÓL S AZ IRIGY SZEMEKTŐL TÁVOL, ELREJTVE VIRUL, BOLDOGABB MINT AZ, MELY A NAGYVILÁGBAN TÜNDÖKÖL . . . — MINTHA CSAK AZ ÉN LELKEMBŐL BESZÉL­NÉL, ÉDESEM . . . OH, MILY SZÉP ÉLETÜNK LESZ . . . S AZ IFJÚ NO MÉG JOBBAN ODASIMULT FÉRJE KEBLÉRE, A FIATAL FÉRJ PEDIG MÉG JOBBAN MAGÁHOZ ÖLEIÉ A SZERETŐ NŐT, KÖZELEBB, MINDIG KÖZELEBB . . . MIG AJK AJKAT ÉRINTETT S A SZIV SZIVÉN PIHENT . . . KESKENY HATÁ­ROK ŐVEDZIK KÖRÜL A SZERELEM BIRODALMÁT: KÉT SZERETETŐ SZIV BELÜL, S MINDEN EGYÉB AZUTÁN KIVÜL ESIK. — MILY SZÉP ÉLETÜNK LESZ! — ISMÉTLÉ HÉVVEL AZ IFJA FÉRJ. — REGGEL, HA AZ ARA­NYOS NAPSUGÁR SZOBÁNKBA LOPÓDZIK, LEME­GYÜNK A KERTBE. — IGEN, A KERTBE. OH, MILY MUNKÁS ÉLETET FOGUNK MI ÉLNI! . . . — ÉN KERTÉSZKEDEM, VIRÁGOKAT ÜLTETEK SZÁMODRA, ojtok, ÖNTÖZÖK . . . — EN PEDIG VARRNI FOGOK, HÍMEZEK S A HÁZI ÜGYEKET INTÉZEM. — AZUTÁN A GAZDASÁG UTÁN NÉZEK. KI­MEGYEK A RÉTRE, MEZŐRE A MUNKÁSOK UTÁN. — EN MEG ITTHON FOGOM ZÖRGETNI A KULCSOKAT; SÜTÖK, FŐZÖK, HOGY TÉGED KÉSZEN VÁRJON AZ ÍZLETES EBÉD. — MIT ÉN VELED KÓLTHETEK EL, — TEVÉ HOZZÁ ENYELEGVE A TULBOLDOG FÉRJ. S A KEDVES NŐNEK OLY JÓL ESETT RÓZSÁS SZÍNEKKEL FESTENI KI A MOSOLYGÓ JÖVŐT. •— NÉHA-NÉHA FELOLVASOK NEKED, HA FÁ­ÍADTAN A MUNKÁTÓL, HAZATÉRSZ AZ ALKONY ÓRÁIBAN. — ÉS ÉN HALLGATNI FOGOM A TE AJKAIDNAK VARÁZSÁT . . . ELLESEK MINDEN SZÓT S EL­MERENGEK AZOK ÉRTELMÉN MÉLYEN, NAGYON MÉLYEN. — IGEN, IGEN, UGY ! EGÉSZEN A SZIVEMIG, HOL KÉPEDET LÁTHATOD MÉLYEN BEVÉSVE, TISZ­TÁN, RAGYOGÓN, MINT CSILLAGFÉNYT A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN . . . — MINT MÁR RÉGEN, MINT MOST, MINT MINDIG, UGY-E ÉDESEM? . . . * A NAP LESZÁLLT S AZ ESTHORAÁLY GYÖNGÉDEN BOCSÁTÁ LE SÖTÉTES FÁTYOLÁT A BOLDOGOKRA. TÖBBÉ MIT SEM LEHETETT LÁTNI A SZOBÁBAN. A PAPANEZ-VIRÁG SZOMORÚAN CSUKÓDOTT ÖSSZE, A BAZSA RÓZSA FEKETÉRE VÖRÖSÖDÖTT MÉRGÉBEN, A KIS HARANG-VIRÁG PEDIG OLV DÜHÖSEN KEZDETT CSILINGELNI, HOGY SZIRMAI MIND LEHULLOTTAK. DE AZÉRT MÉG SEM TUDHATTAK MEG TÖBBET! OH, AZ ESTHOMÁLY NAGY TITOKTARTÓ! . . . SZENT IVÁN ÉJE LÉVÉN, AZ ÉJJEL RÖVID VOLT; ALIG HALT EL NYUGATON AZ ESTI FÉNY, MÁR FELPIRULT KELETEN A HAJNAL. AZ ELSŐ NAPSUGÁR KÍVÁNCSIAN KANDIKÁLT BE A SZÉP MENYASSZONY ABLAKÁN, S OLY TÜZESEN, OLY FORRÓN CSÓKOLTA MEG AZOKAT A LEHUNYT CSILLAG SZEMEKET, HOGV A KIS ME­NYECSKE FELÉBREDT REÁ. OH, TI CSÚNYA NAPSUGARAK, MILY HAMAR ELRABOLTÁTOK A BOLDOG MENYASSZONYI ÁLMOT!... A KASTÉLYBAN ALUDT MÉG MINDENKI, DE ő MÁR NEM TUDOTT ALUDNI. FELKELT ILLATOS ÁGYÁBÓL, ODA SOMPOLYGOTT FÉRJE NYUGHELYÉ­HEZ, DE AZ OLY MÉLYEN ALUDT, OLY ÉDESEN MOSOLYGOTT ÁLMÁBAN, HOGY NEM MERTE FÖLKELTENI. FELÖLTÖZÖTT TEHÁT, GYORSAN, HE­VENYÉBEN, S KISIETETT A SZABADBA. MILY SZÉP VOLT ITT MINDEN! A LEVEGŐ OLY HŰS, OLY TISZTA, AZ ÉG OLY FÉNYES, OLY KÉK, A VIRÁGOK SZÍRMAIN EZER GYÖNGYBEN CSILLOGOTT A HARMAT. A KIS MENYECSKE SZIVE UGY ELFOGÓDOTT, UGY TUDOTT ÖRÜLNI ENNEK A SZÉP REGGELNEK; OLY BÁJOS, OLY HIVÓ, OLY ELANDALÍTÓ VOLT ÜFC MINDEN S Ő OLY SZABADNAK ÉREZTE MAGÁT E SZÉP MAGÁNYBAN! . . . NEM VOLT SENKI KÖZELÉBEN, A KI ELÉRZÉKENYÜLÉSÉNEK TITKOS GONDOLATÁT, SZIVE DOBBANÁSÁT MEGLESHETTE VOLNA! . . . MINT FÜRGE ŐZIKE SZÖKELT, UGRÁNDOZOTT A IPARK BÁRSONYOS GYEPPÁZSIT] ÁN, VERSENYT íFUTOTT A TARKA GYIKOCSKÁVAL S KACZAGVA ŰZTE A HIMES PILLANGÓT, MELY JÁTSZVA CZIKÁ­ZOTT ELŐTTE VIRÁGRÓL-VIRÁGRA . . . ISTENEM, MILY BOHÓ IS AZ A SZIV, MIDŐN A BOLDOGSÁGOT MEGÍZLELI! . . . EGYSZERRE CSAK EGY NAGY SZÖKŐKÚT ELŐTT ! TALÁLTA MAGÁT, MELYNEK KÖZEPÉN EGY NYMPHA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom