Esztergom és Vidéke, 1889

1889-10-03 / 79.szám

űoskodhattak. Az idő vasfoga megemészlé azt, a falak bomladozni, az ivek repe­dezni kezdiek, mig végre a templom és inonosior összeomlott. A tizenötödik század elején újból felépült, még nagyrészt közadakozások utján. Mi arról tanúskodik, hogy jó­szágai még mindig nagyrészt elfoglalva tarlattak. E század zavarai semmikép sem kedvezlek a monostor felvirágozá­nak. Majd a hussziták, majd a bánya­városok perzselék fel ós foglalták el e szent helyet, úgyhogy az apátok egyébről sem gondoskodhattak, mint a hely vé­delméről s újból való kiépítéséről. Utolsó felszentelése 1483-ben történt Thuroni Mihály milkói püspök, esztergomi érseki helyettes által. A templom ugy, amint 1483-ban elkészült, mai napig fennáll. De hosszú századok viharjai annyira megviselték, hogy az esztergomi főkápUilan, mint e helynek ez idő szerint törvényes tulaj­donosa, a javítást, már 1880-ban elren­delte, sőt a munkát már meg is kezdette, midőn az 1881. évi jul. 21-én éjjel kiütött tűzvész annak gyökeres átjavi­tásáfc és ujilását tette szükségessé! Istennek legyen hála, hogy e szent hely, mely nyolca század viharjait látta maga fölött elvonulni, ma ismét meg­ifjodó! t szépségében áll előttünk. Ma már nincsen hivatva teljesíteni azon kulturális küldetést, melyet alapittatása alkalmával nyert, de azért a nagy költség, melylyel azt az esztergomi fő­káptalan helyreál litaui serénykedett, továbbá a mai ünnep fénye, a messze vidékről egybe sereglett diszes közönség, különösen pedig azon szerencsés körül­mény, hogy kegyelmes főpásztorunk és érsek atyánk, daczára hajlott korának, és avval karöltve járó gyöngélkedő egészségének, nem tekintve az időjárás zordonságát s a székhelyétől való távol­ságot, mégis körünkben megjelenni és az egyházi szertartást saját magas sze­mélyében elvégezni kegyeskedett, arra vallanak, hogy e hely még mai is különös jelentőséggel bir és hivatva van, mint a hórebi csipkebokor fényével bevilágí­tani e vidékei, s a hit és isteni szeretet tüzével felmelegíteni a földi javak ke­resésébe elmerült, kifáradt talán szent hitök iránt is közömbössé vált sziveket. Adja Isten, hogy e szentély magasztos rendeltetésének még századokon keresz­tül megfeleljen, hirdetve mindenkor ép ugy nagynevű alapítójának bőkezűségét, mint a felszerelést végző kegyelmes érsek atyánknak Isten háza és különösen e hely iránt tanúsított kegyeletét és főpásztári buzgalmát, nemkülönben az esztergomi főkáptalannat is ily módon éreztetett atyai szeretetét és kegyelmes jóságát. És én szerencsésnek érezem magamat, hogy 0 Eminentiájának ez ünnepélyes alkalommal a főkáptalan legodaadóbb, legbensőbb fiúi háláját és köszönetét nyilváníthatom. Az élet Ura áldja meg 0 Eminentiáját hosszú életlel és engedje, hogy fejedelmi bőkezűséggel tett alkotásait sem az idők vasfoga soha meg ne őrölje, sem az emberi gonosz­ságnak azok soha martékul ne essenek. Végül hozzátok fordulok e templom­nak dicső védő szentjei Bold. Szűz Mária, Istennek szent anyja és sz. Benedek apát, nemkülönben te hozzád dicső szent László király, ki annak első felavatása alkalmával személyesen jelen valál, ve­gyétek ezentúl is közbenjáró oltalmatok és pártfogástok alá Istennek ezen szent hajlékát, hogy ne érje azt veszély, távol maradjon attól az ellenség és annak minden incselkedése, legyen e szentegy­ház forrása a testi és lelki boldogságnak, nyerjen itt megnyugvást a bűnös, erőt a kétkedő, vigaszt a szenvedő és a hivő nép mindenkor segélyt a közszükség idején. Sport-levél. (Kossuth Lajos éB a testgyakorlatok.) A télen alapos c/.ikk mulatta ki azon rendkívül nagymérvű hanyatlást, mely az osztrák és a magyar monarchiában az ujonczozás terén tapasztaltatik. Erre azutáu a képviselőházban is tárgyalták ez ügyet. Mikor a legnagyobb élő magyar e, ránk nézve szomorú kimutatásról érte­sült, busán jegyezte meg, hogy a test­gyakorlatok még vajmi fejletlen állapot­ban vannak nálunk. E mulasztás következményei felől teljes tájékoztatást szerzendő, a most élő legkinünőbb sportsmanek egyikéhez for­dultam azon kérelemmel, hogy ez iránt fölvilágosítson. Szekrényessy Kálmán, aki époly nagyhírű spor(szakíró, aminő nagynevű gyakorló sportsmau, szives volt föl kérésemre következőket válaszolni. * (Ny üt levél Zichy Károly grófhoz.) Tisztelt gróf ur! Engem megtisztelő becses fölhívásának eleget teendő, szerencsém van követke­zőket kinyilatkoztatni. Végre valahára honunkban is nagyobb lendületet vett ós vesz az úgynevezett í (noha ez távolról sem szabatos kifejezés!) embersport. A fővárosban, daczára, hogy itt számos embersport-egyesület székel, mégis sokkal kevésbé tapasztalhatjuk ezt, mint a vidéken, például: a király­hágóntuli megyékben. Nyíregyházán, Bácsmegyébeu, Miskolczon, a dunántúli részekben. Torontálban, Gyöngyösön, Egerben stb. Az embersport o nagy­mérvübb fejlődése magával hozza, hogy az idomitásra, mely aiapföltéte a sikerült sportversenyeknek, nálunk is fokozott figyelmet fordítanak. A verseuyidomitás czólja nem más, mint a versenyző testét, annak erejét annyira fejleszteni, hogy az illető a versenyben a tőle tel 1 ő legnagyobb erő­kifejtésre legyen képes. Ez okból a verseuyidomitás egészen hozzásimul a természetszerű életmódhoz. Csakhogy a nyugoteurópai polgáriaso­dás már több nemzedéken át szerfölött korcsositja híveit a természetellenes életmód által. Fölösleges hangsúlyoz­nunk, hogy például, az éjjelezés, a roinlottlevegőjü kávéházakban és korcs­mákban való hosszabblarialmu időzés, a dohányzás, a különféle szeszesitalok használata stb. az emberi fest szervezetre káros befolyást gyakorolnak. Ez ok miatt szükségessé vált a verseuyidomitás egész tartalmán folytatott természetszerű élet­módot oly szerek alkalmazásával egye­síteni, amely az izomzat erősbödését biztosítja. Ezek közé tartozik a tiszta sósborszesz, a melyet bizonyos bedör­zölésekre használunk. E tekintetben az emberi-test azonos eljárás alá vonandó, például, a lovak testével; az embereknél a tiszta sós­borszesz alkalmazása époly bámulatos eredményt mutat föl, aminőt, például a lovaknál a különféle főzet ékkel tör­ténő bedörzsölés. Minden lóversenyistálló tulajdonosa tudja ezt. Ámde a dolog természetéből folyik, hogy a sósborszesz­nek tisztának kell lennie ; mert a nem­tiszta borszesz (ilyenek, sajnos! mái­egészen elözönlötték a piaczot!) által történő bedörzsölések már igen gyakorta okoztak izomgyuladásokat. Ami a hozzám intézett kérdést illeti, használtam-e, s ha igen, minő sósbor­szeszt, sportversenyeim alkalmával, sze­rencsém van becses tudomására juttatni, hogy használtam, még pedig a legna­gyobb következetességgel Brázay sós­borszeszót. Mikor nagy távlovaglásomat (Tarno­polból — északkeleti Grácsomagban — Lembergbe (dombos terep) csak egy lovon, 16 órán belül, mintegy 1SV 3 mértföldet) megnyertem, arra egyik előkészületül sósborszeszszet történő be­dörzsöléseket alkalmaztam. Minden na­gyobb hegymászásom sikerét a, Brázay­fóíe sósborszeszszel történő bedörzsölés által is elősegítő;tom. Mikor 1875-ben Dániából Svédországba és onnan vissza­uszlani, előzőleg sósborszeszt használ­tam bedörzsölésül, amely nagy ellent­állást szerez a felbőrnek a tengervíz ernyesztő hatásával szemben. A Brázay­féle sósborszeszt vajmi előnyösen hasz­náljuk a hosszabbtartamu kardvívásokra történő idomitásnál is, amit rajok nézve különösen haszuos tudniok — pár­bajozóknak. Mikor a Balatont 1880-ban és ta­valy, 1887-ben, Siófokról Füredig át­úsztam, egyedül azon ok miatt nem alkalmaztam sósborszeszszel történő elő­zetes bedörzsölést, mert a Balaton jódes vize nem gyakorol oly kiszivó ha­tást a felbőrre, a minőt a tenger sós vize. Ámde mások édes vízben történő nagy úszások előtt is a legjobb ered­ni énynyel használják a Brázay-féle sós­borszeszt bőrbedörzsölésekre ; jómagam is észleltem azt másoknál. Miként már föntebb hangsúlyoztam, szerfölött szükséges arra ügyelnünk, hogy tiszta sósborszeszt használjunk; mert a nem-tiszta sósborszesz vajmi gyakorta okoz izomgyuladásokat, fejbőr­hámlást, sőt izombénulást is. Ez okból nem óvhatni a sósborszeszt használókat eléggé, hogy bevásárlásaiknál kiváltkép ügyeljenek a sósborszesz minőségére. Mostanig a Brázay-féle sósborszeszt az összes, általam eddig kísérletül használt e gyógyszerek között nemcsak a leg­haszuosabbnak, de sőt az egyedül meg­felelőnek találtam. Tisztelt gróf ur! midőn engem meg­tisztelő fölhívása, következtében ezt ön­nek nagy készséggel tudomására hozom, szerencsém van csekélységemet önnek ajánlani. Budapest, 1888. május. Szekrényessy Kálmán. MinŐ nagyhatású e háziszer súlyos szembajoknál, bizonyítja Kossuth Lajos is, ki most is használja azt. Collegno al Baraccone 1877. novem­ber 30-án. »Egy időben látásom már annyira megzavarodott volt, hogy szemorvoshoz voltam kénytelen folyamodni: az glan­comat emlegetett s operatio szükségérői ÁLLOTT MÁRVÁNY MEZTELENSÉGÉBEN, MINT A NŐI TISZTASÁG ÉS SZÉPSÉG JELKÉPE. — MÉG EZ IS! KIÁLTOTT FEL BOLDOG MEG­LEPETÉSSEL — OH, AZ ÉN LACZIM VALÓDI PARADICSOMMÁ VARÁZSOLTA FÉSZKÜNKET. — CSAK MÉLTÓ LAKHELYÉÜL A FÖLDI ANGYA­LOKNAK - HANGZOTT MOST HÁTAMÖGÖTT S MIDŐN MEGFORDULT, ORMAY LACZIT, AZ Ő KEDVES FÉRJÉT LÁTTA MAGA ELÖLT. — HÁT KIS LUSTÁM, TE IS FELÉBREDTÉL MÁR? — KÉRDÉ SZERETETREMÉLTÓ NAIVSÁGGAL. A FIATAL FÉRJ VÁLASZ HELYETT MAGÁHOZ ÖLEIÉ a SZERETETT NŐT S FORRÓ CSÓKOT LEHELT MOSOLYGÓ AJKAIRA. MILY ÉDES LEHETETT EZ A CSÓK, AZ IFJÚ NŐ ARCZA EGÉSZ LÁNGBABORULT TŐLE! . . . — NESZE, KIS GONOSZ, EZ A BÜNTETÉSED. HOGY TUDTÁL OLY ÜGYESEN KIOSONNI A SZO­BÁBÓL ? AZUTÁN MENNYIRE KERESTELEK! — KERESTÉL, LACZI, IGAZÁN KERESTÉL ? — TÖRT KI KAOZAGVA A SZÉP MENYECSKE, — •OH, HA TUDTAM VOLNA, UGY IGAZÁN ELBÚJTAM VOLNA ELŐLED . . ­— HOGY SOHA MEG NE TALÁLJALAK, UGY-E ? — CSÚNYA! — VISZONZÁ DUZZOGVA A SZÉP MENYECSKE, S PIRULVA REJTÉ ARCZÁT FÉRJE KE­BELÉRE. AZ A KEBEL PEDIG OLY LÁZASAN PIHEGETT AZ ÉDES TEHER ALATT! . , . HIÁBA, ILYEN A SZERELEM. BOLDOGSÁGÁBAN APAD S ÁRAD, MIKÉNT A TENGER; TALÁN NEM IS LENNE JÓ, HA OLYKOR-OLYKOR APRÓBB CZI­VÓDÁSOK, ÁRTATLAN ÉVEIÖDÉSEK, GYORS ÉS ÉDES LIIBÉKIILÉSEK NEM ELLENSÚLYOZNÁK A SZIV TÚL­ÁRADÓ ŐRÖMÉT. TALÁN BE SEM TUDNÁ FOGADNI AZT A SOK BOLDOGSÁGOT AZ a PARÁNYI SZIV !... ORMAI LEHAJOLT S MÁSODSZOR IS MEGCSÓKOLÁ FIATAL NEJÉT. A FIATAL NŐ PEDIG OLY ÖRÖMMEL VISZONZÁ E CSÓKOT, — HISZEN »Ő« CSAK INGERKEDETT VELE! . . . KÖRÜLÖTTÜK SUSOGOTT a SZELLŐ, VIRÁG VI­RÁGHOZ HAJLOTT, A VIZMEDENCZE APRÓ HULLÁMAI EGYMÁST KERGETTÉK ÉS ÉRTÉK UTOL, A FŰSZÁLA­KON FÉNYES BOGÁRKÁK JÁRTAK-KELTEK A NAP­SUGÁRBAN, CSAK AZ A FEHÉR MÁRVÁNY-NYMPHA ÁLLOTT NÉMÁN, MEREVEN OTT ELŐTTÜK ^ A VÍZ KÖZEPÉN, MINTHA KŐSZIVE IRIGYELNÉ TŐLÜK E BOLDOGSÁGOT . . . ORMAY AKARATLANUL IS ÖSSZEREZZENT, MIDŐN SZEMEI E HIDEG KŐ KIFEJEZÉSTELEN SZEMEIVEL TALÁLKOZTAK; VALAMI TITKOS FÉLELEM LOPÓOTT SZIVÉBE, VALAMI KINOS SEJTELEM, MELY MEG­ZAVARÁ CSENDES BOLDOGSÁGÁT. — JER, ETELKÁM, — monda SZORONGVA NEJÉHEZ, — A MI KIS OTTHONUNKNAK IS MEG VANNAK A MAGA KEL LEMÉI; NÉZD, MINT INTE­GETNEK FELÉNK FEHÉR CSIPKEFÜGGÖNYEINK A NYITOTT ABLAKOKBÓL, MINTHA SIETVE HÍVNÁNAK BENNÜNKET SZERETŐ KÖRÜKBE . . . A BOLDOG IFJÚ NŐ KACZAGOTT, NEM VETTE ÉSZRE FÉRJE NYUGTALANSÁGÁT, S PARÁNYI KE­ZECSKÉIT KARJÁBA ÖLTVE, VIDÁM SZÖKELÉSEKKEL VONSZOLTA ŐT MAGÁVAL A KAVICSOS PORONDON, KASTÉLYUK FELÉ. ÉPPEN a KERTRENYÍLÓ BEJÁRAT RÁCSOS AJ­TAJÁHOZ ÉRTEK, MIDŐN ETELKA KÉT RÓZSATŐT PILLANTOTT MEG A FÖLDÖN, MELYEK GYÖKEREIN MÉG OTT VOLT A HOZZÁJUK TAPADT NEDVES, FEKETE FÖLD. — JAJ, a RÓZSÁK! — KIÁLTÁ ÖRÖMMEL A FIATAL NŐ. — MONDTAM a KERTÉSZNEK, HOGY TEGYE IDE ŐKET, MERT MI MAGUNK AKARJUK ELÜLTETNI, — ILIIÉRT, ÉDESEM ? — HOGY ÖSSZEFÜGGÉSBE KOZZUK SZEREL­MÜNKET E KEDVES VIRÁGOK ÉLETÉVEL. EZZEL LEHAJOLT A LEGKÖZELEBBI RÓZSATÖHÖZ S FELEMELVE, GYENGE, ÜDE ZÖLD LOMBJAIT AJKAIHOZ SZORITÁ. — TE EGÉSZEN ELHOMÁLYOSÍTOD E RÓZSA SZÉPSÉGÉT, — MONDA LACZI NEVETVE, S KI­VETTE A RÓZSATŐT NEJE KEZÉBŐL. — ÉN EZT IDE ÜLTETEM BALRA, A LÉPCSŐ MELLÉ ÉS » ETEL­KÁNAK*^ FOGOM NEVEZNI. — ÉN MEG EZT »LACZINAK« KERESZTELEM — VISZONZÁ A SZÉP MENYECSKE S FÖLDBE HELYEZÉ A MÁSIK RÓZSATŐT, A LÉPCSŐ JOBB­OLDALÁN. MIKOR PEDIG MÁR MINDKETTŐT ELÜLTETTÉK, IGY SZÓLT ORMAY: — ÉLJETEK, VIRULJATOK KEDVES VIRÁGOK TELJES POMPÁBAN ADDIG, MIG SZIVÜNK HŐ, TISZTA SZERELME LÁNGOL . . . — INKÁBB FORRJON ÖSSZE ÉLETÜK a MI ÉLETÜNKKEL — VÁGOTT SZAVÁBA A FIATAL ASZ­SZONY, — MERT A MI SZERELMÜNK NEM HALHAT MEG, AZ ÉLNI FOG A SIRON TÚL IS . .. — IGAZ! TEHÁT LEGYEN ÉLTETEK TARTÓS ÉS BOLDOG, MINT A MI ÉLETÜNK . . . EKKOR AZ EDDIG LANGY, SUTTOGÓ SZELLŐ, HIRTELEN HIDEG, ERŐS SZILIÉ VÁLTOZOTT. UGY TETSZETT, MINTHA A NAGY TERMÉSZET IS BELE­SZÓLT VOLNA HATALMAS HANGJÁVAL A PÁRBE­SZÉDBE: S MINTHA E HANG TILTAKOZÓ LETT VOLNA . . . ORMAY NEJÉRE NÉZETT, DE ANNAK SZEMEI A KÉT RÓZSAFÁRA VOLTAK SZEGEZVE, MELYEKNEK LEVELEI LEKONYULTAK A HIDEG SZÉLTŐL S BIMBÓI A FÖLD FELÉ HORGÁSZTÁK FEJÜKET. — NE FÉLJ, — SUTTOGÁ A FÉRJ — EREJÜK HOLNAPRA ISMÉT VISSZATÉR , . . BE A SZÉL MOST MÉG BORZASZTÓBBAN ÜVÖLTÉ TILTÓ SZAVÁT A FÁK LOMBJAI KÖZÖTT: SOHA, SOHA! . . . ORMAYN HIDEG BORZADÁLY FUTOTT VÉGIG S MAGÁHOZ VONTA NEJÉT, MIG SZIVÉT BALSEJTEL­MEK SZORÍTOTTÁK ÖSSZE. UGY TETSZETT NEKI, MINTHA MÁR LÁTNÁ IS A FESLEDEZŐ BIMBÓK LÁNGOLÓ PIRJÁN ÁTFUTÓ HALVÁNY, SÁRGULÓ ZO­MÁNCZOT, NEJE ARCZÁN IS ELVONULÜI. BORZASZTÓ SEJTELEM SZÁLLOTTA MEG EGY­SZERRE SZIVÉT ; IFJÚ NEJÉT MÉG SZOROSABBAN ÖLEIÉ MAGÁHOZ, S ADDIG EL SEM ERESZTETTE, MIG CSAK BE NEM ÉRTEK A SZOBÁBA. ... A SZÉL PEDIG EGYRE DÜHÖNGÖTT. AZ ÉGBOLTJÁN LASSAN, LOMHÁN EMELKEDETT FELFELÉ EGY SÖTÉT, NEHÉZ FELLEG. CSENDESEN ELBORITÁ A NAPOT S MINDIG TOVÁBB, TOVÁBB TERJESZTVÉN FENYEGETŐ SZÁRNYAIT, ELKEZDETT GOMOLYOGNI, KAVAROGNI, SZÁGULDANI NYUGATRÓL KELETNEK, MEG VISSZA, MIG VÉGRE EGY VAKIIM) VILLÁM VÉGIG HASISOTTA AZ ÉGBOLTOZATOT S HATALMAS DÖRDÜLÉSSEL BEÜTÖTT A VIHAR. K. A. (Vége köv.) — Társas este. A magyar asztal­társaság nov. 24-én tombolával egybe­kötött tánczestélyt rendez, melynek tiszta jövedelmét szegény sorsú iskolás gyer­mekek felruházására fordítják. A rende­zőség felkérésére jelentjük, hogy azon mélyen tisztelt hölgyek és urak, kik e jótékonyczélu tombolához kegyes ado­mányaikkal hozzájárulni szándékoznak, adomány tárgyaikat az asztaltársaság helyiségébe (3 Szerecsen vendéglő) kül­deni szíveskedjenek. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom