Esztergom és Vidéke, 1889
1889-06-29 / 52.szám
ESZTIíRGIOf, XI ÉVFOLYAM. 52. SZÁM. SZOMBAT. 1889. JÚNIUS 29. M FA.IIÍLEMIK I ! ETEM K I NT K ÉTSZER : VASÁRNAP ÉS_CSÜTüRTÖI(ÖN. KI.ŐI'T/.K'nilSl Ál: : évi« . ....................... fel évre......................................................... negyedévi'»................................................... JEqy szám ára 7 hr. 6 írt — l<r. 3 fit — hr. 1 írt 50 hr. SZERKESZTÚSÉ6: BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ q22. SZÁM ALATT, linvil » lüp n7.h1I<hii< r»R7.át liletíí hő/, le men y eh ItiilileinlOk. KIADÓHIVATAL : SZÊCHEMYI-TÊR 331- SZÁM, Iiová. ix lap iiiviitnloR s a magán liinletósei, a nyilMúrlie s/.Aiit lui/,- leményeh, elííli/.el.ési pénz.eh és reelmnalásoh iiilé'/.emlílh. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIBDKTKSKK : .MAO A N II I If HETÉN EK ' 1 szólói 100 szóig - fi t 75 hr. xiegállapodaH s/.eriiil, legjii-! 100—200 ig . I írt 50 hl. lányosmIiIhi.ii hii/.ëltetiiah. i 200-300-ig . 2 fit.25 hr. .----BélyegOij 30 hr. NIILTTEI? Horn. 20 hr. Vallásos eszmék kultusza. (Mutatvány a „Kath. Költőkből.") Vallásos költészetünk olyan régi, mint a magyar irodalom. Nemzeti életünkben senki állal el nem vitatható fontos tényező gyanánt szerepelt, szenteket és hősöket nevelt, templomokat épít et t, hazaszeretetre tanított, dicsőségre és halhatatlanságra vezérelt s a családi életet boldog:ibbá tette. Volt élénk fejlődése,termékeny virágzása s a nemzeti dicsőséggel karöltve járó banya!fása. Keresztül ment tehát olyan phosisokon, melyekből az irodalomtörténet iró tanulságosan tekinthet vissza egész századokra s az eseményeket csoportokba szedheti. A vallás az egyetemes költészetben külön világot teremtett s ez a külön világ a maga fönséges tar almával mindig az emberiség vigasztalója és neme- sitője marad. A vallásos világköltészet valódi gyöngyei ürökbecsüek. Jacopone felséges elégiája, a Stabat mater, cclanoi Tamás megrendítő Dies iraeje, a Veni Creator Spiritus s aquinoi szent Tamás hymnusa csak akkor fognak elavulni, mikor már a Miatyánkot is elfelejiik. A művészet összes ágai a vallás birodalmából származnak s igy a költészet sem tagadhatja el onnan való eredetét. Michel Angelo, Titian, Rafael s a képiró művészet egyéb halhatatlanjai n vallás magasztos világából merítették logfölségesebb tárgyaikat, s valamint maga a vallás a képzőművészetek kimeríthetetlen ős forrása, úgy a költészet is örökre visszatérhet hozzá s megüdülhet tőle. A vallásosság mindig logeszményibb érzése volt a szívnek s boldog az, kinek ezt az érzését még el nem orozta az a jmaterialistikus szellem, mely kíméletlenül fosztja meg a nemzeteket legvégső menedéköktől is. Hinni egy legfelső hatalomban s imádni a Teremtőt ; remélni egy túlvilágot, a hol a méltatlan szenvedésekért jutalom lesz osztályrészünk s szeretni embertársainkat érdek és haszonlesés nélkül : ennyi ideális elvre egyetlen egy bölcsészeti vagy természettudományi rendszer se képes vezetni. Hanem megfosztani mindettől, helyébe nem adui egyebet sivár tagadásnál s rideg kételkedésnél : erre még a legutolsó félmüvei (ségii ember is képes, a ki összes nézeteit nyugtalan lelkű, elégedetlen és boldogtalan társaságától sajátította el Ha a vallásos költészet egyetemes virágzásáról a maiból, letekintünk a jelenre, akkor önkénytelenül összetorlódnak előliül i k azok az okok, melyek a vallást a költészet alapelemei közül ki akarják küszöbölni. Korunk jellemvonása, hogy nem eszményekért, hanem anyagi érdekekért és egyéni czélokért lelkesül s a művészetet és költészetet is igyekszik elterelni a szép, a jó és igaz szolgálatától. A szép elve helyet a hasznos s az igaz helyett a látszat kezd megkonosului. Az Ízléséből rendszeresen kiforgatott legmodernebb olvasó magasztalja Zolát, a ki hatalmas hadjáratot indított az eszmények ellen. Nála nemes szenvedélyek liaicza s az emberi gyarlóságok tisztitó tüze helyett közönséges utczai bűnök összeütközése szerepel, visszatetsző s gyakran undorító élethűséggel. A szenvedést vergődés, a hősi halált a mámor kínszenvedése helyettesíti. Alakjai nem tragicus vétség miatt buknak el, hanem tremens dolinámban, csap- székben és fertőben. Ez az Ízlésre és erkölcsre egyaránt veszélyes irodalmi áramlat psychologia helyett hű photographiait nyújt a különféle bűnök és n y o morusá go k s öp re dókéból. Az újabb franczia irodalom ezen mins- mái hozzánk is áíszánnaztak s az anélkül is megrongált vallásosság tönkretételén még lázasabb serénységgel dolgoznak. Ez ellen az irány ellen, mely nem tisztel semmi szentet, nem ismer el semmi magasztosát s leérielheflen gyi- : lókkal irtja ki a népek leggyöngédebb és legvigasztalóbb érzelmét, a valásos- ságot, nem lehet másként küzdeni, mint olyan könyvekkel, melyek a vallásos érzelmek szilárdításán, megóvásán, sőt g y a r a p i t á s á n munkálkodnak. Ilyen irányú könyv akar lenni ez a mi anthologiánk, mely a magyar vallásos költészet gyöngyeit rakja le a magyar családi körök asztalára. A valódi vallásos költészet iránt való érzék évtizedünkben emelkedőben van, habár maguk a költők nincsenek is teljesen megelégedve sikereikkel. Lyrai költőink álalában legremekebb alkotásaikkal is kevesebb dicsőséget aratnak, mint vezérczikkiróink közepesei. Mintha a dal már csak egy rég letűnt szebb idő elhaló visszhangja volna, mely eljár ide kisérteni a bonezoló asztalok s elemző laboratóriumok tudós, de sivár hőseihez. Az emberi szellem története, a népek erkölcsi s különösen boldogsági rendszere azonban azt bizonyítják, hogy nemcsak ;iz értelem fejlesztésében kulminál az emberi szellem ereje. A szív képzése víiu olyan fontos, mint az értelemé, ha nem fontosabb. És az ész egyoldalú kiművelése szaporíthatja ugyan az elméleti műveltség, tanultság és felvilágosul tság, do nem a boldogság, az öröm és megelégedés bajnokait. A szív képzésének egyik leghathatósabb tényezője a religió, melyet azért nem szabad elvennünk, mert sohasem adhatunk cserébe hasonló képző fényezőt. Lehetetlen, hogy a népek sorsintézői vissza ne térjenek ismét oda, a hol nem veszteglés, hanem megnyugvás s nem elfogultság, hanem a szív valódi kiképzése kezdődik. A vallásosság visszaadása azt fogja jelenteni, hogy az eszmények elveszett paradicsomába is visszatérhet a matérialisions piaczárói megmenekült ember. Lehetetlen, hogy a költők legszebb eszméi holtan szülessenek s lehetetlen, hogy a költészet gyöngyei a kavicsok sorsára jussanak. A valódi költészetnek éppen úgy, mint a vallásosságnak örök élete van; az ember eltévedhet, de el nem szakadhat tőle. A költészet édes testvére, a vallás, az ő varázsával újra föl fog támadni s virágzása nem vet gátot a század eszméinek. A természettudományok rohamos fejiiJsztsrpisMoIMji VÁLÁS. (Destouches után.) Ha válni kell két szívnek, melyet Hű szerelem egymáshoz von, Nincs ennél, nincs a nagy világon Nagyobb és mélyebb fájdalom. De hogyha sors hatalma által Két szív egymástól elszakad, A boldogság mit él rezének, A boldogság az megmarad. Mint esti alkony biborfénye, Mint messze csengő estharang, Mint csillagoknak lángsugára, Mint távolban elvesző hang: ügy rezg lelkűnkben mindörökké Szelíden az emlékezet A szerelemről, boldogságról, Mit szivünk egykor élvezett. — -JAegény. — Az Észt. és Vid. számára irta: Kőrösy László. (Huszadik folytatás.) , Beregszászy és Verebélyi mindent megtudtak a rendőrségnél, a hol a rákospalotai katasztrófák részletei már ismerősek voltak. Alig szállították el a gróf hulláját, a rendőrség minden megbolygatott bútordarabról s lehullott vércsöppről jegyzőkönyvet vett föl. Az összetépett levelek is a vizsgálat kezébe kerültek, azért nem üldözték Káin ait. Az elkésett apostol proletártársai nem ismertek reá. mikor a szimatoló biztos társaságában alépcsőházban megjelent. Annyira elváltozott s az átélt megrázó események annyira földúlták arezvonásait, hogy csak a néhai Kálnaira lehetett volna valamiképen ismerni benne. A vizsgálatot vezető kapitány nagyon csínyján bánt vele. Rajongónak nézte és eszelősnek tartotta, mikor egész határozottan azt vallotta, hogy ő lőtte meg Turgonyi Rózát. Ráhagyták, de nem vállalták el. A szerencsétlen gróf utolsó soraira többet adtak, A halottnak mindig is inkább hisznek, mint az élőknek, s Kálnai csodálatosan nézett a kapitányra, mikor a jegyzőkönyv aláíratása után igy szólt: — Most pedig jelentse be lakását, azután eltávozhatik. Ha szükség lesz önre, majd meghivatom. Azt azonban előre is kijelentem, hogy ha tovább is megmarad magavádaskodásában, akkor valami orvos lesz közöttünk a tolmács, mert a gróf utolsó nyilatkozata ellentmond minden vallomásának. A grófnak engesztelő áldozatra volt szüksége s meghasonlott órájában keresztüllőtte azt, a ki minden családi katasztrófájának az okozója volt. Ez nem is egész uj história. Különben ki fogom hallgatni még Turgonyi Rózát is mihelyt lehet. Kálnai szótalauul nézett az előkelő rendőrtisztviselőre s eleinte csakugyan azt hitte, hogy kérlelhetetlen tréfát üz vele. De a kapitány, a mint fölkelt asztalától WT Mai számunkhoz egy fél í s becsapta az aktákat, még nagyobb ámulatba ejtette a szegény proletárt. — Gyújtson egy czigerettere és legyen esze. A gróf levele nemcsak bizonyíték, de vádbeszéd ön ellen, ha nem akarja megérteni a helyzetet. Ismerem önt Budáról, a hol egy rokonomnál dolgozott s ismerem Rózát is. Igaza volt. A kit megszeret az ember, kösse ahoz egész életét. Még ha csakugyan s meglőtte volna is, mi az már a grófnak : egy teherrel több vagy kevesebb? Elég becsületes volt az okért az okozatot is magára vállalni s ezzel rendben vagyunk. Ön pedig menjen haza s nyugodjék bele az események végzetességébe. Kálnaival forgott a világ. Nem tudta, hogy hálót dabnak-e reá vagy fátvolt. Nem tudta, hogy bilincseit törik-e össze vagy egész életét. Beregszászy és Verebélyi majdnem sírva omlottak reá, mikor feléjük tartott. — Hát nem igaz ? — kérdezték egyszerre mindaketten. — Nem igaz! — felelte fanyarul Kálnai. — Hogy szabad vagy? — kérdezte Verebélyi aggodalmasan. — Az igaz, de csak egyelőre. — Magadra vállalnád? — Magamra, hát. És vállat vont. Verebélyi igazat kezdett adni szerencsétlen barátjának, mert azt hitte, hogy, megtébolyodott. Es az elmebetegnek mindig igazat kell adni. Csodálatos átalakulása és fásult modora is érthetetlenné tették. — Igazad van. Hányszor lőttél? — kérdezte Verebélyi. — Talán kétszer. v melléklet van ç s — És Róza ? — Talán még életben van. — Hol ? — A Rókusbán. — Oda akarsz talán menni? — Oda. Jertelc velem. Meglássátok legalább, hogy milyen gyönyörű egy haldokló Ma gdolna. És mindhárman a Rókus felé tartottak. Kálnai útközben egyetlen egy szót sem szólott. Késő éjjel volt már, de a kenyértársak nem merték lebeszélni szándékáról. Mind a ketten azt hitték, hogy Kálnai csakugyan megtébolyodott. A Rókus kórházba éppen akkor újabb áldozatokat hoztak s a hivatalnokok résen állva kérdezték a belépőket szándékukról. Kálnai helyett megfelelt a kórházbiztos. — Menjen csuk fol, a beteg nagyon emlegeti. Beregszászy és Verebélyi nyugtalalanul követték Kulnait, a ki egyszeire csak megállóit s igy szólott : — Elhiszitek-e, hogy keresztül van lőve a szivem? — El — felelték egyszerre mindaketten. — Tudjátok, hány golyó járta keresztül? — Hány ? — Kettő. Az egyik Róza karját fúrta azután keresztül, a másik pedig a mellébe hatolt. De mint a két golyót megmér- gezte a szivem. Hiszen tudjatok, milyen beteg szivem volt. Egy csöpp vér is elég abból arra, hogy megöljön valakit, hát még ha egy egész véres golyó röpül ki onnan . .. Az már menthetetlen halál. Rózának megkell halnia. Meglássátok, hogy nemsokára meg fog halni. a t 0 ! V a, “ÏWg
