Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-25 / 33.szám

ESZTIiROOM, XI. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1889. APRIL 25. ESZTERGOM 6$ VIDÉKE MP:N,IN;LN:MIK MIV-TIÍINKINT KFIRSZRR : VASÁRNAP JÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. M!.(")!<T/NTISMI ÁU : tfgétiv évm . . . . 6 frt — ki. fel évre 3 frt — kr. negyedévié I fit 50 kr. _____ Eyy szám ára 7 kr. __ Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: BOTTYÁN-UTCZA YIOLA-HÁZ 122-12^ SZÁM ALATT, lm\á n Isip Küüllmt!"' j eszét illető közlemények kiihlemlök. K 5 ADÓ HÍVAT AL : SZÉCHISI-IYI-TÉR 331. SZÁM, hová a Inu liivíitalttH s ;i, magán liinleténei, a uyilltérbe szánt kfijs­lüjiieiivtíli, t'löli/.olé.HÍ pénzek én reklamálások inlézeiulŐk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS JJJlíDlíTlíSUJÍ MA(h\H UUtDKI'ÜSKK 1 szólói 100 HZÓÍJ/ - frt 75 ltr.IL • >"W\\HI\H)A{\H szerint legjn­100-200 ig . 1 frt 50 kr.IL I t;'ui y opaLLau kiizöllntiiek. 300-800-ig . 2 frt 85 kr.II I , Uól.v'ígilij m kr. I I NYILTTKR mim 20 Itr. Irodalom és politika. Esztergom, apr. 24. (R. F.) Lehet, hogy azért a czikkórt nekem is ki jár majd valamilyen auto­dafé, mert aki nálunk az úgynevezett köz­haogulat ellen szól, az ha nem is mind­járt a hazaárulók, de legalább is a ki­állhatatlanok lisztájába kerül. Már pedig én mégis szólok az elleu a közhangulat ellen, mely nálunk piaczou, korcsmában, kávéházban, iskolában, hi­vatalban, műhelyekben, boltban, néves­télyen, disznótorban, szóval mindenütt nyilvánul, amit ugy hivnak, hogy po­litika. Irányáról nem szólok, hanem helyes­ségét már mégis legalább száz esetnél kilenczvenben kétségbevonom. Csak ugy hir ós Lállomás után indul a legtöbb, nélkülözve minden alapot, A politizálok közül nagyon kis százalék az, mely helyes betekintést igyekszik szerezni és szerezhet a politikai világba, amihez természetesen előképzettség, idő, sőt pénz is kell. Hanem azért nálunk mindenki poli­tizál, boldog, boldogtan. Az estélyek tele vannak toaszíokkal. Ha három ember összejön, biztos, hogy legalább egyik a másik kettőt felköszönd, magasz­talván egymásban a politikai elveket. Sióval hatalmas politizáló ország va­gyunk ós egyébbel nem törődünk. Azért járunk aztán hátul az irodalom és művészetek dolgában. Azért kény­telenek művészeink képeiket, szobraikat előállitási áron elvesztegetni, mert azok, akik esetleg vásárolhatnának, alig mél­tatják figyelemre. A születési aristokra­tia kevés, a pénzaristokratia közömbös, ha nem fösvény. A könyvkiadók állványai is megteltek szebbnél szebb hasznosnál hasznosabb könyvekkel. Nem mernek vállalkozni uj kiadásokra, mert ugy sem kell az ör­dögnek se. Kicsiny azok száma, akik irodalmi munkákat olvasnak, legfölebb amit egy­egy vándor colporteur sóz a nyakukba füzetenként husz krajczárjával. Tiz füzet után hat elegáns, finom porczellán teás csésze jön jutalom fejében. Ezek a csé­szék megteszik a hatást: meg lesz véve a rémregény. No a városokban itt, ott van egy kicsiny, de nagyon kicsiny könyv vásárló publikum. És itt is, ha vesz valaki egy könyvet olvassák addig kózről-kézre, mig az a szegény könyv egészen szét nem hull. Családi könyv­tárak teljesen hiányzanak. Mennyire elfogott a csodálkozás, mikor mint diák Poroszországban, Csehország­ban az Érczhegységben, hol szegény a nép, sőt Ausztriában is parasztházaknál egy gyönyörű szekrényt láttam gazdagon megrakva könyvekkel s asztalomon egy szép hirlapot! Ugyancsak egy szász azt kérdezte tőlem, mikor egy borzas hajú, rsiros magyar bérest meglátott : «Ez soha sem olvas újságot, vagy könyvet ?» Nem akartam mondani, hogy vannak nálunk intelligens emberek is, vagy legalább odasoroltatnak és azok sem olvasnak sem hirlapot, sem könyvet. Pedig aki jó könyveket olvas maga is megjavul; aki hasznos könyveket olvas, hasznosabbá válik ; aki ismere­teket szerez, lelkének szerez világos­ságot. Nem akartam aztán mondani, hogy nálunk van még tanító is, ki rendsze­resen lapot nem olvas. A falusi könyv­táraknak se hirük se hamvuk daczára hogy olcsónál olcsóbb is kitűnő könyv­gyűjteményeink vannak. És milyenek ami városi, egyesületi könyvtáraink? Bocsánat, a mai kívánal­makhoz képest nagyon szegények. Tör­ténelmi és egyéb tudományok oly gyéren vannak képviselve, hogy ami van, em­lítésre se méltó. Pedig itt szerezuők azon nagyobbszabásu tudományos köny­veket, melyeket egyes ember nagy ritkán szerezhet meg, mert drágák. Igy azon kevesek is akadályozva vaunak nálunk történelmi vagy tudományos munkákkal foglalkozni, kiknek ahhoz kedvük volna. Tudományos könyveinkkel annál többet foglalkoznak az — akadémiai egerek. Tehát nekünk nem marad más tér, mint a politikai. Ha azt kérdezte volna az én szászom: vau-e nálunk politika? Tan, uram, — feleltem volna — még az a zsíros béres is, meg az a kufár is, ki répát árul a piaczon, politizál. Kapaczitásuak képzeli magát sőt, mint az esztergomi példák mutatják, még aktiv részt is vesz a politikában. Elég lesz, ha satyra helyett csak azt az esz­tergomi dinnyekereskedőt emlegetem, a ki néhány esztendő előtt Semannt táv­irati uton párbajra hívta s a kit Bu­dapest veterán egyesületei napokon keresztül etettek, itattak, míg meg nem bolondították. Piros tojás. (A dal- és zenekedvelő egyesület vigalma apr. 22.) Ilyen czimmel jeleztük a húsvéthét­fői dalegyesületi vigalmat, melyet a Fürdő vendéglő termében rendeztek. De az estély azt bizonyította, hogy a hús­véthétfő a családoké s nem a közön­ségé, mert mindössze csak tizenkét pár tánezos jelentkezett. Bevezetésül a dalegyesület férfiakara énekre készült, de a legfőbb hangok nem jelentek meg s igy a műsor is abban maradt. A fiatalság azonban nem szomorko­dott a terem 'üressége miatt s Jónás Pali nótái mellett lelkesen járta a tán­ezokat. Ez volt az első tavaszi ünnep az idén Esztergomban. Kár hogy nem több tündér vett részt benne. A rendezők kifogástalanul teljesítet­ték hivatásukat s nekik köszönhető, hogy a vigalom minden szerénysége mellett is jó emlékkel ajándékozta meg a jelen volt husvéti közönséget. Tájszépségeink értékesítése. Esztergom, apr. 24. A Magyarországi Kárpát-egyesület Budapesti Osztálya esztergomi bizottságot szervez, melynek hivatása lesz kijelölni tájszépségeink közül azokat, melyek a fővárosi kirándulóknak is érdekesek és hozzáférhetőek. Az egyesület esztergomi választmányi tagjait már megkeresték ez ügyben s igy a bizottság nemsokára megalakul, Esztergom városa lévén a fővárosi tourista kerület egyik főpontja, mely izJsztsrpiiTiiókelárczája. HLKSasw hmm f^EGÉNY. Az Eszt. ÉS VID. számára irta: Kőrösy László. (Első folytatás.) II. LÉLEKBÉRLŐK. KÉSŐ ESTE VETŐDÖTT HAZA KÁLNAI BERTALAN, A KINEK KÜLÖNBEN MÉG NEM VOLT OTTHONA HAT ESZTENDŐ ÓTA BUDAPESTEN. MINDIG KÉNY­SZERBŐL LAKOTT, TÖBBNYIRE RAKONCZÁTLAN GYER KŐCZÖK KÖZÖTT, A KIKET DRESSZIROZNIA KELLETT VOLNA. MOST IS CSAK UGY KEGYELEMBŐL TAR­TÓZKODIK EGYIK KEDVES BARÁTJÁNÁL, A KI VA­LAMELYIK POLGÁRI ISKOLÁBA SZORULT HELYETTES ÉS IDEIGLENES ÓRASZÁMOS TANÁRNAK. VEREBÉLYI ANTALNAK HÍVTÁK EZT A JÓLELKŰ FIATAL EMBERT, A KI A SZIVÉT s A SZOBÁJÁT MEGOSZTOTTA BARÁTJÁVAL. KÁLNAI FÁRADTAN ÜLT LE s FÁSULTAN MONDTA : — BOKOR TANÁR NEM FOLYTATJA TOVÁBB A SZEMLÉT ; EZT NEM MERTE SZÓVAL MEGMON­DANI, HÁT MEGÍRTA: FELMONDÁSÁT. — LEHETETLEN! — PEDIG EGÉSZEN NGY VAN. MOST JÖVÖK AZ AKADÉMIÁBÓL, A HOL MEGTÖRTÉNTEK A TAG­VÁLASZTÁSOK ÉS BOKOR TANÁRT AZ ELSŐ OSZ­TÁLYBA TERMÉSZETESEN MEG IS TETTÉK TAGNAK. MÁR MOST NINCS TOVÁBB SZÜKSÉG A SZEMLÉRE. — MILYEN DICSŐ TUDÓSAINK VANNAK! — ELMEHETEK. KEZDHETEM ELÖLRÜL A KO­MÉDIÁT. — ÉS MIT CSATOLT A LEVELÉHEZ? — AZ ARCZKÉPÉT NÉHÁNY OSTOBA FRÁ­ZISSAL. A JÓ BARÁTOK GÚNYOSAN MOSOLYOGTAK EGY­MÁSRA. — KI VAGY FIZETVE! NO DE AZÉRT NE ES­SÜNK KÉTSÉGBE. NEM TARTHAT ÖRÖKRE IGY. FÖL KELL MÉG JÖNNIE A TE NAPODNAK IS, AK­KOR AZUTÁN MAJD ÉRDEKES ÉLETRAJZOD LESZ. HANEM MÉG NEM IS EMIITETTEM, HOGY VEN­DÉGET VÁRUNK. — KIT? — EGY ÖREG URAT, A KI MÁR TUDAKOZÓ­DOTT EGYSZER UTÁNAD. — MIT AKAR? — VELED VAN VALAMI DOLGA. A BOLDOG­EMLÉKEZETÜ BOKOR AJÁNLOTTA IDE. ALIG EMLEGETTÉK A TUDÓST, MÁR IS BE­KOPOGTATOTT. NAGYON NYÁJAS VOLT S HATAL­MAS KOPASZ FEJE CSAK UGY RAGYOGOTT A SZERÉNY DOLGOZÓ LÁMPA FÉNYÉTŐL. MÉG ELFÉRT A PARÁNJ'I SZOBÁCSKÁBAN, DE A EZILINDERÉT ALIG LEHETETT JÓ HELYRE SZÁLLÁ­SOLNI. — KÁLNAI BERTALAN DOKTOR URAT KERESEM — KEZDTE AZ ÖREG UR LEKÖTELEZŐEN MOSO­LYOGVA. — SPEYER LUKÁCS A NEVEM. NAGY NEHEZEN HELYET TUDTAK SZORÍTANI A JELES VENDÉGNEK, A KI EGYETLEN EGY TEKIN­TETTEL VÉGIG NÉZTE A KIS SZOBA NYOMORÁT. — IGEN DIZALMAS MONDANIVALÓM VAN-— FOLYTATTA SPEYER LUKÁCS UR S--MEGINT MO­SOLYGOTT. SZERETTE VOLNA VALAMIKÉPEN VERE­BÉLYI ANTALT KIMOSOLYOGNI A SZOBÁBÓL. — LEKEDVESEBB BARÁTOM ELŐTT NINCS TIT­KOM — KEZDTE KÁLNAI A NYUGTATÁST— TES­SÉK CSAK EGÉSZ ŐSZINTÉN ÉS BÁTRAN MEG­KEZDENI. — TEHÁT A DOLOGRA. MINDENESETRE ÉR­TESÜLT RÓLA DOCTOR UR, HOGY ÉN AZ OLASZ RE­NAISSANCESZAL FOGLALKOZOM. EBBEN SPECIA­LISTA VAGYOK, MIÓTA EGYESEGYEDÜL CSAK EZ­ZEL FOGLALKOZOM. AZELŐTT KÉPKERESKEDŐ VOLTAM BÉCSBEN; DE A MIÓTA HAZAJÖTTEM BUDA­PESTRE, LEMONDTAM VÁLLALATOMRÓL, MERT KÜ­LÖNBEN IDEHAZA TALÁN BELEBUKTAM VOLNA. A KÉPKERESKEDÉS MINDEN ESZTENDŐBEN OLASZ­ORSZÁGBA VEZETETT. NEGYVENÖT ESZTENDŐ ALATT KÉT SALVATOR ROSAM, EGY RAFAELEM, KÉT VERONESEM VOLT; IGAZI, POMPÁS, DRÁGA DA­RABOK. EZEK ALAPÍTOTTÁK MEG HITELEMET. FE­JEDELMI HÁZAKKAL ÉS MILLIOMOSOKKAL ÁLLOT­TAM ÖSSZEKÖTTETÉSBEN. VÉGRE MEGUNTAM A FÁRADSÁGOS PÁLYÁT S A FOLYTONOS UTAZGATÁ­SOKAT. HAZATELEPEDTEM S MINTHOGY ITT A MŰVÉSZETI VISZONYOK MÉG ÉRETLENEK, IGYE­KEZTEM JÓ KORÁN MEGSZABADULNI ÜZLETEMTŐL. IGAZ. MOST JUT ESZEMBE. A WALESI HERCZEG GYŰJTEMÉNYÉBE KERÜLT EGY NAGYSZERŰ KIS EEMBRANDTOM IS. EZ VOLT AZ UTOLSÓ MÜVE­IETEM. ERRŐL SOKAT IRTAK A LAPOK. MOST TA­LÁN MÁR EMLÉKEZNI FOG DOCTOR UR A NE­VEMRE. LÁSSA KÉREM MINDEN HATVANÖT ÉVES EMBER BŐBESZÉDŰ ÉS FELEDÉKENY. HANEM MOST MÁR RÁTÉREK A THÉMÁRA. SZABAD RÁ­GYÚJTANOM? DE ELŐBB MEGKÍNÁLOM AZ URA­KAT. IGAZI HAVANNÁK. SZAVAZZÁK MEG KÉREM NEKEM AZT A KIVÁLTSÁGOT, HOGY VENDÉG LÉ­TEMRE ÉN KÍNÁLHASSAK, DE EZEK A FEJEDELMI HAVANNÁK FELJOGOSÍTANAK REÁ. SOHASE ÁRADT MÉG OLYAN ILLATOS FÜST A SZEGÉNYES KIS SZOBÁBAN. A FOLYÉKONY SZAVÚ NYÁJAS ÖREG UR HOL IGEN IS ELKOMOLYODVA, HOL A KÖNNYEZÉSIG EL­ÉRZÉKENYEDVE, HOL EGÉSZ A NEVETSÉGIG SZERE­TETREMÉLTÓAN TOVÁBB KEZDTE A BESZÉDET. ELŐBB AZONBAN A JÓ BARÁTOK EGY TEKINTETET VÁL­TOTTAK EGYMÁSSAL S MEGÉRTETTÉK EGYMÁS GONDOLATÁT. — EZ AZ ÖREG UR MESSIÁSOD LEHET! — MONDTA ANTI A SZEMEK NYELVÉN. — VÉN RÓKA MINDÖSSZE! — VÁLASZOLTA EGY PILLANTÁSSAL KÁLNAI, A KI ELSŐ TEKINTETRE BELE TUDOTT LÁTNI AZ EMBEREK JELLEMÉBE. — UGY-E OTT HAGYTAM EL KÉREM, IIOGY HAZATELEPEDTEM. NOS IGEN. VAN EGY NAGY FIAM IS, A KI BÉCSBEN KEZDTE AZ ORVOSI EGYE­TEMET, DE IDEGESSÉGE MIATT NEM NÉZHETTE A BONEZOLÓ ASZTALOK FÖRTELMEIT. ÁTMENT A PHILOSOPHIÁRA. NAGYON ÜGYES FIU. HANEM AZÉRT MÉG HIÁNYZIK BELŐLE AZ A SZELLEM, MELY MÁR BENNEM HUSZONNÉGY ÉVES KOROM­BAN TELJESEN MEGVOLT. A KORSZELLEM. IGAZ. HOGY VALAHÁRA A DOLOGRA TÉRJEK. DOCTOR UR RÁÉR ÉS TUD OLASZUL UGY-E ? ÉN IS TU­DOK, DE, MÁR GYÖNGÉK A SZEMEIM. FORDÍTSON KÉREM NEKEM EGY FORRÁSMUNKÁT AZ OLASZ RENAISSANCERÓL. HÁLÁS LESZEK, IGEN HÁLÁS. — MILYEN CZÉLRA? — A CZÉL MOST MÉG NEM HATÁROZHATÓ MEG EGÉSZ KÖRÜLMÉNYESEN. MEGLEPETÉST AKAROK VELE CSINÁLNI. JÓZAI FIAM ma EGÉSZ DÉLUTÁN NEM VOLT ODAHAZA, PEDIG JÓ LETT VOLNA, HA ÚTBAIGAZÍTÁSOKAT ÁD. IGAZ. MA­RADJUNK CSAK A DOLOGNÁL. — TEHÁT FORDÍTÁS KELL? — IGEN, TJGY FIZETEK, MINT AZ AKA­DÉMIA, — HÁNY IV AZ EGÉSZ ? —. AZ EREDETI MUNKA, HA JÓL EMLÉKSZEM HUSZONNÉGY, FIRENZÉBEN JELENT MEG, DE NAGY FELTŰNÉST KELTETT MÉG AMERIKA-* BAN IS. — Ki irta ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom