Esztergom és Vidéke, 1889

1889-01-13 / 4.szám

roényt biztosítottak részvényeseik szá­mára. Az iparbank a maga szerénységében is jelentékenyet végzett, a fővárosi pol­gárságnak, különösen a közép keres­kedői és iparos osztálynak megbecsül­hetlen szolgálatokat teljesített s rész­vényeit 8%-os osztalékkal fogja ho­norálni. A postatakarék. II. A forgalomban volt 144,723 drb be­tétkönyvecskére összesen 438,114 betét eszközöltetett és 106,855 befizetés tel­jesíttetett; az ügyleli esetek száma te­hát 544,969. A betétek számához vi­szonyúvá, a visszafizetések száma 1887­ben 24*4% vagyis a betétek a vissza­fizetésekhez ugy aránylanak, mint 4-1: 1. Legtöbb betét eszközöltetett a buda­pesti kerülethez tartozó helyeken, mi különben a fővárosban az intézet jelen­tékeny mértékben történt igénybevéte­lének következmévye, második sorban állanak az országnak dunántúli részei (soproni és pécsi kerület) és ezek után sorakozik az észak-nyugai rész (pozsonyi kerület), csekélyebb az eredmény az •észak-keleti és déli részeiben (kassai és nagyváradi illetőleg temesvári kerület) legkevesebb betétet szolgáltattak a hor­vát h-szlavouországi és a Királyhágón tuli helységek, — természetszerűleg a visszafizeti'sok is ugyanezt a képet mutatják. A betétek összege az év végével tő­késítendő kamatokkal együtt volt: 1887­beu 3.045,304 frt. 56 kr, 1886-ban 2.677,098 frt 32 kr 1887-ben tehát 368,205 frt 23 krral, vagyis 13'8 %-al több. Összeha o ilitva az egyes kerületek szerint mutatkozó összegeket az 1886. évi eredményekkel, a soproni, kassai, nagyváradi ós temesvári kerületeket képező, valamint a Királyhágón tuli vidékekről, úgyszintén a Horváth-Szla­vonországból eredő betéteknél szaporo­dást ; az országnak bpesti és pozsonyi kerülethez tartozó részeiben tör ént be­téteknél pedig visszamaradást tapasz­talunk. Ha a betétek, illetőleg visszafizeté­sek összegét ugyanazok számával össze­hasonlítjuk, tapasztaljuk, hogy egy betétnek átlagos összege 1887. évben 6 frt 95 kr, 1886. évben 5 frt 67 kr, egy visszafizetésnek átlaga, pedig 1887*. évben 21 frt 74 kr, 1886. évben 18 frt 76 kr. Az emelkedés a betét­átlagnál, 1 frt 28 kr, vagyis 22-6%, a visszafizetési átlagnál 2 frt- 98 kr, vagyis 15-9%. A visszafizetések kivonása után az év végével fenmaradt, az egyes betevők Iakarékosságának tulajdonképpeni ered­ményét képező és fentebb 2.141,318 frt 96 krral kimutatott tiszta betétösszeg­ből egy betevőre esik átlag 19 frt 30 kr és jnivel 1886. év végével ezen átlag 16 frt 60 kr volt, 1887-ben az 2 frt 60 krral, vagyis 16.2%-kal emelkedett. Az összes fennálló betel könyvecske közöl 20 frtnál nem nagyobb betét­összeget mutatott föl 91,923 darab, vagyis 82.86%» a mi az; t bizonyítja, hegy a magyar postatakarékpénztár abbeli czéljának, miképp az apróbb tőkék gyűjtőmedenczéje legyen, a leg­tökéletesebben megfelel. . A postatakarékpénztár értókpapir­üzletága a következő arányokat öltötte : Értékpapírok vásárlása iránti kérvény beérkezett: 1887. évben 366; 1886. évben 308. Ezek alapján vásároltatott 1887. évben 313,250 frt ; 1886. év­ben 261,800 frt névértékű értékpapír: Ezen értékpapírokból járadékkönyvecs­kékre a postatakarékpénztárnál letétbe helyeztetett: 1887. évben 105,150 frt, 1886. évbeü 175,300 frt, összesen volt tehát 1887. év végével letétben 280,450 frt névértékű különféle értékpapír. Já­radékkönyvecske kiállíttatott az év fo­lyamán összesen 91 drb, végleg kiegyen­littetett 32 drb, maradt 59 drb, az 1886. év végével fennállott 64 drbbal együtt. 1887. év végével 123 darab volt forgalomban. Társadalmi levél. (Valami a köszöngetésröl.) ... Az «esztergomi köszöngetésröl*! Ez volna a helyes czim. Miután ez a «valami* -— «helyi különlegesség*. És a sok minden egyéb kis városias ferdeségek köz-ött, ebben városunk talán az elsők között áll. Egyéb nevezetességeink mellett azon­ban erre nem igen lehelünk büszkék. Ne vegyük tehát azt a levelet, a mely fenti czim alatt e lapok hasábjain a legközelebb megjelent, oly könnyen, s csak olybá, mintha annak társadalmi életünkre kiható okai nem volnának. Sőt ellenkezőleg. Az a levél, a mely a sajnosán való dolgokat közvetlen ta­pasztalat után állítja élénk, társadalmi életünk s a mindinkább elharapódzó rossz szokások ferdeséget, hogy ugy mondjam torzképét tükrözi vissza. Több volt ez a levél mint oly sok egyéb hírlapi czikk, n / melyet talán szórakozásból átfutva egy ujabb czikk hatása alatt már el is feledünk. És üdvözlet ezért az úttörőnek. Jól van ez igy és igy kell lenni. Hiszen a vidéki lapok a társadalmi élet orgá­numai. És ha igazán azok — csak akkor felelhetnek meg igazi hivatá­suknak. A társadalmi ferdesógeken csak a nyilvánosság fóruma gyógyíthat. Ha késett is a megrovás a mi az «esztergomi közönségről* regél talán még sem késett el egészen. Gyönge viszhangja óhajtok lenni én. Mert minálunk sokan nem tudják azt, hogy mi a köszöntés. Igy talán majd eljut oda, a hová szánva volt s meg­órtik azok - - a kiket illet. Altalánosságban fel- és lefelé egy­iránt; de ismétlem csak azokra vonat­kozólag — a kiket illet! Esztergomban és ezt nyíltan s bár­kivel szemben merem állítani, nagyon sokan nem tudják azt, hogy «köszön­teni tisztesség — elfogadni kötolesség!* Ezt hosszas megfigyelés s közvetlen tapasztalat után mondom és fent ártom. Pedig az általános müvoltsóg alap­feltétele ez. Sőt ha nem azokkal szemben kellene ezt állítanom, a kik nagyonis arrogálják maguknak, hogy az általános műveltség színvonalán s hogy mennyivel ezen felül állanak —- ugy felszólalásomnak nem is volna czélja, mert hiszen az egyéb elemektől ezt nemcsak hogy nem várjuk el, do rossz néven sem veszszük. Azonban megfordítva áll a dolog. Tény az, hogy a társadalmi élet nagy része másolásból — sokszor majmolás­ból áll. És ez a társadalmi körök elágazó rétegeiben igy van. Az alsóbb osztály a fölötte állót ez meg a felsőbbet. Legalulról — feljebb ^— felfelé. Ez már az emberiség hiúsága, gyar­lósága, gyöngesége, hibája, Szokásokban, életmódban, öltözékben — és sok-sok minden egyébben egy­aránt. Mért ne volna tehát a köszöntésben is igy? A ki nem hiszi, hát vigyázza meg. Menjen a fővárosba, de menjen több, sok vidéki, városba ós figyelje meg, hogy miként köszöntőnek és miként fogadják el azok egymás köszöntéseit, rang, nem és korkülömbség nélkül. Azután vigyázza meg azokt a még romlatlan jó falusiakat is, a kikkel szemben a mi kir. városi földmivelőink semmi jó dologban sem állanak felül. És mindezek után mondja a szemembe, hogy nincs nálunk, közöttünk olyan, a ki a tisztességes köszöntést ne tisz­tességesen viszonozná — és rójjon meg engem nyilvánosan, mint nyilvános rá­galmazót. De ne siesse el a dolgot, mert mind­ezeket rang, nem, és korkülömbség szerint a közötlünk élő, mozgó alekok, tehát valódi adatolj alapján írom, mon­dom és állítom. De hogy példákat is említsek én csak a legkissebbekbői. Teszem fel egy diák gyerek az ün­nepekre hazakerül, — ós ha egy kis lány, a mint még alig hogy felcsepe­redik . . . figyeljék csak meg, hogy mennyi önteltséggel, mennyi gőggel viselkednek, mily csúnya fity málássa l kezüket kalapjukhoz sem emelve, sőt «gyöuge* fejecskéiket, alig bicezentve köszöntenek, vagy alig hogy fogadják a tisztes köszön éseket. Do hát kitől tanulták ezek? k na­gyobbaktól, a kikben - ugyancsak nincs hiány — do ezekre még nem akarok ráismerietui! Pedig itt a zöme! És az e'őző levél a sorrendet itt nagyon helyesen sorolja fel. Ismétlem, hogy ne vegyük ezt köny­liyedén —• szomorú jelenség ez. Küz­denünk kell tehát ellene. Én már nem egyedül állok s minket nem személyeskedés, hanem általános érdekek vezetnek. Egy-két barátom, a kik hasonlóan gondolkoznak s a kik jogos sértésnek vették, azt, hogy a Iiszteletadóját sokan semmibe sem veszik, azáltal véltek segiteui a doígon;) hogy ^zoknak^a kik a tisztességes köszöntést, tisztes­ségesen még csak elfogadni sem tudják (vagy falán nem akarják) — beszün­tették a további köszöntést! Csakhogy az én említett jő barátaim ezzel nem értek czélt. Mert az illetők csak akkor vették észre, hogy X nékik köszönteni szokott (és tisztességesen tudott .köszönteni), midőn X már többé nem köszönt -— de ekkor aztán nem tudták elgondolni, hogv mi lehet, az oka annak a hallatlan MINT A' SZEGFŰ A' JÓ 'S DRÁGA ÉTELEKBEN, ÍME MOSTAN JÖNNEK EGYNEHÁNY IFJABBAK, DE SZÁMOS VÉNEKNÉL BIZONY TUDÓSABBAK. NÉMELYEK KÖZÜLÖK MÁR TÖBB DIAETÁKON JELEN VOLTAK, 'S ESTEK ÁLTAL NAGY PRÓBÁKON. OTTHON-IS, MEGVALLOM, SOKAT TAPASZTALTAK, ÜGYEFOGYOTTAKAT GYORSAN VIGASZTALTAK. AZÉRT-IS IDEJEK NEM JÖN TEKINTETBEN. HANEM MIT MIVELNEK A' GYÜLEKEZETBEN. AZOKBÓL VALÓK ŐK, KIK IFJÚ KOROKBAN SZORGALMINÁL FOROGTAK A'TUDOMÁNYOKBAN. INNEN VAN AZ TEHÁT, HOGY MOST A DIA ETÁN NEM KIS DICSŐSÉGET NYERTEK ŐK, ÉS MÉLTÁN. ÁLLJMEG GRÓF DESÖFY, DICSEKEDJEK VELED, SOK GRÓFNAK S ZEMPLÉNNEK HIRÉT TE\NE­[VELED. PÉLDÁUL ÁLLITLAK A" MÁGNÁS VILÁGNAK, SZOLGÁLNI MELIY ÉKES LÉGYEN HAZÁJÁNAK, HAZAFIUSÁGGAL TELLYES KEBELEDET MINDENEK BECSÜLIK, VALAMINT NEVEDET. BESZÉLJ TE LOGICE, VAGY PHILOSOPHICE, POETICE, AVAGY NEIMÍS SCHOLASTÍEE, ÉN AZT MIND NEM BÁNOM, CSAK TUDOMÁ­NYODNAK HOGY PÉLDÁJÁT ADOD, 'S NAGY TALENTU­[MODNAK. NÉZZÜK VESZPRIM HIRES FŐ NOTÁRIUSSÁT, KINEK-IS ESNDÁLVA HALLJUK EONEEPTUSSÁT, MÁRKUS IGNÁCZ, HIDD-EL, HATHATÓSAN SZÓLHAT, KIVÁLT HA HOZZÁ FOG, IGEN-IS SZÍVRE HAT. SZENTÍVÁNYÍ JÁNOS NEOGRÁDI KÖVET, JÓ LIAZAÜSÁGA KÉRDÉSBE SENI^FÖHET. KÁR HOGY EGY KEVESET NYIFOG MINT A 1 MACSKA,' DE SEMMI, KÜLÖNBEN IGEN JÓ URACSKA. NÉZZED B<JLOG LAJOST DIESŐ DERÉK TÁRSÁT, K RZÉBEU KERESHEDD ÉS LELKÉBEN MÁSSÁT. |5M*?H SZIVEDET HATHATÓS SZÓZATJA, - KI JELENVOLT, 'S HALLÁ, EZTET MEGVÁLLHATJA. TJNGVÁRNAK-IS VAN EGY IGEN RITKA KINCSE, EZT A' KI NEM HISZI, PERÉNYIT TEKINTSE Ő-IS ÉKESÍTI A' BÁRÓKNAK NEVÉT, KIVÁLTKÉPEN PEDIG ŐSEINEK HIRÉT. HAZÁJÁT SZERETVÉN TELLYES EREJÉBŐL, NE FÉLTSD, HOGY ENNI FOG JAKAB LENCSÉJÉBŐL. KÜLÖNÖSEN PEDIG ÖRVENDJÜNK NAGY PÁLNAK, MERT SOK VÁRMEGYÉKBŐL ILLYENEK NEM [VÁLNAK. ÉP, SZAPORA NYELVÉT MÉLTÁN CSUDÁLJÁTOK, HAZA SZERETÉT SOKNAK KÍVÁNJÁTOK. HANGOS SZAVA PEDIG GERJESZT NAGY FIGYELMET, MIDŐN NAGYOT CSATTAN ÉS NEM ÁD KEGYELMET. HÁT HA MÁGNÁSOKNAK ÉRTELMÉT MUTATJA, „ «EZTETET, AZTATOT» TÜZESEN VITATJA. TÉGED BEZERÉDY MAJD EL-IS FELOJTLEK, KI MAGYAR SZIVEDÉRT MÉLTÁN DICSÉRHETLEK, VAS MEGYÉBŐL JÖTTÉL, 'S VAS ÁLLANDÓSÁGOD, ROZSDÁT SEM SZENVED E' SZÉP TULAJDONSÁGOD. SZELED MONDÁSIDAT KIKI KEDVELHETI, 'S UGY, MINT ELŐ ADOD, JÓL ELITÉLHETI. KÉRLEK MÁR MOST TÉGED ÚJRA MERCÚRIUS, KÜLD VISSZA HONJOKBA QUANTO CELERIUS E' TEMÉRDEK NÉPET AZON SZERENCSÉVEL, MELYLYEL EGYBE GYŰLTEK SZIVEK KÉSZSÉGÉVEL. VAD RÓZSÁK. (Az „Eszt. és Vid." számára irta: Prometheus.) (Hatodik közi.) ÉS IGY ÉPEN NEM ESETT FÁJDAJMÁRA AZON KÖRT ELHAGYNIA,, A HOL A CSÁBOS, RAGYOGÓ KÜLSZÍN LEPLE ALATT MINDENÜTT CSAK HIU KÁPRÁZATOT ÉS ÁMÍTÁST LÁTOTT. SAROLTA KORÁN KIFEJLETT MEGFIGYELŐ TEHETSÉGGEL, ÉVEIT MEG­HALADÓ BELÁTÁSSAL ÉS OKOSSÁGGAL BÍRT. CECIL EKÖZBEN JEGYET VÁLTOTT BÁRÓ KARD­HÁTI TÜZÉRKAPITÁNYNYAL. CECIL, MINT MAGA IS BEVALLÁ, KORÁNTSEM SZERELEMBŐL, HANEM TISZ­TÁN CSAK ÉRDEKBŐL HATÁROZTA EL MAGÁT E LÉPÉSRE. OLYAN MODERN HÁZASSÁG VOLT EZ IS, A MINŐ SOK VAN A MAI VILÁGBAN. ­— MOST HUSZ ÉVES VAGYOK, MINEK VÁRNÉK TOVÁBB IS? MONDA CECIL, MIDŐN A KÉT TESTVÉR SZERENCSÉT KIVÁNT NEKI. — KARDHÁTI, HA MINDJÁRT NEM IS SZÁRMAZIK VALAMI DÚS GAZDAG CSALÁDBÓL, DE MÉGIS CSAK BÁRÓ; AZTÁN AZÉRT VAN NEKEM PÉNZEM, VAN ELÉG MIND­KETTŐNK SZÁMÁRA, ő MOST KAPITÁNYI RANGOT VISEL, DE NAGYON VALÓSZÍNŰ, HOGY CARRIERE-T CSINÁL, VAGYONOM AKKOR JÓ SZOLGÁLATOKAT TEHET NEKI. ÉN PEDIG, AMI UTÁN MÁR RÉGÓTA TITKON, EPEDEK : KILÉPEK AZ ALANTO^ SPHERÁBÓL A MAGASABB TÁRSASÁGI KÖRÖKBE. ÉGY KARD­HÁTI BÁRÓNŐ ELŐTT EZEK NYITVA ÁLLANAK. — CECIL, HOGY BESZÉLHETSZ IGY — monda SAROTTA EGÉSZEN MEGÜTKÖZVE. — ILYEN TISZ­TÁN VILÁGOS INDOKOKBÓL AKARSZ TE HÁZASSÁGRA KELNI? ÉLETED LEGKOMOLYABB LÉPÉSÉT ILYEN MERŐ SZÁMITÁSON ALAPULÓ ÖNZÉSBŐL ÉS HIÚ­SÁGBÓL AKAROD MEGTENNI ? LEHET-E ÁLDÁS AZ ILYEN FRIGYEN ? OH, FONTOLD MEG, MÉG MIELŐTT KÉSŐ LENNE. — UGY BESZÉLSZ, A HOGY ÉRTED — FEL OLT GÚNYOSAN CECIL. EN ELÉGGÉ ŐSZINTE VAGYOK NYÍLTAN MEGVALLANI, A MIT MÁSOK CSAK GON­DOLNAK. AZ A RÉGI SENTIMENTÁLIS MONDÁS: A KISDED HAJLÉKRÓL ÉS — A HŰ, SZERETŐ SZÍVRŐL — MÁR NEM ILLIK A MI REALISTIKUS KORUAKBA. SAROLTA ELHALGATOTT. — SZÜLEID NAGYON NEHEZEN FOGNAK TÉGED NÉLKÜLÖZHETNI CECIL — SZÓLOTT MOST HELÉN IS KISSÉ FÉLÉNKEN. — BIZONYOS. ÉN AZONBAN CSAK ÖRÜLNI TNDOK NOKI, HOGY E VÁROST ELHAGYHATOM A RÉGI FÉSZEK MÁR RÉGÓTA UNALMAS VOLT NEKEM, ÉS AZ UJ KÖRNYEZET, A HELYZET NAGYON IS MEGKÖNNYÍTIK AZ UJ ÉLETBE VALÓ ÁTMENE­TELT. MOST MEGMUTATOM NEKTEK KARDHÁTI JEGYAJÁNDÉKÁT . . AZ ELJEGYZETT PÁR ESKÜVŐJE AZ ŐSZ ELEJÉRE VOLT KITŰZVE, MÁTKALEÁNYNAK HELÉN VOLT KIVÁ ASZTVA. KEVÉSSEL EZELŐTT A FŐTANÁCSOS VADÁSZATOT RENDEZETT URADALMÁN, NAGYON MEGHŰTÉ MAGÁT ÉS TÜDŐGYULLADÁST KAPOTT, MELY AZUTÁN ROHAMOS LÉPTEKKEL VITTE ŐT A HALÁL JÉGHIDEG KARJAI KÖZÉ. ARTHUR GYÁMJA MEGBETEGEDÉSÉNEK SZO­MORÚ HÍRÉRE AZONNAL HÓDFALVÁRA SIETETT. A TANÁCSOSNAK MÁR CSAK KEVÉS SZAVA VOLT HOZZÁ, MEGTETTE ŐT CSALÁDJA GONDOZÓJÁVÁ, EGYSZERSMIND E NAGY FELELŐSSÉG LELKIISMERE­TES TELJESÍTÉSÉT IS SZIVÉRE KÖTÉ. MIKOR AZUTÁN CECIL LAKODALMI-ÜNNEPE BEKÖSZÖNTÖTT, A KÉT TESTVÉR VILÁGOS ÜNNEPLŐ­RUHA HELYETT SÖTÉT GYÁSZBA ÖLTÖZÖTT. A SZE­RETETT ATYÁT SIRATTÁK. ARTHUR MINT TISZTA, ÖNZETLEN JELLEM, EGÉ­SZEN ÁTÉRZÉ ÉS FELFOGÁ A TERHES FELELŐSSÉGET, MELYET MAGÁRA VÁLLALT. HA A TANÁCSOS AZT HÍVÉ, HOGY E FIATAL EMBERT ISMERETEI TELJESEN ÉRDEKESSÉ TESZIK ILY FÖLÖTTE MEGTISZTELŐ ÁLLÁS MÉLTÓ BEK ÖLTÉSÉRE, UGY ARTHUR MAGA ANNÁL INKÁBB ÓRZÉ A SZÜKSÉGES ISMERETEK ÉS TA­PASZTALATOK HIÁNYÁT, MELYEK FONTOS HIVATÁ­SÁHOZ OKVETLEN MEGKÍVÁNTATTAK. SAROLTA ITT IS SOK DOLOGBAN TUDOTT TANÁCSCSAL, FELVILÁ­GOSÍTÁSSAL SZOLGÁLNI, A TÖBBIRE NÉZVE PEDIG ARTHUR SZERENCSÉRE A TANÁCSOS KÖNYVEIBEN SZEREZHETETT MAGÁNAK TÁJÉKOZÁST ÉS ELIGA­ZODÁST. ARTHUR SAROLTÁVAL VÁLTOTT NAPONKÉNT

Next

/
Oldalképek
Tartalom