Esztergom és Vidéke, 1889

1889-04-21 / 32.szám

izé, malom, gyárr, vágy mi áz örrdög tulajdonos, áz áz izé, hiszen tudjátok mán : Berr-, Kerr-, Scherr- vágy milyen mánn, itt á szomszéd városkában, herczig kis asszonykának is á tulajdonosa, Vilma, családi nevén kis és nagy larrjámosi Szecső, anyái ágról bárróné, egy valóságos barronesse, há jól tudom, Chucüi. Ná ! fiuom, brillant nevelés, teljes jártásság a Zola irrodálombán ; igáz, meleg vérr, sok [fájerr szemben, szívben, ajkon ; esprit á főben, sikk á szóban, psutt a mozdulatban. 'Ah, egy felséges asszony! Az á Berr-, Kerr-, Scherr- vágy milyen mánn, pedig egy borotválatlan képű semmi, egy üzletember bojárriá csizmában, holdkóros szerelemmel, egy fatuskó ! — Tegnapelőtt mult éve, hogy á szomszéd városkába utaztam. Báb, nagyobb birtokot kiuálták, ázt ákárfcám megnézni. — Tavaly ilyentájt még nagy havak voltak, olyankor nem igen látni a birtokot — szójt közbe a compánia egyik tagja, aki rendkívüli figyelemmel kisérte ;iz elbeszélést. — Bh, tudom, csák á terjedelmét és á fekvését akartam megnézni, — szólt Guszti, nagyobb füstfelleget fújván a szóló szeme közé, kissé megcsappant tűzzel. -- De, hogy az asszonykánál maradják, hát mondom, á szómszód városba uraztam. Amint odaértem már is rémesen unatkoztam, mert szép asszonyt csákugyan nem tudtam felfedezni s mikor bérkocsimtól kérdeztem ván-e itt belőlük? áz is csák a vállát vonogatta s azt mondta: Az én Juczim tetszik nekem. —- Parbleu! mintha én áz ő Juezijárá lettem volná kíváncsi! Mi, há ? Hogy á Vádászkürrlhöz szokott gyomrrom milyen szenvedésekkel b:rkózzott meg, nem is mondom. Ná, ezt úgyis elképzelhetitek; könt 's euch dónkon! Elkeseredésemben sétálni mentem. Hát de milyen séta! Áz ember örökké bukácsol ehevristá ' Amint igy á főutczán bándokulok és áldom a czipés'/emet: egy első emeleti áblákrá esik á szemem. Mon dieu! valahára! — egy szemreváló női arrcz. Szememre vágom á monoklimat, szemügyre veszem á hölgyiket s á házát: Eh elég csinos mind á keltő — gondolám magámban, s áz asszonyka nem is rűekvárts concentrál á kereszttűz előtt, látszik van benne nevelés: megnézzük. Gesagt, gethan ! Felmegyek, bejelentetem magam mint leendő környékbeli birtokost, ki tiszteletét óhajtaná tenni s mit gondoltok, mit kaptám válaszul ? — Nagysága most nem fogad ! — Pá persze ! Hogy is ne ? — szólt Guszti a szóló felé fordulván s egy másik cigarettet dugván szájába. Egy gávállérr emberrt nem lehet ugy elvetni, mint ezt a cigárrettá csutakot itt ni! Az asszonyka udvariasán fogadott. Báh, mindjárt ázon kezdte, hogy férje távol van s csák másnap estefelé érrkezik meg á fővárrosból . . . Bárrátáim ez á nevelés ! Á mácská nincs otthon, czinczoghátiiák áz egerrek. Mindjárt helyén találtam magámat. Asszonyom, szólék, férrje úrrá gyákrráu távol ván ? —- Miért kérdezi ezt Ön — Tálaszolt- áz asszonyka. — Ná, ná, hát csák egy kicsit kíváncsi vágyok ! — Áh, és mit err el, há kíváncsiságát kielégítem ? — Á boldogságot — mondám — merrt á tudás, istenben boldogult Évá anyánk á tánum, boldogít — Hogyan, hiszen Evá anyánkat ÉPPEN a tudás űzte ki á paradicsomból !? — De á tudás vezette á mennyország szivébe, á szerelembe. — S ázt á szivet ... Igen, én Önnél kerresem — — szóltam én, áz asszonykát félbeszakítva. — Urrám, — pattant fel a menyecske — én férrjes nő vágyok. — Ván szerrencsém ezt előnyéül tudni be. Erre áz asszonyka felállt, sárrkon forrd alt és jó estét kívánt. Én meg fogtam a czilinderremet és >>kezeit csókolva* ajánlottam magámat. Áz utczárrá kiérrve, eltűnődtem, bogy áz áz asszonyka milyen pompásán adta egy vígjáték első felvonását s hogyha á második és hárrmádik is ilyen jól fog menni: ákkorr én — pályadíjnyertes leszek. Hanem ázérrt egészen jól aludtam, á sikerr koszorrujá miatt cseppet sem aggódtam, Eh, volt már nekem kisillímlóbb asszonykákkal is dolgom, mégis á kárrjáim közt márrádták . . , Megvallom, á másnap délutánját is egészen nyugodtan varrtam és éppenséggel nem tapasztaltam magámon semmiféle izgatottságot, amint ugy négy orrá felé megkötöttem a nyakkendőm csokrát. Báh, sans géne kopogtattam áz asszonykánál. Másodszori visite-nél, há szép asszonynak szól, szükségtelen á bejelentés, á bármádszorrinál már kopogni sem kell. Á »szábád«-ot meg sem varrván, beléptem. Á barronesse sokkal szebbnek tetszett á rrozsaszin pongyolában, mint áz előző napon ; hogy elhigyjélek, csák egy kis poézis kell hozzá ! Á támadást ez alkalommal kevésbé gyorsan intéztem, mint az előző este; meg kellett engesztelnem! És csakhamar bűnbocsánatot nyertem. Áz asszonyka nem érrt rá válaszolni, mert, mert ... — s Guszti urat annyira elfogta a köhécselés, hogy nem folytathatta. — No majd ón folytatom — kiáltotta közbe az egyik hallgató, ki az elbeszélés folyamán már kétszer szólt. Barátunkat — s e szót különösen hangsúlyozta — - úgyis nagyon elfogta a köhögés! Guszti urnák erre az arczárói valamennyira lefutott az elbeszóléskölcsönözte pirosság, egy ideges mozdulata folytán a nyakkendője is felcsúszott, meg a szemei is, mintha kissé mélyebben ültek volna üregeikben. — Guszti ur ugyanis folylatá a közbeszóló — azt akartam mondani, hogy az asszonyka, mint egy tegnap mesélt kalandjában is emlité, nem ért rá válaszolni, mert ajkát betapasztotta egy csókkal ... és a többi . . . No, ugy-e. — Nem, barátim, ázáz hogy . . . — Hát halljuk, — kiálták valamennyien. — Aztán meg a Guszti elbeszélésének folytatására vállalkozni hajlandó ezt kérdezte: — No, igen-e, vagy nem?! — Nem . . . nyögte Guszti. — Nos hát akkor van szerencsém magamat bemutatni: Én a szóban forgó baronesse férjének, a kinek becsületes neve Kernmann, unokaöcscse vagyok; van szerencsém továbbá Pipogyai Dankó urat felkérni, hogy törtéuetkójének a végét már egészen hűen adja elő. — Ez több, mint á mennyit szó nélkül hagyhatok! — ugrott fel Guszti — Ezért megverekszünk. — Ha a valót el meri mondani: Önnel nem verekedhetem meg, mert ügyét még a baronesse férjével sem hozta rendbe; ha peúig nem meri elmondani akkor most disqualificálja magát. Guszti e kinyilatkoztatásra, melyet a sújtott kivételével mindannyian helyeseltek, szépen összeszedte a sátorfáját s egy dühös tekintetet vetvén meggyalázó iára e szavakkal távozott: — Majd találkozunk még. A baronesse rokona felkaczagott: — Élénk remiuíszeutia tavalyról; a baronesse férjére is ilyen tekintetet vetett s neki is azt mondta: majd találkozunk még; mert hát az is ugyancsak megsértette ám ezt a kiporolt ficsurt! Az idén nyáron hogy náluk voltam akkor mesélték, hogy valami uri ember, kinek a nevére sem emlékeznek már, milyen víggá tette a húsvétét. Az csakugyan tény, hogy baronesse nem ért rá Gusztinak — a kire az idő, hely és körülmények találkozása folytán ráismertem — válaszolni. Ugy történt, hogy mikor kimondta azt az axiómát, hogy a szerelem is sokszor piros tojást hoz, akkor betoppant a férj mintdeux ex maehina s az asszonykának nem volt sietősobb dolga, mint férje nyakába borulni s rámutatni Guszti úrra hogy: Nini ez az ur pirostojásul saját Ámorját kínálja — már tegnap óta — de ón utálattal utasítom és utasítottam vissza. — Persze — volt a, férj válasza s neje csókjait viszonozván igy szólt: Sőt ennek az urnák is hoztam valamit! miközben neje karjai közül magát kiszabadította s az ajtón kimenni akaró Gusztit nyakon csípvén, arczul ütötte. Az utolsó jelenet mint fentebb említem egészen a mainak a kópiája volt. HABER SAMU. Esztergom népregéibói. (A hídeglelíSs-kereszti remete.) Régen, nagyon régen a hideglelős kereszt tövében jókora barlang volt s abban egy aggastyán remete lakott. Gyönyörű nyári alkonyatkor, a hosszú ut fáradamaiban kifáradt s portól be-" lepett utas haladott a Duna mentén húzódó országúton, midőn merengéséből a barlangból a remete hangja ébreszt é fel. Föltekint s nem kis ijedelmére egészen kísérteties alakú, őszbe borult férfiút lát maga előtt az erdő szélén, kit a borongós idő még titokzatosabbá tett. —Hová fiam? — szól az ősz — látom, hogy megviselt a fárasztó ut! . . » — Atyám! én szegény tévelygő utas vagyok; de ki vagy te? — Fiam! én a te megmentőd leszek, ha figyelsz szavaimra! feleli az öreg* bizalmasan. — Az öregnek engedelmességgel tartozunk! — Jól van. Tehát figyelj szavaimra. Nézz az erdő felé s a hol azt a nagy MEG A SZŐT ÉS BEMUTATKOZOTT KÉT RÖSTELKEZŐ KOLLÉGÁJÁNAK. MIND A KETTŐ VÉGIG NÉZTE. — MELYIK KÁLNAI BERTALAN? — KEZDTE AZ EGYIK TÉTOVÁZVA — AZ ÉN NEVEM KÜ-J LÖNBEN GRÜN BÉLA — CSAK NEM A MAGYAR ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZET KÁLNAIJA? —"KÉRDEZTE A MÁSIK — EN'JEM SZOLÁNYI JÓZSEFNEK HÍVNAK. DOCTOR CSEREMISZT AZON PILLANATTÓL KEZDVE ELFELEJTETTE A KÉT KOLLÉGA, A KIK ELŐTT MÁR MOST KÁLNAI BERTALAN KEZDŐDÖTT. MINDKETTEN ZAVARBAN .VOLTAK. VÁJJON AZ a KÁLNAI BERTALAN ÁLL-E ELŐTTÜK, A KI EGY ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZETI SZEMLÉT SZERKESZT, a KI A MAGYAV TUDOMÁNYOS AKADÉMIA LEGÜNNEPELTEBB TUDÓSAIVAL VITATKOZIK A KI EGYMAGA EGY EGÉSZ ELEVEN KÖNYVTÁR? — LEHET, HEGY VAGYUNK TÖBBEN IS KÁLNAI BERTALANOK — KEZDTE A KOPOTT KÜLSEJŰ FIATAL EMBER RAGYOGÓ SZEMEKKEL, -— DE VALAMENNYI KÖZÜL MAGAM VAGYOK AZ IGAZI, — A NYELVÉSZ? — KÉRDEZTÉK EGYSZERRE a KÉTELKEDŐ KOLLÉGÁK. — A LEGUTOLSÓ AZ EGÉSZ NEMZETSÉGBEN, DE AZÉRT a LEGNAGYOBB KOPLALÓ. UGY VETTEM ÉSZRE, HOGY KINEVETTEK, MIKOR A TEREMBE NEM ILLET ENGEM EZ A GÚNY, UGY KÖLCSÖNÖZGETTEM ÖSSZE DARABSZÁMRA EZT A PARÁDÉS EZÓKMÓKOT EGY ÓRA ELŐTT, MERT ILYENKOR MÉGIS CSAK FEKETE RUHÁBAN ILLIK MEGJELENNI. SZEGÉNY BARÁTAIM RUHADARABJAIT NEVETTÉK KI. EGYÉBKÉNT IS SOHASE TUDTAM UGY ÖLTÖZKÖDNI, MINT AZOK AZ URAK ODAÁT, A KIK EGÉSZ ÉLETÜKBEN SOHASE NÉLKÜLÖZTEK S MEGTANULHATTÁK AZ ÖLTÖZKÖDÉS MŰVÉSZETÉT. NEKEM NEM VOLT ARRA SEM IDŐM, SEM MÓDOM. — TEHÁT ÖN AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZETI SZEMLE SZERKESZTŐJE? — TITOKBAN. — ÉN IS OLVASOM. — AKKOR ÖN A HUSZONÖTÖDIK, MERT ANNYI PÉLDÁNYBAN JÖVÜNK. LEHET, HOGY EZENTÚL ENNYIBEN SE. NEM KELL MÉG NEKÜNK ILYEN VÁLLALAT. EZT MONDJA LEGALÁBB BOKOR TANÁR UR IS, A KI ELÉG SZIVES VOLT EDDIG A NEVÉT ÉS PÉNZÉT A VÁLLLALITHOZ IDEADNI. PEDIG MENNYI GYÖNYÖRREL CSINÁLTAM . . . E PEREZBEN A RECTOR UR VEZETÉSE ALATT BEVONULT A NÉGY DÉKÁN, KIKET A KÜLÖNFÉLE PEDELLUSOK KISÉRTEK PARÁDÉS EGYENRUHÁKBAN. NÉMA CSÖNDBEN FOGLALTAK HELYET AZ EGYETEM NOTABILITÁSAI. KÖZÉPÜTT A RECTOR SZERTARTÁSOS KOMOLYSÁGGAL, OLDALT A DÉKÁNOK TEKINTÉLYES NYUGODTSÁGGAL. A DISZBE ÖLTÖZÖTT SZOLGA ELŐHOZTA AZ EGYETEM JELVÉNYEIT S A FAKULTÁSOK FÖLESKÜDTEK. ELŐSZÖR A THEOLOGUSOK, AZUTÁN A JOGTUDÓSOK, EZEK UTÁN AZ ORVOSOK S VÉGÜL A PHILOSOPHUSOK. HANGOSAN MONDTÁK AZ ESKÜT S ÜNNEPÉLYESEN TETTÉK 1$ KEZÜKET AZ EGYETEM ESKÜ-BOTJÁRA. ODALENT VISSZAFOJTOTT LÉLEKZETTEL NÉZTÉK A SZÜLÖK S A ROKONOK A LEGFÖLSÉGESEBB JELENETET S NEM EGY SZIV DOBOGOTT HANGOSABBAN, MINT BÁRMIKOR AZ ÉLETBEN. MIKOR A HÁROM SZÁL PHILOSOPHUSRA KERÜLT A SOR, A REKTOR ÉS A DÉKÁNOK BARÁTSÁGOSAN MOSOLYOGTAK KÁLNAI BERTALAN FELÉ, KI AZ ESKÜT MONDTA TÁRSAI NEVÉBEN. MINTHA CSAK MOST ÖRÜLTEK VOLNA LEGELŐÍZOR S VALAMENNYI UJ DOKTORT SEM TARTOTTAK VOLNA ANNYIRA ÉRDEMESNEK A KITÜNTETÉSRE, MINT ÉPEN AZT, A KI VALAMENNYI KÖZÜL A LEGFURCSÁBB ÖLTÖZETŰ. MÁR MOST MINDENKI IRIGYSÉGGEL ÉS CSODÁLATTAL NÉZETT A FIATAL EMBERRE, A KI SÁPADT ARCZCZAL, DE ÉRCZES HANGON MONDOTTA TÁRSAI ELŐTT A KÖVETKEZŐ ESKÜT: — EN KÁLNAI BERTALAN ESKÜSZÖM AZ ÉLŐ ISTENRE ÉS FOGADOM, HOGY A MAGYAR KIRÁLYI EGYETEM RECTORA ÉS TANÁCSA IRÁNT MINDENKOR ILIŐ TISZTELETET FOGOK TANÚSÍTANI; ESKÜSZÖM, HOGY MINDEN IGYEKVÉSEMET A BÖLCSELETI TUDOMÁNYOKNAK S AZOK EGYES ÁGAINAK TEHETSÉGEMHEZ ÉS VISZONYAIMHOZ KÉPEST VALÓ EMELÉSÉRE FORDÍTOM; IPARKODNI FOGOK, HOGY A TUDOMÁNYOKAT FEJLESZSZEM s EKÉP HAZÁM DÍSZE s A KÖZMŰVELTSÉG IS ÖREGBEDJÉK ÉS VIRÁGZÁST LÁSSON. ISTEN ENGEM UGY SEGÉLJEN! ERRE MINDANNYIAN VÉGIG JÁRTAK A RECTOR S A DÉKÁNOK ELŐTT. VALAMENNYI UJ DOCTOR EGY-EGY KÉZSZORITÁSBAN RÉSZESÜLT. — TUDORRÁ FOGADOM! — MONDOTTÁK A DÉKÁNOK, MIDŐN AZ UJ DOKTOROK KÉZSZORITÁSRA JÁRULTAK ELEJÖKBE. — TUDORRÁ AVATOM! VÉGZÉ BE A REKTOR, MIKOR A CERIMONIÁLIS KÉZSZORÍTÁSSAL AZ EGYETEMI ÜNNEPSÉGET BEFEJEZTE. MEGKEZDŐDÖTT A PARÁDÉ LEGELEVENEBB RÉSZLETE. AZ ELEGÁNS DOCTOR JURIS-OK, AZ ELŐKELŐ DOCTOR MEDICINAE-K, A KOMOLY DOCTOR THEOLOGIAE-K S A SZERÉNY DOCTOR PHILOSOPHIAE-K CERIMONIÁLIS SORREND SZERINT ZARÁNDOKOLTÁK VÉGIG A FÖLAVATÓ TEKINTÉLYEKET, KIK KÉZSZORITÁSUKKAL S NÉHÁNY SZAVUKKAL VALAMENYNYIÖKET A MAGYAR TUDOMÁUY BAJNOKAIVÁ AVATTÁK ÉS FOGADTÁK. MINDENKI A MAGA EMBERÉT NÉZTE ÉS FIGYELTE LEGJOBBAN A FIATAL DOCTOROK KIFOGÁSTALANUL ZARÁNDOKOLTAK VÉGIG AZ ÜNNEPIES KOMOLYSÁGU EGYETEMI MÉLTÓSÁGOK ELŐTT. A DÉKÁNOK EMELKEDETT PÁTHOSZSZAL NYÚJTOTTÁK KEZÖKET S A KEDÉLYES ÁBRÁZATÚ REKTOR IS OLYAN FENKÖLT VOLT, MINT A KI TUDJA, HOGY MOST KORONÁZÓ JÁRATBAN VAN. A KÖZÖNSÉG NÉMA CSÖNDBEN NÉZTE VÉGIG A MOZGALMAS KÉPET. MINDENKI BOLDOG VOLT A MAGA DOKTORÁTÓL, A KI OLYAN POMPÁSAN ÉS FÉRFIASAN VESZI ÁT A TANULTSÁG RANGJÁT, A KÉPESSÉG KITÜNTETÉSÉT, A TUDOMÁNY KOSZORÚJÁT. A LOVAGGÁ ÜTÉS ÉVSZÁZADAIBAN SE VERHETETT HANGOSABBAN A SZÉP MENYASSZONYOK SZIVE, MINT MOST A DOKTORI AVATÁS ÜNNEPÉN A NAGY TEREMBEN. A SZÉP VIDÉKI LEÁNYKÁK A KOMOLY MAMÁK ÉS PAPÁK MELLETT MAJD A SZEMÜKET NÉZTÉK KI MIKOR A DEZSŐK, A KÁLMÁNOK, A BÉLÁK, A JENŐK, A LAJOSOK S AZ EGYÉB REGÉNYESEBB NEVÜ FIATAL EMBEREK A LEGSZEBB JÖVŐ MENYORSZÁG KULCSÁT VETTÉK ÁT. AZ ÜNNEPI PERCZEKBEN ODAFÖNT A DOBOGÓN MINDENKI NAGYOBB VOLT EGY FEJJEL s ODALENT A KÖZÖNSÉGBEN MINDENKI MAGASABB EGY-EGY LÁBUJJNYIVAL. MÉG A CSINTALAN JOGÁSZOK IS ELNÉMULTAK PAJKOS MEGJEGYZÉSEIKKEL S OLYAN ÁHÍTATTAL NÉZTÉK A PARÁDÉT, MINTHA MAGUK IS ELAKARNÁK LESNI, HOGY VALAMIKOR JÓL CSINÁLJÁK, HA RÁJUK KERÜL A SOR. EGY KÖVÉR MAMA, A KI AZ Ő KEDVES KÁLMÁNJÁÉRT ANNYIRA HEVÜLT, HOGY TELJES EREJÉVEL LEGYEZTE MAGÁT FÖL SE VETTE, HOGY EGY VIDÉKI UR, A KI TÜZES MOZDULATOKKAL HINTETT A JELENETEK FELÉ VALAKINEK FORRÓ ÜDVÖZLETEKET, TELJESEN TÖNKRE TETTE A KALAPJA KOLIBRIJAIT. LÁZAS FIGYELEM, FESZÜLT ÉRDEKLŐDÉS, IDEGES KÍVÁNCSISÁG S TELHETETLEN LÁTVÁNYOSSÁGI ÉLVEZET FOGLALTA EL A TEREM KÖZÖNSÉGÉT s A