Esztergom és Vidéke, 1888
1888-10-11 / 82.szám
kis távolságra. Nem volt simán köve' zelt járda, a város nem volt kiépítve, íi hol a Rédly ház van, egész hosszában rongyos deszkakerítés volt, nem volt pénzintézete, nem voltak fürdői, hacsak a Mai a kertben fenállott deszkabódét, hol többnyire gyerekek társaságában 2 garasért fürödtünk, annak nem vesszük persze lepedő, szolgálat stb. híre sem volt, nem volt uszoda, nem volt állóhid az öreg Dunán és a városi kis Dunán. Obermayer tanár ur házsarkán egy be nem épített hely volt, a szemétlerakó, uudorodás nélkül arra járni nem lehetett, másfelé is volt igy. — Nem voltak akkor helyi hírlapjaink, melyek az elöljáróság figyelmét felhívták volna, de nem is volt olvasóközönség, még országos lapokra sem, és most a kereskedő, iparos többnyire mind, de még a földműves osztály is nem csak olvas, de olvasóköröket, több mindenféle társulatot képez. Régen városatyáink az úgynevezett hatvanasok legtekintélyesebbjei, a fekete sas városi korcsmájába jártak esténként, ott borozgattak egynémely senátor, vagy polgármester e leülése mellett; tűzoltószer alig volt, és most vau oltószer ezereket érő és hozzáértő számos önkénytes tűzoltó. Van főgymnasium, melynek alakítására egyes polgárok százakkal járultak, hasonlókép a városi öreg templom ós barátok t e m p l o m to rn y a cs i ? i á 11 a t ásáh oz egy es ek szép összegekkel járultak. Vau gymn..segélyalap stb. Hogy régentén nem csak az iparos, hanem általában minden osztálynál jólét volt, igaz, de azért az ipar virágzóbb nem volt, a jólétet az olcsóság, a kevés igény, a csekély közteher stb. tulajdonítom, az általános jólétnek pedig csökkenését és igen számos iparosnak tönkrelételét és számosaknak elszegényedését 1838-iki árvíznek tulajdonítom,, mely legjobban a kisiparost sújtotta, lakván leginkább azon uíczában, hol a víz leginkább pusztított. A szeren- . esetlenek csapatostul mentek országszerte sogedelmot kéregetni — és mégis most oly szerencsétlenség után iparosaink megizmosodtak, vannak oly házaik a milyenek régentén iparosnak nem voltak, vau tekintélyes társadalmi állásuk, tisztességes háztartásuk és nem kell neki legénye és inasával szőleje, vagy bérlett kukoricza földjére kapálni menni, mert akkor a nagy virágzó ipar mellett erre ráértek, ha nem mondom is, hogy rászorultak. Hatvan évre visszaemlékezve, ki mint iskolás fin nem igen szívesen mulasztottam volna ol egy ünnepi parádés katonásdi látványt, de én soha sem láttam mást, mint Trenker százados vezznylete alatt kevés számú kék zsinóros huszárokat, Bleszli «magyar király* fogadó tulajdonos vezénylete alatt egy német század gyalogost és Horváth szenátor százados alatt a földműves, kuruezoknak is nevezett századot, hogy ezek mellett még a magyar szabó és csizmadiákból 200 főnyi kék zsinóros huszár-mentés diszőrség lett volna, tudomásom nincs és ezen állítást tollhibából eredetinek vélem, és azt, hogy 200—600 polgár díszeleghetett volna nevezetes ünnepen és hirdethette volna a jólétet, nem tartom lehetetlenségnek, mert közlő szerint Helischer szenátor jegyzete után 446 mesterember volt, de tudjuk jól, hogy nem minden mesterember volt polgár, a polgári jogot nem adták oly könnyen, de a 446 mesterember közölt voltak öregek, voltak testileg hibásak, és bizonyára voltak olyanok is, akik a drága egyenruhát csináltatni nem akarták, már most, miután a polgári kiváltságos jogokat élvezők legtöbbje mesterember volt,- kérdés, mely osztályból került a többi, mert csakis okieves polgárok voltak és viselhettek fegyvert. Kereskedő alig volt néhány fűszer és egy pár rőfös- kereskedőnél, várost megyei tisztviselő nem parádézott, nem is voltak okleveles polgárok, ügyvéd nem volt; orvos egy megyei, egy városi volt, és egy sebész, két vagy három borbély, hisz az 1840-es években, midőn a német század magyarrá alakult,, sem bírták többre vinni, mint gyenge két századra, Vok főtiszttel, pedig; a magyar mesteremberek; is hozzájuk sorakoztak, mert előbb a német vezényszó, és tarka haj.tókás fecske farkú frakk egyenruhától távol tartották magukat. Egypár fiatal városi tisztviselő is felvette a magyar zsinóros ruhát, a feloszlott földművesszázad pedig alig volt több 100 közfegyveresnél. Ha már most a jólétnek fokát az határozná meg, hogy hány fegyveres polgár diszelget, ugy bizonyára a mostaniak javára esnék a mérleg, mertj a mostani polgári közönségből számosabb és tekintélyesebb díszőrséget lehetne felállítani. Most a polgári jog és czim elnyerésére, több értelmi és vagyoni képesség kerül latba, mint azelőtt. BARTA ADOLF. _ C8ARKOK. Hunyady János. (Vázlatos kórrajz.) I. N a g y Lajos királyival letűnt hazánknak, az Anjouk alatti fénykora, midőn a magyar birodalom határát három felől mosta tenger s midőn a nemzet gazdag, megelégedett volt. E nagy uralkodónk halála után gyenge asszonyi-kormány váltotta fel az előbbi hatalmakat, s egyesek önérdeke kezdett azután előtérbe lépni az általános honi mellett, majd pártütések, zendülések növelték az egyenetlenkedést. Ily körülmények mellett nem csoda ha a török az előtt rettegett, azonban most viszályokai telt boldog ország .meghódítására gondolt. Már Zsigmond alatt megkisérlette támadásait. DeEurópa ez akkori legnagyobb uralkodója alatt kísérletei hajótörést szenvedtek. — Annál nagyobb erélylyel fogott hozzá Zsigmond halálát követő zavaros időkben. Zsigmond király halála (1437) utáu u. i. hazánk több tekintetben szerencsétlen helyzetbe került s önerejére volt szorulva. Honunk az egymástól különböző érdekek martalékául esik, ha az is'eni gondviselés egy nagy szellemet nem küld, ki a nemzet önerejének mcgujit'ija s ezéIszerű kormányzója volt: Hunyady Jánost. Korának e lángelinéjü hőse eredetét homály födi, azt még nem aikerii.lt teljesen fel kufctatni. Az eddigi vizsgálódások eredménye ez : Hunyady nem volt előkelő, fényes származású, de egészon alsórendű sem; nem volt idegen, sem külföldi születésű, hanem magyar \ Anyját Morzsinai Erzsébetnek hívlak, kinek nemzetsége az alföldön volt birtokos s több előkelő családdal állt rokonságban. Atyja neve: Hunyady Vuk Bnthi, s nem román, mint azt a szlávság is szereti állítani és szemünkre .vetni, hanem erdélyi törzsgyökeres magyar, hozzá régi magyar család ivadéka volt, kinek osztályos rokonaival együtt Zsigmond 1409rben Hunyad helységet adományozta és pedig: uj (ujabb) adomány czime alatt. .' Hunyady János született 1387 % körül. 0 állandóul királyi szolgálatba lépve előbb Zsigmond alatt tűnt ki 1437-ben, mint vezér a Szendrőt ostromló törökök megverésénól. E vár Szerbiában volt ugyan, hol Brankovics György fejedelem uralkodott, de mint Magyarországra nézve is nagy fontosságú pontnak megvédése a magyarok érdekében is állt. Azért is a nevezett fejedelem kérésére a király nem késett segélyt nyújtani. A győzelem leginkább Hnnyadynak volt köszönhető. De a hős neve akkor már ismeretes volt, mert részt vett a husziták elleni harezokban már jóval előbb, mint egy erdélyi dandár vezére. Hihetőleg a fentebbi szolgálata jutalmául emeltetett ki a Középnemesség soraiból és neveztetett ki a következő évben szörónyi bánná s az ország zászlósává Albert által, minhogy Zsigmoud még ugyanazon év'telén meghalt. Albert őt a magyar végekre küldte. Későb 1439-ben ismét részt vett az. I ujabban ostromolt Szendrő felszabadítására indult seregbén, hol mindig Albert oldalánál volt s résztvett az egyházi és világi nagyok ama tanácskozásában is, mely egy nagy hadiadót ajánlott meg a török háboru czéljaira, de azon egy feltétel alatt, hogy a sereget személye- 1 seu vezesse a király. Albert csakugyan maga vezette a sereget, de ez dicstelenül járván el, e fölölti bujában meghalt még ugyanazon évben. Hunyadyt Albert halála után a hadvezérsógbeu s polgári igazgatásban egyarántkitünt bölcsessége még magasabbra emelte. Magyarország elvált a német-birodalomtól, melynek ti ónját Albert halála után öcscse Frigyes foglalta el. «Hazank az oligarchia uralma alatt állott nagyravágyó törekvéseivel, féktelen halaimaskodásával, irigy önzésével, szüntelen fegyverzajával, s közbenközben nagyszerű lettéivel. A nemzet tömegéből hatalmas, egyéniségek emelkednek ki, melyek egyrészről nagyság és h a ta 1 om vá gy tó 1 üze t v o ö n ző czé I jai k valósítására irányzott fondorlásaíkkal és cselszövényeikkel, — másrészről a vészben forgott hazaszeretetétől áthatva, annak megmentésére magasztos lelkesedéssel törekedve, áldozatteljes hazafiságuk nagyszerű tetteivel foglalják el a nemzet történelmének lapjait.» A fentebbi szavakkal jellemzett urak között két párt keletkezett. Egyik Albert végintézkedéséhez képest annak teherben hátramaradt; neje: Erzsébethez ragaszkodott s a koronát a születendő király-gyermek számára akarta megtartani. A rendek másrésze azonban, élén Rozgonyi Simon veszprémi püspökkel, nyilván a török foglalás veszélyétől való félelem, Murát szultán nyílt hadikészülődései által indíttatva, gyenge asszonyi- és gyermek-kormány helyett tetterős férfiút akart a királyi trónra emelni s ilyet a fiatal lengyel fejedelem: Ulászlóban vélt feltalálni. Általános volt az óhaj, hogy ezt válaszsza férjének az özvegy királyné. Ezen párt részén állt Hunyady is, jóllehet e jeles férfiút Erzsébet atyja és férje emelte a zászlósi méltóságra ; de ő mellőzve minden személyes tekintetet, midőn a'haza sorsát látta veszélyben forogni, egy perezre sem kételkedett az előnyösebbhez állani. A királyné legbuzgóbb hívei: Gtara nádor, Cilley Ulrik s Széchy Dénes esztorgomi érsek is azt tanácsolták Erzsébetnek, teljesítse a rendek óhaját. Kelletlenül bár* engedett a királyné e közóhajnak, azou kikötéssel azonban, hogy ha fia születik, az örökösödési joga arra feutartassék. Főurakból álló nagy és fényes küldöttség jelent meg erre a krakkói udvarnál, hol épen akkor török küldöttek is időztek a szultán ajánlatával: szálja meg Ulászló Csehországot, mig ő majd Magyarország ellen fog támadást intézni; egyúttal felajánlá barátságát is. —-Erzsébet azonban e közben fiút szült s Lászlónak kereszteltette." E percztől fogva teljesen szakított anyai szeretete a különben is ráerőszakolt házasság eszméjével; pénzt kezdett veretni gyermekének nevére s minden eshetőségre készen meghitt udvarhölgye: Kottaner Ilona által titokban magához hozatta a visegrádi várban őrzött koronát, evvel azután Széchy érsekkel fiát Székesfehérvárott megkoronáztatta. Elő vigyázat a nem volt felesleges. A lengyel király némi vonakodás után elfogadta a magyar követség által elébe terjesztett feltóteleket, követeket küldött Erzsébethez ajándékokkal és kezének felajánlásával. Erzsébet ingerülten fogadta ezeket s elzáratta. Ulászló erre Budára gyűlést hirdetett, hol nyájas magyar beszédével csaknem az összes rendeket megnyerő, és egy, szt. István jobbján levő koronával magát megkoronáztatta. Az ifjú király még mindig lehetőnek tartotta a békés kiegyezést Erzsébettel s ennek közvetítésére el is küldé Cilleyt, a kis László nagybátyját, ki a kitört pártháborubau Hunyady seellenállhatlan vonzza a szivet a rejtett éden felé. megismerni a boldogságot és gyönyört igérő titkot s hogy bejuthassanak, ellökik maguktól az angyalt, hogy a démonnak áldozhassanak. Az elbő szerelmet találón jellemzé tündéi-álomnak* koszorús költőnk, mert valóban az, nyomot nem hagyva a szívben, merül a feledés tengerébe, mint egy szép álom. Jói esik ugyan reá gondolni, de fájdalmat nem okoz, mert megnyugszunk abban, hogy a szép álmok csak igen ritkán, vagy soha sem teljesülhetnek. Örökre kitörül hetién nyomot hagy a szívben az utolsó szerelem. Hiába állítják, hogy a szerelem örök végnélküli. A szív örökké szeret de változatosan, vagy nem is szerelem az. csak érzéki csalódás'? Minden a mulandóság törvényeinek van alávetve, még az élet. is. Az érzelmek változnak, mint a napok és órák : a mit az ifjú érzett, az távol van a férfitől, valamint az ősz mit sem tud a férfi gondolataiból. Hol a varázs, mely örök ifjúságban tart meg bennünket, mely a szivet és lelket örök lángra szítja, mig a vér meghűl s a haj őszülni kezd ? Ha az ifjúság tavasz kertjéből a csalódás le is tép egy-két virágot, melyet magunknak ápoltunk, ez fáj ugyan, de biztatjuk magunkat, hogy még van idő megválni egy másik s talán szebbnek fejlődését, ha szivünk virágát, az ősz hervadó szakában tépik le, midőn már telet várhatunk ez az utolsó szerelem.. Ennek elvesztése csak világgyűlölet re s arra tanit, hogy minden mulandó a földön, csak a szenvedés nem. A tárt ablakon néma merengéssel tekintek a csillagok fénylő táborába, mikén ama szép idők boldog napjaiban, csakhogy más érzelmekkel. Akkor telve volt lelken lelkesedéssel, szivem szerelemmel s mind kettő hittel; s az ég csillagai közt azt ke résem, melyik oly tiszta s oly fényes, min kedvesem szemei s oly sugárzó, mint te kintete ; most csak kihamvadt lelkesedéssé és kiábrándulva vesztegelek. Ott fenn még ugyanazon ég van, de J csillagok már nem jelölnek mást előttem mint meg annyi lámpásokat, melyet a j< anya a természet éjén át kifüggesztve hogy gyermekei a sötétben meg ne botol janak, Örvénybe ne bukjanak és magaszto: érzelmeimből gazdag képzelmem lelkese déséből nem maradt egyéb meg bennem mint a hideg kiábrándulás. A csillagol most már arra tanítanak mozdulatlanságukkal, hogy minden mulandó, világosságokká pedig arra emlékeztetnek, hogy lenn mindéi sötét idelent minden ! de minden . . . KISS EVILLA. Apróságok. Jó jel. — No, Ferike, hogy van a beteg öcséd ? gyógyul-e már ? — Köszönöm a kérdést, bácsi, ma mái verést is kapott. * Az ok. — Ugyan kedves doktor miért nem nősül már meg ? — Nem érek rá annyi időt eltölteni a vendéglőben, mint feleséges barátaim..
