Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-22 / 24.szám

peniglen 2. for.; más egyéb közönséges sebnek első kötésétől: 50. pénz lészen. NÉMETH VICTOR. Közgazdasági szemle. Közgazdasági életünk a közelebb mult héten meglehetősen mozgalmas Tolt. A parlamentben elfogadták a czukoradót és beterjesztették a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslatot Ez utóbbira már csakugyan nagy szükség van, ha meg akarjuk akadályozni az elterjedtté vált védjegy hamisításokat. Az osztrák-magyar Lloyd társaság és a két kormány közti hajózási szerződés várakozás ellenére még mindig nincsen megkötve. A társaság kevesli a felajánlóit subvenciót s habár mindkét részről történt közeledés, még mindig 86000 frtra rug a differentia. A többi kérdésekben létrejött a megegyezés. A szeszadójavaslat két irányban is foglalkoztatta az érdeke't köröket. A mezőgazdasági szeszgyárosok a gazdakör aegise alatt folytatták tanácskozásaikat és megállapították azon kívánságaikat, melyek tekiutetbe vételét a törvényben kifejezve látni óhajtják. A regal-bérlők szintén tartottak országos értekezletet. Kívánságuk abban culminál, hogy a regale megváltást a kormány a szeszadó reformja előtt foganatosítsa, s mivel lehetetlent kivannak, értekezletüknek nem jósolunk sikert. A viczinális vasutak értekezlete igen üdvös eszmét pendített meg a helyi érdekű vasutak közös természetű ügyeinek ellátására híva'ott központi bizottság létesítésével. Noha előrelátható, hogy a tervnek magánérdekből eredő oppositiója lesz, mégis azt hisszük, hogy a kezdeményezés nem marad hiábavaló. A biztosítási ügy terén méltó feltűnést kelt, hogy egy nagy budapesti pénzintézet egy sok megtámadásnak kitett amerikai biztosító társulat vezérügynöksegét vállalta el. A pénzpiaczon tartós a pénzbőség; az osztrák-magyar-bank váltó tárczája egyre kisebbedik és figyelmet érdemelt, hogy a magyarországi bankhelyek által igénybe vett hitel csaknem 10 millióval kisebb, mint a mennyi a különben sem jelentékeny állandó dotátió. A gabonapiaczon a közelebb mult napokban lanyha volt az irányzat, mivel az enyhébb időjárás romélni engedi, hogy közelebb megnyílik a hajózás és ez által nagyobb mennyiségű gabnát hoznak az ut, mint a szükségletek beszerzésére nézve s elhatározták, hogy a délutáni legelső vonattal mennek. Bérey karonfogva kisérte a folyosón, ép akkor lépvén ki, midőn a báróné búcsúzott ugyanott Ellától, nagy hangon sajnálkozva, talán hogy a szerkesztőségi irodában is meghallják : — Végtelenül fáj, kedvesem, hogy a mi bálunk fényét meglopod távozásoddal. Hogy is lehet valakinek olyan tapintatlan nagynénje, a ki szaggatásaival nem várhat legalább hamvazó szerdáig. Tehát a mennyire lehet, kellemes szórakozást. Felteszem, hogy a Tantinak legalább háziorvosa fiatal. Pá, kedvesem! Jó reggelt Bérey, maga tigris szivü ember, hogy ilyen télviz idején útra engedi a kedves nejét. Taraczki ismét látta azt a vad fényt a fecsegő asszony szemében, mely nagyon hasonló a macskaszem villogásához. Mintegy igézettől megnémulva, szó nélkül engedte öt előtte elhaladni lovagja karján, a ki mint a féle egyéves önkénytes a zseniktől, illő grandezzával felelt meg az obligát hofdinsztnek. Egy perez volt ez azokból a hires perczenetekből, a mikor egyszerre sokan meg vannak elégedve egy ugyanazon eredménynyel, jóllehet, ezen okozat különböző okokra vezethető vissza. Ella távozni akart azon helyről, hol lelki tisztaságát veszély fenyegette, s a hol olyan igaztalanul bántalmazták. A feledés iskoláját akarja tanulni; beteg megy vigasztalni a beteget. Férjét már kevésbé nemes indok vezette: a fővárosba. A buza á.iak néhány krajczárral olcsóbbodtak. Az értéktőzsdére Vilmos császár halála nem tett hatást. Az árfolyamok csekély változásnak voltak alávetve, mert a speculatio tartózkodik mindennemű üzlettől. A helyi pénzintézetek mérleg inek közzététele jobbára' kedvező hatást gyakorolt az illető intézetek szelvényeire. Különösen a pesti magyar kereskedelmi bank részvényei részesültek a tőzsdén az emelkedésben, mivel ezen intézet az egyedüli a fővárosban, mely nagyobb osztalékot fizetett, mint bármikor a lefolyt évtizedben. A kis sorsjegyek ára a legutóbbi napokban csökkent, a mint ez a húzás után rendszerint meg szokott történni. Végre még az ipar ügyek köréből említésre méltónak tartjuk az orsz. iparegyesület feliratát a kormányhoz, a melyben az ipartestületek megalakulásának nehézségeit világítja meg ós e nehézségek elhárítását kérelmezi. GSABWO

K.; Az ,,ÜNNEPNAPOK"-ból.*) Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Erőnk elpártol e érbe hagyva S a s iv nem remi 1, csak felejt ; A bágyadt, félelmes napiban, Melyeknek súlya, kíir'a nagy : 0 isten, is en el ne hagyj! El ne taszíts magadtól minket, Ha kor megtört, fény elhagyott, S mit, távol ifjúságunk hintett, Minden virágunk elfagyott *. Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtető szél fenyeget, Maradj velünk, Jegy menedékünk, ó mindenható szeretet. Maradj velünk — kisérj edáig, Hol örök hajnalod hasad, Hol aki nyugodalmat áhit, Megpihen védszárnvad alait, Ahol jutalmát megtalálj* A küzdő ós a szenvedő, Es me'szflnik a lét viszálya Ha ránk borul a szemfedő. KISS JÓZSEF. Bútoraink viaszkolása. (A fa előkészítése barna és fekete szinre.) Pilisi Lajos fővárosi műasztalos és az állami középipartanoda művezetője irja: Ujabb időben a viaszkolt bntoroknak készítése mindinkább terjed, még pedig jogosan. Ugyanis sokkal szebben mutatkozik a fa jellege, ha annak felülete kellemes, a bronzra emlékeztető bágyadt fényű, mint a barok-korszakból reánk maradt tolakodó, szenietsértő politúros *) E költemény ama gyönyörű ima cyitusból való, melyet a hírneves költő nemsokára kötetben fog kiadni. A szerk. fény alatt. Sajnos azonban, hogy minálunk ritkán találni a fát ugy kezelve, mint az a viaszkolásnál a szép hatás elérésére nézve kívánatos volna. Viaszkolásra a fát előbb jó ki kell dolgozni és csiszolni és pedig oly formán, hogy a fát kettős simító gyaluval jól legyalulják és azután szinelŐ vassal lehúzzák, végre parafa alsó lapjára hajtott üveges papirossal lecsiszolják. Az ily előkészitett fát azután vizzel beeresztik és száradni hagyják. Száradás után üveges papirossal még egyszer lecsiszolják s vizzel újra beeresztik ; a viz t. i. a fa-szálakat felhúzza, melyek utáncsiszolásnál az üveges papír finom metsző élei által levágatnak. Minél jobban távolítjuk el a fa felületén szabadon álló szálkákat, annál szebb leszen viaszk alatt a fa fénye. Csiszolásnál nem elég az, ha az üveges papírral csak ide-oda haladunk; kell a jó csiszolásnak módját is tudni. Folyton hossz-vagy kereszt irányosan vezetve az üveges papirt, nehezen és soká kapunk szálmentes felületet* A csiszolás legelőnyösebben ugy végeztetik, ha a szálakhoz ferdén vezetjük a papirt, mert igy a szálak sem ki nem tépetnek erőszakosan, mint a keresztirányos vezetésnél, sem pedig vissza nem szoríttatnak a csőedények vályúiba, melyekből viz által kiemeltettük. Utólagosan lehet aztán hossz- és kereszt irányban is csiszolni. A barna, úgynevezett diófa-pácz előállítására legolcsóbb és legalkalmasabb a különböző növényi nedvből készült, kereskedelemben gesztenyehéjkivonat vagy szemcsés pácz elnevezés alatt előforduló anyag, mely lúgkő hozzáadása mellett vizben főzetik. Ezen páczokat szivacscsal vagy serte-eesettel a fára rákenik és aztán meg hagyják száradni; száradás után pedig a fiira, borszeszben feloldott sellakot finom szőrecsettel, egyenletesen rákenik. És pedig 96% borszeszt véve, 5 sulyrész borszeszben 1 sulyrész sellakot oldanak fel ; száradás után igen finom üveges papirossal a fát lecsiszolják. Viaszkolás czéljából 5 sulyrész fehér vagy sárga viaszkot tüz felett megolvasztunk és ebbe — tűztől távol — szükséghez képest — terpentinolajat öntünk. Pirositóul szolgál vagy anilinpiros, vagy pedig a!kan-gyökér, mely utóbbit terpentinolajjal kivonatoljuk. Ezen oldatot azután viaszkoló ecsettel a fára rákenik s 12 órán át meg hagyják dermedni. - A viaszkot azután posztódarabbal ledörzsölik és jól lekeiélik, miáltal a tárgy szép bágyadt fényű lesz. Vizfoltok nem képződnek oly inertekben,, mint a hol politúr nincs; a csiszolás által pedig a fényezett munkát közelíti meg. A marógépen készített párkányléczeket előbb kireszelik és különböző érdességü üveges papírral lecsiszolják. Nagyon likacsos fák viaszkolása, nehezen megy, a miért a likacsot gyakran külön anyaggal kitömjük. A fatömitő anyagot terpentinolajjal közönséges finiácz-^üriisógre hígítják és félpuha serte-ecsettol a fára rákenik és azon megdermedni hagyják, miáltal az előbb fényes felület tompa fényű lesz; azután a tömítő anyagot a fa szálaira keresztirányban, forgácscsal vagy fára enyvezett bőrrel bedörzsölik. A tömitő anyag fölöslegét le kell venni, ugy hogy csak a likacsokbau maradjon; a fát ezután 8—12 órán át száradni hagyják, mig a tömitő anyag megkeményedett : végre üveges papirossal szárazon lecsiszolják és megkezdik a politurozást vagy lakirozást. A fekete bútorokhoz legalkalmasabb a körte-, alma- és jávorfa (olcsóbb munkához bükk- vagy égerfa). A fiit jól ki kell dolgozni és lecsiszolni; a csiszolás után vizben főzött kékfának kivonatával (levével), melyhez még kevés timsét is kevernek, a fát bevonják s a sik felületeket parafa alá foglalt, posztódarabhoz tapadt, finomra tört vagy őrlött habkőporral rendesen lecsiszolják. Azután képfa-kivonattal még egyszer bekenik s 8 —10 perczig hagyják szikkadni. Ezután eczetsavas vasoldatba (vagy légenysavas vasoxydulba) mártott szivacsasal vagy serte-ecsettel a fát ismét bekenik és száradni hagyják. Ha később, csiszolásnál a fa kemény bélsugarai még világosnak mutatkoznának, újra megkezdjük felváltva a kékfa-főzettol és vasoxyd-oldattal kezelést mindaddig, mig a teljes feketeséget el nem érték. Ügyelni kell, hogy a kékfakivonat közé eczetsavas vasoldat ne keveredjék, különben az elromlik* Ha a tárgy megszáradt, sertekefével lekefélik és terpentinbe feloldott viaszszal, melyhez kevés anilin-festéket vagy csontfeketét kevernek, a fitt melegen bevonják. A viaszkot a tárgyon 12 óráig hagyják szikkadni, azután posztóval és kefével ledörzsölik. azzal hipp! hopp! hajts a bárónéhoz! Még a nyelvével is esettentett vagy kettőt. Azok pedig ott a Il-od osztályú kocsiban nagyon visszásán érezték magukat. Annyi mondanivalójuk lett volna és keresték a szót, melylyel gondolataikat eltakarják. Az utazás kellemetlenségei, az időjárás, vasúti szerencsétlenség sőt még a népfölkelés is szóba jött, oly nevetségesen tartózkodók voltak. Az igaz szerelem a legjobb garde de dames. Csak ugy az utolsó állomás elhagyásával lettek egyszerre szószegényebbek. A nyelv uralmát átvette a szem és a kéz. Ella heves mozdulattal hagyta oda helyét, s kísérőjéhez oly közel lépve, hogy az forró lehelletétol kábultan hanyatlott vissza, s a feléje kinyújtott kis kezecskére hajtva izzó homlokát, csak ugy suttogva szótagolta: — Kö—szö—nöm. — Bocsásson meg, — kérte Ella — hogy olyan illetlen voltam. Nagyon el voltam keseredve. Hitemet vesztettem. Még magamat is rossznak tartottam. Olyan sokat szenvedtem az éjen át. őrültségemben azt hittem, hogy jó férfi neín is létezik a világon. — Es most jónak tart engem ? . . . — Annyira jónak, annyira nemesuek, hogy egész elbizakodva kérem, ne kisérjen a városba. Térjen vissza még ma. Nem akarom, hogy anyósa gyanúja uj tápot találjon utazásunkban. A szerető férfi megértette a szerelmére méltó nőt és megérkezéskor Ella egyedül ment nagynénjéhez. — Elválásuk előtt zavartalan tét-a-tét a mai estély zárórája után. A báróné pedig jobban őrült Ella távozásának, mint Bérey maradásának. Az a tekintet nem ő neki, hanem Taraczkinak szólt. A nagymama is örült, hogy nem kell a sértett ártatlanság előtt pironkodnia. No, bizony, még ö kövesse meg a fiatalabbat. Csak Taraczki nem örült. Bizony, ha a három nő e perezben tudja, hogy Taraczki is utazik, Bérey ur sem lenne olyan büszke hadi cselére. VI. AZ ISTEN MINDENÜTT JELENVALÓ. Taraczki nem akarta anyósa gyanúját újból felkölteni. Nem első eset, bogy kimarad az ebédről, s csak megérkeztén mondja el, azt is csak néha, hol és merre járt. Most is ehez a manőverhez folyamodott. Megcsókolta az apróságot s anyósának, csak annyit mondott, hogy ma a kaszinóban ebédel. Ugy is tőn ; hanem onnan nem ment haza. Egyenesen a vasúti állomásra indult, mely az ártér szélessége miatt a folyó túlpartján egy félórányi távolságra fekszik. Midőn a hidhoz ért, a hidör nagy hangon figyelmezteti a lassú hajtásra, mert hát teherkocsival épen nem, fiákerrel is csak lépést szabad átmenni a hidon, mivelhogy tetszik látni a ténsurnak, nagy a zajlás, a hidat ugyancsak döngetik a jégtáblák . . . Nem sokat hallott ő ebből a Hibtszónoklatból, lelke és szeme az előtte haladó hintóhoz volt nőve. Azt még n.un t idta, hogy az a szegény nő leginkább ő előle fut s hogy annak férje alattomos intézkedéséről tudomása nincsen. A mint az állomás előtt kiszállnak, halálra sápadt a Taraczki látásán. Ijedten, kérdőleg nézett arczába, az pedig elnevette magát. Hízelgett neki ez a halálos rémület. — Nono, kicsikém, csak ne ijedezzél, Nem vagyok én féltékeny ember, sőt néha nagyon is elnéző és előzékeny vagyok. Csak nem gondoltad, hogy egy gyöngélkedő hölgyet, a ki hozzá meg az én nőm, egyedül engedjek utazni. — De Emil, te őrjöngsz. Feleded a világ nyelvét és az . . . becsületemet, a mi a tied is. Taraczki ur, legyen könyörületes. — Papperiapa! ne gyerekeskedjél. Zoltánnak okvetlen utaznia kell; fontos megbízatása van. Csak nem fogsz e miatt visszatérni ? Taraczki közbelépett. — Barátom, magam is azt hiszem, jobb lesz, ha magad mégy. Béreynek olyan kerekre nyiltak a szemei, mint egy kövévált házinyúléi s alig birta zabolázni türelmetlenségét. Ugy tolta őket erővel egy kupéba s rajok csukva az ajtót, az ablakon át kiáltott be hozzájuk, hogy tiszteli a tantit. Azzal kétfelé vetve lábait, makacs megátalkodottsággal várta, mig a vonat kirobog a pályaudvarból. — Még meggondolják magukat, a minő bolond mind a kettő. Es a mint meggyőződött az ellenkezőről, tenyerét összeütögetve ugrott kocsijába s