Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-18 / 23.szám

ESZTlíROOM, X. ÉVFOLYAM. 23. SZAM. VASÁRNAP, 1888. MARCZIUS 18. MFO.IBLENIK HE'l'ENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. «g«N!*< 6\iH fél évre . uegyertévre KLOI<T/l<:mSI Ali Éyy szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 fit ~ kr. . 1 frt 50 kr. Városi s megye! érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEMT-A'NNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a l.-i|> H/.nUmiií részét fllutíí közlemények külilelniől;. KIADOHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331. SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyill térbe szánt közlemények, elíílizetési pénzek és reklamálások intézetniük. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIM>CTK8KK :\\\ MAÍ!ÁN-llllfl>l«ri'lí«KK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr.; I inegállauotlás szerint legjir 100 —200-ig . J frfc 50 kr.il i tányosabban közöltetnek. 200 —300-ig . 2 frt 25 kr.iji ,— Üélyeg.lij 150 kr. ili NYII/ITEIt sora 20 kr. Trefort eszméi. Esztergom, mára*. 17. Köztudomás szerint Trefort azon kiváló publicistáink közé tartozik, a kik a negyvenes évek klasszikái tanulmányaiból származó elmééi lel irnak és szónokolnak, ha másokat is megnyerni óhajtanak azon korunk látkörét meghaladó eszmevilágnak, melyet őt helyesnek és üdvösnek találtak hazájuk és nemzetük érdekében. Midőn 44 év előtt az ósdi jellegű közvélemény ellenében megkezdették Trefort és társai a publicistái harezot, sokszor félreismerte a szüklátkörü társadalom czélza'taik fontosságát és helyességét. Alig egy évtized folytán azonban már oda nevelték ők a közvéleményt, hogy csak elvétve kellett a félreismerés ellen küzdeniök. Az a kitűnő irói gárda, melynek hosszú ideig büszkesége volt Trefort, legnagyobb részt eltűnt már az élők sorából. A tevékenység .terén, egyadül csak Trefort maradt, kit a Teremtő azonkivül, hogy ifjai erővel áldott meg, azou halhatatlauító tulajdonsággal is kitüntetett, hogy agg kora daczára, mindig nemzete előtt járjon néhány lépéssel s a legújabb kor vívmányait nem egy ifjabb generáczió, hanem ő egymaga gyökeresitse s honosítsa meg nálunk! A kötet is, mely épen most bocsáttatik közre, minden lapján egy-egy csokor oly eszmét és oly elvet foglal magában, melyet Trefort előtt sem ki nem mondott hazánk határai közt senki, 'sem annak létesítésére nem gondolt államférfiaink közül senki. Pedig hát nem keskeny földszalag az, a hol Trefort eszmélete bolyong, hanem hatalmas tér. Nem letaposott mező az, hanem viránytalan síkság, mivel hogy ott emberi kéz müvelésének nyoma sincsen. Az elhagyatott éz kihasználatlan, de egyszersmind erőszaporitásra képes, parlagon heverő talaj felfedezésében s értékesítésében Trefort csaknem egyetlen. Vaskos könyvének számtalan helye utal arra, hogy hol kell keresni a nemzeti erő ujabb s kihasználatlan forrásait, A mű legnagyobb része nem ismeretlen. A Kárpátoktól le az Adriáig vagy magát a mű töredékeit, beszédek és levelek alakjában, vagy az ezek nyomán s ezek szellemében megvalósított intézmények üdvös voltában látta az olvasó Trefort eszméit. És mégis nagyjelentőségű.a különböző helyeken elhangzott és különböző egyénekhez intézett levelek czélzatos és öntudatos csoportosítása azért, mert igy a különböző időben, s elküiönzötten megjelent czikkek most az egyesített erők hatásával fognak bírni s közjóiétütik üdvén munkálkodni. Két részre oszlik fel tárgyanyaga szerint Trefort műve, és pedig: közoktatásügyi részre s közgazdasági, művészeti és ipari fejezetre. E két munkakör valóságos codexét s jövőbeli fejlesztésének alaptervét foglalja magában Trefort műve oly határozottsággal, miuőyel a kiváló szellemek nyomják korukra zsenialitásuk bélyegét s irányítják a jövőben megoldandó kérdések lebonyolítási módját. E két rész magában foglalja tizenötévi miniszterségének összes kimagasló mozzanatait s mindazon reformokat, melyeket több-kevesebb küzdelemmel kivívott. Az irodalmi befolyásolást Trefort mindig az elsőrangú tényezők közé sorozta bár, minisztersége első tiz éve alatt mégis csak nagyon ritkán fordulhatott ez eszközhöz és csakis az országgyűlési teremben s választói előtt fejtegethoté reformterveit, miután többi idejét a minisztérium felhalmozódott adminisztratív teendői felemésztek. Mióta azonban Berzeviczy Albert államtitkár az adminisztratív teendők jelentékeny gondjától fiúi gyengédséggel megkimélui kezdó Trefortot, azóta közelíthetett ő az angol miniszterek állása felé: éllenőrzé ugyau az adniinisztrácziót, korkormányzá azt, de egyszersmind több időt fordíthatott tanulmányai és élettapasztalatai értékesítésére is. Ez időtől neve gyakrabban jelenik meg a sajtó bősei közt s. hízelgés nélkül konatatálhatjuk hogy minden megjelenése ha nem is kapott mindeu felől bókot, elvi ellenei részéről is korszakalkotónak, vagy legalább is alapvetőnek tekintetett eszmeáramlatainkban. A tárgyalás alá vett líötet legkevésbé ismeretes, de mindamellett egyik legbecsesebb részecskéje azon beszéd, melyet 1861 május 22-én tartott a rövid életű országgyűlés termében. Éles, el- j fogulatlan eszmekör sugárzik ki e beszédből, melynek minden Ízecskéjét a hazaszeretet és szabadelvüség szelleme hatja át s egyik -legszebb -műremeke azon- politikának, ,-mely Magyarország fennálását az Ausztriával való őszinte és igazságos szövetségben kívánja biztosítani. Már ekkor nyilvánul azon kettős politika melyet máig vezérprogrammul birfc Trefort és pedig a «mindennapi politika, mely központosul az intelligenczia, vagyonosság s egészség előmozdításában és a magasabb politika, mely a forradalmi kultusz legyőzésében, az alkotmányosság szilárdításában, a vallás és egyház számbavételében s az álíamóletben központosul*, mely utakat találá egyedül üdvöseknek a magyar állam s kultúra fejlődésére s biztosítására. Széchenyi példája szerint nem szűnt meg hirdetni, hogy országunknak szellemi és anyagi erőre van szüksége, mert csak erős államoknak van tartós jövőjük, mert az erő az élet a gyengeség halál. Min!; valamely kitűnően szerkesztett kaleidoskop, oly élénk és változatos színezetű Trefort művének béltartalma. Legtöbbet foglalkozik a középiskolák szervezetével, tananyagával, tanerőik képzésével, a latin 'S -görög nyelv kiküszöbölése kérdésével, a gyenge hírnevű középiskolai intézetek államosításával, a jogakadémiák szabályozásával, a tankönyvek revideálásával, a reáliskola védelmével, a felső leányiskola alapításával és fejlesztésével, a magyar nőképzés kérdésével. Az emlitettekeu kívül kiterjed éber figyelme a magyar kulturális mozgalmakra, a tanítói nyugdíjalapokra, a közegészségügyi intézkedésekre, az iparoktatásra és ipar-gépésziskolák szervezésére ép ugy, mint a természettudományok művelésére, a szász Az„Esztergoaés7idíkQ"táro2ája. A HALDOKLÓ FÉRI.*) Az ablakpárkány őszi rózsát, Az ágy haldoklót tart ölén . . . „Eltem hü párja, oh, ne sirj ugy, — Borulj mosolyogva én fölém! . . . Ne fájjon az, hogy elmegyek már, Mert lásd, ha igy a hetven év Csöndesen elszállott Jfölöttünk, Testünknek jó a messze rév! . . . — Ne sirj anyóka! Nézd, mi szép lesz, Az őszi napnak végsugára Fog bucsucsókot hintegetni , A kis keresztnek homlokára! A kis keresztre, mely előtt még Tudom, letérdepelsz te majdan, — S kebledre zárva tartod azt, mint Engem tartál ölelve hajdan ! . . . Hajdan! . . . Be szép is volt az élet! . Bűvösen ingtak lombok, árnyak . . . S a lomb, a szellő azt susogta, ' Dalos madár is azt csacsogta : Siess, siess keblemre!. . . Várlak! . . . Lombsuttogás, csókcsattogás, Csak boldogság volt, semmi más ! . . . Láng ömlött át az ifjú szíven, — A délczeg test remegve omlott, Hogy kedvesét karolja lágyan, — A mig kigyúlt az arcz, a homlok. *) Mutatvány Perényi Kálmán sajtó alatt levő uj költeményeiből, melyekre ismételten felhívjuk olvasóink rokonszenvét, A szerk. . . . Virág is nyílt s hervadtán hullt el, — S lehullt az arczról régi bája . . . A rózsafelhő messze tünt el S helyette bus köd ült reája! "• Az édes ajk ugy összefonnyadt, A test örökre összeomlott ! . . . Ifjúság, szépség, kéj, gyönyör, vágy Harmóniája szertebomlott! . . . . . . Tavaszra nyár, a nyárra ősz, majd Megjö a csöndes pusztulás is . . . Fagyos csókját nyugodtan várom, Hisz nem csak én, igy végzi más is !... Ne sírjunk hát, a földi kéjek Nem tartanak itten kötve minket; Elkongtak rég' a lázas órák, S a vágy elhagyta sziveinket! . . . — Kihűlt szivemmel én előre, S te majd utánam, jó anyókám! . . . S ha lelkünk ismét összéjő ott, Ott fenn, egy édes, boldog ólán — A fényes csillagok honában Ez óra ünnepét megüljük : Az ég ivét tekintetünkkel — A föld felé —• majd. átrepüljük ! . . . S ha majd ott, akkor lelkeinket A mult emléke rezgi által, — Mint langy szellő a rét ölét, vagy ErdŐt a csöndes, bús madárdal : Akkor szemünk is felragyoghat, Szabad könynek remegni rajta, Hogy nincs a menny oly szép, miként volt Szerelmünk első, drága napja!" PERÉNYI KÁLMÁN. Eredeti beszély: RÁCZ ISTVÁN-tói. I. rész. A NŐK SZERELME. (Második folytatás.) Talán épen a hetedik menyországban kalandoztak látományai, midőn selyemruha suhogása ütötte meg füleit. Arczán a boszankodás jelével fordult hátra, de arczát már nem láthatta a «szentségtörő»-nek, a mint felindulásában czimezte á csendháborítót. • ' — Mit keresett ez itt ? Hogy ' nő volt, szemhunyva is látom, de . . . Vájjon olvasta-e ezt a badar" verset ? Biz az bajos volna ; az ilyet nem szoktuk kalligrafirozni. Ugy is mindegy, holnap hozzuk ! * Ázt természetesen elfeledte, hogy ezt nem ő irta. • \ Épen zsebre akarta ragui' a kéziratot, midőn szélvész módjára ront be zárkájába a szerkesztő ur s joBb kezével* hadonázva, mint egy újkori Sancho-Panza, a ballal a levegőbén markolászott; mintha Valakit'még akarna fojtani. •' — Szólj, láttad? — ordita Táraczkirá. — Kit ? mit ? — volt a nyugodt váíasz. — Hát nem láttad t — hüledez'etC "á fakó Othelló. — Kit? — kérdezte csodálkozva. — Serikit"! — szégyenkezett a felsült féltékenység. Kl • Taraczki agyában egy absurdü'm villant meg. Ez a tigriskörmü róka kbmVhem a feleségét, hanem a szeretőjét félti. A selyemsuhogás talánya meg volt fejtve. — Kész vagy? — kérdé a-magához tért princzipális. ., . — Olvasd. — Nem érék rá. Minek is. Te irtad, akkor jól van írva. Nem is sejted,, j, minő szerencsének tettél urává. Egj

r mennyei kapu nyilik meg előttem, melyhez te • készítetted a varázskulcsot, ölelj meg ! Szegény' tárczairó, iruít-pirult, majd- elsápadt erre az" ömlengésre, erre a nevetséges hálálkodásra. Ugy érezte magát, mintha ő volna az a gyilkos tőr, ínelynek pengéjét az áldozat csókolgatja. — Lelkemből' tettem. Parancsolsz még valamit, mert megyek haza. — Haza? —'képedtel Bérey — haza akarsz menni, most, a mikor hiyni akarlak a nöegyleti bál jelmezeinek' megtekintésére, s mik ma este érkeztek .a r^ocsjpostával. íme a postafőhök. szivésségéftől. a vevény. Taraczki álig pillantott a^jnyonitatványra, tekintetét kérdőleg függeszté főnökére. — Ez a. vévén}' ? } Nos? . .'. . Í — Ajánlott levélről szól. Erre aztán se lát, se hall Bérey, repül a pbstafönök keresésére, hogy miért tartja őt bolonddá. Taraczki pedig veszi kalapját és épen kilépni akar, midőn a küszöbön útját állja a — selyemruhás alak. — Kedves Taraczki, ön nagyon siet, maradjon, csevegjünk. Csukja be az ajtót, Ugy. Most üljön ide mellém a" kerevetre. Né féljen,"'nem háborgat senki. A\§zupécsárdás elfoglal tánczosfc és nézőt. Nos, adja idé Ú kezét: Milyen hideg, önnek forró lehet a . . . a szerelme. Az a hóbortos