Esztergom és Vidéke, 1888

1888-03-04 / 19.szám

RSZTlíRfiOM, X. KV FOLYAM. 19. SZAM VASÁRNAP, 1888. MAROZIÜS 4. MF, fi. J\ZIRíN1K HE'I'\ZNK INT KFTSZFR : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. laömK/nosi ÁIÍ : egös-/ évt« ... , . (3 fit — kr. fél évre : . 3 fit ~ kr. negyedévre - 1 fit 50 kr. Eyy siám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE! IT-ANN A-UTCZA 3Í7. SZÁM, lt»v:i a lap s/,<dlen»i részét illtftíí közlemények küldendők. KIADÖmVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilltérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelainálások intézendő!:. HIRDETÉSEK. I HIVATALOS IIMíDlíTKSKK : | I szótól 100 szóig — frt 75 kr. ; 100-200-ig . 1 frt 50 kr. ' 200-300-ig . 2 frt 25 kr.: llély*íg<lij 30 kr. MA(iAN-IIMM>líTÚNI<JK megállapodás szerint legjiilányosabban közöltetnek. NYII/ITIOlf sora 20 kr. Az ország halottja. Esztergom, máicz. 3. Magyarország nagy lialottainak jegyzéke egy jelentékeny névvel gazdagult, az ország egy fölvilágosodott szellemmel, egy odaadásteljes hazafias szívvel lett szegényebb: Ghyczy Kálmán elhagyta a küzdelmek és tévedések csillagát és beköltözött a teljes nyugalom és kétségtelenség birodalmába. Az óya-intőnek tiszteletreméltó alakja örökre eltűnt szemeink elől, de sokáig tovább élni fog mindazoknak kegyeletteljes emlékezetében, kiknek vau szivük a közjó iránt és a kik a közérdeknek szentelik gondolkodásukat. Lelkiismeretesség és k öt e l e s s é g ó r z e t voltak jellemének legkimagaslóbb, markáns vonásai, nála egész eseménynyé váltak azok : lelkiismeretessége egész a ki nos t ö p r e nk e d ó s i g, kölelességérzete az önfeláldozásig fokozódott. A ini nagygyá tette őt s köztiszteletet ébresztett személye iránt, az gátolta, hogy még nagyobb legyen s tette elszigeteltté. Embere volt ő a tanácsnak, a bölcs, jól megfontoló tanácsnak, de nem volt embere a cselekvésnek, a kezdeményező, erélyes cselekvésnek. Mint képviselőházi elnök s mint pártelnök is a legtökéletesebb vezető volt ő, mint miniszter csüggeteg és szerencsétlen. És önmagának bölcs megismerésében és azon önzetlen szerénységgel, melylyé csak a legelőkelőbb jellemek képesek változni, átengedte ő, ki már 1847-ben a rendi táblán elnökölt, 1848-ban államtitkár, később az igazságügyin in iszteriumban Deák Ferencz utóda volt s kit 1861-ben a képviselők egyhangú bizalma a képviselőház elnöki székébe ültetett, pártjának vezetését az akkor még egész fiatal Tisza Kálmánnak, kinek lángelméjét, tetterejét és hasonlithatlan jártasságát rögtön felismerte és teljesen méltányolni tudta. Grhyczy volt az is, a ki a fiatal heros útját egyengette a fúzióhoz és miniszterelnökséghez, sőt ő volt az, a ki tisztes fejére véve az ódiumot, a nemzetben először ébresztette fel ama kötelesség- és becsületérzetet, melynek egyedül kell köszönni, hogy Magyarország lassanként megbarátkozott az adókepességnek éppen tüneményszerű megfeszítésével, hogy becsületben megáll hasson mint fizetőképes jogállam. Halhatatlan lesz Grhyczy Kálmánnak a legválságosabb időben mondott ezen intelme : «Az adófizetés nem áldozat., hanem becsületbeli kötelesség.» Ezen alapon hozzáfoghalott Tisza K á 1m á n erős, ügyes és szerencsés kezével a regeneráczió magasztos művéhez és felemelhette Magyarországot azon magaslatára az állami tekintélynek és világrészünk sorsára való hatalmas befolyásnak, melyen hatalmas országokkal szövetkezve, hatalmas országok által félve, valamennyi által, elismerve, állma, i Az esztergomi szőlők. Esztergom, márcz. 3. (k. 1. dr.) Az esztergomi szőlővidék munkásaitól a rendszeres pusztulással szemben nem lehet bizonyos kedélyességét megtagadni. Eleinte merev hitetlenséggel rázta a fejét, mikor a különböző átnyargaló phylloxéra-biztosok és « vész-bizottságok » végig járták a szőlőterületeket s rájósolták egész dűlőkre a menthetetlen pusztulást. «A fillokszóriát az urak találták ki.» Ez volt eleinte a pogányság nézete. Később egész egy véd- és dacz-szövetség keletkezett a veszedelem Columbusai ellen s akadt egy társaság, mely elhatározta, hogy kiveri a phylloxéraplántáló biztosokat a határból. Akkor azután vége van a pliylloxéráuak —Esztergomban. Hanem most már megtanult az esztergomi magyar is a maga kárán tanulni s már nem kételkedik többé a «kitalált veszedelemben». Kezdi összehasonlítani a maga szőlővidéke romlását más országos szőlővidékek romlásával, talán hogy némi vigasztalást keresseu a maga pusztulására. A phylloxéra eddig — a legújabb hivatalos adatok szerint — hatszázkilenczven helyen pusztít az országban. A kormány újra szervezte a phylloxéra zárlati csoportokat s a legszigorúbb ovó-rendszabályokat újra kiadta. Az ország első bortermelő vidékei, a világhírű magyar borok származási helyei sorra pusztulnak. A tokaji, egri, budai, neszmély i, diószegi, somlyói, ménesi, magyarádi és szegszárdi szőlőkben a phylloxéra rombolásai naprólnapra nagyobb mérveket öltenek, ugy hogy a leghíresebb szőlő vidékek teljes kipusztulása már csak rövid idők kérdése. Esztergom nem tartozik ugyan a legelső borvidékek közé, de mindenesetre a jobbak közé. Sőt, mert, az esztergomi nép jórészónek mindene épen a szőlőmüvelés, az esztergomi szőlő elsőrangú kereseti forrás volt eddig. Hogy mi lesz ezután, az a város gondjaitól függ. A város képviselőtestülete sokat elkövetett a nép közeli jövőjének érdekében ; de itt az idő, hogy megfeszített munkássággal enyhítse a kikerülhetetlen katasztrófát s a bizton bekövetkező szomorú válság tartaniára a volt szőlőmunkásokuak más megélhetési forrást biztosítson. Ez most a város lakossága jó nagyrészének a legaktuálisabb niegmentési és föntartási napikérdése. Egy szó miatt. Budapest, márcz. 3. Zuleika szegény szülők lánya volt, de szép volt. Oly szép, hogy méltó volt a legelőkelőbb és .legszebb fiatal ember nejévé lenni. Haszszáu előkelő cs szép ifjú volt, de nagyou büszke és válogatós. Mikor egy jóakaró közvetitőnő a szép Ziileikáról * beszélt neki, hogy az mily koronája és disze lenne háremének, így szólt Hasszán: «-ha Zuleika oly kedves és szép ugy elvenném, mert ón kettő ^számára is elég gazdag vagyok ; de előbb fátyol nélkül akarom látni.» És mikor meghozták az áldozatot és Zuleikát egész ifjú szópséAz^EsstcrgomésVidcke^tárczája. PARASZTLEÁNY DALA. Lábam födetlen ikra-középig, Kacsintok, ha mohó szemmel nézik ; S tiszta vagyok azért és erényes . . . Nem neveltek pedig tettetéshez — Kisasszony. Hosszú hurczczal féltve óvja lábát, Elpirulna szörnyen, ha meglátnák ; Hejh, pedig be sokszor megemeli . . . Hogy ikrába

1 lássák, miijen deli — Kisasszony. Vállig gyűrve a czéklaszin karom, Ölelem a legényt, ha akarom ; Szivem szabad, szabad a szó számon . Betanult erényét, jaj, be szánom — Kisasszony. Arcza esnpa szemérem, — nem:rizspor S mert ugy illő, szemlesütő sokszor; S hahogy látják, erényes, zárt, hideg.. Hej, de lopva, csak csókért ég,., liheg — Kisasszony. Ép a fogam, fris a kaczagásom, Nincs elfüzve a szivdobbanásom, Meleg is az . . . nem hazug, mint az ott. Magánál, hej, be gazdagabb vagyok — Kisasszony! HALÁSZ F. JENŐ. á 2 I 3 1Á L (Elégia) II. Te isteneknek és embereknek zsarnoka, Eros, kérlek, segíts ! áldd meg zúzott lantomat, hegyesitsd ki rózsás kalamusom s ne érintse többé isteni hatalmad a fájdalom nyilával szivemet, hogy legyen erőm hozzá méltóan hathatatlanitani őt, a kit érző kebelem a lázongó sziv minden dobbanásával királynőjének választott, nem ugyan, hogy azt kormányozza — mert azt nem lehet — de mégis, hogy fölötte dicsőségesen uralkodjék. Mikor, — most volt uem rég! — a a szerelem országába készült utazni, hogy vágyaiban és örömeiben valami meg ne zavarja, Capido főrendőrtanácsos ur útlevéllel látta el, mely a fensőbb hatalmak különös jóvoltából indiskrét kezeimbe kerülvén, azon fontos positióba jutottam, hogy egészen hiteles, sőt hivatalos személyleirást adhatok róla, a minek annál is inkább örülök, mivel tudom, mily esetlennek tetszik képzelni azt, kinek bizalmas beszélgetések nyomán alkotta meg első fotográfiáját a nyájas olvasó ; bemutatom tehát hamarosan, nehogy idétlen faragott képet csinálván róla magának, reám fogja, hogy azt én imádom. Az emiitett passeport egy íózsaszinü kis könyvecske, kivül a boldogság aranyos czimerévels e felirattal : «TJtlevél a szerelem országába.» Az első lapon ez áll : Ámor, a szerelem országának királya, Ő Felsége nevében ! 1001. szám. Mágneska részére, egyéb semmi. A 2-ik lapon : Az utazó foglalkozása : az igézet nyilaira fűzni a férfi-sziveket. Illetőségi helye: az a föld nem ismertetik seholsem. Kora: anyányi. Harmadik lap: Utazik : a szerelem országába. Ezen útlevél érvényes : 25 boldog esztendőre. 4-ik lapon : Az utazó személyleirása. Termete : antilope. Arcza : junói. Haja: i rany. Szeme: búzavirág. Szája: rózsás ugyan, de a rózsák között ott leselkedik a kigyó, mely gyógyíthatatlanul sebez. Orra: kifogástalan. Különös ismertetető jele : ajkait mindenre bigyeszti. 5-ik lapon. Áz útitársak nevei: a Gratiák, a Superbia és az Imperitia A 6-ik lapon. Figyelmeztetésül: Ifjak óvatosak legyetek, mert ugy játszik a legénynyel, mint macska az egérrel. Ezután néhány üres lap következett a láttamozások s a jegyzetek számára, mely utóbbiakból csupán egyre akadtam benne, de azt sem árulhatom el, mert nem mindig szép, ha visszatükröződik a csillag. S ezen ritka és értékes passeporttal elindult a szerelem országába. Én kapuja előtt a közönyösség kőpadján gubbasztottam, midőn lassan, közeledni láttam. Kalapján 3 szál keskeny piros toll, mint valami kitűzött zászló hirdette kétes érzelmeit ébredő szivének, melyet plasztikus idomaira simuló prémes, barna kabátka melengetett s mig formás kis lába korcsolya-bilincsekben nyögtek, karmantyúja, mely markotányosnők módjára, vállain keresztül vett szalagon függött, mint fölösleges óvóeszköz hanyagul hátra volt dobra, belevaló apró kacsóival pedig görcsösen kereste, a mentő szalmaszálat, miközben csábító össze-visszaságban iparkodott előbbre a szokatlan sikos uton, mégis a nélkül, hogy fáradozásainak árán közelebb jutott" volna azon kapuhoz, melyet egy tarka embertömeg már ugyancsak ostrom alá fogott. Mint tőrbe került kis madár repült, repült s mégis folyton egy helyben maradt, minden pillanatban a bukás veszélyének kitéve. Tűnődtem, miért választ ily hálátlan alkalmatosságot, mely inkább békó a lábon, mint segitő szárnya a szívnek s mégis hogy is mondják a regényírók : látni és megszeretni egy perez műve. volt. íme, gondolám, megtaláltam Margaréthámat! Felvillanyozva ugrottam fel a hideg kőpadról, eléje sietek s habozás nélkül oda súgom kipirosodott fülecskéibe : Szép hölgy, ha Nagysád' meg nem sértem, Fogadja karom', elkísérem. 0 pedig ilyen voltának tudatában ízetlen szabadkozás nélkül rátámaszkodván segitő karomra, lassú bár, de biztos rugdalódzások között boldogító duéttóbán közeledtünk czélunk felé ... ... A kapuhoz érve nagyot fordul a világ. Hirtelen megváltozik a szin. Mi is illedelmesen leoldottuk vassaruinkat, ünnepi köntösbe öltöztünk, hogy külsőleg is megkülönböztető tisztelettel jussunk oda, a hol a göröngyös jég helyett tökörsima padló kaczérkodik nekitüzesedett lábainkkal, a természet lehangoló fehér szemfedője helyett rózsaszín drapériák és éktelen guirlandok vonnak meleg mogblyt a kigyúlt arezokra, a szél zord zúgása a zene andalító accordjaivá változik s az irigy prémes kabátka desavouálvaád helyet ..az észbontó, bálias levetkezettségnek, mely annyi' kéjjel